MAROSSY ÉVA[1]
HUMANISZTIKUS ZENEPEDAGÓGIA
Kezdők
kamarazenéje
„Az ember akkor igazán ember, amikor játszik.”
Friedrich Schiller [1]
A Székelyudvarhelyen megrendezett Legato zenei tábor hegedűkórusa Sófalvi
Emese hegedűművész-tanárral (2019)
(Barabás Ákos felvétele, szekelyhon.ro)
Passzív szemlélődés
Az
egyik tanévben négy kezdőnek tanítottam hangszeres mozgás-előkészítést.
Egy fiú és három lány. Tanultunk léggömbös, labdás, egyéni és páros gyakorlatokat.
Voltak ritmus játékok, élménybeszámolók, nevetés és jó hangulat. A fiú négyéves
kishúga a zongora melletti pad tetején ülve szemlélte a tevékenységünket. Így
ment ez egész évben. Aztán beállt a többiek közé és a gyakorlatok többségét
ugyanúgy tudta, mint az iskolások. Szólt, hogy szeretne ő is zongorát
tanulni.
A játék szerepe
A
következő évben el is kezdtük. Akkor már nagycsoportos volt. Délután négy
órakor elhozták az óvodából, és tovább játszottunk. Az óvodás nem miniatűr
iskolás. Nem érett még meg az idegrendszere azokra a feladatokra, amelyekre az
iskolásé már készen áll. Van olyan óvodás, aki játszva megtanulja a vonalrendszert,
és a klaviatúrát, és az ujjak függetlenítése is egész jó, és van olyan kisiskolás,
akinek ugyanezek a készségek nyolcéves korára alakulnak ki. Ettől még
ő nem butább, mint az a társa, aki gyorsabban tanul. Nem egy későn
érő típus ment már zenei pályára. Ebben a korban még két-három hónap is
nagy jelentőséggel bír. Nem lesz kára a gyereknek abból, ha valamit
később tanul meg, vszont
ha csak egy kicsit is siettetjük, abból tanulási problémák is lehetnek. Hosszú
távon az fejleszti a képességeket, hogy ha mindenre hagyunk elég időt. 1
Három
részre osztottuk a klaviatúrát. Kismadarak -magas hangok, medvék -mély hangok,
kutyusok -középső rész. Azt az állatot kellett játszani, amelyiket mondtam.
Tetszőlegesen lehetett improvizálni, mert az óvodás legfejlesztőbb
tevékenysége a szabad játék. [2]
Ezáltal
valóban fejlődött a mozgáskészsége. Aztán az általam tapsolt ritmust
kellett visszajátszania. Nagyon egyszerű dalokat tanultunk énekelni és
szöveggel is, két- három hangból álló egyszerű dalokat, Kodály Kis emberek
dalai című könyvéből. Ezeket váltott kézzel játszotta. Szóltam, hogy
jelezze, ha elfáradt. A kezdetektől arra tanítom a gyerekeket, hogy
figyeljenek a saját jelzéseikre. Megtanulják, hogy időben pihenjenek, így
a későbbi években meg tudják majd előzni a mély elfáradást. Az óra
jelentős részét azonban a mozgás tette ki. Bár a gyerekek részéről ez
játéknak látszott, a mozgáskompozícióknak szigorú szerkesztési elvei vannak,
amelyek figyelembe veszik a szervezet élettani sajátosságait. Az életműködéseket
fokozatosan kapcsolja be, majd megnyugtatja a légzést és a keringést. [3] Ez a
gyerek nagyon szeret szerepelni. Amint megtanult egy dalt, egyből el is
akarta játszani valakinek. Tanszaktársaknak, vagy a szüleinek. Ez az órából
maximum öt perc, de a gyerekeknek nagyon sokat jelent az az idő, amit a
szüleivel ebben a formában tölt el. Az érzelmi intelligencia elsősorban a
családban, később a szabad játéktevékenységben bontakozik ki. Ezért,
különösen a kicsi gyerekek számára nagyon fontos a családdal töltött
minőségi idő. Az iskolában sok szereplési lehetőség volt a
gyerekeknek, családoknak, ami motiválta a tanulásban. Időközben az
előkészítő tananyagot is megtanulta.
