Az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet intézménye. A borítón Bujnovszky Tamás fotója látható.

Előszó

A liturgia anyanyelve a zene – tartja a régi igazság és tanulja minden kántorjelölt. Az istentiszteletek, misék legfontosabb eleme a hittel és szívvel előadott, elénekelt zene, amelynek nemcsak a liturgia továbbvitelében van fontos szerepe, de utal az egyházi év adott pillanatára is. Konferenciánkon arra keressük a választ, hogy milyen állapotban van ma a keresztény egyházak templomi és egyházi zenéje, él-e a szépség igénye a papság és a hívek körében. „Minden erőnket összeszedve igyekezzünk mélyebb barázdát húzni, mint amilyen a nap divatja!” – írta Liszt Ferenc a művész mindenhatóságáról szóló írásában. Sokan hiszik, hogy változásoknak kell történnie az egyházi rendben ahhoz, hogy a ma emberét is megszólítsuk, azaz többen váljanak igaz, hithű emberekké. De vajon nem a múlt megtartásában, azaz a hagyományőrzésben van-e az az erő, amely odahívja az embereket az oltáriszentség elé? Bizonyos-e az, hogy a modern zenei szemlélet feltétlenül igénytelenséget is jelent egyúttal? Nehéz kérdések ezek, amelyekre valószínűleg nem a kimondott szavak, hanem általános társadalmi állapotunk és egyéni jóérzésünk adhatja meg a választ. Konferenciánk ezek előidézését szolgálja.

Fehér Anikó

Szerkesztő

Program:

10.10–10.30 Varga László: Az Országos Magyar Cecília Egyesület története és tevékenysége

10.30–10.50 Pálmai Árpád: Egész életemben az Úrnak énekelek

10.50–11.10 Heinczinger Miklós − Török Máté: „Sunt lacrimaererum” – Van a tárgyaknak könnyük

11.10–11.30 Dékány András György: Az új magyar miseordinárium-gyűjtemény bemutatása és történeti előzményei

11.50–12.10 Fehér Anikó: Aranymiatyánk

12.10–12.30 Bednarik Anasztázia: Egy váci egyházzenész a XX. században – Kisfaludy Pikéthy Tibor (1884−1972)

12.30–12.50 Windhager Ákos: „Misémet tartom egyik legszerencsésebb alkotásomnak” − Dohnányi Ernő: Szegedi mise

13.10–13.30 Mezei János: A Budapesti Énekes Iskola – Az (egyház)zeneoktatás örök kérdései

13.30–13.50 Kovács Szilárd: Műfajok exportja és importja egy keresztény felekezeti határokat átívelő egyházzenei praxisban

Heinczinger Miklós

Török Máté és Heinczinger Miklós: „Sunt lacrimae rerum” – Van a tárgyaknak könnyük (22:08) (A 2020. X. 27-i Konferencián elhangzott előadás felvétele)

Heinczinger Miklós − Török Máté a Misztrál együttes alapító tagjai „Sunt lacrimaererum” – Van a tárgyaknak könnyük. A költeményekben található szakralitás és az énekelt vers közötti kapocs a Misztrál együttesben „Van a tárgyaknak könnyük. Érzem olykor, / hogy sírnak a szobámban nesztelen; / sötétedő, sejtelmes alkonyokkor / bús lelküket kitárják meztelen." − írja Babits Mihály Sunt lacrimaererum című költeményében. Mennyire megfoghatatlan fizikailag a gondolat, mégis át tudjuk érezni a pillanatot. A költészet szakrális tartalma nem lehet kérdés, hisz a legtöbb esetben maga a szöveg megírása is olyan pillanatban születik, amelyben jelen van a megfoghatatlan erő. A Misztrál együttessel ennek szellemében próbáljuk megkeresni a sorok között rejlő dallamokat, minden versnek a sajátját. Akkor simul eggyé a dallam és a szöveg, ha alázattal vagyunk a szöveg iránt. Az énekelt vers a megfoghatatlant bontja ki, s adja oda egy olyan értelmezésben, amely segíti megsejteni a láthatatlant.