S. BALÁZS HAJNALKA [1]

 

Parkinson-betegek hangterápiája

 

A Parkinson-kór egy krónikus, progresszív, neurodegeneratív betegség, ami a dopamint termelő sejtek fokozatos pusztulásával jár. Mozgásunkat az agyunkban lévő idegsejtek irányítják, s a mozdulatok kivitelezéséhez szükséges az üzenetet továbbító ingerületátvivő anyag. Ez a mozgás esetében a dopamin. Dopamin hiányában az idegsejtek nem működnek megfelelően, s nem tudják az agyi üzeneteket az izmokhoz továbbítani. A mozgás valamennyi területe érintett, így a beszédszervek működése, a mimika és a későbbi fázisban a nyelés is.

 

2018 őszén egy családi érintettséggel rendelkező ismerősöm megkért, hogy tartsak énekfoglalkozásokat a Pécsi Parkinson Egyesület összejövetelén. (Korábban Hasznosi Judit tartott néhány alkalmat, de mivel ő Budapesten él, nem tudta vállalni a rendszeres Pécsre járást.) Mivel semmilyen egészségügyi képzettséggel nem rendelkezem, abból indultam ki, ami a szakterületem: magánének- és szolfézstanár vagyok, valamint zenei munkaképesség-gondozás szakvizsgával rendelkezem.

 

Az hamar világossá vált, hogy itt nem csak énekléssel kell foglalkozni. A Parkinson-betegek hangját a betegség előrehaladtával egyre inkább jellemzi a pontatlan és koordinálatlan artikuláció, (jellemzően a mássalhangzók ejtése válik elmosódottabbá,) a csökkent hangerő, a hang monotonná válása, hipernazalitás, fokozott hangremegés, változó beszédsebesség, lélegzetvesztés, szavak indokolatlan ismétlése, levegős és érdes hangminőség. A hangerő akaratlan megváltozása szintén a beszédérthetőség rovására megy. A hang rekedtté és remegőssé válását az elégtelen hangajak-addukció, hangrészárási elégtelenség, aszimmetrikus és irreguláris izomfeszülés és hangajakmozgás okozza. (Dr. Hirschberg, dr. Mészáros, dr. Hacki: Foniátria és társtudományok) A légzőizmok merevsége miatt a légzés felületes, a vitálkapacitás beszűkült. A légzés-fonáció koordinálási problémáinak következménye a csökkent hangtartási idő, a beszűkült hangterjedelem és hangdinamika. A dizartria/dizartrofónia tüneteit kiegészíti az általános lelassultság okozta szókeresés.

 

A másik – és sokkal hamarabb szembetűnő – terület a mozgással kapcsolatos problémák. A Parkinson-betegek számára akár az automatikus, akár a tudatosan indított mozgások végrehajtása egyre nehezebbé válik, akadályozva így a mindennapi élet alapvető tevékenységeit. Számos videó és leírás található az interneten, amelyben külföldi példákkal bizonyítják, hogy a tánc, az éneklés folyamán a mozgás – sok esetben – rendezetté válik, s az ilyen tevékenység folyamán észre sem vehető a betegség megléte. A két tevékenység „közös nevezője” a ritmus.

 

A foglalkozások anyaga alkalomról alkalomra alakult, a már meglévő ismereteimhez próbáltam új dolgokat hozzátenni az internet és a nyomtatott irodalom segítségével. A fentiek ismeretében természetesen nem csak énekelünk, hanem pl. különféle mozgásokat kapcsolunk hozzá. Ezen kívül az artikuáció és a hangadás területén működő izmok edzésére különböző típusú gyakorlatokat kezdtem gyűjteni és használni, természetesen a légzésnek, mint minezen funkciók alapjának fejlesztésére is sor került minden alkalommal.

