ELHUNYT KUBASSY TAMÁS [1]
FAGOTMŰVÉSZ-TANÁR
(1972-2023)
I.
BÚCSÚZUNK,
KEDVES TAMÁS!
Dícsértessék a Jézus Krisztus!
2023. március 20. hétfő … fekete
betűs, szomorú napunk volt… dermedten fogadtuk a visszavonhatatlan, kegyetlen hírt, a
szívünkbe, lelkünkbe maró néhány szót … hogy elmentél, elindultál Drága Tamás,
a földi világból az égi világ felé…
Most pedig – itt vagyunk
– weineres munkatársaid, kollégáid, diákjaid, hogy
fejet hajtva, elfogadva a visszavonhatatlant, végső búcsút vegyünk
Tőled…Tőled, akit mindannyian nagyon szerettünk attól a naptól
kezdve, amikor megismertünk …
Emlékszem, szelíd
csendességben, visszahúzódó tapintattal vettél részt irodámban 2016. tavaszán,
első találkozásunkkor a beszélgetésben, - amikor Kerényi
Judit kolléganőnk bemutatott, - arcodon egy kedves, szolid mosollyal és
azzal a reménnyel, hogy hamarosan a Weinerben dolgozhatsz… Akkor még egyikünk
sem sejthette, hogy csupán néhány év adatik, gyorsan elrohanó 6 esztendő,
de amely alatt mi mindannyian nagyon megszerettünk Téged;
Mert szeretetre méltó, kedves, segítőkész
kollégaként mindig megláttad, megérezted, hol kell lenned?
És mindig, minden
helyzetben számíthattunk Rád; tudásodat, erődet, idődet nekünk adtad,
hiszen, ha kellett stabil, megbízható hangszeres művészként beültél a
Budapesti Vonósokhoz, vagy erősítetted iskolánk zenekarait,
kamaracsoportjainkat, de a múlt évi Zene Házában megrendezett művésztanári
koncertünkön is szenzációs produkcióban hallhattunk Kerényi
Judittal és Bokor Ildikóval, de a Pro Musica
fúvósötös tagjaként is több koncerten élvezhettük művészetedet!
Mindezekért is büszkék vagyunk Rád és hálás
köszönettel tartozunk Neked;
De azért is, hogy
szakmai vizsgáinkon is bizottsági tagságot vállaltál, és az sem jelentett
gondot, amikor az érettségin felügyelőtanári feladatok ellátására kértünk.
De egyéb, munkakörödhöz
egyáltalán nem tartozó feladatokat is megláttál, jó szemmel észrevettél, hisz
kérés nélkül, önzetlenül segítettél teremrendezésben, hangszerpakolásban,
mindig az éppen szükséges helyeken és módokon tetted magadat hasznossá.
S hogy milyen volt szakmai, művészi munkád? --- Példaértékű, kifogástalan … a
tanításban kiváló, lelkiismeretes, aki plusz időket nem sajnálva tartottad
meg óráidat, de az adminisztrációban is mindig naprakész, precíz voltál.
Egyéniségedből
sugárzott a nyugalom, a kedvesség, mindenkihez volt néhány jó szavad, segítségért, lelki támaszért hozzád fordulóknak
vigaszt nyújtottál, ha kellett, biztattad tanítványaidat, ha kellett,
tapintatosan figyelmeztetted a helyes viselkedésre; rosszat senkinek nem
akartál; mi, kollégáid is mindig mosolygósnak, jókedélyűnek láttunk Téged.
Szeretetet sugároztál, a
szó igazi, Pál Apostol által is megírt értelemben: hogy is írta?
„… a szeretet türelmes,
a szeretet jóságos…
Nem tapintatlan, nem
keresi a magáét,
Haragra nem gerjed, a
rosszat föl nem rója,
Nem örül a gonoszságnak,
De együtt örül az
igazsággal. …”
Igen, a hangszeres
növendékeiddel, a kamaracsoportjaid diákjaival is szeretettel és végtelen
türelemmel foglalkoztál, szakmai tudásod legjavát adva nekik. De igazi
pedagógusként nemcsak tanítottál, hanem neveltél is, stílusod, viselkedésed
példaértékű volt … véleményedet mindig óvatos tapintattal, de
őszintén, segítő szándékkal mondtad el a gyerekeknek éppúgy, mint
nekünk, kollégáidnak.
