BATTA ANDRÁS [[1]]
A szobor megpróbáltatásai
Emlékbeszéd
Erkel Ferenc halálának 130. évfordulóján
A Fiumei úti
Nemzeti Sírkertben a korszakalkotó zeneszerző halálának évfordulójához közeledve
tartottak megemlékezést, amelyen koszorút helyezett el a Zeneakadémia rektora
is.
Dr. Vígh Andrea Erkel Ferenc
síremlékénél
Erkel
síremlékét a halálát követő 14-ik évben állították fel, sírhelyét addig egy
fakereszt jelezte. Egy vízszintes kőtáblára helyezett felfelé keskenyedő
kőtábla adja a keretet Kallós Ede domborművének.
A bronz dombormű egy fiatal énekesnőt jelenít
meg kezében kottával. A gyászt jelképező szomorúfűz alatt népies színpadképet
látunk. A bronz relief fölött, a kőtábla peremén egy lehajtott fejű szfinx, az
fölött a himnusz két taktusa olvasható.
A
bronz dombormű egy fiatal énekesnőt jelenít meg kezében kottával. A gyászt
jelképező szomorúfűz alatt népies színpadképet látunk. A bronz relief fölött, a
kőtábla peremén egy lehajtott fejű szfinx, az fölött a himnusz két taktusa
olvasható.
Az síremlék az Erkel családdal. A kép
jobb szélén Kallós Ede szobrász
2023. június 15-én volt 130 esztendeje, hogy elhunyt
Erkel Ferenc zeneszerző, a Zeneakadémia első igazgatója.Ez alkalomból tartottak
koszorúzást a közelmúltban felújított síremlékénél 2023. június 10-én. Az
eseményen dr. Vigh Andrea, a Liszt Ferenc Zeneművészeti
egyetem rektora, mellett az Erkel Ferenc Társaság, a Budapesti Filharmóniai
Társaság és más zenei szervezetek képviselői, valamint Erkel szülővárosa,
Gyula, illetve Budakeszi delegációja vettek részt, beszédet mondott dr.
Batta András zenetörténész:
Dr. Batta András és Somogyváry
Ákos a megemlékezés helyszínén
Elképzelem az idős Erkel
hallgatag alakját, amint a lassacskán nagyvárossá váló Budapest utcáin sétál. A
Király utcából a Régi Zeneakadémiára. Korábban, amikor még aktív tanár és igazgató
volt, ott is lakott – Liszt Ferenc lakása felett. Zongorát tanított és nem
zeneszerzést, mint ahogyan Liszt is. Lisztre, a szerencsésebb géniuszra,
felnézett. Rá emlékezve jelentette meg a maga Rákóczi indulóját a magyar zene
nagy évében, 1840-ben.Erkel nem kapott díszkardot, nem fogták ki kocsijából a
lovakat... Igazi sztár Magyországon már akkor is az volt, aki külföldről
érkezett haza. Pedig Erkel valószínűleg majdnem úgy, vagy talán úgy
zongorázott, mint Liszt. Még nyolcvanéves korában is. Mozart d-moll
zongoraversenyét játszotta, saját kadenciával, és ráadásként Liszt nyaktörő
fantáziáját Bellini utolsó operájának a Puritánoknak témáira. Megmutatni, hogy
ő is tudja? Vagy csak főhajtásként a nagy kortárs előtt, akivel néha
összegabalyodtak amúgy távoli pályájuk szálai? Mondjuk épp a Zeneakadémia
létrehozásakor. Jelképes, hogy Erkel nyitotta meg Liszt Ferenc zeneakadémiáját
1875-ben.Igaz, Liszt lakásán. Az utakat általában Erkel taposta ki.És mindig
átadta Lisztnek a legtehetségesebb tanítványokat, köztük Thomán Istvánt,
Dohnányi és Bartók későbbi tanárát. De hol volt még az öreg Erkel utolsó
éveiben az unokák generációja? Dohnányi Pozsonyban koptatta az iskolapadot és a
billentyűket. Ugyanott, ugyanazon az orgonán játszott egyébként a négy évvel fiatalabb
Bartók is, aki Erkel Lászlónál, Erkel Ferenc harmadik fiánál tanult zongorázni.
