A VÁNTUS-NAPOK 51. ÉVFOLYAMA

 

Vántus István Kortárs Zenei Napok Szeged, 2022. november 22-24.

 

 

Meglehetősen borúsnak tűntek a nyár derekán a Vántus-napok 2022. évi sorozatának kilátásai: mint a nagymúltú fesztivál előzetesében jeleztük: augusztusban néhány nap alatt ki kellett költözni a szegedi kortárszenei napok legfőbb bázisintézményéből, hiszen rövidesen elkezdődik az SZTE Bartók Béla Művészeti Kar épületének, a közismert szegedi „konzinak” felújítása (el is kezdődött: három hónappal a kiköltözés után...). Ez a válság azonban csak néhány napig tartott: a szegedi Szent-Györgyi Albert Agóra azonnal vállalta a rendezvénysorozat legnagyobb eseményeinek befogadását. Olyannyira, hogy a Kar Vántus István Emlékkiállítását, mely a megszűnt Vántus-teremben volt 20 éven keresztül, már szeptember 20-án megrendezte, létrehozva A Zene Hídját az intézményben, egyben megemlékezve Vántus halála 30. évfordulójáról.

 

A szegedi kortárszenei napok 51. évfolyama így minden zökkenő nélkül bonyolíttatott le november 21–24. között; mi több: az eddigi legtöbb, 13 rendezvény várta a közönséget.

 

Az első hangverseny már önmagában is örömöt jelentett a szervezőknek, ugyanis az „Inventio poetica”, a Bartók Béla Művészeti Kar főiskolai és egyetemi hallgatói hangversenye több év után végre visszatért, nem is egy, hanem két koncerttel, melyek közül az első november 21-én 13.00 órai kezdettel került sorra. A sajátos időpont célzatos volt: ebben az órában lehetséges volt általános iskolai csoportokat – akik egyébként is gyakori vendégei az Agórának – is hívni e programra; Selmeczi György, Magda Dávid, Virágh András Gábor, Kocsár Miklós, Tóth Péter, Madarász Iván és Steven Reineke darabjait így a közeli Béke utcai Általános Iskola több osztálya is meghallgathatta, Rónaszéki Anna, Bita Boglárka, Magda Dávid, Zoltai Liliána, Czinger Sándor, Somogyi Kinga és a Bartók Béla Művészeti Kar Fúvószenekara (vezényelt: Csikota József) előadásában. Magda Dávid Juhász Gyula verseire írt szép dalain kívül Kocsár Miklós mára már klasszikussá ért Hegedű szólószonátáját, valamint Tóth Péter és Madarász Iván hatásos fúvósműveit kell kiemelnünk a színvonalas koncertből.

 

Nem kevésbé volt színvonalas az „Inventio poetica” második része november 24-én, csütörtökön késő délután; Winkler Balázs hangszerszerű, hangulatos Reggeli séta és Mosoly c. trombitaműve után Fekete Gyula frivol, sanzon-szerű dala következett, majd az egy évvel ezelőtt korán elhunyt kiváló Torják Vilmos puha, repetitív négyfuvolás darabja. Hill Tamás (aki voltaképp Pál Tamás karmester) lendületes, fiatalos, szerelmes dalait, Czingel Sándor (a Kar volt diákja) meditatív hatású Arvo Pärt hatást hordozó Eredet c. szép hegedűdarabja követte, végül Tóth Péter virtuóz, eleven, sziporkázó fuvoladarabja zárta e koncertet; a műveket Péli Kadosa, Farkasné Sipos Rita Veronika, Arnóczky Júlia, Gulyás Lili Eszter, Horváth Noémi, Dragos Bence, Somogyi Ilona, Makkos Ambrus, Pál Tamás, Liptai Enikő, Czingel Sándor, Misák Bence és Klebniczki György adták elő.

