LUBINSZKI MÁRIA [1]
SZÉGYEN AZ ISKOLAPADBAN
Az érzelmi elakadások
lélektana
Régóta foglalkoztat annak gondolata, hogy az
érzelmileg terhelt gyermekek élményvilágában a szégyennek milyen szerepe van,
és ezzel összefüggésben a sérelmekből fakadó konfliktushelyzeteknek milyen
megoldási lehetőségei lehetnek az iskolában. Az iskolai osztály pszichodinamikájában a kirekesztés, megszégyenítés gyakori
jelenség, és ennek pedagógiai megoldási lehetőségei gyakran korlátozottak.
Tanulmányom elsődleges célja a pszichoedukáció,
annak bemutatása, milyen módon tematizálódik a
szégyen, mint érzelem a pedagógiai és pszichológiai szakirodalomban. Egyre
gyakoribb általános iskolás korban is – függetlenül a hátrányos helyzetből
adódó problémáktól –, hogy a gyermekek traumatizáltak.
Családi problémák, válás, parentifikálódott
gyermekszerep, bántalmazás, nyílt vagy rejtett érzelmi elhanyagolás, hogy csak
néhányat említsünk. Az átélt traumatikus helyzetek gyógyítása nehéz, hiszen
legtöbbször preverbális szinten keletkeznek és
maradnak. Ez azt jelenti, hogy a kora gyermekkori élményeket, nehéz helyzeteket
a gyermekek nem tudják szavakba önteni, megfogalmazni. Az ilyen sebek nagyon
nehezen gyógyulnak. „…még két erős akadály
áll a trauma okozta sebek kötözésének útjában, melyekről ritkábban
értekeznek. Ez a két akadály a félelem és a szégyen” (Heller, 2006, 9.). A
szégyen pedagógiai mozgásterére szeretnénk az alábbiakban rávilágítani.
Lubinszki Mária írása tovább itt
olvasható:
Szégyen az
iskolapadban - Taní-tani Online
