Ittzés Mihály

 Petőfi megzenésített versei

           Petőfi versek megzenésítéseiről többféle szempont alapján beszélhetnénk, a bibliográfiai teljességre törekvéstől kezdve valamely korszak dal- és kórusmű termésén, egy-egy zeneszerző darabjainak ismertetésén keresztül a zenei értelmezések összehasonlító vizsgálatáig és a prozódiai megoldások értékeléséig. A lehetséges szempontok közül, ráadásul egy sok százra rúgó, tán ezer darabot is elérő anyagra vonatkozóan egy dolgozat keretében csak néhányat s azokat is csak érintőlegesen emelhetünk ki. Hogy is lehetne másképpen, ha a zenei lexikon is így vezeti be Petőfi címszavának cikkét: „a magyar dal- és kórusirodalomban legsűrűbben megzenésített, legtöbbet szereplő szövegek szerzője.”¹ Bizonyára ez az oka, hogy a zene és irodalom határvidékein dolgozó kutatók újra meg újra visszatérnek e témához.²

           Mielőtt azonban a tárgyra térnénk, említsük meg azt, hogy a szakirodalom foglalkozott azokkal a művekkel is, amelyek Petőfiről szólnak, vele vagy verseivel kapcsolatosak (hogy csak két különböző műfajút említsünk példaként: Liszt zongoraműve a Magyar történelmi arcképek című kései sorozatból: Petőfi Sándor – első változatban: Petőfi szellemének –, és Sárai Tibor táncjáték-zenéje az 1950-es évek végéről a János vitéz című elbeszélő költemény nyomán). Továbbá, hogy a Petőfi és a zene tárgykörrel is okkal foglalkoztak néhányan. Ismert a költő 1848-ban írt ódája: Rózsavölgyi halálára, melyben a verbunkos-zenék jellegzetes lassú és friss tempókarakterű táncpárjainak is hű eszmei leírását, ideológiáját adja a kor szellemében.

Franz Liszt: Hungarian Historical Portrait: Sándor Petőfi, S. 205 (4:23)

Liszt Ferenc: Magyar történelmi arcképek – 6. Petőfi Sándor

(Jeffrey Wagner-zongora)

           E dolgozat témájával kapcsolatban hadd idézzem teljes terjedelmében Illyés Gyulának egy rövid írását, mely a Farkas Ferenc szerkesztésében, a költő születésének 150. évfordulójára megjelent Petőfi dalok című gyűjtemény előszavaként jelent meg: „Petőfi Sándor boldogan vehette volna kezébe ezt az albumot. Rendkívüli érzéke volt az előadáshoz. Verseinek szerkezete azért olyan kiváló, mert mondhatni: nem papírosra, hanem pódiumra készültek.

‘Rossz színész volt’ – mondta róla a kor, amely a kárpithasogatást, a rossz előadást tapsolta. ‘Orrhangja volt’. De az volt Moliére-nek is. ‘Rekedt volt, hebegett!’ Mint ugyancsak Moliére. S még annyian.

           A pályáról csak azért szorult le – jobb híján költőnek – mert a hallása valóban rossz volt. Márpedig a vándorszínésznek akkor főleg énekelnie kellett, a karban is. De szeretett volna mindig énekelni, zongorázni is. Imádott zenét, éneklést hallgatni. Elképzelhetjük a nemes elégedettséget, amikor saját dalait hallgathatta. Képzeljük el hát a mosolyt, ami az itt következők hallatán mozdította volna meg ajkát!”³

           Arról és még sok másról lesz tehát itt szó – mint említettem vázlatosan és többféle szempont szerint, ami ebben a bizonyos – húsz évvel ezelőtti ünnepi alkalomra készült kötetben megjelent.