 

 

Balogh Máté recitál

(Fotó: Kiss Ernő)

 

A Zeneszerző és közönsége „sorozat a sorozatban” vendége ebben az évben Balogh Máté Erkel Ferenc-, Junior Prima- és Artisjus-díjas zeneszerző volt a REÖK (Regionális Összművészeti Központ)-palota Zöld Szalonjában, akivel Hollós Máté Erkel- és Bartók–Pásztory Ditta-díjas zeneszerző beszélgetett. Balogh Máté kirobbanó tehetsége szinte elkápráztatta a közönséget; különösen azon darabjával, melyben saját énekhangjával recitált. A tényleges nyitóhangverseny az Agórában rendezett első Kamaraest volt, mely szóló- és duóművekből került összeállításra. Láng István Harpsounds c. nyolctételes hárfaművét differenciáltan szólaltatta meg Natalia Gorbunova, majd Bánkövi Gyula Délaissement c. különleges hangvételű fuvoladarabja következett Lanczkor-Kocsis Krisztina előadásában, melyben a szerző által is hangsúlyozottan több zenei hatás van jelen, többek között a Levélária motívuma Puccini Tosca c. operájából, melynek lelkisége voltaképp átjárja az egész művet.

 

 

Hollós Máté és Balogh Máté

(Fotó: Kiss Ernő)

 

Soproni József Invenzioni sul B-A-C-H per pianoforte c. nagyszabású zongoraművét kiváló stílusismerettel, az improvizatív és a klasszicizáló elemeket arányosan jelenítette meg Kerek Ferenc. In memoriam… c. darabját altfuvolára és fagottra komponálta Madarász Iván, kinek lírai és drámai zenei koncepcióját tökéletesen valósította meg Varga Laura és Vizsolyi Lívia; a két ritkán találkozó hangszer szépen simult egymáshoz. Huszár Lajos Toccatáját Szíves Márton interpretálta, kiválóan megjelenítve a virtuóz darabba integrált korált; a kiváló fiatal ütőhangszeres művész e koncerten igen nagy teljesítményt nyújtott, hiszen Dubrovay László négytételes Solo No. 15/B-jét is ő mutatta be Szegeden, maradéktalan tökéletességgel. E koncert egyetlen ősbemutatója Durkó Péter Tájkép és emlék c. szólótrombita műve volt; a zeneszerzőt nemrégiben a Vántus-műhely részeként köszöntöttük 50. születésnapja alkalmából. Új műve hálás feladat a trombitaművészek számára, a fiatal, tehetséges Samodai Bence érzékelhetően örömmel szólaltatta meg. A hangverseny Kutrik Bence igen virtuóz, hagyományos elemekből építkező Limerickek c. piccolo–zongora darabjával zárult, Varga Laura bravúros szólójával, Zsigmond Zoltán dinamikus zongorakíséretével.

 

Monumentális koncertet állított össze a Juhász Gyula Pedagógusképző Kar Művészeti Intézet Ének-zene Tanszék Művészeti Diákköre és Művészeti, Művészetpedagógiai és Művészetközvetítő Szakkollégiuma: november 22-én a Tanszék Kamaratermében 19 szerzőtől hangzottak el művek 16 előadó – a Tanszék művészei és főiskolai hallgatói – közreműködésével. Ősbemutatóként csendült föl Klebniczki György Weöres Sándor versére írt Nyáresti dala és Király László Magyar holokauszt 1944, Mezei András verseit feldolgozó dalciklusának A németet és Zsidó-zsoltár c. tétele. A megrendítő szépségű Király-dalokat és Klebniczki lírai dalait Altorjay Tamás, a kiváló szegedi basszista szólaltatta meg, nem különben Ránki György József Attila-megzenésítését (Medvetánc) Klebniczki György, Maczelka Noémi és Dombiné Kemény Erzsébet kíséretével. 100 éve született Avasi Béla és Frank Oszkár az előbbi mestertől egy kórusmű és két dal, az utóbbitól a Gyászzene c. szépséges zongoradarab szerepelt a műsorban; a kórusműveket az Ének-Zene tanszék kamarakórusai (vezényelt: Varjasi Gyula), a dalokat Varjasi Gyula és Tanácsné Vilmos Etelka, a zongoraművet Maczelka Noémi adták, adta elő. Üde színfolt volt Hollós Máté The Shepherd and his Fife (A pásztor és a sípja) c. dala; és Laczó Zoltán Vince Keringője, melyet Kárpátiné D. Nagy Ágnes (ének) és Dombiné Kemény Erzsébet, a Zenepedagógiai délelőtt egyik főszervezője és műsorvezetője szólaltatott meg, aki egy produkcióra – Láng István Négykezes zongoradarabok 7-től 77 éves korig – Kis szvit – Szegedre hívta Fittler Katalin zongoraművészt és zenetudóst. Kiemelkedőek voltak Pertis Jenő Atavár c. zongoraműve részletei Maczelka Noémi előadásában; a műsorfüzetben nem szerepelt, de igen szép volt Magda Dávid Elment az anyám c. dala, melyet Szabó Ágoston, az SZTE Bartók Béla Művészeti Kara hallgatója adott elő a szerző kíséretével.