 

A gyakorlatok célja a hangszalagmozgató izmok – és általában a gégeizmok - megerősítése, aktivitásának és szinergizmusának, valamint a hangajkak addukciójának javítása, az artikuláció precizitásának javítása, a rezonancia fokozása, a légzésszabályozás, a kilégzés hatásfokának az artikulációban részt vevő izmok aktivitásának szinten tartása, esetleg növelése. Fokozatosan körvonalazódtak a főbb területek, ahonnan a gyakorlatok anyagát össze tudtam állítani. Ezek a légzőgyakorlatok, a szöveges és szöveg nélküli hanggyakorlatok, éneklés, ritmusgyakorlatok, mozgásgyakorlatok, és ezek kombinációi. Lassan eszköztárat is gyűjtögetni kezdtem: kisméretű labdák, léggömb; egyszerű ritmushangszerek; ugrókötél stb. (Persze az ugrókötelet nem „rendeltetésszerűen” használjuk: a padlón egyenesen lefektetve különböző lépéseket, páros és páratlan lüktetést próbálunk megvalósítani.) Itt is nagy a különbség: van, akinek sikerül az éneklés ütemére lépni, de persze egyáltalán nem mindenkinek. 

 

A dalok válogatása: főleg népdalokat, ill. gyerekdalokat tanultunk, azok közül is olyanokat, melyeknek határozott ritmusa, metruma van. A parlando, rubato jellegű dallamokat inkább csak hangulatuk, szépségük miatt énekeljük, de csak ritkán. Azok bizonyultak igazán hasznosnak, amelyekhez különböző mozgásokat tudtunk kapcsolni. A hetente egy alkalommal megtartott foglalkozásoknak nincs kötelező sorrendje. Általában egy-két ismert dallal kezdtünk, aztán légzőgyakorlatok, hanggyakorlatok következtek. A mélylégzés megtanulása volt az egyik fontos feladatunk, majd különböző arcizom-gyakorlatok, nyelvgyakorlatok, nyakgyakorlatok közül válogattam. A szöveges és szöveg nélküli hanggyakorlatokhoz Montágh Imre, Hernádi Sándor, Fischer Sándor könyveiben szereplő példákat, dr. Mészáros Krisztina, Valborg Werbeck-Svärdström, valamint Thoroczkay Miklósné a Bárczi Füzetekben megjelent gyakorlatait használom. Vannak saját gyakorlatsoraim is.

 

 

Dallal, tánccal és tornával a Parkinson-kór ellen

A képek illusztrációk.

(Forrás: fidelio.hu és egeszsegtukor.hu)

 

 Minden alkalommal végzünk tornagyakorlatokat is. Ezek célja az izmok karbantartása, az egyensúly javítása, az ízületi mozgástartomány megőrzése. Nagy súlyt helyezek a nyaki merevség oldására, a mimikai izmok tornáztatására, valamint az ellentétes oldali végtagok keresztező mozgásaira. (Általában az egyik kéz fokozottan érintett, s az ép(ebb) végtaggal helyesen kivitelezett mozgás az irradiáció jelenségének segítségével segítő hatású a kevésbé jól mozgó végtag számára.) Mivel több területen is adódnak problémák, amelyek egyénenként változóak lehetnek, igyekszem változatos mozgásformákat alkalmazni, de semmiből se túl sokat. Akinek egyensúlygondjai vannak, vagy csak ülve mozog, vagy egy kellően stabil partner támogatásával. A gyakorlatok egyszerűek, és természetesen nem helyettesítik a gyógytornász szakszerű közreműködését.

 

A betegség előre haladtával a nyelés funkciójában is problémák adódhatnak. A hangadás javítását célzó gyakorlatok itt is hasznosnak bizonyulnak, mivel mindkét funkció a gége területén lévő izmok munkájának függvénye… Nyeléskor a szájpadizomzatot a nervus vagus (bolygóideg) idegezi be, ezért ennek edzése kiemelkedő fontosságú. (Sedlácková 1967.)