Vajon hallott az öreg Erkel Bartókról, Dohnányiról? Aligha. Mire felkerültek a
budapesti Zeneakadémiára, Erkel már nem élt.
Sétáljunk tovább Erkellel, a
Sugár úton! Hősünk nap, mint nap az Operaház homlokzatán láthatta szobor
alakban saját magát. Furcsa érzés lehetett: egyszerre felemelő és szomorú. A
halhatatlanság súlya nyomaszthatta az élőt. „Én nem műveimet, magamat élem túl”
– mondta volna Erkel. Talán éppen az Operaház előtt fogant meg benne ez a
keserű gondolat? Valóban túlélte önmagát? Erkel idős kora idején Mahler túl
volt első szimfóniája bemutatóján – éppen Budapesten – Richard Strauss már
meglepte a világot szimfonikus költeményeivel, Debussy első vonósnégyesével,
Verdi bemutatta a Falstaffot (épp Erkel halála előtt néhány hónappal), Brahms,
Bruckner szinte már befejezte életművét. A nagy „ellenfél”, Wagner tíz éve
halott volt. Erkel kései műveit még
mindig nem ismerjük eléggé ahhoz, hogy eldöntsük: az utolsó évtizedben valóban
bezárult-e a kreativitás kapuja. Tény az, hogy az
Ünnepi nyitány, amit 78 éves korában mutattak be – a romantikus magyar
szimfonikus zene egyik ritka gyöngyszeme. Csúcspontján hangsúlyosan jelenik meg
a Szózat motívuma. Nem a Himnuszé – arra csak szemérmesen utal művében Erkel –
hanem acsaknem harminc éve halott barát, Egressy Béni kompozíciója. Vagy
mögötte inkább Vörösmarty alakja sejlik fel?A hitvalló sor: „Itt élned, halnod
kell”. Egyébként Liszt is ismerte a Szózatot. Sőt, a legenda úgy tartja, egyik
tanítványa fel is olvasta neki egy este. „Oui,oui,mon ami – bólogatott Liszt –
Itt élned, halnod kell.”
Erkel magyarsága mélyebbről
fakadt, mint Lisztté. Különös, hogy Liszt Ferenc édesapja is egy arisztokrata
uradalomban szolgált, de nem muzsikusként, bár úgy hírlik, tehetséges volt, és
Erkelé is, mégis mekkora különbség feszül Doborján és Gyula között! Gyula –
noha némi túlzással – nemzetközinek mondható akkori háromnyelvűsége miatt,
mégiscsak a magyar lélek otthona, mindenekelőtt az aradi vértanúk kálváriája
miatt. Ma is az egyik legmagyarabb város. Doborján viszont – Raiding néven –
Burgenland kicsiny helye, amelyre a térképen a Liszt-kultusz nélkül senki sem
vetne hosszabb pillantást. A találkozások és minták, melyek oly fontosak egy
fiatal számára, meghatározó útjelzőként jelentek meg. Például Rosty Albert
alispán és főjegyző, akinek zenés szalonjain az ifjú Erkel hallgatóként és
aktív közreműködőként oly gyakran vett részt. Vajon tudta, hogy mentora apját
lecsukták a Martinovics-összeesküvés felszámolása után? De ha nem is tudta,
érezhette a tenni akarást annak az embernek a viselkedéséből, aki
felszabadította a jobbágyait és önként mondott le arról a nemesi kiváltságról,
ami az adófizetés alóli mentességre vonatkozott. Rosty később gondosan
egyengette Erkel pest-budai karrierjét is.