 

Zenepedagógiai délelőtt

Első sor balról jobbra:

Vántus Istvánné, Fittler Katalin, Ránki Katalin, Hollós Máté, Kiss Ernő, Maczelka Noémi és Laczó Zoltán Vince.

Középső sor:

Joóbné Czifra Éva, P. Zakariás Anikó és Dombiné Kemény Erzsébet.

Hátsó sor:

Tandari János, Altorjay Tamás, Klebniczki György, Sallay Gergely, Szabó Ágoston és Magda Dávid.

(Fotó: SZTE JGYPK MI Ének–zene Tanszék

 

Ugyanaznap délután a Szent-Györgyi Albert Agóra Informatóriumában a Vántus-műhely részeként Cimbalmos műhelyen vehettünk részt. Szalai András remek interaktív előadást tartott a Szegeden ritkán megszólaló hangszerről és történetéről, melyet bőségesen illusztrált is. Az esti – második – Kamaraest az Agóra dísztermében volt; itt bőven volt részünk cimbalomzenében: végre sor került Vántus István remekbeszabott Meditatio c. két cimbalomra írt darabja szegedi bemutatójára, s elhangzott Balassa Sándor op. 6. számú – szintén kétcimbalmos – Divertimento-ja, Szalai András nagyszerű partnere Móri Beáta volt. A műsor Horváth Márton Levente Quartet fuvolára, hegedűre, gordonkára és hárfára c. kamaraművével kezdődött Szabó Norbert fuvola, Benedekfi Zoltán hegedű, Velez Alekszandra gordonka és Felletár Melinda hárfa remek, átszellemült előadásában; e szépen felépített lírai darab után következett Vántus remekműve. (Mely, sajnos, igen ritkán hangozhat el Szegeden. Itt kell leírni, hogy létfontosságú volna legalább alsó és középfokon megszervezni városunkban a cimbalomoktatást.)

 

Cimbalmos-műhely a Szent-Györgyi Albert Agórában Szalai András előadása

(Fotó: Pigniczki Ágnes)

 

Szép volt Balassa Sándor darabja is. Megyeri Krisztina A gyermek Föld cipője természeti asszociációit plasztikusan varázsolta elénk Zoltán Péter klarinétművész. Szintén természeti jelenségeket, tájakat – Csermely, Tavon, Hószállingózás, Cseppek, Vízesés, Jégvilág – idéz Horváth Barnabás nagyon szép hattételes zongoraműve, melyet Klebniczki György a lehető legmagasabb színvonalon játszott el. Valós és tragikus történelmi eseménynek, a szolyvai haláltábor áldozatainak állított zenei emlékművet Fehér György Miklós mélyhegedűre és zongorára írt Szonátájával, melyet Nagy Enikő és Császár Zsuzsanna nagy kifejezőerővel jelenített meg. Tóth Péter Nocturne-jével nagyszabású művel gyarapította a zongorairodalmat: helye a rokon műfajú chopini és bartóki darabok aranycsarnokában van; ezt Szokody Anikó felkészült, minden ízében professzionális játéka bizonyította is. Különleges, igazi transzcendentális mű Dragony Tímea Toran c. trombita-zongoradarabja, mely a kelta mitológiavilágra épül: Toran a mennydörgés és a tűz ura. A kettő, de voltaképp három (a trombitás időnként szárnykürtöt is használ) hangszer lényegében teljes elképzelhető hangzásvilága megjelenik a darab során (zongorapreparátum, a zongorahúrok pengetése stb.); nagy öröm volt számunkra, hogy Samodai Bence komplex játéka mellé maga a szerző társult, aki így komponistaként és zongoraművészként egyaránt sikert aratott. Az est fénypontja mindenképpen Vántus István Harangszó c. kisoratóriuma volt, mely 1987-es makói ősbemutatója után másodszor hangzott el Szegeden (a szegedi bemutató 2000-ben volt). Az SZTe Bartók Béla Művészeti Kara hallgatóiból alakult kamaraegyüttest, Bita Boglárkát és a tömören zengő Partiscum-kórust Somorjai Péter vezényelte, aki ezúttal is bizonyította: a legmagasabb fokon érti és értelmezi Vántus stílusát, így építette fel a Mester utolsó nagyobb művét.  Bita Boglárka mezzoszopránként gyönyörű sötét színekkel énekelte a Harangszó cseremisz népdal fődallamát („Folyik a víz…”), s szépen hozta a magasabb hangokat is. A Partiscum-kórus Lázár Tamás karigazgató precíz betanítását továbbfejlesztve biztosította a mű sirató jellegű alaphangulatát, a Maros Rudolf-nevéből alakult harangozást és a fődallam patetikus hangvételét. S feltétlenül ki kell emelni a differenciált cimbalomszólamot játszó Szalai Andrást.