Mindezeket diákjaid is
érzik, érezték, most ők is megrendülten, mély
fájdalommal búcsúznak, hiszen elhagyta őket a TANÁR ÚR, - csupa nagy
betűs tanár - akiről a legnemesebb tisztelettel és szeretetteljes
kötődésben így írnak: „Nagyon régen
ismertük tanár urat, és rengeteg közös, szép emlékünk kötődik hozzá. Tanár
úr olyan dolgokat adott át nekünk a zenéről és a zenész szakmáról, amit
kevesen tudnak. Hálásak lehetünk a kitartásáért, a rengeteg energiáért, amit a
fejlődésünkbe fektetett, és a bizalmáért, amit, - mint növendékei, -
kaptunk tőle. Egy igazi csodatanár volt, akihez nem „muszályból”
jártunk, hanem lelkesedésből és szeretetből. Mindig mosolygott,
mindennek látta a pozitív oldalát, sose feledjük el a jó hangulatú órákat,
próbákat, amiket tartott, a sok-sok történetet, amiket mesélt, a humorát, ami
mindig is legendás volt. Örökké tisztelni fogjuk, mint tanárt, mint zenészt,
mint embert.”
De nem kisebb irányodban
a szeretete annak a kolléganőnknek sem, aki búcsúgondolataiban Rád – mint
a jelenlévő diákjaiddal egykorú voltál, hiszen konzis
korod óta így emlékezik: „1988. Pro Musica tábor Baja
… Itt találkoztunk először... Te egy jópofa, jókedélyű miskolci konzis voltál, akivel éjszakákat átbeszélgettünk.
Te elmondtad az
álmaidat, hogy egyszer zeneakadémista szeretnél lenni és zenekari művész,
vagy egy fúvósötösben szeretnél kamarázni…
Aztán pár év múlva a
Zeneakadémián találkoztunk és együtt izgultunk egyegy zenetöri
vizsga előtt a folyósón…
2008-ban egy hirtelen
felkérés miatt megalakult a fúvósötösünk, amelyben olyan tagok voltak, akik a
Bajai Zenei táborban gyerekként táboroztak és éppen ezért a Pro Musica nevet adtuk a csapatnak.
Sok-sok szép koncert, jó
hangulatú tarhosi tábor, rengeteg nevetés, élmények
kovácsoltak minket össze egészen addig a tragédiáig, amikor Herczegh Zsuzsit
elvesztettük a covidban.
Drága Tamás! Ti már együtt vagytok odafönn
Zsuzsival... Szerettessétek meg az együtt zenélést mindenkivel, hiszen erre tettük fel az életünket akkor,
amikor megalakult a fúvósötösünk. LEGYEN A ZENE MINDENKIÉ!”
Milyen szép,
szeretetteljes búcsú…
Tamás, Kedves!
Mi a Weinerben sajnos
csak 6 évig voltunk kollégák, munkatársak, de sokunknak voltál és maradsz
barátja … Most, hogy elhagytál földi létünkben bennünket, szomorú és
fájdalommal teli a szívünk … nagyon
hiányzol nekünk…
Búcsúzunk … a reménybeli
találkozásunkig … e búcsúról legszebben Szent Ágoston írt:
Ne sírj azért, mert szeretsz
A halál nem jelent
semmit.
Csupán átmentem a másik
oldalra.
Az maradtam, aki vagyok
És te is önmagad vagy.
Akik egymásnak voltunk,
Azok vagyunk mindörökre.
Úgy szólíts, azon a
néven,
Ahogy mindig hívtál.
Beszélj velem, ahogy
mindig szoktál,
Ne keress új szavakat.
Ne fordulj felém
ünnepélyes, szomorú arccal,
Folytasd kacagásod,
nevessünk együtt
Mint mindig tettük.
Gondolj rám, kérj,
mosolyogj rám, szólíts.
Hangozzék a nevem
házunkban, ahogy mindig is hallható volt,
ne árnyékolja be
távolságtartó pátosz.
Az élet ma is olyan,
mint volt, ma sem más.
A fonalat nem vágta el
semmi,
Miért lennék a
gondolataidon kívül…
Csak mert a szemed nem
lát…
Nem vagyok messze, ne
gondold.
Az út másik oldalán
vagyok, lásd, jól van minden.
Meg fogod találni a
lelkemet és benne
Egész letisztult szép
gyöngéd szeretetemet.
Kérlek, légy szíves… ha
lehet, töröld le könnyeidet,
És ne sírj azért, mert
annyira szeretsz engem.
Drága Tamás, emlékedet
őszinte, szívből jövő szeretetünkben őrizzük, nyugodj
békében, Isten Veled!
Weiner
Leó Katolikus Zeneiskola-Alapfokú Művészeti Iskola és Zeneművészeti
Szakgimnázium
II.
Tisztelt Családtagok!
Kedves Munkatársak, Tanítványok,
Jelenlévők!
Fájdalommal szívünkben,
hálával és szeretettel a lelkünkben álljuk körül Tamás ravatalát. Attól kell
búcsúznunk, akit szeretettünk, akihez a szeretet szálai kötöttek bennünket.
Másként érzi ezt a család és a közvetlen hozzátartozók, és másként a munkatársak,
zenésztársak, tanítványok, barátok.
