80 ÉVE SZÜLETETT
I.
HARA LÁSZLÓ
FAGOTTMŰVÉSZ-TANÁR
Most lenne 80 a KisHara...
Már gyerekkoromban is így hallottam Róla...nem
volt kicsi, de hát ott volt az ÖregHara..., úgyhogy
ezt kapta…
El kell mondanom, hogy azt hiszem jól ismertem
mindkettőt, mindkettőtől sokat tanultam, talán mindent, a
Tanáraim voltak... az már a sorsnak a rohadt része, hogy mindkettőt én
temettem...
A Kis Hara a 20. század egyik, hanem a
legnagyobb fagottosa volt... nem itthon, hanem a
világon!!!Mert nem volt fagottos, muzsikus volt, elképesztő
fagott-tudással, és lenyűgöző zenei érzékenységgel, ötletekkel...
Igen zseniális fickó volt, és nehéz fickó is
volt, és sokan nem is értették, hogy miről beszél...bár még beszélne,
sőt fagottozna...
Az a legrosszabb, hogy úgy gondolta, hogy
nincs tovább...!!!
Sose felejtem, mikor Laci Bácsi felhívott
aznap este, hogy nincs a KisHara...ugye, ilyen
nincsen, hogy nincs a KisHara,.. még ha aznap éjszaka sok pohár konyak is kellett ahhoz,
hogy ebből bármit is feldolgozzak, vagy elfogadjak... akkor is KisHara van...
Kitörölhetetlen a magyar fagottozásból,
a fagottozásból, a sok töketlen,
értelmetlen, kommersz sz…rból, amire Ő egész
életében harapott... joggal
Nagyon keveset tudtam tenni érte...
De van a kalocsai Dunaparton, a földúton egy
kanyar, amit mindenki Hara-kanyarnak hív, mert ott egyszer a Bogárhátújával, és
a Levivel, meg a Lillával egy eső után elásta
Magát... sőt volt egy cseresznyefa a Szüleim kertjében, amin volt egy
Hara-ág... Édesapám sose engedte meg senkinek, hogy arról szedjen, az mindig a
Lacié volt... jött, amikor jött...
Termet nem neveztem el Róla, nincsenek
fesztiválok a nevére, utca sem őrzi, se téró,
sem hegy.... de, ha egyszer is elfelejtitek, akkor vessetek Magatokra…
(Lakatos
György-Facebook)
Concerto in B flat major fo Bassoon
and Orchestra: I. Allegro spiritoso (7:31)
Concerto in B flat major fo Bassoon
and Orchestra: II. Romance.
Adagio 4:28)
Concerto in B flat major fo Bassoon
and Orchestra: III. Rondo.
Allegretto (4:20)
Concerto in C minor fo Bassoon and Orchestra: I. Allegro moderato (5:46)
Concerto in C minor fo Bassoon and Orchestra: III. Tempo Imo (5:23)
Concerto in F major fo Bassoon and Orchestra J.127: I. Allegro ma non troppo 8:15)
Concerto in F major fo Bassoon and Orchestra J.127: II. Adagio (4:10)
Concerto in F major fo Bassoon and Orchestra: III. Polacca.
Allegretto (6:25)
℗ 1989 HUNGAROTON RECORDS LTD.
II.
KOVÁCS KÁLMÁNNÉ TAKÁCS
GIZELLA „BABSZI”
(Budapest, 1943. július 10. –
Budapest, 2014. július
15.)
zongoratanár, a Tóth Aladár Zeneiskola egykori
igazgatója, tanára, a Magyar Zeneiskolák és Művészeti Iskolák Szövetsége
általános elnökhelyettese, a Fővárosi Pedagógiai Intézet nyugalmazott
vezető tanácsadója
Takács Gizella Erzsébet –
akit a szakmában mindenki Babszi néven ismert és
emlegetett – 1943-ban született. Nem volt muzsikus a felmenői közt, mégis,
már 5 évesen elkezdett zongorázni. Zenei Gimnáziumba jelentkezett, először
zeneelmélet szakra, a Tanárképző Főiskolát pedig már zongora szakon
végezte. Miután megszerezte általános iskolai énektanári, szolfézs és
zongoratanári diplomáját 1964-ben, Vácra került, majd a következő évben
Pesten, a XIII. kerületben kapott állást. Ott akkor Komjáthy Aladárné volt a
szaktanácsadó, aki meglátta benne a jó szakembert, és a harmadik évben már
gyakorlati tanításra is küldött hozzá tanárjelölteket.