 

A Vántus István Zeneművészeti Szakgimnázium „Hangcsoportok” hangversenyén a fiatal alkotók éppúgy helyet kaptak, mint a XX. századi magyar klasszikusok. Durkó Zsolt, Vántus István, Szokolay Sándor, Sugár Rezső, Tornyos György és az inkább hangszeres művészként ismert Káté István és Kovács Béla egy-egy darabja mellett a gitárosok állandó szerzőjeként jól ismert Pavlovits Dávid három hangulatos darabja is felcsendült; nagy sikere volt a tehetséges Bartók Gellért g-moll szonátája II. tételének, s örömmel hallottuk ezúttal zeneszerzőként Valkai Dávidot, Tóth Árpád, ill. József Attila versei alapján írott dalai felkészült, invenciózus alkotónak mutatják. Dicséret illeti Pap Dorkát és Karácsonyi Esztert Durkó Zsolt Törpék és óriások c. rövid ciklusa előadásáért és Rácz Tündét Káté István szólóhegedűre írott Hommage ŕ Tartini c. virtuóz stílusparafrázisa megszólaltatásáért. Kiválóan játszotta Kócsó Zalán és Csikós-Szelezsán Beáta is Kovács Béla Sholem Alekhem, rov Feidman c. feldolgozását, azonban e darab inkább egy másik koncertbe kívánkozott volna; a Vántus István műve címét viselő hangversenybe semmiképpen sem való egy egyébként igen népszerű klezmer-szám…   

 

A Vántus István Társaság megrendezésében a Covid utáni idők egyik legjobban sikerült gyermekhangversenye volt a 2022-es évi. Több tényező is segítette ezt: a gyerekek egy 290 főt befogadó nagy hangversenyteremben játszhattak, mindenki nagyon felkészült volt, érdekes kortárszenei művek hangzottak el és nagyon kiegyenlített volt a különböző hangszerekre írt művek aránya. Lelkes közönség kísérte figyelemmel és sok tapssal a gyerekek játékát.   5 intézmény képviseltette magát: a Király König Péter Alapfokú Művészeti Iskola, a   szentesi Lajtha László Alapfokú Művészeti Iskola, a Hammido Alapfokú Művészeti Iskola, a Pro Musica Alapfokú Művészeti Iskola, a Juhász Gyula Gyakorló Általános és Alapfokú, Művészeti Iskolája, Napközi Otthonos Óvodája; 21 felkészítő tanár munkáját fémjelezte a megszólaltatott darabok kiválasztása és tanítása.

 