Pest-Buda, anno 1835. Ez az az
év, amikor Erkel megérkezett a leendő fővárosba, a magyar szellem fővárosából,
Kolozsvárról. Pozsony volt a hivatalos főváros, de a mai határainkon túli szép
magyar városok is „magyarabbak” voltak, hiszen Pest-Buda lakosságának zöme még
magyarul sem tudott. Mivel a későbbi Nemzeti Színházat csak akkoriban kezdték
építeni, Erkel rövid Várszínház-beli tevékenysége után kedvezőbb művészi
feltételek mellett a hatalmas pesti Német Színházhoz került.Egyébként itt is
elhangzottak magyar tematikájú darabok, például az István király, a magyarok jótevője, amelyet a megnyitó alkalmával
mutattak be, Beethoven kísérőzenéjével – németül. Leginkább magyar ebben a
történetben Beethoven volt, aki ide komponálta a kor egyik legszebb verbunkos
dallamát, valószínűleg Bihari játékának hatására. Bihari hitvallással felérő
hegedülését Erkel is hallotta tanulmányai alatt, Pozsonyban.
De mi is a magyar? Ha a
zeneszerző Erkel felől tesszük föl a kérdést, akkor így hangozhatna: milyen
legyen a magyar? Mármint a magyar zene, amit rövid táncok formájában tettek
közzé egy történelmi jelentőségű, amúgy kevéssé ismert kiadványban,Magyar nóták Veszprém vármegyéből
címmel. Fortepianóra (a kor zongorájára) adaptálva jelentek meg ezek a kis
darabok, füzetenként, egy-egy műkedvelő arisztokrata hölgynek ajánlva, arra
számítva, hogy az úri asszonyok és kisasszonyok menüettek és keringők mellett
magyar táncocskákat is játsszanak otthon. A kiadvány épp Erkel tanulóéveiben
látott napvilágot. Ez volt tehát a kiindulás, az alapanyag a későbbi operák
nagy építményéhez. És itt fogható meg a kreatívszellem diadala, ami kizárólag
Erkelé, és ami őt kora legnagyobb magyarországi zeneszerzőjévé teszi.
Hihetetlenül izgalmas átélni azt a folyamatot, ami a Bátori Mária magyar
koloritjától a Bánk bán mélyen beivódó, dráma-ihlette magyar stílusához vezet.
Erkel ugyanis nemcsak teremtő géniusz volt, de forradalmian újító is. Talán
ezért is akarták az 1930-as évek végén, a budapesti Opera akkori ifjú,
nagytehetségű művészei, Rékai Nándor, Nádasdi Kálmán, Oláh Gusztáv
visszamenőleg, a 19. századi, kelet-európai zene nagyjainak, elsősorban
Muszorgszkijnak fényében, újra igazolni Erkel eredetiségét. Ezért írták át a
Bánk bán szövegét Arany János és Vörösmarty Mihály stílusában, és ezért
változtatták meg az Erkel-kor operakliséinek megfelelőjelenetépítkezést.
Háttérbe szorítva azt a tényt, hogy Erkel a romantikus operák (olasz és francia
minták) etikettje ellenére is elképesztően eredeti ötleteket vitt be operáiba.
Már arra is felkaphatták a
fejüket a kortársak, hogy a Hunyadiban csárdást táncolnak, ami csak néhány
évvel korábban nyert polgárjogot a bálok táncrendjében. Arra aztán végképp nem
gondolhattak, hogy a magyar Florestan, azaz Hunyadi László, a börtönben lassú
verbunkosrabúcsúzik kedvesétől, miután a híres közjátékban a gyászzene is a
táncból leszűrt magyar karaktert kapott. (Ezt a gyászindulót játszották Erkel
ravatalánál az Opera előcsarnokában, mintegy 130 éve.) Szilágyi Erzsébet is a
verbunkos és a mögötte meghúzódó magyar népzenei hatások átlényegítésével vált
a bennünket annyira megfogó,a magyarok Nagyasszonyára emlékeztető – „Stabat
Mater” – anya-figurájává. A reformkor magyar zenei nyelvét teremtette meg
Erkel, és vitte tovább a hosszú és kényszerű alkotói szünet után a Bánk bánban
is, bizonyítva, hogy a magyar nótahang, mely az 1840-es évektől száz meg száz
népszínműben, nomeg cigánybandák játékában – ahogyan Podmaniczky Frigyes írta – a lelket tartotta a letaglózott magyar
társadalomban, nemes zenei anyaga lehet a mű központi duettjének úgy, hogy –
először a zenetörténetben – bekerül a szimfonikus zenekarba és drámai
jelentőséget nyer a cimbalom, és a viola d’amore révén a cigány hegedűje is,
természetesen simulva be a romantikus operák fő áramába. Hát a „tiszaparti
jelenet”? A furulyázó parasztokkal, és minden idők legtragikusabb „hallgató és
friss” táncpárjával, amely a hősnő őrülési és öngyilkossági jelenetének
alaphangját adja? Ilyen ötlet csak egy kivételes géniusznak jut eszébe.
