Bosnyák Csilla:
Színes dallamok hangszerekre 1. Munkafüzet 4-8 éves korig[1]
Ismerős
képi világgal, Szabó-Zsombók Magdi illusztrációival köszönti az
érdeklődőket Bosnyák Csilla legújabb kiadványa. A szerző
fáradhatatlan munkabírásának és kreativitásának ez a legújabb terméke
(mondhatni, termése) immár elismerést érdemlő sorozatát folytatja. A
háromkötetes (angol verzióban is terjesztett) Játékos kottaolvasást követte a
Színes dallamok hangszerekre 1. és 2. füzete, amelyet egyaránt haszonnal
forgathatnak kezdő furulyások, gitárosok és zongoristák. A hátoldal ezenfelül „zenészpalántákat” játékról is tájékoztatja: a
„Kottafejtörő” különleges kártya-pakli, amelyhez több
játékszabály-tájékoztató is tartozik. A „Színes” kiadványokhoz csatlakozó
munkafüzet gondolata arról tanúskodik, hogy a különböző korú gyerekek
tanítása során szerzett tapasztalatok birtokában különböző
párbeszéd-kapcsolatok kialakítására vállalkozott a Szerző.
A színes képes kiadványokat szívesen forgatják a
gyerekek, a rajzok felidézik azokat a gyerekdalokat, amelyeket ők is
ismernek – és megannyi ügyes-praktikus „fogással” áthidalhatónak tűnnek
azok a „rések”, amelyek akár szakadékká is mélyülhetnek, ha a jó hallású, ügyes
kezű gyerek a későbbiek során ráébred, hogy minden zeneszeretete
ellenére zenei analfabéta maradt - épp a többrétű alapozás során maradt ki
(illetve került háttérbe) valamely olvasási mozzanat.
Gyermeke
válogatja, hogy felfedeznivaló világként ismerkedik a zenével, avagy elretten a
sok ismeretlen(ség)től – de a döntését nagymértékben befolyásolja a
„poggyásza”. Mennyivel vidámabb egy tetszetős és praktikus csomaggal
közlekedni, mint valami kétségkívül hasznos túlélőcsomaggal, netán
szabályozó útjelzőkre hagyatkozva! Az viszont szinte valamennyi mai
gyerekben közös, hogy szeretik a matricákat. A Játékos kottaolvasás gyakorlatát
követi a munkafüzet is. „Több, mint 120 matrica”
hirdeti a címlap – ezek elhelyezése aligha komoly „munka” a kicsiknek sem,
hanem szórakozás, amely során szinte észrevétlenül lényeges tudásanyagot
sajátítanak el.
Napjainkban
már-már megszokott jelenség, hogy az idős generáció tudomásul veszi az
unokák sajátos érzékét a technika-kínálta modern
elektronikus eszközök használatában (az első jelentős
meglepetés-hullámot talán a Rubik-kocka jelentette, amelyhez a kicsik
káprázatos gyorsasággal varázsoltak egyszínű oldalakat, míg a
szülők-nagyszülők „át- és végiggondolós” kísérletei még hosszabb
idő alatt sem mindig jártak hasonló eredménnyel. Ugyanakkor nem hunyhatunk
szemet, látva a tendenciózusan romló íráskészséget;
még az úgynevezett jótanulók és gyakran róják-vésik a
göcsörtös-egyenetlen betűket. A matricázás – bár korántsem ez az
elsődleges célja -, kiváltképp az apró ábrákkal való foglalkozás, sajátos kézügyesség-fejlesztő hatású. Ráadásul a kottafejek
stb. beragasztásánál ügyelni kell a pontosságra! A gyerek számára csakhamar
magától értetődővé válik, hogy ha egy kottafej a vonalon van, az nem
azt jelenti, hogy „rajta csücsül”, hanem éppen ellenkezőleg, hogy –
mintegy gyöngyszemként – felfűzhető a vonalra, mintegy „megmarkolja”
a vonalat. Többféle figyelemfejlesztő „gyakorlat” található a
munkafüzetben, amely fokozatosan veszi birtokba a hangkészletet. Képi asszociációkkal
könnyíti meg az elvont hangnév-megtanulást, amikor a színes hangokhoz kedves
állatfigurákat társít. Cica, Darázs, Egér, Fóka, Gólya, Aranyhal, Hattyú
társasága könnyíti meg a törzshangok nevének megjegyzését – és tovább folytatva
a sort, a magasabb oktávban Cicuska, Darázska és Egérke üdül egy-egy felhőn…
A
későbbiekben aligha fog gondot jelenteni, hogy itt az egyvonalas oktáv
hangjaihoz nem társult index, a kétvonalas oktáv hangjainál pedig a szolmizációs „felső dó, re, mi” mintájára egyvesszős
index járul.
Régi
vágású tanárok nem szívesen írnak bele a kottába – végszükség esetén
emlékeztető-figyelmeztető ujjrendet, több pótvonalas hangnál a
könnyebb-gyorsabb hangtalálás kedvéért egy-egy hangnevet. Ugyanakkor nem
kétséges, hogy a többféle „információ” megkönnyíti a gyakorlatlan apróságok
zenélését. (Például, elég öt számjegy ismerete, és máris számháborúzhatunk –
ujjrendkottába rejtve ismert vagy ismeretlen dallamot.) A munkafüzet remek
lehetőség ilyesmihez! A kotta és a munkafüzet együttes használatát az is
könnyíti, hogy gyakoriak az utalások a dalkincsre (oldalszámmal, avagy
jellegzetes ábrával).
A
hangszerjáték, mint a nevében is szerepel: játék. De játék és játék között
óriási különbségek vannak, a játékszabályok mennyiségét és minőségét
illetően is. Lehet szaladgálni, futkározni – fogócskázni – és résztvenni versenyfutásban. Maga a cselekvés (a lábak gyors
váltogatása) azonos, a cél, az eredmény különböző.
Szerencsére nem kell rangsorolni az ilyesmit – nincs „jó” és „rossz”, csak épp mindent
a maga helyén kell alkalmazni. A leírt hangnak „abszolút magassága” van, de
„játékból” költöztethetjük (transzponálhatjuk), tükrözhetjük. Így kerül
összhangba a kötöttség és a szabadság. Az utóbbihoz az ismert mozzanatokból
való „rögtönzés” tágítja a horizontot.
A
munkafüzet használatához sem felesleges a legkisebbek számára a segítség –
nemcsak azért, mert még nem tudnak olvasni, vagy épp a szövegértésük problémás.
Közösségi légkört alakít a közös foglalkozás, amely a partnertől szinte
semmilyen zenei előképzettséget nem igényel. Nagytesók és szülők így
játékosan pótolhatják, ami esetleg kimaradt korábban az életükből. Olyan
játék a munkafüzettel való foglalkozás, amelynek nincs vesztese!
Fittler Katalin
Bosnyák Csilla kottáiról
Fittler Katalin Parlandóban
megjelent korábbi recenziói
Bosnyák Csilla: Játékos kottaolvasás kicsiknek I. (Fittler Katalin)
(2014/5.)
BOSNYÁK CSILLA: JÁTÉKOS KOTTAOLVASÁS KICSIKNEK 1
(2015/1.)
Bosnyák Csilla: Játékos
kottaolvasás kicsiknek 2 (Fittler Katalin)
(2015/6.)
Bosnyák Csilla: Játékos kottaolvasás kicsiknek 3 -
parlando.hu
(2016/6.)
(2021/6.)