ELHUNYT BANDRI JÁNOS (1956-2023)

gútai klarinétművész-tanár

(1956-2023)

Bandri János

A 66 évesen elhunyt zenész évtizedekig szerves része volt a gútai művelődési életnek. Ám nemcsak a klarinétjátékáról és a zenekarairól volt ismert, hiszen élete során több száz gyereket tanított zenélni Gútán és környékén.

„Megtanultam azt, hogy magamat kell adni, a saját stílusomat. A zeném mindig szívből és lélekből jön. Úgyhogy át tudom adni mindenkinek azt, amit én érzek a zenémmel, legyen az lassú, gyors vagy szomorú” – fejtegette Bandri János nem egész két évvel ezelőtt a Gúta TV-nek. Mint mondta, a zenélés egyszerre volt a hobbija és a szakmája is.

1956. október 4-én született Vágsellyén, eredetileg pedig Vágkirályfáról származott. A gútai Városi Művelődés Központ (VMK) által rendelkezésünkre bocsájtott életrajz szerint a zene mát öt éves korában felkeltette az érdeklődését. Ő maga ezzel kapcsolatban elmondta, ebben az időszakban klarinétet kért a Csehországban dolgozó édesapjától, aki végül hozott is neki két öregebb hangszert. Szülei mindvégig támogatták a muzsikusi pályában, végül elvégezte a pozsonyi konzervatóriumot, ahol karnagyi képesítést szerzett. Fő hangszere mindvégig a klarinét volt, de mellette több fajta szaxofonon is játszott. 1975-ben került Gútára, amikor házasságot kötött feleségével, majd 1977-től nyugdíjazásáig a VMK alkalmazásában állt, mint zenetanár.

Élete során számos zenekart alapított, valamint több műfajban alkotott. Nevéhez fűződik a városi fúvószenekar, a Kolárovčanka megalapítása, valamint a Gudband, amely a dixieland stílust képviselte. Tagja volt a Wankel zenekarnak is. Több alkalommal játszott külföldön, továbbá zenélt egy német nyelvterületeken ismert filmben, az Exit 3-ban. 2022-ben polgármesteri díjat kapott Gútán Horváth Árpádtól, az önkormányzat akkori vezetőjétől.

Élete során több száz gyereket tanított játszani a legkülönfélébb hangszereken. Ezt a tevékenységét külön hangsúlyozta Mayer János.

„Azoknak a gyerekeknek adott reményt, akiknek a zeneiskola túl komoly, kötött és uniformizált volt. Ő a zenét szerettette meg a gyerekekkel. Hozzá azok is imádtak járni, akiket eltanácsoltak a zeneiskolából vagy akik úgy érezték, hogy nem voltak megfelelőek a képességeik. Ő felkarolt mindenkit, és barátian, lelkesen dolgozott a gyerekekkel” – fejtette ki lapunknak a gútai VMK igazgatója, hozzátéve, hogy az oktatást még azután is folytatta, hogy utolsó éveiben elvesztette a látását. „Számunkra ő egy rendkívüli módon pozitív kisugárzású ember és kolléga volt. Soha nem panaszkodott, mindig jókedélyű volt, a saját problémái helyett inkább mindenki más bajával foglalkozott. Mindig biztatott mindenkit: »Jó lesz ez, ne aggódjatok«“ – idézte fel Mayer János.

VATAŠČIN PÉTER Gúta | 

ujszo.com