CSEPREGI GYÖRGY


                  GRADUS AD PUBLICUM – A JÖVŐ ZENÉJE

 

A Vida-Kun testvérek koncertje a Marczibányi téri Művelődési Központban, 2023. január 29-én

 


Gradus ad Publicum – ezzel a címmel látható-hallható a Marczibányi Művelődési Központban Eckhardt Gábor zongoraművész-tanár sorozata, amely időről időre fiatal tehetségeket invitál színpadra. Az estek a beszélgetős hangversenyek hagyományára épülnek, Eckhardt Gábor ötleteivel, kommentárjaival és rögtönzéseivel. A humorban is bővelkedő, kalandos zenei utazásra ezúttal a három Vida-Kun fiút invitálta a szerkesztő-műsorvezető.  A család legifjabb sarjai Komárom-Esztergom megyéből indulva váltak koncertező muzsikus-növendékekké, megjárva a „Virtuózok” tehetségkutatót, interjút adva a Bartók Rádióban, megállás nélkül járva az országot közös és szóló koncertjeikkel.

 

Íme a három Vida-Kun testvér: Dávid, Áron és Gábor

(Lendvay Miklós fotója)

 

Íme, a három testvér. Három tizenéves fiú.

 

Vida-Kun Áron, a legidősebb, aki mind közül talán a legotthonosabban mozog a zene legtöbb területén. A szőke, szemüveges zenész-növendék zongoráján annyit fejlődik évente, mint egy filozófus bölcsessége, emellett kétségtelen, hogy verbálisan is erős, volt már műsorvezető de alkalmi tanárként is szerepelt kiscsoportos gyerekek előtt.

 

A középső fivér, Dávid portréja: a barna hajú, arisztokratikusan vékony hegedűst látva az a benyomásunk támadhat - és talán nem is tévesen -, hogy a józan mérték és a racionalitás benne testesül meg leghatékonyabban a testvérek között. Mintha líraiságát, finomságát is szüntelen és szigorú tudatossággal kontrollálná.


Végül a legkisebb, az álmodozó: a csellójába kapaszkodó, máris érzékenyen muzsikáló Gábor. Szőke hajának lehetetlen esése, vagy inkább vízesés-szerű fodrozódása image-nek sem utolsó, valójában egy ártalmatlan szindróma alakja: „kifésülhetetlen haja” van, amely létező jelenség, és ahogy néhány erről értekező tanulmány óta már ezt is tudjuk: mindössze száz embert érint a világon az ilyen bozont, és ezek közül valószínűleg Gábor az egyetlen csellista.

 

A Vida-Kun testvérek: Áron (Pf.), Dávid (Vl.) és Gábor (Vlc.)

(Vida Csaba felvétele)

 

A BAROKK ITÁLIA ÉS ANGLIA

 

A műsor szelíd pizzicátóval indult, Vivaldi Sento in Seno című áriájának instrumentális átiratával. A darab a velencei szerző eredetileg Nicolo Beregan librettistával közösen írt „Il Giustino” című operájában debütált annak idején Rómában. Az előadás érdekessége, hogy a részletet maguk az ifjú Vida-Kun testvérek írták át hegedű-zongora-cselló trióra, három ízre osztva ezzel a kontratenor áriát.

 

Vivaldi: Sento in Seno (Vida-Kun testvérek)
 
https://youtu.be/uX20yT59lQk (1:04)

 

 Ezt John Eccles g-moll szonátája követte még mindig a barokk jegyében. Gábor, a szólista talán legjobb pillanatai voltak ezek az est folyamán. A cselló beszédesen szólt a kezében és figyelemre méltók voltak árnyalatnyi dinamikai váltásai is. A zongorista Kertész Rita volt.

 

Eccles: g moll szonáta (Vida -Kun Gábor, Kertész Rita)
 
https://youtu.be/Kw9hHuXVTQc (4:21)

 

BÉCSI KLASSZIKA

 

Dávid következett, Mozart E-dúr Adagiójával. Az eredetileg zenekarra és szóló hegedűre komponált mű duó-átiratában is remekül szólt, köszönhetőn elsősorban a fiatal hegedűs-szólistának.  Dávid a 32. ütem mély, egyvonalas cisz-hangját éppoly artikuláltan szólaltatta meg, mint a 8. ütem glissando előtti háromvonalas é-jét, de szépek és kifejezők voltak a 20. taktus beszédes, panaszos harminckettedei is. A zenekart ezúttal Bokor Ildikó zongorajátéka helyettesítette.
És még mindig bécsi klasszika: egy teljes Haydn-szonáta trió-formációban, majd Áron ült a zongorához, hogy Beethoven muzsikáját szólaltassa meg. Zanza-zenetörténet: a jeles bécsi újító zenéje egyenesen a romantika felé mutat, már a tizenkilencedik században járunk, sebesen forognak a színpadon az időgép kerekei.

 

Mozart: E-dúr Adagio, K 261 (Vida-Kun Dávid, Bokor Ildikó)
https://youtu.be/_1TpNerzEe4 (6:50)

LISZTTŐL KODÁLYIG

Ideje volt, hogy egy szóló zongoraciklus részletének trió-átirata is felcsendüljön: Csajkovszkij „Évszakok” c. opusának „Június: Barkarola” tételét játszották most már közösen a testvérek.


