A GORDONKAMŰVÉSZ NEVELÉSTÖRTÉNÉSZ PROFESSZOR

Pukánszky Béla gordonkaestje

Pukánszky Béla az MTA doktora, egyetemi tanár

(mta.hu)

Szépséges, szívet-lelket gyönyörködtető gordonkaest volt 2023. május 10-én a Szegedi Tudományegyetem Rektori Hivatal Dísztermében (melyet a szegediek az Egyetem Aulájának neveznek). E hangverseny műsora és színvonala önmagában méltatást érdemelne; ám a főszereplő és életpályája talán országosan is egyedülálló, megörökítésre érdemes.

Volt egy rendkívül szorgalmas gordonkaszakos fiatalember az 1970-es évek elején a szegedi Tömörkény István Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola Zeneművészeti Tagozatán (mely intézményt 76 éve csak „konzi”-nak nevezzük Szegeden), aki a zenei és a közismereti tárgyak terén egyaránt kiváló eredménnyel végezte el tanulmányait, közben a kötelező olasz mellett németül is megtanult. Szorgalmával egyenesen arányos volt tehetsége is, ezért a legendás mester, Báthory Sándor gordonkaművész biztatására és felkészítése alapján jelentkezett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola (akkoriban már egyetem) gordonkaművész-szakára. Ide nem nyert felvételt (a zeneakadémiai felvételik története, mint tudjuk, mindig is bonyolult volt…), viszont a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Zeneiskolai Tanárképző Intézete Szegedi Tagozatára igen, így középiskolai mestere, Báthory tanár úr vezetésével végezte el a főiskolát, s kapott zeneiskolai tanári diplomát. A szegedi Liszt Ferenc Zeneiskolában (ma: Király König Péter Alapfokú Zenei Iskola) azonnal kapott állást, gordonkát tanított a zeneiskolás gyermekeknek, de szinte kezdettől fogva érezte, hogy szerteágazó érdeklődése másfelé vonzza. Munka mellett tanult a József Attila (ma: Szegedi) Tudományegyetemen; már többször említett óriási szorgalma révén nemcsak második – pedagógia-szakos – diplomája lett jeles: professzorai felfigyeltek rá, s meghívták a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola neveléstudományi tanszékére tanársegédnek; elhagyta tehát a zeneoktatás területét. Rövidesen doktorált, kandidált, egyetemi oktató lett, s 1997-ben már professzorként habilitált. Igen nagy eredménnyel dolgozott a neveléstörténet területén: rövidesen már könyvei jelentek meg (ma a felsőoktatásban szinte csak az ő neveléstörténeti jegyzeteit használják). Mindezen közben családot alapított, két gyermeket nevelt, s ami a jelen írás szempontjából rendkívül fontos: egyetlen napra sem tette le hangszerét. Állandóan képezte magát, egymás után tanulta meg a gordonkairodalom legszebb és esetenként legnehezebb darabjait, fellépéseket vállalt szólóban és zenekarral (az Újszegedi Kamarazenekarral sikerrel játszotta el Haydn, Vivaldi, Monn, Farkas Ferenc versenyműveit). Hosszú évekig volt rektorhelyettes, majd tanszékvezető a Szegedi Tudományegyetemen és mindvégig, a mai napig ő Szeged város egyik legkiválóbb gordonkaművésze, aki fél évenként áll önálló esttel állandóan nagylétszámú közönsége elé.

Így történt most is néhány nappal ezelőtt. Barokk művekkel kezdett: Händel g-moll oboaversenye gordonka–átirata (az átiratot J. W. Slatter készítette) remek interpretálása után J. S. Bach D–dúr gambaszonátája következett, a dús szövetű darabot nagyszerűen építette fel. A szünet után Haydn ritkán hallható 13. szimfóniája II. tételének (Adagio cantabile) gordonka-zongora átiratát hallhattuk, nemesfényű, stílushű előadásban. Megrendítően szépen szólalt meg Gabriel Fauré remekmívű Elégiája. Két különlegességgel folytatódott a hangverseny: Lalo „Orosz” hegedűversenye értelemszerűen orosz népi dallamokból építkező II. tétele, majd Debussy töredékben maradt fiatalkori zenekari gordonka szvitje „megmentett” öt tétele közül a játékos hangvételű Scherzo és a Nocturne (mely voltaképp a legnépszerűbb Debussy-dal, a Csillagfényes éj hangszeres változata). Saint–Saëns virtuóz, lendületes Allegro appassionato c. művével zárult a papírforma szerint a műsor, a közönség azonban nem érte be ennyivel: ütemes tapsuk hatására még felcsendült Saint-Saëns A hattyú c. darabja (mely Az állatok farsangja leglíraibb tétele).

Dombiné Kemény Erzsébet és Pukánszky Béla

Bár a jelen írás elsősorban Pukánszky Béláról szól, feltétlenül méltatnunk kell állandó zongorapartnerét, Dombiné dr. Kemény Erzsébet zongoraművészt, aki szintén professzor, s aki ma Szeged egyik első zongorakísérője. Hangversenyek sokaságán halljuk játékát, ő kíséri szinte az összes szegedi énekkart — az Éneklő Ifjúságon fellépő kórusok nagymértékben neki köszönhetik sikereiket — de folyamatosan dolgozik a szegedi MÁV „Hazánk” Énekkar helyettes karnagyaként, ő a szegedi Szeghy Endre Pedagógus Női Kar zongorakísérője, irodalmi-zenei műsorok nélkülözhetetlen szereplője. Pukánszky Bélának jóval több mint harminc éve a kísérője, stabil, precíz, a művészhez nagyszerűen alkalmazkodó játéka nagymértékben járul hozzá a gordonkaművész sikereihez.

A koncertnek volt még egy jeles szereplője: Marton Árpád író, költő és esztéta igen érdekes ismertetőket mondott, melyek révén a művek olyan titkait is megismerhettük, melyeket nem igazán tudhattunk volna meg a műsorvezető nélkül.

Pukánszky Béla májusi hangversenyével ismét bizonyította: reneszánsz típusú értelmiségi, igazi polihisztor, aki tudományos és felsőoktatási munkásságával egyenrangú szinten van jelen Szeged hangversenyéletében, olyan módon, ahogyan még művész nem működött városunkban; hadd kockáztassam meg: talán még országosan sincs hasonló személyiség hazánkban. Szívből kívánjuk, hogy tudományos és művészeti munkásságát még sok-sok évig folytathassa.

Kiss Ernő