1967-ben a Fővárosi
Zeneiskolai Szervezet I. számú Körzeti Zeneiskolájába került (ma Tóth Aladár
Zeneiskola), amely a Tanárképző zongora tanszaki gyakorlóhelye, a
Zeneakadémia „előszobája” volt. Itt 1979-ben lett igazgatóhelyettes,
1982-85 között pedig igazgató. Mindvégig tanított is, növendékei közül sokan
választották a zenei pályát. Nem zenésznek készülő tanítványait is nagy
odaadással tanította és nevelte zeneszerető felnőttekké.
1985-ben a Fővárosi
Pedagógiai Intézet hangszeres vezető szaktanácsadója lett. A fővárosi
szaktanácsadói rendszer kiépítése munkásságának kiemelkedő területe volt.
A zenepedagógiai kutatások segítése érdekében elindította a zenetanárképző
intézményekkel közös metodikai füzetek kiadását, melyekből értesülhettek a
zenetanárok a legfrissebb nemzetközi kutatási eredményekről is.
Rendszeresen publikált, lektorált, előadásokat, továbbképzéseket tartott
és szervezett. 1997-ben főtanácsosi címet kapott.
Kovács Kálmánné, Babszi nevéhez köthető a fővárosi zenei versenyek
rendszerének kiépítése. Tanulmányaiban rendszeresen feldolgozta a fővárosi
zeneiskolák tartalmi, strukturális fejlődését, ajánlásokat készített
szakmai fejlesztésükhöz. Több mint húsz tantárgy oktatásához szükséges
főiskolai képzettség megszerzését tette lehetővé, ezzel
előmozdította az adott szakok elindítását. Segítette például az
intézményes alapfokú jazzoktatás elindítását, tankönyvi segédanyagokkal való
ellátását is.
Nemes Lászlóval együtt, az
ország 174 zene- és művészeti iskolájának igazgatóinak közreműködésével
hozták létre a Magyar Zeneiskolák és Művészeti Iskolák Szövetségét
(MZMSZ). Az MZMSZ-ben 1992-től elnökségi tag, később általános
pedagógiai kérdésekkel foglalkozó elnökhelyettes volt, és e tisztségében
kialakította a zeneiskolai tanulmányi versenyrendszert, valamint kidolgozta a
művészeti iskolák nevelési céljait, feladatait.
1998-ban egyik létrehozója,
majd ügyvezető igazgatója az MZMSZ által alapított Metronom
Országos Művészetpedagógiai Központnak. Az FPI, az MZMSZ és a Metronom kht. (később Metronom
Nonprofit kft.) gondozásában számos továbbképzést
szerveznek, akkreditáltatnak, és ezzel a zenetanárok országos továbbképzési
rendszerét építik ki néhány év alatt. Rendszeres előadója az MZMSZ
Művészeti Nevelési Kongresszusainak is.
1990 után vezetőségi
tagja lett a művészeti iskolákat Minősítő Testületnek, illetve
vezetője a zenei szekciónak – ennek keretében 2007-ben részt vett az
ország összes művészeti iskolájának minősítésében.
Számos kuratóriumban
tevékenykedett: választmányi tagja volt a Zenetanárok Társaságának, valamint
részt vett a fiatal zenetanárok felkarolását szolgáló Teöke
Marianne Alapítvány kuratóriumának munkájában.
Számos díja és kitüntetései közül a legfontosabbak: Kiss Árpád-díj 2002-ben,
„Magyar Közoktatásért” díj 2009-ben és Eötvös József-díj 2011-ben.
Kovács Kálmánné – „Babszi”,
született Takács Gizella – Eötvös József-, Németh László- illetve Kiss
Árpád-díjas, valamint a Magyar Művészetoktatásért és Terézvárosért díjjal
jutalmazott zongoratanár, iskolánk egykori igazgatója, tanára, a Magyar
Zeneiskolák és Művészeti Iskolák Szövetsége általános elnökhelyettese, a
Fővárosi Pedagógiai Intézet nyugalmazott vezető tanácsadója 2014.
július 15-én hosszantartó, türelemmel viselt betegség után csendesen elhunyt.