Erkel magyarsága személyesen
megélt, mélyen bevésődő élmények sorozatából állt össze. A szülővárosról, a
családról, Rosty Albert alakjáról már volt szó. De ott vannak a pályatársak:
csupa drámai, magyar sors. Az Egressy-fivérek: Gábor, a híres színész, Petőfi
barátja, aki a nagy költő oldalán karddal küzd a szabadságért, majd halálra
ítélik, Törökországba menekül, amnesztát kap, és élte utolsó évtizedét
mellőzötten tölti. Öccse, Béni, Erkel legközelebbi munkatársa, aki elsőnek
zenésít meg Petőfi verseket, Komáromnál harcolés – a Szózaton kívül – megírja a
Klapka-indulót. 37 évesen hal meg,tüdőbajban.Bartay Endre, a Nemzeti Színház
zseniális igazgatója, maga is zeneszerző, pedagógiai elkötelezettséggel. Ha ő
nincs, nincs magyar népszínmű, se Szózat se Himnusz, ugyanis mindezt ő teszi
lehetővé, pályázatok kiírásával. Földhözragadt és hálátlan támadások érik
külföldre menekül. Abban az időben a primadonnák még az élet színpadán is
hősök. A nemzetközi hírű Schodelné Klein Rozália, aki bebörtönzött szerelme
birtokának megmentéséért karrierje csúcsán költözik vidékre, hogy a birtok
ügyeit irányítsa. Nyáry Pál – mert róla van szó – amikor az ötvenes években
kiszabadul és visszatér a Nyírségbe, már nem találkozhat kedvesével: Rozália
negyvenhárom évesen, nem sokkal korábban hal meg. Színpadi riválisa, az első
Melinda a Bánk bánban, Hollósy Kornélia, akit a nemzet csalogányának is
neveznek, jótékonysági koncertekkel gyűjt ügyek, közösségek felvirágoztatására,
és a szabadságharc után énekesi karrierjét bebörtönzött és halálra ítélt
huszártiszt fivérének megszabadítására fordítja.
Drámák, folyamatosan. Talán ezért
sem érzett Erkel erősebb késztetést a Hunyadi és a Bánk bán között eltelt 17
évben színpadon játszódó dráma bemutatására. Maradt számára a zene és a sakk.
Utóbbiról – jelentőségéhez képest – keveset tudunk. A zeneésztársakról azonban
többet, annál is inkább, mert – kissé patetikusan fogalmazva – velük vitte
tovább Negyvennyolc szellemét Erkel.
1853-ban, 170 évvel ezelőtt egy
szimfonikus zenekar megalakítása Magyarországon nemcsak zenetörténeti, hanem
politikai jelentőséggel is bírt. Azokban az években, amikor a gyülekezést, a
színpadi megjelenést, a rejtett üzeneteket árgus szemekkel figyelte megannyi
császárhű cenzor, a Filharmóniai Társaság a maga 47 tagjával valóságos
ármádiának számított. Csak azért engedték, mert azt hitték, hogy nem kell félni
a zene nyelvétől. Ám már az első, a Nemzeti Múzeumban megrendezett
hangversenyen kiderült, hogy tévedtek, ugyanis Beethoven zenéje a szellem
szabadságáról szól a mindenkori zsarnokság ellenében. Azt hiszem a
Brunszvik-család előkészítő munkája után a magyarok ekkor szerették meg igazán
Beethovent, akinek a zenéje aztán korról korra a magyar szabadság kísérőzenéje
lett, 1956-tal bezárólag, sőt, még az után is.
