100 ÉVE SZÜLETETT

 

I.

PÖDÖR BÉLA (sz. 1923) [1]

 

Pödör Béla

 

Karnagy, zeneszerző. Rábakecölön született 1923. április 7-én. Tanulmányait 1942 és 1949 között a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola karnagyképző, egyházzenei és ének-zenetanárképző szakán végezte Ádám Jenő, Bárdos Lajos, Harmat Artúr, Vásárhelyi Zoltán és Werner Lajos növendékeként. 1949-ben került a Magyar Néphadsereg Művészegyüttese (Honvéd Művészegyüttes) énekkarához, ahol előbb korrepetitorként, majd karnagyként, végül vezető karnagyként dolgozott. Művei: kantáták, a capella és zenekíséretes kórusművek, népdalfeldolgozások. Publikált katonadal füzeteket, cikkeket, tanulmányokat. Liszt Ferenc-díjas, érdemes művész.

 

Vezényel: Pödör Béla

 

Pödör Béla-Kövesdi János:

Énekelj a széllel (2:53)

 

Juhász Frigyes-Rossa Ernő:

Indul a század (2:27)

 

Bogár István:

Pilótadal (2:41)

 

Juhász Frigyes-Kövesdi János:

Mikor a század (2:02)

A Magyar Néphadsereg Művészegyüttesnek Énekkara és Szimfonikus Zenekara
℗ 1977 HUNGAROTON RECORDS LTD.

 

 

II.

 

SCHWARTZ OSZKÁR (1923–2005) [2]

 

 

Elment a Tanár Úr! … Akaratlanul is abban a hitben éltünk, hogy soha nem hagy itt bennünket, hogy halhatatlan, mint az a szellemiség, amit felénk árasztott.
    Schwartz Oszkár meghatározó személyisége volt az elmúlt fél évszázad zeneoktatásának. Tartalmas élete alatt több muzsikus generációt nevelt fel, ütőhangszeresek sokaságát; alig van Magyarországon olyan ütős, aki közvetlen vagy közvetett kapcsolatban ne lett volna Vele.

      Ifjú korának tanuló éveit két hangszer határozta meg: hegedű és üstdob. Ez szinte szimbolizálja muzsikus létének ars poéticá-ját: melódia és ritmus. „Kezdetben volt a ritmus”, hangsúlyozta sokszor, de ugyanakkor minden ütésének dallami jelentőséget adott.

      Tanári működésének színhelye a Belváros patinás, régi épülete, a legendás „Konzi”, a Semmelweis utcai Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola (később Főiskola). Tanterme nekünk is szinte otthonunkká vált, fél napokat töltöttünk ott, hogy minél több titkot lessünk el Tőle, és közel kerüljünk a zenei műfajok sokaságához, szimfóniákhoz, operákhoz, kortárs zenéhez. Pedagógiai hírneve határon túl nőtt; 1995-ben Japánban tartott kurzust.

      Tanári működését számtalan kitüntetés fémjelezte, de elismerés övezte művészi munkáját is. Három évig a Rádió zenekarában is játszott, de igazi fellegvára az Operaház zenekara volt. Részese és résztvevője az Operaház klasszikus aranykorának.

      Elismert szólistája is volt hangszerének; apostola, művelője és tanítója volt a múlt század egyik legnagyobb remekművének, Bartók kétzongorás-ütős szonátájának.
      Mi az, amit Tőle meg lehetett és meg kellett tanulni? Az egy alapvető dolog, hogy maximális igényességgel, és a jóság szigorával megkövetelte a szakmai tudást, precíz ritmust és helyes technikát. De éreznünk kellett, hogy mindez a zenét szolgálja; ritmuson keresztül kellett megközelíteni a zenét, és zenéből kiindulva született meg az élő ritmus.

Akik hallhatták őt játszani, akár az operai árokban, akár a koncertpódiumon, ezt tapasztalhatták; a mérhetetlen zenei alázatot és vezetői rátermettséget.
    A klasszikus ütőhangszer-játékot tanultuk meg Tőle, a szó legtisztább, legnemesebb értelmében. Ugyanakkor a XX. századi modern ütőhangszer-repertoárt is útjára indította Magyarországon, addig a határig, amíg az zenének volt nevezhető.

      Még életében legenda volt; most, hogy átlépett az örökkévalóságba, tanítása reális valóság, amit hordozunk, ápolunk és átadunk. Aki ilyen gazdagságot hagyott maga után, az mások lelkében tovább él, halhatatlanság az osztályrésze.

 

Medveczky Ádám

 

III.

 

SUZANNE ROZSA HEGEDŰMŰVÉSZ, ZENETANÁR

AZ ANGOL KAMARAMUZSIKA MAGYAR SZÁRMAZÁSÚ KÉPVISELŐJE

 

Suzanne Rozsa

(1923–2005)

 

Budapesten született, 6 éves korában kezdte a hegedűtanulást. Két évvel később a család Bécsbe emigrált, felvették a Zeneakadémiára és 14 évesen megnyerte a rangos Fritz Kreisler versenyt. Az Anschluss után anyjával Londonba menekültek, ahol felvették a Royal College of Music-ba. Ott találkozott Martin Lovett csellistával, akivel 1950-ben házasságot kötött. 1944-ben felkérték a London Polish Quartet vezetőjének, mely később a legjelentősebb brit kamarazenekarnak számított. Alapító tagja volt az English Chamber Orchestra-nak, többször fellépett Yehudi Menuhinnal. Karizmatikus személyisége, remek humorérzéke az egyik legmegbecsültebb zenetanárrá tette.

 

Az írás forrás: Suzanne Rozsa hegedűművész, zenetanár (1923–2005)

(2019. augusztus 31.)

 



[1]           Lapzártáig sajnos nem sikerült Pödör Béla elhunytának az évszámát megtudni! (A Szerk. megj.)

[2]           Első megjelenés: Parlando 2006/1.