Az alábbi néhány sorral
kívánunk fejet hajtani a magyar hangszeres zenepedagógia elmúlt félévszázadát
meghatározó tanáregyénisége előtt.
Kovács Kálmánné Takács Gizella „Babszi”
Munkásságának fél
évszázada szorosan kötődött a XX. század második felében sűrűn
változó pedagógiai módszerek fejlesztéséhez, a legjelentősebb tartalmi és
szervezeti változások irányításához - a magyar hangszeres zenepedagógia és a komplex
művészeti nevelés területén. Munkájában egyetlen cél vezette: meglátni az
új lehetőségét, felfedezni és támogatni a fiatal tehetségeket - egykori
tanítványait, kollégáit. Tudta, hogy figyelme, önzetlensége mekkora segítő
erő a körülötte lévőknek. Szakmai elkötelezettsége, hite a
művészeti nevelés semmi mással nem pótolható erejében minden akadályt
legyőzött.
Vezetésével készültek el
a zene- és művészeti iskolák új tantervi követelményei, a
tanár-továbbképzéshez szükséges akkreditációk. A művészeti iskolák szakmai
minősítésének vezetőjeként a magyar művészeti iskolai hálózat
„őre” volt.
Munkásságának öt
évtizedében sosem vált meg iskolánktól. Bármerre is vezette a sors útján, a VI.
kerületi tanári közösséget nem hagyta el. A kitartás, a közösség szeretete
éppúgy jellemezte személyes életét, mint szakmai munkáját.
Egy életút minden
szegletét megtervezni nem lehet, de felkutatni és bejárni minél alaposabban,
ami elénk kerül, az csak akarat és kitartás kérdése. Azonban egy úton járni és
ott mindig újat találni hosszú időn át, csak a kivételes képességekkel
rendelkezőknek adatik meg. Mi is volt ez a képesség Babszi személyiségében, ami mély nyomot hagyott
bennünk? Minden zenei pillanatnál, minden szakmai útmutatásnál is
mélyebben hatással volt ránk a humánuma. És ha a mély alázat és tisztelet
ötvöződik egy optimista, örömteli életszemlélettel, akkor olyan emberrel
sikerül találkoznunk, akit örökre szívünkbe zárunk.
Drága Babszi!
Szívünkbe zártunk és nem
feledjük a hitet és erőt, amit önzetlenül osztottál szét. Fejet hajtunk
megtett utad előtt. Nyugodj békében.
Magyar Margit,
a Tóth Aladár
Zeneiskola igazgatója
Forrás: Tóth Aladár Zeneiskola honlapja
(Parlando
2014/4.)
(Parlando, 2016/1.)
III.
PERTIS ZSUZSA
(Budapest, 1943. május 21. – Budapest, 2007. június
4.)
csembalóművész, zongoraművész,
zenepedagógus.
Csembalóművész, tanár. Budapesten született 1943.
május 21-én. Tanulmányait 1961 és 1966 között a budapesti Liszt Ferenc
Zeneművészeti Főiskola zongora szakán
Kadosa Pál, majd 1968/ 69-ben a Bécsi Zeneakadémián, Isolde
Ahlgrimm növendékeként végezte. 1965-ben a Liszt
Ferenc Kamarazenekar tagja lett, szólistaként 1968-ban kezdte meg
koncertező pályafutását, 1969-től tanított a Zeneakadémián
(előbb tanársegéd, majd adjunktus, végül docens volt). 1968-ban második
díjat nyert a bruggei Nemzetközi Csembalóversenyen.
Játékát öt szólólemez örökítette meg. Életének 65. évében, 2007. június 4-én
hunyt el.
Zsuzsa Pertis
(harpsichord) The Fitzwilliam
Virginal Book, excerpts (54:43
℗ 1982 HUNGAROTON RECORDS LTD.
Violin-Harpsichord Concerto in F Major: I.
Allegro moderato (7:46)
IV.
SARU KÁROLY
(Budapest, 1943. január 4.– Budapest, 2016.
március 14.)
nagybőgőművész-tanár
2016. március 14-én
elhunyt Saru Károly
nagybőgő művész, nagybőgős generációk
nemzetközi hírű tanára. 1943-ban
született Budapesten. Felsőfokú nagybőgő tanulmányait Tibay Zoltánnál végezte a budapesti Zeneakadémián.