     A költő-utód Petőfi-monográfusnak igaza van: Petőfi maga is hallhatott néhányat megzenésített verseiből. Isoz Kálmán 1930-ban, az akkori Muzsika folyóirat márciusi számában megjelent, Petőfi műveinek zenei bibliográfiája című dolgozatában említi,⁴ hogy 1846 legelején jelentek meg először Petőfi-dalok Szénfy Gusztáv Parlagi nóták című gyűjteményében. A korabeli kritika szerint e darabokban „el van találva a népies hang¹”. De mi más is lehetne e dalok jellege, mint korabeli, részben verbunkos-örökségen fakadt népies dallamosság. Maguk a költemények is ehhez az „iskolához” sorolhatók. (Ki tudja, hány népi dallam és valódi népi szöveg ismeretében írta a költő „népdalait”?) E korán megzenésített versek: A szerelem, a szerelem; Árvalányhaj a süvegem bokrétája; Érik a gabona; az első és harmadik 1843-ból, a középső 1844-ből való. 1847-ben már Egressy Béni is gyarapította a Petőfi dal-repertoárt. A sorhoz aztán a század második felének szinte minden dallamkitalálója, máig neves és a maga korában is névtelen, vagy elfelejtett nevű szerzője hozzájárult. A sok-sok név közül csak egyet emeljünk ki, a műkedvelő zeneszerző Arany Jánost, aki költő-barátja négy verséhez írt dallamot. Közülük legismertebb talán az A toronyban delet harangoznak kezdetű.⁵

            A Petőfi-„népdalok” terjedését nagyban segítette a népszínművek évtizedekre szóló divatja. Olykor népszerű zeneszámokra, már meglévő dallamokra alkalmaztak költőnk verseiből. Így történt a máig jól ismert, népszerű Befordultam a konyhába kezdetű verssel, melyet Szabadi Frank Ignác 1856-ból való Laura-csárdásához illesztettek, s 1863-ban már Doppler Károly Az újabb magyar zene gyöngyszemei című gyűjteményében szerepeltetett. Sok Petőfi-nótát feldolgoztak egyszerű harmonizálással a dalárdák, vagyis a férfikarok részére, de számos megzenésítés eleve is kardalnak készült (mint például Erkel Elvennélek én, csak adnának és A faluban utcahosszat muzsikáltatom magamat kezdetű tételei).

            Némelyik Petőfi megzenésítés iskolai használatra íródott a századfordulón. Révfy Géza tanítóképző intézeti zenetanár Új magyar férfikarok című négykötetes gyűjteménye 1910 táján közel másfél tucat Petőfi-kórust tartalmaz Egressy Talpra magyarjának feldolgozásától Lányi Ernőn keresztül saját művecskéiig. Többségük zeneileg ma már teljesen idejétmúlt darab.⁶

            A mívesebb, mondhatni kamarazenei igényű repertoárban először talán Mosonyi Mihály három részes formában komponált, verbunkosban gyökerező stílusú 1860-ban írt dalát, A szerelem, a szerelem címűt és Liszt férfikarral gazdagított, Ladislaus Neugebauer német fordításán alapuló A magyarok istene című darabját kell említeni. Ez utóbbi szöveget Erkel Ferenc is zenére tette.⁷

            A Petőfi-kórusoknak a múlt századi nagy divatja elsősorban a népies-lírai szerelmi tárgyú vagy életképszerü költeményekre alapozódott, némelyik vers esetében négy-öt-hat dallamszerzőnek is ihletet adva. Kodállyal szólva azonban lényegében így jellemezhetjük e számban gazdag termést: „Zenéjéről el lehet mondani, hogy zenei Petőfije nincs ennek a kornak, csak Petőfi-utánzói vannak”,⁸ vagyis voltaképpen zenei értelemben a néphagyománynak olyan mértékű és szintű integrálását a magas művészetbe senkinek sem sikerült elvégeznie, mint ahogy Petőfiék felszívták és sajátjukká tették a népköltészetet. A népdallá vált, illetve a népdalszerű Petőfi-versek kérdésével többek között Seprődi János és Almási István foglalkozott.⁹

            Népszerű megzenésítésekről szólva nem feledkezhetünk meg az utóbbi évtizedek ún. folk- és popstílusáról sem. Az újabb, nemzetközi népzenei gyökerű populáris műfajban például a Kaláka Együttes műsorában tűnt fel néhány saját Petőfi megzenésítésük (Négyökrös szekér, A gólya). Victor Máté pedig a Bolond Istók Weöres Sándor-féle változata nyomán írt igényesebb pop-zenei stílusban TV-musicalt. (A Bolond Istókot már Szabados Béla is daljátékká formálta a húszas évek elején.)¹⁰

Kaláka együttes - Petőfi Sándor: A négyökrös szekér (4:42)

Kaláka együttes – Petőfi Sándor: A gólya (4:12)