Csajkovszkij: Évszakok, op. 37/b – Június: Barkarola (Vida -Kun testvérek)
https://youtu.be/SVqidKwfY9U (5:31)

 

Vida-Kun Áron

(Lendvay Miklós fotója)

 

Egy kérdés vetődött fel bennem, de ez már a következő két műsorszám kapcsán. Mi vonzhat egy tizenéves zongoristát az élet nagy és végletes kérdéseihez, a lét árnyékos oldalához, egy bölcs és érett férfi kútba néző komorságához? A technikai kihívások mindenképp. Az Áron által interpretált két zongoradarab, Kodály „Sírfelirat”-ja és Liszt „Ab Irato” c. műve ugyanis jócskán bővelkedik – mondanivalójának súlyosságán és szuggesztivitásán túlmutatóan is – olyan bravúros technikai megoldásokban, melyekben a fiatal zongoristának jócskán meg kellett küzdenie. Becsületére legyen mondva, precíziója mellett Áron még egy erényét megcsillanthatta: a darabbal való azonosulás képességét, egyfajta adottságot az erőteljes és impulzív előadásra.  A Liszt-darab „bevezetés a virtuozitásba”, már képzett zongoristák számára. A 37. ütem bravúrját szépen abszolválta a fiatal muzsikus, a 44. és 48. taktus látványos, ereszkedő futamaival is ott volt a szeren. E két darabban Áron egészen különleges, komor hangulatot varázsolt a színpadra, különös, sötét színekkel. Meggyőzően határozott, erőteljes és virtuóz volt. 


Ezt Gábor újabb csellójátéka követte. Kodály. Nagy kihívás. Nem csak a zene, az alkat. A tartás. Az emberi méltóság, az alázat, a törékenység és elsősorban a hit. Kodály nevel, ilyen a természete, a zenéjének fiziológiája, szikársága. A tartást nem fitnesszel, hanem Kodállyal kéne trenírozni.

 

Kodály Zoltán: Sírfelirat; Liszt: Ab Irato (Vida-Kun Áron)
https://youtu.be/Wqu-7aCLgjw (10:15)

 

 

 

DE FALLA ÉS A MAI ZENE

 

De Falla kedvenc huszadik századi spanyol komponistám lehetne, ha nem Rodrigo lenne az. Természetes, hogy Kodály után de Falla következett, hiszen Dávidnak is járt egy virtuóz epizód a műsorban. Ez volt az első „Spanyol tánc”, amelyben a darab lázas temperamentuma ütközött az előadó józan és szigorú természetével. A meggyőző interpretációt heves tetszésnyilvánítás fogadta.

 

Manuel de Falla: Spanyol tánc No.1 (Vida-Kun Dávid, Bokor Ildikó)
https://youtu.be/xR8ceMnvKEw (3:56)


Wolf Péter és Eckhardt Gábor

(Lendvay Miklós fotója)

 

Máris megérkeztünk napjaink zenéjéhez, méghozzá a több műfajban is jeleskedő Wolf Péter komolyzenei kompozícióival. A koncerten a szerző is jelen volt, olyannyira, hogy Eckhardt Gábor kérdésére egy beszélgetésre is szívesen vállalkozott a műsor végén. Az első Wolf-mű a „Poéma” volt. Vida-Kun Gábor csellójátékát ezúttal Kertész Rita kísérte. Az érzelmes, dolce jellegű műben megmutatkozott Gábor árnyalatok iránti érzékenysége, amelyet korához képest meglehetős technikai biztonsággal támasztott meg.

 

Wolf Péter: Poéma (Vida-Kun Gábor, Kertész Rita)
https://youtu.be/WXQkUqJSLhA (4:03)


Wolf Péter: Adagio, Akvarell, Kacér (Vida-Kun Áron)
https://youtu.be/qS2Xep48j1o (10:37)

 

Újra a zongorista Áron lépett színpadra, aki ezúttal a „Wolf-temperiertes clavier” című darab három tételét játszotta Wolf Pétertől. Nem csak a darab címe leleményes, de a különböző formanyelveken, stílusokban megírt zenei anyag is igen gazdag poénokban, fordulatokban, amiket Áron hallhatóan érzékelt is. Az „Adagio” tétel a címben rejlő szójátékra ráadásul kétszeresen is rímel barokkos hangzása miatt. Az „Akvarell” tétel izgatott, montázs-szerű képeit nagyon színesen játszotta Áron, a „Kacér” címet viselő jazzes tétel pedig gyors futamaival tette próbára a fiatal zongoristát.

 

A Vida-Kun testvérek: Áron (Pf.), Dávid (Vl.) és Gábor (Vlc.)

(Lendvay Miklós fotója)

 

Az elmaradhatatlan Piazzolla-sláger, a Libertango (1977) zárta a papírforma szerinti műsort, természetesen most már a testvérek triójával, a zongora-hegedű-cselló felállásban.


Astor Piazzolla: Libertango (Vida-Kun testvérek)
https://youtu.be/5t0cbHkHiUg (3:59)


Mivel a közönség nem akarta elengedni Eckhardt Gábort és vendégeit, a program ráadás-számmal zárult.

 

Rózsa Miklós megejtően szép „Cigány” című művére esett a választás, a szerző Kaleidoscope (Op. 19) sorozatából. A kétségkívül semmilyen mai irányzatba nem sorolható, egyfajta "népi neoklasszicizmust" képviselő, dallamos muzsika méltó befejezése volt az estnek.


Rózsa Miklós: Kaleidoscope Op. 19 - Cigány (Vida-Kun testvérek)
https://youtu.be/-1r3thtko2c (1:21)