A zongoradarabokat egyrészt a ma már kevéssé játszott szerzők művei, másrészt a gyakrabban játszott szerzők alkotásai képviselték.  Az előbbi csoportba tartozott Kadosa Pál Scherzo Diabolico c. darabja, mely a BACH témát dolgozta fel.  Geszler György Etűdje a különleges ritmikával tűnt ki. Ligeti György Három lakodalmi tánca a népzenei feldolgozás egyik szép példája, újdonságként hatott Farkas Ferenc 3. burleszk darabja.  Kurtág György és Orbán György, Papp Lajos darabjai meghatározóak a pedagógiai irodalomban is, melyet a gyerekek kiváló előadásban szólaltattak meg. A külföldi irodalom kitekintéseként felhangzott Serocki Krakowiak c. műve és néhány könnyebb hangvételű darab: Gillock Holdfény és Jon George Óriások völgye, Falusi tánc.  A vonós irodalomból hegedűn Bartók Béla Betyárnóta, gordonkán Bárdos Lajos Estéli dallam, gitáron Pavlovits Dávid népdalfeldolgozásai mellett Girán Péter Varázsló c., Lisznyai-Szabó Gábor Ősz c. kompozíciója hangzott el magas színvonalon.   A fuvolistákat Szelényi István: A cirkuszban c darabja, Kocsár Miklós Saltus Hungaricus I-II., Bogár István Rondó c műve képviselte.  Klarinéton Hidas Frigyes Duója hangzott el; egy ének-kompozíciót is hallhattunk: Kerekes János-Petőfi Sándor Ezrével terem a fán a meggy.

 

Az előadó gyerekek játéka nagyon kiegyenlített volt, a legkisebbek közül Vörös Dorka, Szabó Kitti Lilien, Soós Izabella, Tóth Márk András, Siklós Eszter, Kasztner Dominka, Gulyás Dávid László, Szalma Boglárka, Mendebaba Maxim, Fülöp Lilla, Nagy Rebeka, a nagyok közül, Kálmán Levente, Dombi Henriett Fanni, Szalma Ádám, Grácin Ferenc, Nagyiván Jázmin Csenge, Szabó Zita Dóra, Nyíri Sára Panka, Kardos Dávid, Orcsik Júlia, Csáki Zsombor előadása maradt emlékezetes.   A „Törpék és óriások” hangverseny méltó volt Vántus István egykori kezdeményezéséhez és maradandó élményt adott a megjelent közönségnek.

 

A Vántus-napok keretén belül a Somogyi-könyvtárban tartott, immár hagyománnyá vált Zenei Album ezúttal Kocsár Miklós munkásságát helyezte a középpontba. Első műsorszámként a Három székelyföldi keservest hallhattuk női énekhangra és zongorára. Dobrotka Szilvia énekművész és Kerényi Mariann zongoraművész tökéletes összhangban adta elő a művet, illetve idézte meg a dalok komor hangulatát.  Kocsár Miklós még zeneakadémista korában írta a Capriccio című fuvoladarabot. Csepregi Hajnalka fuvolaművész előadásában valóban jó kontrasztban hallhattuk a gyors és lassú tempójú részeket és rendkívül virtuózan szólalt meg a mű. Az Echos vagyis Visszhangok négy kompozíciója egyetlen hangszerhez kötődik, a kürthöz. A szerzői elképzelés szerint a megszólaltatott kottakép alaphangját tovább formálhatja az előadás helyszíne: egy visszhangos templom vagy egy nyitott zongora rezonálása. Erre, sajnos, ezúttal nem volt lehetőség, de így is nagyon szép játékot hallhattunk Szabó László kürtművésztől. A Suite per chitarra ajánlása Adrovicz Istvánnak szól, 1986-ban készült el. A művet beugróként játszotta el Barta Gergely Zsombor, akinek egy hete volt megtanulni a darabot, ennek ellenére az est egyik legnagyobb zenei élménye született belőle.

Kocsár Miklós emlékhangverseny a Somogyi könyvtárban.

Barta Gergely Zsombor a Suite per chitarra c. Kocsár Miklós darab előadása közben
 (Fotó: Somogyi-könyvtár)

 

A Hang-portrék zongorára 1996-ban készült el. A mű összesen 20 portrét tartalmaz, amiből részleteket hallhattunk Maczelka Noémi fantasztikus előadásában.

 

Maczelka Noémi a „Hang-portrék” c. Kocsár Miklós művet szólaltatta meg

(Fotó: Somogyi-könyvtár)

 

A Ballata című szóló hegedűmű 2013-ban íródott. Ősbemutatója itt Szegeden volt 2014. szeptember 10-én. Akkor is, és most is Szecsődi Ferenc hegedűművész előadásában hallhatta a közönség. Szecsődi Ferenc játéka rendkívül szuggesztív és magával ragadó volt, intonációja tökéletes és a mű is egy ritkán játszott, izgalmas darab.