            Már egy iménti futó megjegyzésből is láthattuk, hogy a „népdalok” mellett néhány hazafias vers is szerepet kapott a korai zenei Petőfi-repertoárban. Az Isoz-féle jegyzéket 1969-ben kibővítő Sonkoly István Megzenésített Petőfi-versek című tanulmányának második részében¹¹ a Nemzeti dal 26 feldolgozását értékeli Egressytől Kálózdy Jánosnak a maga korában népszerű darabján keresztül Kodály Zoltán¹² 1955-ben írott, akkor ismét különösen időszerű mondanivalót hordozó, magas művészi színvonalon megírt Petőfi-értelmezéséig. Azóta napvilágot látott még Halmos László egyszerű, strófányi megzenésítése. Napjainkban e vers is a populáris műfajban találta meg a zenei formát Tolcsvai László hangján és hangszerén.

Tolcsvay László-Petőfi Sándor: Nemzeti dal ('68 - 2018) - dalszöveggel (4:38)

Tolcsvay László 2018-ban megjelent albumának kilencedik dala.

            Az elmúlt másfél évszázad alatt nem volt olyan évtized, melyben legalább néhány zenemű ne született volna Petőfi Sándor soraira. Művészi minőségük megítélése és a teljességre törekvő áttekintés most nem lehet célunk, inkább csak bizonyos tendenciákat szeretnénk felvázolni. Mielőtt az újabb időkről szólnánk, említsük meg a megzenésítéseket is inspiráló Petőfi-centenáriumot. A Zeneművészeti Főiskola Évkönyve adott hírt Hubay Jenő 1923-ban bemutatott Petőfi szimfóniájáról.¹³

            Amikor a bartóki-kodályi kezdeményezések kapcsán a népzene magas szintű felhasználásának népszerűsítése, kiterjesztése időszerűvé vált, akkor újra Petőfi-kultusznak lehettünk tanúi a magyar zenetörténetben is. Igaz a kor eseményei és a népiségre való hivatkozás hivatalosan is kívánatos irányzata is elősegítette ezt a folyamatot. Külön lendületet adott a Petőfi-kultusznak is 1848 centenáriuma. A közéleti és forradalmi, a nemzet sorsával (olykor szinte napi politikai szinten) foglalkozó Petőfi-versek vezették a sort az 1940-es és ötvenes években.

            A zeneszerzőket azonban olykor bizony nagyon különböző előjelű világnézet, társadalmi és politikai szemlélet vezette a Petőfi-versek kiválasztásában. Kodály kórusművére már utaltunk, mint az 1956 előkészítésének szellemében fogant műre (párdarabja e szerepben a legendássá vált Zrínyi szózata című vegyeskari kantáta). Szabó Ferenc elkötelezettségét már az 1929-ben írt A farkasok dala című nagyszabású a cappella kórusciklus is megmutatta. A nevezetes Föltámadott a tenger című filmhez írt zenét az ötvenes évek elején Nádasdy Kálmán rendező felkérésére a hajdani Kodály tanítvány. A zenemű végső formáját az 1959-ben megjelent és „A Magyar Tanácsköztársaság halhatatlan emlékének”[!] ajánlott nyolc tételes, tenor szólóra, vegyeskarra és zenekarra írott oratóriumban (műfajilag helyesebb nagyméretű kantátának tekinteni!) nyerte el.¹⁴

Farkasok dala (8:13)

Szabó Ferenc – Petőfi Sándor: Farkasok dala

Vasas Művészegyüttes Énekkara, vezényel: Vass Lajos

℗ 1983 HUNGAROTON RECORDS LTD.

Föltámadott a tenger - Szabó Ferenc (The Sea has Revolted) (3:53)

Ezzel szemben Járdányi Pál kíséret nélküli vegyeskarra írt műve, mely a „Kodály-iskola” jellegzetes képviselője, keletkezésének dátuma szerint az 1956-os forradalom kissé megkésett művészi visszhangja. A mű elkészültének időpontja: 1957. március. (Csak zárójelben említjük meg, hogy Járdányi egy Tóth Árpád versre készült nőikari művében siratta el az elbukott forradalmat, ugyanabban az évben. Címe: Már vége.) A forradalmas verset egyébként Kadosa Pál és Kósa György is megzenésítette, az utóbbi – Sonkoly szerint – nem magyar hangvétellel.

