„HANG-SZERELJÜNK!”

 

GYERMEKHANGSZEREK KÉSZÍTÉSE

A „PETTYEGETŐTŐL” A „TÜTTYÜGETŐIG”

 

Szakmailag és emberileg is sokat köszönhetek annak zenepedagógusi pályámon, hogy közel húsz éve formálódnak a gyermekhangszerek készítéséhez köthető élményeim. Feledhetetlen az a perc, amikor gyermekem próbálta ki otthon az első kurzusra (vele közösen) készített mintadarabjaimat vagy az a sok-sok közös alkotás, mely az évek alatt a különböző csoportokkal való együttes tevékenység során született. Nehéz összesűríteni és szavakba önteni azokat a pillanatokat, melyek emlékezetessé teszik ezeket az alkalmakat: az alkotás közbeni beszélgetések, a közös „ötletelések”, a mesedramatizálásokra való felkészülés folyamata és a bemutatók izgalma, a közösen létrehozott produkciók felemelő élménye.

        Az összeállítás, amelyet kezébe vesz az Olvasó, a gyakorlatból kristályosodott és sok éves „együtt gondolkodás” terméke. Hiszem: ahogy számomra és tanítványaim számára is az ötletek és az élmények kimeríthetetlen tárháza ez a terület, úgy az Olvasót is magával ragadja majd az alkotás, az önkifejezés, a „saját képemre formálás” öröme gyermekként, szülőként, pedagógusként, „homo ludens” -ként – életkortól függetlenül.

        Ahogy Sütő András gyerekkoráról írt vallomásában találóan megfogalmazta: „Hacsak lehet, játszik a gyermek. Mert végül a játék komolyodik munkává. Ha zenész lennék, eszembe jutna talán a gyermekkori „zeneszerzés”, kamarási hangversenyeink minden kis mozzanata. Zeneszerszámunk volt: a kórómuzsika, a cérnahúrú hárfa, a büröksíp, hagymaszár-flóta, fűszál-csimpolya, a falevél-pánsíp, s mi minden.”  (Sütő 1982:8)

        E hangszerek elkészítése egyszerű technikákkal lehetséges, alkotásuk és használatuk kifogyhatatlan közös élményeket eredményezhet, örömforrást biztosíthat felnőttnek és gyermeknek egyaránt, miközben az elkészült produktum egyediséget és kreativitást hordoz magában.

        A gyűjtemény „szakácskönyv” formájában épül fel, így egy-egy oldal a hozzávalóktól az elkészítés útján át a felhasználás lehetőségeit foglalja magában, majd játékötletekkel, módszertani útmutatással, mesedramatizálások forgatókönyvével és végül színes illusztrációkkal zárul. Az ismertetett hangszerek java a ritmushangszerek körébe tartozik, illeszkedve a Kodály Zoltán által megfogalmazott gondolatokhoz, melyek szerint kora gyermekkorban sokkal hatékonyabban kellene élnünk a ritmushangszerek adta lehetőségekkel. A leírtakhoz kapcsolódó lábjegyzetek az egyes hangszercsoportokhoz, a magyar néphagyományokhoz és az európai kultúrtörténethez köthető információkkal szolgálnak az érdeklődők számára. Az alapanyagok eltérő adagolását, színesítését és az íz(lés)világ további alakítását, az elkészült produktumok sajátos elnevezését a pettyegetőtől a tüttyügetőig a Tisztelt Olvasóra bízva.

        Ajánlom e gyűjteményt pedagógusoknak, családoknak, közművelődési intézmények dolgozóinak, táborok szervezőinek és minden játékos, alkotó kedvű felnőttnek és gyermeknek, aki kedvet érez a hangszerek barkácsolásához és mások vagy maga örömére jól tudja hasznosítani, egyéni ötletekkel gazdagítani a leírtakat.

 

Nagyné dr. Árgány Brigitta

egyetemi adjunktus

MATE Neveléstudományi Intézet

 

 

BELEOLVASÓ (pdf)