Gyönyörködtető hangfelvétel – tanulságokkal

Szerencsés véletlennek tekintem, hogy hozzájuthattam Csapó Éva legutóbbi felvételéhez. Noha korántsem tartozik az „újdonságok” közé, mindenképp megérdemli, hogy – legalább megkésve – eljusson híre a dalirodalom kedvelőihez.

Seelenlandschaft – ez a címe a 15 dalból álló műsornak, ahol a több évtized Svájcban élő szoprán énekét a miskolci Anima Vonósnégyes kíséri. Különleges összeállítás – erre eredetileg csupán a program egyetlen száma készült, Émile Jaques-Dalcrose dala (Paysage sentimental) – ez inspirálhatta a felvétel címét. A többi dal kísérete átirat, minden bizonnyal a közreműködő együttes (egy vagy több tagjának) munkája.

Végigolvasva a szerzők nevét, a többé-kevésbé „szakmabeli” restelkedik: kevés az „ismerős”: a dalok közül általánosan Liszté ismert (Es muss was Wunderbares sein), Pergolesi Ninája legfeljebb, továbbá Rimszkij-Korszakovtól a Sadko című operából a Hindu dal. Hugo Wolf gazdag dalterméséből való a Nun lass uns Frieden schliessen, a szerzők neve küzül Faure-é ismert (zenéjét a Crucifixus képviseli), valamint a főként sztártenorok műsorából/ráadáskavalkádjából kedvelt Paolo Tostié (L’alba separa). Sokak számára új információ, hogy a híres „módszerek” egyik prominense, Émile Jaques-Dalcroze (Kodályhoz vagy Orffhoz nem hasonlítható mértékben) komponált is (munkásságát leginkább az euritmiások tartják számon). Van tehát felfedeznivaló bőven: Pierre Maurive, Walter Courvoisier, Max Kowalski, Gustav Graben-Hoffmann (tőle két dalt is hallhatunk), Friedrich Hegar és Richard Trunk.

Elhamarkodott lenne mindezeket a „ritkaságok” skatulyába gyömöszölni! A műsor összeállításának alapvető szempontja ugyanis más, kiderül az a kísérőfüzet fontos információjából: az énekesnő szükségesnek látta közölni, hogy a CD-készítésre olyan dalok inspirálták, amelyek megérintették őt. Tehát, egyfajta művész-önarcképnek tekinthető a felvétel.

Ez indokolja, hogy róla két nyelven olvasható (németül és angolul) életrajz, míg a kísérőegyüttes iránt érdeklődőket internetes forráshoz irányítja a booklet (www.animaquartet.hu). Soós Gábor, Vitányi Csaba (hegedű) és Krajnik Ágoston (brácsa) csellista-partnere kilenc számban Stoll Péter, hatszor viszont Kousay Mahdi Kadduri csatlakozott hozzájuk.

Napjaink általánosan bevett gyakorlata, hogy (főként az előadó-) művészek „kortalanok”. Vagyis, még az interneten sem mindig lehet (hosszú kutatómunkával sem!) rátalálni születési dátumukra. (Aminek a kínos mellékkörülménye, hogy az időről-időre frissített szakmai életrajzban benne maradnak a „fiatalságra” utaló megjegyzések, s így lehet, hogy egy idő után jóhiszemű tévedés áldozata lesz az érdeklődő.)

Csapó Éva (nevének magyaros írása annál is indokoltabb, mivel – ellentétben megannyi nemrégiben külföldre szerződött honfitársunkkal – az ő magyar beszéde akcentusmentes, a szókincs, a fogalmazás, és a hangvétel/hanghordozás tekintetében egyaránt példaszerű. Életrajzában meglepődve olvashatjuk az informatív számokat: az 1968/69-es évadban debütált az operaszínpadon, de még ennél is figyelemreméltóbb, hogy 1973-ban I. helyezett lett a Milanói Scala énekversenyén, éspedig „új zene” kategóriában. S ha hozzávesszük, hogy három évvel később a Salzburgi Ünnepi Játékokon Webern I. kantátában lépett fel, tájékozódunk kvalitásairól. Amit viszont a felvételen hallunk, a szakmabeliek figyelmére is méltán tart igényt.

Fél évszázados előadóművészi múlttal (amiben a pódiuménekes dominált, oratóriumokban és dalénekesként egyaránt) akár a hangminőségért akár aggódni is lehetne… De nem kell! Fantasztikusan „karbantartott” hangot hallunk – lám, a kortárszene, mint olyan, nem szükségszerűen hanggyilkos! Töretlen hangszín a hangkészlet teljes terjedelmében, felhangdús matéria, amelyet magabiztosan irányít az interpretáló szándék. A „rugalmas” tempó, amely nyilvánvalóan a szöveg (mondanivaló) érzelmi-indulati tartalmát követi, a közlés elementáris közvetlensége (bármely nyelven is énekel, „mondja” a dallamok ünneplőjébe öltöztetett szöveget) élménnyé varázsolja valamennyi dalt. És akkor még nem is szóltunk a szöveg „milyenségéhez” való alkalmazkodásról: néha hangulatot, életérzést fest, máskor történetet mesél, cselekményeset, vagy amely a lélekben zajlik. Ha szükséges, már-már mondókaszerűen egyszerű, máskor operettes tónussal kacérkodóan juttatja kifejezésre a bensőségességet. Teszi ezt széles dinamikai skálán, tágas ambitust bejárva, magabiztosan. (És szeretettel elmosolyodik a vele együtt lélegző hallgató, amikor érzi: éppen sikerült egy lélegzettel énekelve is szépen lekerekíteni egy-egy dallamívet.)

70+ életkorát nehéz elhinni. Legfeljebb a diszkrét vibratók sejttetik, hogy korábbi hangzásideál jegyében képezte a hangját. És azt is, hogy érdeklődéséből-energiájából futja, hogy mindegyre újabb szépségeket kutasson fel. Ennek folyománya, hogy a maga-magának felfedezett dalok élményét másokkal is meg akarja osztani, tehát, felelősséget érez irántuk. Külön öröm, hogy ebbe a felfedezőmunkába fiatal muzsikusokat is bevon, „megfertőzi” őket az érték-keresésre nyitott szemléletmóddal.

A kiadvány: nemzetközi projekt. A felvétel Budapesten készült, a Digital Pro Stúdióban, és német kiadónál jelent meg. Remélhetőleg nemzetközi hallgatósághoz jut el…

Minta- vagy példakép lehet, több vonatkozásban is.

(NOLTE – PN 1702)

Fittler Katalin