A márciusi ifjak (3:39)

Bárdos Lajos – Petőfi Sándor: A márciusi ifjak

Vörösmarty Gimnázium Leánykara, vezényel: Párkainé Eckhardt Mária

Éneklő Ifjúság –1973.

℗ 1973 HUNGAROTON RECORDS LTD.

            Aligha lehet véletlen, hogy 1956 augusztusában, a java Petőfi-körös időkben fogalmazta zenébe Bárdos Lajos az 1848 júniusában Pesten írott Petőfi-verset, A márciusi ifjak címűt. A darab mélyebb s részletező elemzésére nincs itt módunk, de röviden mégis érdemes jellemezni. Mélyről induló kezdő motívuma sok Bárdos-mű jellegzetessége egy oktávon belül két kvartot egybefogó zenei gondolatával, mely különös értelmet nyer a második strófában, amikor a hasonló fordulattal kezdődő Marseillaise-t idézi a „Mi riasztottuk zajunkkal álmából [föl] a hazát” szövegre. Ezt gyászinduló szerű, mély regiszterű rész követi, ahonnan hamarosan felemelkedik a zene, hogy kimondja a tömegeket, a hazát egybeéneklő érzelmet és szót: „Lelkesedés” és „Szabadság”. A haza szabadsága pedig olyan ügy, amelyért, „ha újra tenni kell majd, akkor újra ott leszünk” – énekli energikus indulóritmusokkal, bár 3/4-es ütemben a Bárdos-zene Petőfi gondolatait. Végül visszatér a főmotívum változata, de fényes dúr-hangzásba foglalva, hisz „bárkié a dicsőség, a hazáé a haszon”.

          A 20. század közepének, harmadik negyedének magyar zeneszerzői közül – amennyire az a Magyar Zeneszerzők című angol nyelvű kiadványból és más forrásokból¹⁵ megállapítható – több mint harmincan fordultak a XIX. századi költő verseihez ihletért. A kórusok és a dalok között is akad számos Petőfi-adaptáció, néhány nagyobb apparátusra szánt mű mellett. Az utóbbiakat képviselje itt Petrovics Emil II. kantátája: Ott essem el én ... (1973). Az előbbiek gazdagságát jelzi, hogy van köztük tréfás darab (A tintásüveg – Szőnyi Erzsébet, Hajdú Mihály; Arany Lacinak – Dávid Gyula), lírai kompozíció (Szeptember végén – Gárdonyi Zoltán; Az álom (részletére) – Szokolay Sándor; Kicsapott a folyó – Szervánszky Endre) „népdal” (De már nem tudom, hogy mit csináljak – bordal-féle Lendvay Kamillótól; Piroslik a kecskerágó – Bárdos Lajos), közéleti témájú alkotás (A kutyák dala – Szervánszky; A tél halála – Lóránd István).

Kantáta, II. (Ott essem el én...) - férfikarra és zenekarra (11:46)

Petrovics Emil: II. kantáta (Ott essem el én...) férfikarra és zenekarra

℗ 1980 HUNGAROTON RECORDS LTD

Zoltán Gárdonyi (1906-1986) - Ende September (a cappella 5 st) (5:22)

Cantabile Regensburg

Szokolay Sándor – Petőfi Sándor: Az álom (2:34)
Részlet Petőfi Sándor: Az álom című verséből vegyeskarra

Cantemus Vegyeskar, vezényel: Szabó Soma
A felvétel 2019. szeptember 8-án készült a BMC Hangversenytermében.

Szervánszky Endre – Petőfi Sándor: Kicsapott a folyó (2:34)

Felvétel a Vox Voluptatis Kórus Egyesület 2007. november 23-án elhangzott minősítő hangverseny anyagából.

Endre Szervánszky: Song of Dogs from 'Three Petőfi Choruses' (5:26)

Szervánszky Endre–Petőfi Sándor: A kutyák dala

Veszprém Város Vegyeskara, vezényel: Zámbó István

A közéleti alkalmi darabok közül külön is említsünk meg egyet, s éppen a megjelenés alkalmának és a szöveg sajátos mondanivalójának mélyértelmű ellentmondása miatt. Ez a darab Szokolay Sándor vegyeskari epigrammája 1974-ből, mely a nyomtatott partitúra külső borítója szerint „felszabadulásunk 30. évfordulójára a Kulturális Minisztérium és a Kórusok Országos Tanácsa felkérésére készült”. Szövege ennyi (s első sora a karmű címe):

Vén épület már a világ,                       Hajolj meg, ha a fejtörő

le, alacsonyra süllyedett ...                  gerenda ellenedre van!

ha egyenest jársz: beütöd                    Én inkább betöröm [a] fejem,

a gerendába fejedet.                            semhogy meghajtsam derekam!