Egymásra hangolva
A
következő évben egy másik kislány is csatlakozott hozzá. A szülők azt
kérték, hogy együtt tanítsam őket, mert a két kislány így szeretné. Ekkor
elsőosztályosok voltak az iskolában, hivatalosan is elkezdhették az
előkészítőt. Külön is foglalkoztam velük, de az óra nagyobb részét
együtt töltötték. Az iskolás gyerekre nem az a jellemző, hogy abban a
pillanatban, hogy iskolás lett, egyenes derékkal napi nyolc órát tud ülni az
iskolapadban, végig odafigyelve. NEM! „Iskolába
az óvodás megy, aki majd lassan válik iskolaéretté.”(Vekerdy Tamás) [4]
A
zongoraórát délután négykor a szabad játékkal kezdtük. A tanulás legfontosabb
feltétele az, hogy a gyerek az iskolában az órán jól érezze magát, mert így
fejlődik, így bontakozik ki a kíváncsisága, megismerési vágya. Ezért
kezdtük szabad játékkal. Négykézláb mászkáltak a padlón, bebújtak az asztal
vagy a zongora alá, beszélgettek, bújócskát játszottak. Ez később nagyon
is megtérült. Ezután következett a hangszeres mozgás-előkészítés, ami
abban segít zenét tanulóknak, hogy minden soron következő feladatra
idejében felkészültek legyenek. A feladatra való alkalmasság meg kell, hogy
előzze a követelményeket. A hangszertanuláshoz szükséges alapkészségek
elsajátításával kezdjük az előkészítést. Komplex módon fejlesztik a zenei
cselekvések reflexpályáit, ugyanakkor pihentetik, erősítik az igénybevett
szerveket. Megteremtik a gazdaságos zenei mozgás élettani hátterét. [5] A
léggömbös gyakorlatok nyugtatnak, a labdás gyakorlatok a gyorsaságot
fejlesztik. Az eszköz nélküli gyakorlatok kiváló erősítők. A gyerekek
szerették a különböző egyéni- és páros támaszgyakorlatokat, a nyusziugrást
és nyújtógyakorlatokat.
Dr. Kovács Géza Dr. Pásztor Zsuzsa Négyesi Anna
Mindent
együtt csináltak. Két részre osztották a klaviatúrát. Együtt gyakorolták a
hangok nevét, az ujjgyakorlatokat, a különböző billentésmódokat, az
egyszerű, majd később kissé bonyolultabb dalokat, a zongoraiskolából
választott darabokat. [6]
Az
óra elején a szabad játékkal lelkileg is egymásra tudtak hangolódni. Később
a hangszeres mozgás-előkészítés páros gyakorlataival tovább tanulták az
egymás iránt figyelmességet. Mire a hangszerhez ültek, már megvolt az az összhang,
ami enélkül az előkészítés nélkül nem jött volna létre. Váltott kezes darabokat
tanultunk, abból csináltunk négykezest. Nagyon szerettek Kodály Zoltán: Kis
emberek dalai című füzetéből tanulni. A gyerekdalokhoz másik szólamot
találtunk ki, felváltva, vagy kánon formában játszották a darabokat. A két
kislány váltott kézzel játszott egy-egy szólamot. Az alábbi két dal is a
kötetből van, saját második szólammal.
A
felső sorban a 26. Fut, szalad a pejkó, az alsó sorban a 47. Csizmám
kopogó szövegű dalok.