De az iránta érzett
tisztelet mindannyiunkat összeköt. Alig több mint öt
évtized földi léte után, rövid, küzdelmesen viselt szenvedést követően
távozott közülünk. S ha az előttünk lévő, a
földi maradványait tartalmazó urnára nézünk, óhatatlanul eszünkbe jut, hogy a
mi életünk is szükségszerűen ide vezet. Minden ember ezt az életutat járja
be, bárki legyen is ő.
S ha erre a néhány gramm
hamura gondolunk, biztosan felvetődik bennünk a kérdés: ha ennyi az ember
élete, érdemes-e élni? Megéri annyit tanulni, küzdeni, szenvedni, s ehhez
képest olyan kevés örömöt átélni? Azt hiszem, hogy a válaszunk egyöntetű.
NEM!
Mert ami most itt
előttünk van, az csak a testének földi maradványa. Amit tiszteltünk és
szerettünk benne, az nem ez. Az a személye, a lelke, a teljes, Isten teremtette
ember!
Az Aelia
Sabina Művészeti Iskolába 2011 őszén jött
tanítani. Emellett aktívan zenélt. Életében megtapasztalta, amit 2500 éve már a
görögök is tanítottak, hogy azért van szükség a zenei nevelésre, mert az a szép
szeretetéhez vezet! S nevelt a zenével alázatos odafigyelésre, magára az
előadóra, a zenésztársára is. Életében tanította teljes korosztályt,
kicsiktől szinte a felnőttekig. Átadta nekik tudását, átéreztette
velünk, hogy jó dolog zenélni, érdemes energiát belefektetni. Örömmel állt ki
növendékeivel tanszaki, tanár-diák koncerteken, hivatásos zenészekből álló
kamaraegyüttessel, boldogan játszott szimfonikus nagyzenekarban. Mindez
megadatott neki. S közben bőkezűen osztotta tudását, szerzett a
hallgatóknak, zenésztársaknak maradandó élményt, örömöt. Gazdagította
őket! KÖSZÖNET ÉRTE!
Az egyszerű ember
közvetlenségével viszonyult minden munkatársához. Mindenkit egyformán kezelt: a
portástól a vezetőkig. A tisztelet és bizalom, mellyel kapcsolatot
teremtett, sokakban barátsághoz vezetett. KÖSZÖNET ÉRTE!
Nyugodt
kiegyensúlyozottsága talán a természet szeretetéből is következett. A víz
mellett töltött órák csendessége, nyugalma kisugárzott egész életére. Az
iskolai óráira is. Jó volt látni, hogy a kicsi tanítványai is milyen
szeretettel és tisztelettel néztek fel a szemükben talán óriásnak
tűnő tanár úrra. A meghallgatásokon, hangversenyeken mindig biztos
támaszt érezhettek benne növendékei. Nyugodt, teljes biztonságot sugárzott. KÖSZÖNET
ÉRTE!
Sokan vagyunk itt földi
búcsút venni tőle, mert szerettük őt, sok-sok szép emléket, közös
élményt őrzünk róla. Az együtt töltött órák, hangversenyek, beszélgetések
emlékei most előtérbe kerülnek. Sugárzott belőle az odafigyelés, érdeklődés.
Éreztük, hogy fontosak vagyunk egymásnak. Jó volt ezt
is megtapasztalni. KÖSZÖNET ÉRTE!
Dániel próféta mondta:
Akik az igazságra tanítottak sokakat, tündökölnek örökké, mint a csillagok.
Ilyen életet élt, emberi léptékkel mérve rövid, de teljes életet. Maradj meg
bennünk, s ragyogj felettünk! Mi is sorstársai vagyunk. Most pár pillanatra
megállunk, s elgondolkodunk fontos dolgokon. Létünk értelméről, földi
életünkről, a túlvilági öröklétről. Ő most előrement,
mi még itt maradunk. Az életünk pörög tovább, s lassan mennünk kell tenni a
dolgunkat. De ha már megálltunk, továbbinduláskor
merítsünk valamit a példájából! Válasszunk, hogy mit építünk be a saját
életünkbe, hogy szebbé, értékesebbé tegyük a mi kis világunkat, boldogabbá a
környezetünket, embertársainkat.
KEDVES TAMÁS!
Hálát adunk Istennek és
köszönet mondunk Érted, hogy környezetedben lehettünk, különböző mértékig
hozzád tartozhattunk!
KÖSZÖNÜNK TÉGED!
ISTEN VELED!
NYUGODJ BÉKÉBEN!
Kenessey László
III.
Emlékhangverseny az Aelia Sabina Zeneiskola elhunyt
tanárai és növendékei tiszteletére - 2013
(44:41)
10:20 -tól
Telemann: d-moll szonáta I. és II. tétel
Tóth-Kissné Lang Ildikó – hegedű; Trautsch Ildikó – furulya; Héja Benedek --zongora és
Kubassy Tamás -- fagott