            A dalszerzők közül említsük meg Szabó Ferencet, Sugár Rezsőt (Reszket a bokor), Kadosa Pált.

Six Songs - Reszket a bokor (2:49)

Sugár Rezső – Petőfi Sándor: Reszket a bokor

(Bokor Jutta (ének), Hegedűs Endre (zongora)

            Külön sorra vehetjük azokat az eseteket, amelyekben ugyanaz a szöveg az egyik szerzőt kórusmű, a másikat zongorakíséretes dal megírására ihlette. Például: Alkony (Olyan a nap, mint a hervadt rózsa) – Farkas Ferenc kórust, Szervánszky Endre dalt írt belőle. Szeretlek kedvesem – Hajdú Mihály (kórus), Farkas Ferenc (dal).

Farkas Ferenc: Alkony (Petőfi Sándor) (2:15)

Budapesti Gesualdo Kamarakórus, vezényel: Stimecz András

            A „folklorizmus” és vele együtt a Petőfi-megzenésítés „divatja” elmúlván sem veszett ki az érdeklődés a zeneszerzőkből Petőfi versei iránt. Az újabb stílus(ok)ban is visszavisszatértek a múlt századi költőóriáshoz, olyanok is, akiknek stílusa jelentős változáson ment át az évek során. Erre példa lehet Szervánszky Endre, aki egyik kései művében, az 1974–75-ben kettős vegyeskarra és zenekarra írott kantátában Az éj című költeményt fokozta zeneköltői látomássá. Petőfi szerzőtársa azonban saját mondanivalójához igazította a vers befejezését. A zeneszerző tragikus világlátására jellemzően nincs „magyarázkodás” a kantáta-szöveg végén s így a romantikus titokzatosság modem kietlenségbe fordul. Az éj s a holtak nagy titkát nem azért nem mondhatja ki a költő, mert elfelejti, mire fölébred a merengésből, hanem egyszerűen „nem szólhat róla” – talán a Sors könyörtelensége vagy a költői szó ellehetetlenülése, a külső (!) és belső gátoltság miatt... (Megjegyzendő, hogy Kósa György már 1928-ban dallá formálta ezt a különös, misztikus költeményt.)

            Számos kompozíció mutatja, hogy egy idő után a nem mindig dalszerű, nem közvetlenül melódia-ruhát kívánó versek ragadták meg a zeneszerzők fantáziáját. Főként arra a mély költői, helyesebben emberi válságról tanúskodó, főleg rövid verseket felsorakoztató időszakról van szó, melynek termését az egyes költemények végén a helyre és az írás időpontjára vonatkozóan így adja meg a kötet: „Szalkszentmárton, 1846. március 10. előtt.”

            Íme: Horusitzky Zoltán: Petőfi-madrigálok (megjelent 1975-ben): 1. Dacos leány!, 2. Fölséges éj!, 3. Hatalmas fergeteg (az Odanézzetek című versre). Farkas Ferenc: Felhők, öt háromszólamú vegyeskar (1971. június): 1. Múlandóság, 2. Földét a földműves, 3. Te ifjúság, 4. Elvándorol a madár, 5. Odanézzetek!

            A dalköltemények sorából említsük meg Kocsár Miklós Három dal Petőfi Sándor verseire, szoprán hangra zongorakísérettel című ciklusát, mely a modern zene egyéni stílusában, ütemvonalak, tehát határozott metrika nélkül, de ritmikailag jó megoldásokkal és szófestésekben gazdagon öntötte zenébe az Elvándorol a madár, a Te ifjúság és az Oh szerelem című rövidlélegzetű verseket. Az 1846 eleji Petőfi-szövegek megzenésítései közül való még Hajdú Mihály kis kórusa: A bánat? Egy nagy óceán...(1973). Ugyanezt a szöveget két másik társával együtt foglalta dalba egy egészen fiatal zeneszerző, Hamar Zsolt, aki dalciklusával az 1992-es zeneszerzői pályázaton, melyet a Katona József Társaság és a Magyar Kodály Társaság hirdetett meg névadóik tiszteletére, harmadik díjat nyert. A mintegy hét perces sorozat a kétség (A bánat?...), a halovány remény (Már sokszor énekeltem rólatok) és a keserű csalódás (Barátaim megölelének) hármasságába zárja a költő és a zeneszerző életérzését és gondolatait. Stílusában ahhoz a mai törekvéshez kapcsolódik, mely megpróbálja a tonális zene hagyományait új szellemben, szabadon alkalmazni. Énekszólama ariózus és recitatívikus elemeket egyaránt tartalmaz.

