Liszt Ferenc Via Crucis-a a galyatetői Kodály kápolnában

Kodály-kápolna (Galyatető)

(kekesonline.hu)

Április első hétvégéjén kórustábort tartott a kőbányai Szent László templom kórusa és a Budai Ciszterci Szent Alberik kórus a Mátra szívében - a Mátraszentimréhez tartozó Bagolyirtáson - a húsvéti időre való hangi felkészülés gyanánt. Szombaton, április elsején ezt a komoly munkát megszakítva egy igen különleges és egyedi eseményen, Keresztút szentelésen vett részt az egyesített együttes Galyatetőn, a Kodály kápolnában. Krisztus szenvedéstörténetének 14 állomását egy helyi, mátrai fafaragó művész, Batta Pál vájta fába. Alkalomhoz illő volt tehát, hogy az eseményen a kórus Liszt Ferenc Via Crucis-át adja elő, mely a művészet egy másik ágában, zenében jeleníti meg az említett 14 stációt, mindegyik állomásnak 1-1 tételt szentelve.

Liszt Via Crucis-a Kodály harmóniumán

Liszt ezen műve egy nem szokványos passió. Orgonára, kórusra és két szólistára íródott. Hiányzik az evangélista szerepe, a tételek igen rövidek, némelyet csak orgona szólaltat meg. Tulajdonképpen a történet legfontosabb mondatait halljuk az egyes tételekben: „Ártatlan vagyok ennek az igaz embernek halálában”; „Üdvözlégy, kereszt”; „Feszítsd meg”. Olyan ez, mintha mi magunk akkor, 2000 évvel ezelőtt a szerves részei lettünk volna ezeknek a történéseknek - akár mint egyvalaki a tömegből, akár mint egy római katona - de ma már csak halványan emlékezünk minderre. Az akkori érzelmeink fel-fel jönnek bennünk, újra és újra halljuk a fülünkben a legmeghatározóbb mondatokat, látjuk a memóriánk legmélyére égett képeket.

Az előadók Dobák Gábor templomigazgatóval

Visszatérve a galyatetői eseményekre. Friss és éles mátrai levegő, a kápolna bejáratából elénk terülő hegycsúcsos panoráma, a Mátrára jellemző építőanyagból, az andezitből épült kápolna. Ezek voltak az első impresszióim érkezésünkkor. A kápolna karzatán szűkösen, de el tudott férni a két kórus, bár ügyelnünk kellett arra, hogy az egyedüli fényforrást biztosító ablak elé ne álljunk. Talán pont ezek a tényezők tették meghitté az előadásunkat. A hely szelleme magával ragadott minket. Az utolsó tétel utáni csend, majd kitörő taps jelezte, valamit aznap délután tudtunk adni a kápolnába ellátogatóknak. A közönség pedig nekünk. Olyannyira, hogy tapsviharban jöhettünk le a karzatról, így egy ráadás motettát is énekeltünk fejből. Ott, abban a pillanatban másodkarnagykét azt éreztem, hogy ez a régi múltú kórus úgy zenél, mint fénykorukban, amikor sorra énekeltek Nyugat-Európa templomaiban - amikor én még meg sem születtem.

Dékány András és Somogyváry Ákos

Kővári Eszter Sára és Komáromi Márton

Rendhagyó előadásban hallhatta közönségünk a kompozíciót, hiszen az orgonistánk, Dékány András, Kodály Zoltán egykori, felújított harmóniumán szólaltatta meg az orgonára leírtakat, egy-két technikai nehézséget igen leleményesen megoldva. A szoprán szólót Kővári Eszter Sára művésznő, bariton szólót Komáromi Márton művészúr énekelte. Jómagam a kórus tenor szólamában énekeltem. Vezényelt Somogyváry Ákos, a kórusok vezető karnagya.

Safarek Krisztián