250 éve halt meg Czieser Jakab

(*Késmárk, 1726.XI.20. – †Csetnek, 1773.VII.7.)

A XVIII. század neves felvidéki polihisztora és evangélikus egyházzenésze 1726. november 20-án látta meg a napvilágot Késmárkon. Cziesernek anyakönyvelték, nevét magyarosan Csiszérnek kell mondani. Cipszer családból származott, anyanyelve német volt. Jól beszélt magyarul is, szlovákul is. Apja Késmárkon volt kántor. Testvére, Czieser Zsuzsanna, valamint annak férje, Reményik Máté voltak Reményik Sándor költő ükszülei.

Czieser Jakab szülővárosában kezdte meg tanulmányait, majd Besztercebánya, Selmecbánya, Sopron és Pozsony tanárai képezték. Besztercebányán és Pozsonyban Franzisci János (1691. VI. 14. – 1758. IV. 27.) orgonaművész növendéke volt.

Francisci korának elismert zenésze, kantátaszerzője és orgonistája volt. Felismerte Bach muzsikájának súlyát és jelentőségét. Ő volt az egyetlen magyarországi muzsikus, aki részt vett Lipcsében, a Szent Mihály templomban 1724 nagypéntekén a János passió bemutatóján. Szívélyes viszonyba került Bach-hal, rövid ideig tanítványa is lett, rengeteget tanult tőle, s több művét lemásolta. Ebbe a zenei tradícióba kapcsolódott be a tehetséges növendék, Czieser Jakab, akiről okkal és joggal feltételezhetjük, hogy kortárs zenét – azaz Bachot is játszott.

Két éven át a ratkói iskola tanítója volt, majd 1761-ben az akkor Svédországhoz tartozó, (ma észak-németországi) Hanza-város, Greifswald egyetemének hallgatója lett, feltételezhetően az 1743 óta fennálló Szirmay Alapítvány támogatásával. Kihasználta az időt, s szorgalmasan foglalkozott a legkülönfélébb tudományokkal. Többek közt Thomas Thorild bölcseleti-, és Laurentius Stenzler teológiai előadásait hallgatta. Már ez év decemberében magiszteri és doktori titulust kapott. Még egy évet maradt, s orvostudományt hallgatott, s Andreas Westphal irányításával anatómiai preparátumokat készített. Minden téren oly zseniálisnak bizonyult, hogy egyhangúlag kérték professzorai, maradjon, s tanítson az egyetemen. A feladat vonzó lett volna számára, de követte Mária Terézia parancsát, miszerint a külföldön tanuló diákoknak tanulmányaik befejeztével vissza kell térniük hazájukba. Czieser 1764-ben Magyarországra ment. Udvarmester lett a Pottornyay-, később az Újházi családnál. Mindenütt csodálták varázslatos élményt nyújtó orgonajátékát, hatalmas tudását, szorgalmát és lelkiismeretes munkáját. Öt év múlva szülővárosába, Késmárkra tért vissza, s az ottani evangélikus líceum tanára, s templomának orgonistája lett (1769-71). Az, hogy líceumban nem lett igazgató, nem azon múlott, hogy nem lett volna eléggé rátermett. Szerény, jogkövető, igazságszerető, nyílt, kedélyes és közösségi ember volt. A Jóistent kereste és őt közvetítette minden tevékenységével. Azonban épp mókázó kedve vitte a jégre: nem csatlakozott a talpnyalók köréhez, hanem egyházi elöljáróin, és tehetségtelen igazgatóján – akit a háta mögött Drakulának csúfoltak – tréfálkozott. Ezt persze feljebbvalói nem nézték jó szemmel, s előléptetését több ízben megakadályozták. Ez az igazságtalan magatartás annyira bántotta, hogy úgy döntött, elfogadja az első adandó állást, s elhagyja Késmárkot.

1771-ben a csetneki gimnázium hívta meg igazgatónak. Örömmel vállalta a munkát. Boldog és elégedett volt új helyén. Az ifjúságot - a pietizmus pedagógiájának szellemében - nem csak vallási és világi tudományokra, hanem atyai jóindulattal istenfélelemre, alázatos, tisztességes és művelt magaviseletre nevelte. Nagyszerű muzsikusként virtuóz játékával elbűvölte környezetét. A gyönyörű gótikus evangélikus templomban Európa egyik legrégebbi, 1492-ben épült – ma is működő – reneszánsz, valamint a 1723-ból való barokk orgonáján játszott, s az Istentiszteleteket nem mindennapi játékával igazi hangversennyé varázsolta. Lakásán – vérbeli polihisztorként – „elsőosztályú akadémiát“ vezetett. Nagytudású, művelt és vendégszerető barátok vették körül, akik értékelni tudták rendkívüli tehetségét, nemes lelkületét, mesébe illő humorát, élénk temperamentumát. Az örömteli időszak azonban nem tartott sokáig: három év elmúltával, 1773. július 7-én, 47 éves korában Czieser meghalt. Siratták, gyászolták barátai, kollegái, tanítványai. Hiszen az ő tanításán és játékán keresztül értették meg, hogy az elvégzendő lényeges feladatokat nem az egyház, vagy az iskola jelöli ki, hanem a teremtő Isten.

Radics Éva

Forrás:

Scholz Frigyes: A késmárki ág. hitv. ev. kerületi lyceum 1888/89 tanévi értesítője. Késmárk, 1889.

Palcsó István: A késmárki ág. hitv. ev. kerületi lyceum története. Késmárk, 1893.

Melzer, Jakob: Biographien berühmter Zipser. Kaschau, 1832.

Bartha Dénes: Johann Sebastian Bach. Budapest, 1960.