 

Kocsár Miklós-emlékhangverseny a Somogyi-könyvtárban
     Szecsődi Ferenc a Ballata c. Kocsár Miklós művet játssza
  (Fotó: Somogyi-könyvtár)

 

 

A Kosztándi-vonósnégyes a Bálint Sándor Művelődési Házban Kosztándi István, Behán László Dezső, Tuzson Edina, Kőrösi Györgyi

(Fotó: Kiss Ernő)

 

 

A Vántus–napok harmadik estje a 30 éves Kosztándi-vonósnégyes estje volt az újszegedi Bálint Sándor Művelődési Házban. Kosztándi István Liszt Ferenc-díjas hegedűművész (I. hegedű), Behán László Dezső (II. hegedű), Tuzson Edina (mélyhegedű) és Kőrösi Györgyi (gordonka) ezen az estén lemezre kívánkozó hatalmas teljesítményt nyújtott. Már a műsorválasztás is tökéletes volt: Márkos Albert Weöres Sándor A holdbéli csónakos c. mesejátékára reflektáló játékos, rövid tételekből álló kvartettje remek nyitó műnek bizonyult. Mezei Szilárd Nyugodtan várd meg, míg mindenki ideér fantáziacímet viselő C-dúr vonósnégyese izgalmasan, nagy dús hangzásokkal felépített kvartett, melyben a minimal art jellegű, ill. repetitív megoldások is helyet kaptak. Az univerzális többhangszeres művész vajdasági zeneszerző már több művével aratott sikert városunkban (többek között a Kortárs Korzó szimfonikus estjein); a siker ezúttal sem maradt el. Lendvay Kamilló a szegedi kortárszenei napok félévszázada alatt sokszor volt kedves komponista-vendégünk: sajnos, hat éve csak műveiben lehet köztünk. II. vonósnégyese kimagasló remekmű, minden ízében; formai, tartalmi szempontból egyaránt, s igazi XX. századi zene. A Kosztándi-vonósnégyes anyanyelvi szinten beszéli Lendvay stílusát; a kvartett zárótételét a jelen sorok írója bármeddig „elhallgatta” volna. Pedig a hangverseny fénypontja még ezután következett: Bartók I. vonósnégyese. A Kosztándi-vonósnégyes a több mint másfélórás koncert záróprodukciójában elementáris erővel szólaltatta meg Bartók korszakos remekművét, egyik ámulatból a másikba ejtve bennünket. Százszázalékos teljességgel szólaltak meg a Mester kottára vetett hangjai; a mű valamennyi titkába, rejtett megoldásaiba bevezettettünk; a zárótétel pedig szinte ellenállást nem tűrve sodort magával valamennyiünket. A közönség csaknem negyedórás vastapssal ünnepelte Szeged város immár 30 éves zenei csodáját; a Kosztándi-vonósnégyes óriási ajándék városunk hangversenylátogató közönségének: szegedi zenei életünk történetének első világszínvonalú kvartettje.  

 

Dr. Illés Mária zenetudós, főiskolai docens csütörtökön délután tartott előadást a Somogyi-könyvtár I. emeleti Közösségi terében. A Vántus István emlékét őrző előadássorozat a kortárszenei napok alapítójáról, Szeged zenei életének egykori szervezőjéről, az emlékezetes tanáregyéniségről is szól, de elsősorban a zeneszerzőt igyekszik közelebb hozni a közönséghez, a zeneművek vizsgálatán, elemző bemutatásán keresztül. Az ezévi téma a zeneszerzői életmű alapvető inspirációinak és modelljeinek feltárása, a zenetörténeti hatások stílusteremtő vonásainak vizsgálata volt. Az előadáson a Vántus-kompozíciók részleteinek bejátszása mellett azok ihletőjeként részletek hangzottak Bach d-moll chaconne-ból és Máté-passiójából, Alban Berg Hegedűversenyéből, Bartók zongoradarabjaiból (pl. Meditation) és Brahms Német Requiem-jéből. Itt kell kiemelni dr. Illés Mária – aki a Vántus István Társaság Egyesület titkára – egészen kimagasló szervező munkáját: a Vántus-napok 2022. évi sorozata technikailag és szakmailag tökéletesen zajlott le; a titkár asszony által szerkesztett műsorfüzet pedig nagyon szép küllemű, tartalmilag hibátlan volt.