 

Stimulálására a következő tevékenységek alkalmasak:

- hideg zuhany, vagy akár csak hidegvizes arcmosás,

- gargalizálás reggelente 1 pohár vízzel, könnyezésig,

- mélylégzés (lassan, kb. 5 légzés 1 perc alatt),

- a nyelv hátsó részének lenyomása a fogkefe nyelével, (öklendezésig)

- éneklés aktívan, „ahogy a torkodon kifér”, (kórus!), mondókázás;

- nyugodt táplálkozás, alapos rágás, szakaszos böjt; rostdús táplálkozás (serkenti a GLP hormon termelését, stimulálja a n. v.-t); rágózás;

- akupunktúra (fül!);

- meditáció (vezetett „mindfullness”,) OM zengetése mély hangon, mantrázás,

- masszázs (svéd-, talpmasszázs)

- könnyű testmozgás, jóga

- szándékos köhögés, hasizmok ritmikus megfeszítése;

- hangos nevetés

- cink, magnézium, halolaj (EPA+DHA+omega 3)

 

Fonáláskor a nervus faciális (arcideg) aktivitása nagy jelentőségű. Edzésére részben az interneten találtam gyakorlatokat, részben Montágh: Tiszta beszéd c. könyvében szereplő gyakorlatokat alkalmazom, valamint az éneklésre felkészítő arc- és nyelvgyakorlatokat használom.

 

 

 

Legújabb eszközünk a babzsák. Babzsák segítségével jól fejleszthető az egyensúlyérzék, a téri érzékelés, a jobb és bal oldal megkülönböztetése.

 

Nagyon szeretik a nyelvtörőket, a játékos versikéket, ezek az artikuláció és hangadás gyakorlásán kívül a hangulat fokozására is alkalmasak. Erre is nagy szükség van, mivel a betegség okozta problémák hullámzó jelleggel ugyan, de fokozatosan gyarapodnak. Azzal pedig mindegyikük tisztában van, hogy ez a betegség egyelőre nem gyógyítható, a cél a szinten tartás, ill. a romlás lassítása.

 

 

 

A 2022. évi Parkinson-kór VILÁGNAPJA Pécsett került megrendezésre április 8-án (egyébként a Világnap április 11-én van!), amire nagy izgalommal készültünk. Drámapedagógus kolléganőmmel egy „saját anyagból” írt színdarabot, valamint mozgásokkal kísért dalokat adtak elő a klub tagjai az ország minden részéből érkezett sorstársaknak. A darab megtanulása a memóriát is tréningezte, ami szintén fontos feladat. A csoport létszáma változó, de van egy 6-8 főből álló „kemény mag”, akik egyetlen alkalmat sem mulasztanak el. Az egyik kedvencem egy 89 éves bácsi, aki minden foglalkozáson ott van, mindenben részt vesz, akaratereje példaértékű. A másik egy kb. 20 évvel fiatalabb hölgy, aki nem csak a Parkinson-betegség terhét cipeli, hanem pánikbeteg is, és ráadásul egy 20 km-re fekvő kisvárosból jár be vonattal. Jelszava, amivel társait is bíztatja: „Nem adom fel!” Karácsonyi ajándékként az ő keze munkáját kaptam: előző évben egy magyar női népviseletbe öltöztetett pezsgőt, most pedig egy szép ruhába öltöztetett pezsgő mellett zongorázó fehérruhás „hölgyet”.

 

Kezdetben azt gondoltam, én adok nekik, segítek, amennyit tudok. De egyre inkább azt gondolom, az adás kölcsönös. Én is kapok tőlük rengeteget: szeretetet, érdeklődést, kedvességet. És nagyon sokat tanulok is: kitartást, felülemelkedést a nehézségeken, alkalmasint humorral elviselni, túlélni a nyilvánvaló rosszat. Hálás vagyok ezért a lehetőségért!

 

 

 

 

 



[1] S. Balázs Hajnalka zenetanár