Az oboa büszkén megfújja az A hangot. A zenekar minden hangszere ehhez igazítja a sajátját. Más szóval hangolnak. Németül: sie stimmen. Anna Czerwińska–Rydel és Marta Ignerska 2011-ben megjelent, gyerekeknek szóló könyvét 2022-ben fordította lengyelről magyarra Vas Viktória és az eredeti, a szöveggel szoros szimbiózisban létező illusztrációkkal jelentette meg a Csirimojó Kiadó.

Az olvasó nemcsak arról a száraz tényről informálódhat, hogy milyen sorrendben szólalnak meg hangolás közben az egyes hangszerek, de arról is, melyik instrumentum milyen hangszínnel, milyen hangulatok közvetítésével csatlakozik ahhoz a csodához, amit úgy hívunk: zenekari hangzás.

Az oboa A-jától a karmester felemelt pálcájáig eltelt időt csupán hangzavarként élhetné meg a kívülálló, amelyből hol egyik, hol másik hangszer A-ja hasít élesen a levegőbe. A könyvben azonban személyesen is megnyilvánulnak ezek a hangszerek: beszélgetnek, hencegnek különleges képességeikkel, egymásra licitálnak, melyik szól szebben, melyik harciasabban, melyik szomorúbban, melyik vidámabban.

Mintha veszekedés kezdődne a klarinét és a fuvola között: kérkedve veszi át az oboa koncertmester által is jóváhagyott A-ját, mire a fuvola, az istenek és pásztorok büszke hangszere féltékenyen trillázni kezd…. Még szerencse, hogy a fagott komikus orrhangja minderről eltereli a figyelmet.

A fényes trombita azonban még őt is elkedvetleníti: mintha éppen riadót fújna! De hirtelen elhallgat, amikor a vadászok kedvence, a kürt is megszólal. A mélyen szóló harsona természetesen a fagott mellé áll és az egész kavalkádot „leütik” a dobok.

Közben a koncertmester bíztatja a többi hegedűt, sőt a sértődős brácsákat is. Végül a magukat a szerelem szakértőinek tartó csellók hangolnak. Azaz mégsem. A jóval kevésbé lírai nagybőgők.

A számos nemzetközi díjjal kitüntetett kiadvány gyermeknek-felnőttnek segítséget nyújt abban, hogy ismerősként üdvözölhesse a szimfonikus zenekar hangszereit már a hangolás pillanataitól kezdve.