     Egy másik fiatal szerző, Horváth Barnabás Budapest, 1989. április 28-i keltezéssel zárta le Fekete-piros dal című vegyeskarát, mellyel a franciaországi Toursban rendezett 1992-es zeneszerzői pályázaton 2. díjat nyert. A nehéz és meglehetősen terjedelmes, modernségében is magyar karhagyományokat folytató alkotás szövegkihagyásokkal és átrendezéssel szól egy újra időszerű problémáról a közéleti zeneköltészet értékes alkotásait gyarapítva.

           Nem lenne teljes ez az áttekintés, ha legalább röviden nem foglalkoznánk Kodály Zoltán Petőfi-kórusainak gazdag termésével, iskolateremtő művészi jelentőségével. E tárgyról szélesebb és részletezőbb képet próbáltam rajzolni egy másik, csak Kodály Petőfi-megzenésítéseinek szentelt dolgozatban.¹⁶

           Itt először kiegészíteni szeretném az ott olvashatókat egy azóta előkerült kis darabbal. Kéziratban, a neves zenepedagógus Bors Irma gyűjteményében maradt fenn a Megy a juhász szamáron című négy strófás kíséret nélküli, egyszólamú dal (talán egy tervezett kórusmű vezérszólama?). Kodály népdalstílusból fakadó pentatonikus dallama prozódiai remeklés, ahogy szinte az élő beszéd ritmusához illesztve igazítja a zenei ritmust és a dallamjárást, megtartva a kezdő dallamsorokat, erősebben variálva, kicserélve a második féldallamot.¹⁷

           A magyar március idusának költőjéhez illő témával szeretném e kényszerűen nagyvonalú áttekintést befejezni. Kodály Zoltán főként a II. világháború vészterhes napjaiban, a negyvenes évek elején nyúlt Petőfi verseihez, méghozzá többségében férfikarra írt darabokban. Mind a hazaszeretetet, a népért, nemzetért, emberségért felelősséget érző költő és zenei testvére megnyilvánulása, olykor keserű szavakkal. Rabhazának fia, Élet vagy halál, Isten csodája s a többi.

Rabhazának fia (2:50)

Kodály Zoltán – Petőfi Sándor: Rabhazának fia ·

Pécsi Bartók Béla Férfikar, vezényel: Lakner Tamás

℗ 2005 HUNGAROTON RECORDS LTD.

Élet vagy halál / Life or Death (4:38)

Kodály Zoltán – Petőfi Sándor: Élet vagy halál

Veszprém Város Vegyeskara, vezényel: Zámbó István

℗ 1986 Hungaroton

Zoltán Kodály - Isten csodája (5:30)

Kodály Zoltán – Petőfi Sándor: Isten csodája

Bartók Béla Férfioka, vezényel dr. Lakner Tamás

           Azt hiszem mindkét szerzőt, s mindkét kort, mindkét történelmi helyzetet jól jellemzi – s nekünk, kései olvasóknak és hallgatóknak tanításul, okulásul szolgál, ha az utolsónak említett verset-zeneművet idézem: szövege Szalkszentmártonban 1846. januárjában, zenéje 1944-ben íródott. Nekünk ma szól, a jövőért...

Ameddig a történet csillaga

Röpíti a multakba sugarát:

A szem saját kezünkben mindenütt

Saját szivünkre célzó gyilkot lát,

S ez öngyilkos kéz hányszor szálla ránk!...

Isten csodája, hogy még áll hazánk.

[...]

Mi lesz belőlünk?... ezt én kérdezem,

De mily kevesen gondolnak vele.

Oh nemzetem, magyar nép! életedet

Mindig csak a jó sorsra bízod-e?

Ne csak istenben bízzunk, mint bizánk;

Emberségünkből álljon fönn hazánk!