Most, a Filharmóniai Társaság
Zenekarának születésére is emlékezve, illő felsorolni az alakuló együttes
vezérkarának tagjait: Erkelen kívül a két, német származásúfuvolistát, a
zenéjükben is magyarrá vált Doppler-testvéreket (Ferencet és Károlyt), a
hegedűs és karmester Császár Görgyöt (aki Kaiser álnévmögé bújva próbálta
titkolni a hatóság előtt szabadságharcos múltját), Ridley-Kohne Dávidot, a
koncertmestert, aki egyébként a később világhírű hegedűst és tanárt, a veszprémi
Auer Lipótot bocsátotta nemzetközi útjára; Huber Károlyt, Erkel jobbkezét, aki
a magyar hegedűiskola megalapítójának, Hubay Jenőnek édesapja lett, és a
többieket: Eisler Lipót első fagottost, a zeneszerző KirschlehnerFerencet, a
fuvolista Pfeiffer Antalt és Szuk Lipót csellistát. Nagy és fényes történet
indult el kezdeményezésükre, 170 évvel ezelőtt.
Különös, hogy Erkel viszonylag
keveset komponált szimfonikus zenekarra. Nem írt például szimfóniát és Liszt
modern műfajával, a szimfonikus költeménnyel sem próbálkozott. Talán azért,
mert ennyire erős volt benne a drámai véna? Vagy úgy érezte, hogy
Magyarországon a zenés színpad egyértelmű üzeneteire nagyobb szükség van? De
bizonyára voltak prózaibb okok is. Erkel rengeteget dolgozott. A színházigazgatás,
a repertoárépítés, a mindennapos küzdelmek apró-cseprő ügyei, a nagy család, és
– legalább is az ötvenes években – az anyagi gondok (Erkel a reakciós Albrecht
főhercegnél kénytelen házitanítóskodni), nem kedveztek a nyugodt
alkotómunkának. Verdinek, Meyerbeernek, Gounod-nak nem kellett ilyesmivel
foglalkozniuk. Az ő hazáikban már évszázadok óta működött az a
zenei-előadóművészeti infrastruktúra, amit Erkel teremtett meg és nap mint nap
megpróbált fenntarthatóvá tenni.
Csoda-e, ha mindebbe belefáradt,
és egy idő után legszűkebb társaságában egyre több orvos jelent meg?
Mindenekelőtt dr. Jelinek Zsigmond, aki műkedvelő zenészként is közel került
hozzá. Úgy tudjuk, a páciens, orvosa számára brácsára és zongorára komponált
egy Magyar Albumlapot. Sajnos elveszett! A kollektív emlékezet szerint a doktor
rózsadombi házának szép kilátású kertje ihlette, ahol Erkel – idézem – „egy
magányos csónakázóra és csillagos éjszakára gondolt és hozzá a régi magyar
időkre.” A magányos csónakázó – éljünk a szentimentális asszociációval – maga
Erkel lehetett. A „régi magyar idők” gyermeke volt, aki valószínűleg mindent
idegennek érzett, ami a szabadságharc leverése után történt: a megtorlást éppen
úgy, mint az osztrákokkal való összeborulást. Megélte ugyan, hogy a nemzet komponistájaként
ünnepeljék és tiszteletére is énekeljék Himnuszát, ám halálos ágyánál mégis
csak Lajos fia, a legszerényebb karriert befutott muzsikus-Erkel, István, a
legkisebbik fiú (aki postafőfelügyelő lett), és a gyermekkort túlélt egyetlen
lány, Mária állt. A tehetséges Elek apjával egy napon halt meg. Sándor még tett
egy utolsó tisztelgő látogatást a svábhegyi villában, ahol Erkel a nyári
hónapokat töltötte.
Kint, a „világban” megjelent a
telefonhírmondó, megindultak a millenniumi készülődések, épült a város,
zakatolt az élet. A nemzet komponistája persze óriási temetésben részesült...