1960-tól 1972-ig a Fővárosi Operettszínház Zenekarában dolgozott, majd
1972-től a Budapesti MÁV Szimfonikus Zenekar szólamvezető
nagybőgőse volt. A Debreceni Egyetem Zeneművészeti Kar docense
1975-től nyugdíjba vonulásáig dolgozott a debreceni felsőfokú
nagybőgős oktatásban. Személyéhez kötődik a huszonhat alkalommal
megrendezett, Európában egyedülálló Debreceni Nemzetközi Nagybőgő
Találkozó. Tagja volt a nemzetközi Nagybőgős Társaságnak, amelynek
magyarországi referenseként tevékenykedett.
A Zeneművészeti Kar
korszakot meghatározó vonós tanára mind tevékenységével, mind személyes
habitusával, emberségével elévülhetetlen érdemeket szerzett, nagyban
hozzájárult a debreceni zenei felsőoktatás fejlődéséhez. Emlékét
szeretettel őrizzük.
Dr. Duffek Mihály
Valamikor a hatvanas
évek elején katonazenészként egy kultúrházban bevonuláson „vidítottuk” a
bevonulók hangulatát. Egyszercsak megláttam
közöttük Saru Károlyt. A konziból ismertem. Szóltam a parancsnokomnak,
hogy ott van egy nagybőgős, aki tubázni is
tud. Máris leszaladt és a kiképzés után áthelyezték hozzánk zenésznek. Azóta
tart és egyre szorosabb a barátságunk. Karcsi jellemének sajátossága volt, hogy
vagy szeretett és tisztelt valakit, valamit, vagy nem és ennek gyakran
kifejezést is adott. Szemtől szembe is. Ebben is következetes volt,
miképpen a családjához a barátaihoz – és muzsikusi hivatásához ragaszkodásában
egyaránt.
Pontosan ismerte
képességeit és nagyon tisztelte a jókat, kiválókat. Tanításában is következetes
volt. Megkövetelte a munkát, a tanulást. A nagybőgőzéshez csak
közelállóként, de zenetanárként és muzsikusként is pontosan láttam, hogy milyen
hihetetlen nagy és eredményes munkát végzett a tanításban, a
nagybőgőzés fejlesztésében Tizenötször
rendezett nagybőgős találkozót Debrecenben, ahová rendszeresen
eljöttek, saját pénzükön is a nagybőgőzés nagyjai a világ minden
tájáról. Láttam, ahogy a tanítványait odaállítja a nagynevű, minden
nációból érkező tanárok, művészek elé és kötelezi őket a
tanulásra, ismereteik bővítésére, kapcsolatok építésére. Nagyon büszke
volt a sikereket elért, szorgalmas tanítványaira. Soha nem irigyelt senkit
semmiért.
Döbbenetes, hogy
ezekről a találkozókról alig jelent meg hír és nagyon kevés támogatást
kapott.
Én, személy szerint, az
örökös barátság mellett azt köszönhetem neki, hogy elvitte a
Szólószonátát Montag tanár úrhoz és így
elkezdődhetett a mű sikersorozata. Több mű írására is felkért és
teljes jogú kültagjává tett a nagybőgősök társaságának. Az általa
összehozott kapcsolataimnak köszönhetően más műveket is komponáltam.
Tehát sokkal tartozom neki – amit nem tudom, hogy megtudok e ezek
után hálálni.
Súlyos betegségét nagy
türelemmel viselte. Halála előtt egy héttel felhívtam, hogy két egymást
követő napon lesznek hangversenyek, amiken megszólalnak műveim. Az
egyiken nagybőgőnek is van szólószerepe, amelyet egy tanítványa
játszik. Teljesen nyugodt hangon közölte, hogy nem tud eljönni, mert
kórházban van és nem tudja mikor megy haza. Ezért még azt is
elhárította, hogy bemenjek hozzá meglátogatni. Nagyon örült ezeknek a híreknek
és biztos volt a sikerükben.
Köszönöm a barátságodat.
Nyugodj békében
Gallai Attila
zeneszerző,
klarinétművész (Parlando 2016/2.)
V.