Jegyzetek

1. Brockhaus-Riemann: Zenei lexikon (magyar szerk. Boronkay Antal). III. Budapest, Zeneműkiadó, 1985.108.1.

2. A konkrét hivatkozásokat ld. a továbbiakban.

3. Petőfi dalok. Szerk.: Farkas Ferenc. Illyés Gyula előszavával. Budapest:  Zeneműkiadó, 1973. Z6650/A. 3.1.

4. Muzsika, II. évf. 3. sz., 1930. március. 99-125.1.

5. Arany János saját szerzésű dallamai. Ld. az Arany János népdalgyűjteménye című kötetben. Közzéteszi Kodály Zoltán és Gyulai Ágost. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1952. 181-191.1.

6. Révfy Géza Új magyar férfikarok zsebkönyve. Budapest: Rozsnyai Károly, 1911.

7. Mosonyi és Liszt darabját ld. Farkas Ferenc Petőfi dalok c. gyűjteményében.

8. Kodály Zoltán: A magyar karének útja. In: Vt. I. 54. old.

9. Seprődi János Válogatott zenei írásai és népzenei gyűjtése. Gondozta: Benkő András. Bukarest: Kriterion, 1974. 259-263.1. – Almási Istvánra vonatkozóan ld. a 262. l. jegyzeteit.

10. Rövid értékelését adja Moravcsik a Zeneműv. Főisk. 1922–1923. évkönyvében. 18.1.

11. Kossuth Lajos Tudományegyetem könyvtárának évkönyve, VII/2. Studia Litteraria XI. Debrecen Kossuth Lajos Tudomány Egyetem: 1973.

12.Kálózdyra és más korabeli megzenésítőkre vonatkozóan ld. még Major Ervin: az 1848/49-es magyar szabadságharc korának hangjegy kiadványai. In: M.E.: Fejezetek a magyar zene történetéből. Sajtó alá rendezte: Bónis Ferenc. Budapest: Zeneműkiadó, 1967. 199.1.

13. A nagyszabásúként értékelt műben a következő verseket zenésítette meg Hubay: A hazáról; Kiskunság (a Szülőföld című részben); a Júlia című tételben: Minek szeretlek? [helyesen nyilván: nevezzelek (?!)]; Kérded [Kérdezd:] szeretlek-e? és Szeretlek kedvesem; A zárótétel versmagja a Talpra magyar [Nemzeti dal]. Az országos M. Kir. Zeneművészeti Főiskola Évkönyve az 1922/23-iki tanévről. Szerk.: Moravcsik Géza. Budapest: Zeneművészeti Főiskola, 1923. 17-18.1.

14. Szabó művének tételei: I. Föltámadott a tenger, II. Fohász (A szabadsághoz c. vers 1. versszakára, tenor szóló), III. Ismét magyar lett a magyar (vezérdallamként a Petőfi-vershez a Huszárgyerek kezdetű népdalt illesztette a zeneszerző), IV. Beteljesült (tenor szóló), V. Jött a halál, VI. Bizony mondom, győz most a magyar, VII. Tied vagyok, tied hazám, VIII. Csatadal, – Egyes tételekben nem teljes verseket zenésített meg a szerző. Prozódiája olykor messze esik az ideálistól.

15. (Contemporary Hungarian Composers, Ed. Bálint András Varga. Budapest: Editio Musica Budapest, 1989 (5. kiadás), továbbá Petőfi dalok, ill. Petőfi kórusok 1-11. Budapest: Zeneműkiadó 1973.

16. Ld. e kötetben is. Először 1979-ben a Forrás évkönyvben jelent meg.

17. Először megjelent a Kodály Intézet Évkönyve III. c. kiadványban, 1986-ban.37.1.

-------------------

Dr. Ittzés Mihály 1993. március 14-én tartott előadást Petőfi megzenésített verseiről a Magyar Irodalomtörténeti Társaság kiskőrösi emlékülésén. Javított formában megjelent a szerző 1999-es 22 zenei írás c. kötetében. (Kodály Intézet, Kecskemét) Jelen közreadás Ittzés Kata szíves közreműködésével a Parlando olvasói számára készült a tanulmányban szereplő megzenésített Petőfi versek egy részéhez YouTube-felvételeket illesztve, dr. Ittzés Mihály születésének (1938–2018) kettős évfordulójára.  (A Szerk. megj.)