És elkezdődött utókora, amely – merő tiszteletből – állandóan korrigálni,
átírni, befejezni akarta életművét. Csak az utóbbi néhány évtizedben támadt
igény Erkel eredeti arcának megismerésére, az operákra és a himnuszra rátapadt,
megkövesedett rétegek lehántására. Ne feledjük, hogy a Himnusz is csak 1989 óta
törvénybe iktatottan hivatalos! Mégis: 1844 óta ez az igazi himnuszunk. Mert az
a mély és poétikus érzés, ami Erkelt és generációjának legnagyobbjait a hazához
fűzte, a reformkor óta minden magyart megindít. Van ugyanis egy sor,amit senki
sem próbált meg sem kijavítani, sem átírni: „Hazám, hazám, te mindenem...”És ez
a lényeg!
Így emlékezzünk Erkel Ferencre ma
is!
FÜGGELÉK:
/Egy szakmabeli vélemény, amely az Erkel-sírnál elhangzott – a
DUNA-sorozat zenetörténeti talapzatát is képező –
emlékbeszédre reflektál: "
...ez egy remek anyag, el vagyok ragadtatva, Batta András
leporolta a sok sablont az Erkel-képről!" (Szerző Katalin)/
26 perc, 2023
Minden
népnek vannak olyan dalai, amelyek az összetartozást, a közös anyaföld, a haza
önazonosító szeretetét jelképezik. Ezeket a dalokat nem aszerint kell
megítélni, hogy jól vagy kevésbé jól sikerült műalkotások. Értékük a lélek
vonatkozásában érvényesül. Olyanok, amelyekben a közösség egyszerre lélegzik és
érez.
https://mediaklikk.hu/video/a-magyar-zene-tortenete-nemzeti-dalaink/
26 perc, 2023
Az
operatörténet színpadán megjelenik nemzeti zeneszerzőnk: Erkel Ferenc!
Jelképes, ahogy a Nemzeti Színház hőskorában karmesteri pulpitusán a súgólyuk
mögött áll, óriásként magasodva a háta mögött ülő zenészek fölé.
Erkel teremtette meg a nemzeti operát, magyar történelemből vett irodalmi
témákra, magyaros zenével. Azonban tudni kell, hogy az operajátszás magyar
földön már jóval korábban elkezdődött…
https://mediaklikk.hu/video/a-magyar-zene-tortenete-az-opera-1-2/
25 perc, 2023
Volt idő, amikor a nemzeti érzést Simándi József tartotta bennünk. Amikor a híres „Hazám, hazám Te mindenem” elhangzott, a szűnni nem akaró tapsvihar több volt, mint egy produkció jutalma. A közösséggé vált közönség tett hitet a haza mellett.
https://mediaklikk.hu/video/a-magyar-zene-tortenete-az-opera-2-3/
Miklósa Erika és dr. Batta András
Köszönet az alkotóknak, Miklósa
Erikának, Batta Andrásnak és a "háttérben" dolgozó mintegy két
tucatnyi Kollégának!(S.Á.)
A
sorozat 10 filmje megtekinthető:
A magyar zene története | MédiaKlikk
DR.
BATTA ANDRÁS ÉLETÚTJA
Batta András
(origo.hu)
Batta András (Budapest, 1953. szeptember30.) Erkel Ferenc-díjas, Széchenyi-díjas magyar zenetörténész, PhD, hab. egyetemi tanár (2018-tól
nyugalmazott), a Magyar Zene Háza Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatójának
életútja
A Kertész utcai Gyakorló Zeneiskola után a Bartók Béla Zeneművészeti
Szakközépiskolába járt
gordonka szakra. 1972–1977 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem zenetudományi szakán tanult, ezzel párhuzamosan
az egyetem budapesti tanárképző intézetében gordonka szakot végzett, 1977-ben
kapta meg gordonkatanári diplomáját. 1978–79-ben államközi ösztöndíjjal
folytatott zenetudományi tanulmányokat a Bécsi Egyetemen. 1979-ben itthon – tudományos gyakornoki ösztöndíja
után – zenetudományi diplomát is szerzett (a szakdolgozatának címe: Liszt
szimfonikus költeményei és a jövő zenéje).