SZAKCSI LAKATOS BÉLA
(Budapest, 1943. július 8. – Budapest, 2022. október
2.)
a Nemzet Művésze címmel
kitüntetett, Kossuth-díjas és Liszt Ferenc-díjas magyar
zongoraművész és zeneszerző, érdemes művész.
TELJES
LEJÁTSZÁSI LISTA MEGTEKINTÉSE (13 szám)
Édesapja hatására kilencévesen kezdett
zongorázni. Klasszikus zenét tanult, de figyelme a dzsessz felé
fordult. Miközben a Bartók Béla Zeneművészeti Konzervatóriumban tanult,
fesztiválokon olyan neves magyar zenészekkel játszott együtt, mint Tomsits Rudolf, Kőszegi Imre, Pecek Lakatos
Géza. Később Kovács Andor gitáros együttesében tűnt fel, de
a hatvanas évek közepén már saját zenekaraival is bemutatkozott. LDL nevű triójával a Magyar
Rádió versenyén megosztott első díjat kapott, majd 1970-ben
a Montreux-i Jazz Fesztiválon Pege Aladár kvartettjével
második díjat nyertek. Ez indította el nemzetközi karrierjét, melynek csúcsát
a Special EFX-szel készített lemezek, illetve a
nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján a GRP kiadónál megjelent négy szólóalbum
jelenti. Zenészpartnerei közt találhatjuk többek közt Bob Mintzert, John Patituccit, Jack
DeJohnette-et, Dave Wecklt és Frank
Zappát.
1972-től a Rákfogó együttes, majd 1980-tól
a Saturnus tagjaként fontos szerepe volt a fúziós zene hazai
terjedésében, érdeklődése kiterjedt a komolyzene és a dzsessz ötvözése
felé is. A hetvenes évek kezdetétől tizenkét éven át tanított a Bartók
Béla Zeneművészeti Szakközépiskola jazz-zongora szakán.
A cigány folklór gyűjtésével és színpadi művekké
formálásával is foglalkozott, Piros
karaván címmel 1975-ben mutatták be első cigánymusicaljét,
melyet az Egyszer egy cigánylány,
majd a Cigánykerék követett.
1988-ban a Szegedi Szabadtéri Játékokon mutatta be a Rock
Színház A bestia című
művét.
2004-ben megjelent Na dara! (Ne félj!) című albuma a cigányjazz
műfajteremtő darabjának tekinthető. Életműve
elismeréseként 2005-ben Kossuth-díjjal tüntették ki. 2006-ban Prima díj elismerésben részesült. Utolsó éveiben
behatóan foglalkozott Kurtág György és Ligeti György műveivel,
továbbra is elhivatottan kutatta a lehetőséget, hogy az eddig
elkülönülő zenei műfajokból közös nyelvet teremtsen.
Mindezen tevékenységei mellett többször
játszotta koncerten Mozart D-dúr, Koronázási zongoraversenyét,
melynek kadenciáiban jazzt improvizált.
2008-ban mutatták be a Kerényi
Miklós Gáborral (librettó) és Müller Péter Sziámival (dalszöveg)
közösen írt, Szentivánéji álom című
új musicaljét. A Shakespeare történetén alapuló darab a világzene
szinte minden műfaját felvonultatja, ezért Szakcsi
új közös zenei nyelv megteremtését célzó törekvésének megfelelően a worldmusical műfaji meghatározást kapta. A Szegedi
Szabadtéri Játékokon tartott ősbemutató óta a Budapesti
Operettszínház repertoárján fut nagy sikerrel.
Koncertjeire a jazz és a kortárs improvizáció
ötvözése volt jellemző. Ezzel túllépte a megszokott kereteket, a
klasszikus és kortárs zenére, a népzenére, valamint a jazzre egyaránt reagáló,
progresszív előadást hozva létre. Szóló improvizációs koncertjei, valamint
Climate Change nevű
együttese (Szakcsi – zongora, Dresch Mihály – szaxofon, furulya, Szandai
Mátyás – bőgő, Balázs Elemér – dob) egyaránt jó példa volt
erre. 2010-ben Hazám-díj elismerésben részesült.