 

A Vántus István Kortárszenei Napok egy váratlan fordulat miatt a tervezettnél egy héttel később fejeződött be: csütörtökön reggel érkezett a kellemetlen hír Gyüdi Sándor karmester betegségéről, melynek következtében a záró Zenekari est december 1-én került megrendezésre a Korzó Zeneházban. Az egy hét várakozás alatt a Vántus-műhely újabb két programjára került sor a Bartók Béla Művészeti Kar ideiglenes épülete 31. sz. termében: november 29-én dr. Varga Laura fuvolaművész, tanszékvezető főiskolai docens Légzés – körlégzés címmel tartott mesterkurzust, november 30-án pedig dr. Klebniczki György zongoraművész, zeneszerző, főiskolai tanársegéd Mi is az a „bolgár ritmus”? címmel tartott előadást.

 

A záróhangversenyen a halasztás ellenére szépszámú közönség jelent meg – a Vántus-napok látogatottsága végig jelentős volt –, műsora pedig igen értékes volt. Virágh András Gábor Les couleurs des vagues (A hullámok színei) c. hegedűversenyét elegánsan, lendületesen játszotta Benedekfi Zoltán, végig érzékeltetve az egyes tételek dramaturgiáját. Megrendítően szép volt Király László Elégia egy szerelem halálára című angolkürt szólóra és vonószenekarra írt műve, mely a szerző „Akácok városa” című Mihail Sebastian román író kisregénye alapján írt szimfonikus szvitje egyik tételének továbbfejlesztése. Gégény Anett hajlékonyan, lágyan formálta meg az angolkürt szólót; a vonóskar pedig alkalmazkodó, homogén hangzással kísérte. Katartikus élmény volt Hollós Máté Cantata concertante címmel ellátott két zenekari dala. Hollós Máté kivételes érzékenységgel alkotja meg vokális műveit: jelen művével újabb alkotói csúcspontra jutott. Tóth Árpád Szeretnék átölelni c. és Radnóti Miklós Sem emlék, sem varázslat c. szorongva küzdelmes verse került egymás mellé; e két költemény csodálatos párt alkot a más és más fajta tragikus végkifejlet egy-egy állomásaként. A Tóth Árpád-vers zenéje inkább meditatív jellegű, különlegessége, hogy a zeneszerző saját szöveg nélküli dallammal fejezi ki, lezárásként a költő gondolatait. A Radnóti-verssel viszont drámai ívet alkot, melynek tetőpontja a verse legreményteljesebb sora: „az már egy messzefénylő szabad jövő felé tör.” A befejezésben azonban a teljes reménytelenségig jutunk el: az utolsó szavak már csak suttogva szólalnak meg. Miksch Adrienn gyönyörűen, teljes átéléssel énekelt, s különleges volt a Virág Emese által igen szépen megszólaltatott zongoraszóló. Az estet Sugár Miklós blickfangos, változatos, néha kissé ünnepélyes, de inkább játékos Jubileumi gondolatok c. héttételes szimfonikus képsorozata zárta le; e hálás darab sok lehetőséget adott Gyüdi Sándornak karmesteri tudása, erényei megmutatására, aki maximális felkészültséggel dirigálta végig a teljes koncertet. Ez alkalommal Hollós Máté beszélgetett a szerzőkkel (vele együtt valamennyien jelen voltak), derűs ráhangolódást teremtve.

 

Virágh András Gábor és Hollós Máté

 

A Vántus István Kortárszenei Napok és Műhely tehát 51. alkalommal is sikeresen zajlott le. Nagy köszönet illeti az Artisjus Szerzői Jogvédő Iroda Egyesületet, mint a sorozat legeslegfőbb támogatóját, Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzatát, mely a Vántus-társasággal kötött együttműködési megállapodás alapján adott biztos támogatást és a Szent-Györgyi Albert Agórát, mely intézmény a 13 rendezvény (a Műhellyel együtt 16) közül 7 számára adott barátságos otthont, saját rendezvényként befogadva azokat. S bár korainak tűnhet, mégis adjunk teret 2023-as reményeinknek: november 20–23, Szeged, Vántus István Kortárszenei Napok, LII. évfolyam; szeretettel várunk mindenkit!  

 

 

Kiss Ernő – Dombiné Kemény Erzsébet – Nagy Gerda