Együtt
szerepeltek minden hangversenyen, az előkészítő második osztályában
már a városi rendezvényeken is. Ebben az évben volt az első on-line tanítás. Külön is tanítottam őket, de volt egy zongi csoport. Igazából a szülők ötlete, amiben
négykezest nem igazán lehetett gyakorolni, de a két gyerek tudott tőlem
függetlenül is egymással beszélgetni. Meg tudták mutatni egymásnak, hogy mit
tanultak. Ezáltal megismerték a másik szólamát. Az első osztályban már
látszott, hogy a két kislány teljesen máshogy fejlődik. Másban ügyesek,
mást kell fejleszteni, máshogy lehet motiválni őket. Egyre több időt
kellett az egyéni gyakorlással tölteni. Az összhang viszont ugyanúgy megvolt
közöttük. Szerettek együtt zenélni és motiválták egymást.
Dr. Gyarmathy Éva
A gyermek igényeire építve
Mostanában
egyre több az atipikus gyerek. Gyakoriak a tanulási nehézségek, a részképességek
hiánya. Ez nem azért van, mert ilyen sok problémás gyerek születik, hanem
azért, mert nincsenek meg azok a környezeti hatások, amelyek a gyerekek
egészséges fejlődéséhez szükségesek. A pedagógiának jelentős szerepe
van a tanulási zavarok megelőzésében. [7] Ezért fontos, hogy az órán
biztosítva legyen a kisgyerekek szenzomotoros fejlődése is. A
megelőzésben kulcsfontosságú a széleskörű mozgásfejlesztés. Amikor
kicsiket tanítok, az óra legfontosabb feladata a megfelelő környezeti
hatások megteremtése. A barátságos légkör, a jó kommunikáció, a jó hangulat a
tanulás alapfeltétele. A kisgyerek legfejlesztőbb tevékenysége a szabad
játék. A négykézlábazás az a mozgásforma, amely az
idegrendszert fejleszti. A részképességek hiánya többek között annak a következménye,
hogy a gyerekek nem gyakorolják eleget ezeket az önfejlesztő mozgásformákat.
Ezért megengedett a szabad játék az óra elején. A hangszeres
mozgás-előkészítést a gyerekek szükségleteihez, alkatához és állapotához
igazítom. Mindenki tetszés szerint, semmit nem erőltetve végzi a
gyakorlatokat. A kezdők tananyagait különböző zongoraiskolákból és
más forrásokból állítom össze. Korábban nem tanítottam négykezest ilyen
kicsiknek, de a két lánynak volt egy olyan igénye, hogy együtt szeretnének
tanulni. A gyerekek igényeire építettem, amelynek eredménye a sok megtanult
darab.
Századunkban
emberi kapcsolataink, ezáltal mindennapjaink egyik legnagyobb problémája, hogy
nem figyelünk eléggé egymásra. Az olyan közös tevékenységek, mint az együtt
zenélés, kiválóan megtanít az egymás iránti figyelmességre is.
Felhasznált irodalom:
[1] Vekerdy Tamás: Érzelmi
biztonság - Mit kell(ene) tudnunk a gyerekekről
és magunkról? Kulcslyuk Kiadó (2011) ISBN 978-963-89026-9-6
[2] Vekerdy Tamás:
Kicsikről nagyoknak - A kisgyerekkor, Park Könyvkiadó, Budapest, ISBN 978 963 355 058 8
[3] Négyesi Anna: Frissítő és fejlesztő
mozgások óvodásoknak Kovács Módszer Stúdió Budapest, (2016), ISBN 978- 615-
80551- 1 6
[4] Vekerdy Tamás:
Iskolák?!?! Gyerekek, szülők, tanárok. Central
Kiadói Csoport, Budapest, (2020), ISBN
978-963-341-092-9
[5] Dr. Kovács Géza-Dr. Pásztor Zsuzsa: Zenei mozgás
előkészítés hangszer nélkül Muzsikáló Egészség Alapítvány, továbbképzési
anyaga, Debrecen, (1998)
[6] Kodály Zoltán: Kis emberek dalai, Editio Musica Budapest (2009)
ISMN M 080
03678 5
[7] Gyarmathy Éva: Tanulási
zavarok azonosítása és kezelése az óvodában és iskolában (Új Pedagógiai Szemle,
1998. november)