2018-ban újra alakította a Rákfogó zenekart
Kőszegi Imrével és Babos Gyulával. Babos halála után a zenekar átalakult,
a kvintett friss hangzás után kutat, a kompozíciókra Robert Glasper,
Miles Davis, Joe Zawinul gyakoroltak hatást. Szakcsi Lakatos Béla a Fender
zongora határait feszegeti, Fekete-Kovács Kornél és Fenyvesi Márton játékát
elektronikus effektek teszik 21. századivá, míg Kőszegi Imre a külön erre
a projektre készíttetett cintányérokkal és kiegészítőkkel teszi még
színesebbé játékát. Szakcsi életének utolsó
zenekarával is örömmel kísérletezett.
Szakcsi Lakatos Béla 2014-ben nyerte el a Nemzet
Művésze címet rendkívüli improvizációs képessége, virtuóz játéktudása,
művészet iránti elkötelezettsége, a jazz műfajának hazai és
nemzetközi népszerűsítésében vállalt kivételes szerepe elismeréseként.
2022-ben a Petőfi Zenei Díj életmű díjában részesült.
Halála előtt 10 nappal sajtótájékoztatón
mutatta be a BMC-ben utolsó színpadi művének, A tudás fája
misztériumjátéknak CD felvételét, amelyet élete fő művének tekintett.
A bibliai képekre épülő történet az emberi döntések felelősségét
feszegeti.
2022. október 2-án hirtelen hunyt el.
2022. október 18-án helyezték végső nyugalomra a Fiumei úti
sírkertben. A szertartáson beszédet mondott Hoppál Péter, a Kulturális és
Innovációs Minisztérium kultúráért felelős államtitkára, valamint
személyesen búcsúzott Novák Katalin köztársasági elnök, Orbán
Viktor miniszterelnök és Schmitt Pál volt köztársasági elnök is.
Együttesek
Pege Aladár Quartet; Climate
Change, East; Magyar Jazz Quartet; Rákfogó; Saturnus; Szakcsi
Gipsy Jazz; Szakcsi Lakatos
Trio
Musicalek
●
Piros karaván; bemutató: 1974. március 16., Budapesti
Operettszínház (Dalszöveg és szövegkönyv: Csemer
Géza)
●
Cigánykerék; bemutató: 1984. február 11., Pécsi Nemzeti
Színház (Dalszöveg és szövegkönyv: Csemer Géza)
●
A bestia; bemutató: 1988. július 21., Szeged, Dóm tér
(Dalszöveg és szövegkönyv: Csemer Géza)
●
Szentivánéji álom; bemutató: 2008. július 25., Szeged, Dóm tér
(Dalszöveg: Müller Péter Sziámi és szövegkönyv: Kerényi
Miklós Gábor)
Diszkográfia
●
My Flower My Flower, 1988
●
Skakcsi – Sa – Chi with George Jinda, 1988
●
Mystic Dreams mit George Jinda
and Howie Morrel, 1989
●
Eve of Chance, 1992
●
Straight Ahead, 1994
●
Virágom, virágom, 1998
●
Conversation for two pianos & orchestra, 1998
●
Das Duell I-II-III. – Vukán-Szakcsi in Göttingen, 1998
●
Conversation Plus, 1999
●
Fourehand, 2000
●
On The Way Back Home / Útban hazafelé,
2000
●
In One Breath
mit Lajos Kathy Horváth, 2001
●
Long, Hot Summer: Songs of Pál S. Gábor with Dezső Ablakos Lakatos, Viktor Hárs, Endre Berecz,
Béla Zsoldos, 2001
●
Na dara! with György Orbán, András Peczek Lakatos, Mónika Rostás, Csaba Rostás, 2004
●
Check it out, Igor with Miklós Lukács, 2005
●
8 Trios: Róbert Szakcsi
Lakatos, Béla Szakcsi Lakatos Jr.,
Kálmán Oláh, Jack DeJohnette, John Patitucci, 2006
Díjai, elismerései
●
Montreux-i Jazz Fesztivál – II. díj (1970)
●
Liszt Ferenc-díj (1987)
●
Szabó Gábor-életműdíj (1994)
●
Érdemes művész (2002)
●
Budapestért díj (2002)
●
Kossuth-díj (2005)
●
Prima díj (2006)
●
Hazám-díj (2010)
●
Magyar Kultúra Követe Cím (2010)
●
A Nemzet Művésze (2014)
●
Petőfi Zenei Díj – Életműdíj (2022)