Azóta a Zeneakadémián a Zenetudományi szakon tanít általános és magyar
zenetörténet, és tart speciális kollégiumokat. 1985-ben kutatói ösztöndíjjal
Németországban és Ausztriában munkálkodott. 1990-től a Liszt Ferenc
Zeneművészeti Egyetem docense, 2002–2004 között zenetudományi tanszékvezető és
rektorhelyettes volt. 2004-től egyetemi tanár és rektor 2013-ig. 1996–2002
között a Könemann Music Budapest Zeneműkiadó főszerkesztője volt. 1998-ban PhD
fokozatot szerzett. 2001-ben habilitált. 2007-ben részt vett a Visitor Programban
az USA-ban. 2013-ban egyéves időtartamra az egységes komolyzenei koncepció
kialakításáért és végrehajtásának koordinálásáért felelős kormánybiztossá
nevezték ki.
Tudományos fokozatai
1998: PhD fokozat – Liszt Ferenc Zeneművészeti
Egyetem. Disszertáció címe: Az improvizációtól a szimfonikus költeményig: A
sajátos formavilág a karaktertípusok kialakulásának kevésbé figyelembe vett
aspektusa Liszt Ferenc zenéjében.
2001: habilitáció – Liszt Ferenc Zeneművészeti
Egyetemen – előadás címe: „Richard Strauss késői művei"
Zeneakadémiai munkássága
2004–2013: a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem rektoraként vezetése alatt megindult a
többlépcsős képzés, elkészült az Intézményfejlesztési terv, a 2005-ös
felsőoktatási törvény szellemében megújították az egyetem szervezetét. Az
intézmény ekkortól önállóan szervezi sikeres hangverseny sorozatait (Alma Mater
Koncertek), az egyetem nemzetközi kapcsolatrendszere többek között az Amerikai
Egyesült Államok és több ázsiai ország bevonásával jelentősen kibővült,
emellett létrejött saját szponzorainak köre. Megalakult a Népzene Tanszék, a
Zenepedagógiai Tanszék, 2005-ben integrálták a Kecskeméti Kodály Intézetet,
illetve új tartalommal telt meg a zenekari képzés is. 2008 áprilisában az
szenátusa Batta Andrást megerősítette rektori tisztségében A kormányzat kiemelt
projektjeként „Liszt Ferenc Zeneakadémiája, az európai zenei élet megújuló
zenei központja Budapesten" címmel az egyetem ~13 milliárd forint európai
uniós ill. magyar állami támogatásban részesült. A projekt részeként a Ligeti
György nevét felvevő új oktatási épület ünnepélyes átadására 2011. október 1-én,
a megújult Liszt Ferenc téri főépület újranyitására 2013. október 22-én került
sor.
Tagságai
1993–2004 között a Magyar Zenetudományi és
Zenekritikai Társaság alapító tagja volt. 2004 óta a Kodály Zoltán és a Fischer
Annie ösztöndíj Kuratóriumának tagja. 2007 óta a Magyar Állami Operaház Baráti
Körének elnökségi tagja. 2009 óta az Európai Zeneakadémiák Egyesületének (AEC)
elnökségi tagja. 2010 óta a MERSZ (Művészeti Egyetemek Rektori Széke) soros
elnöke és az Első Világháborús Centenáriumi Emlékbizottság Tudományos Tanácsadó
Testületének a tagja.
Zenei ismeretterjesztő tevékenysége
Rádióműsorok: Magyar Rádió: A hét zeneműve, Három szólamban,
Kritikus füllel, Komolyzenei lemezlovas, Visszhang stb. (Magyar Rádió);
Pasticcio (ORF Wien), magyar és európai zenetörténeti tárgyú műsorok (Klasszik
Rádió). Számos komolyzenei TV-műsor (Zene, zene, zene, Hangvilla stb.),
újságcikkek, programfüzetek hangversenyekhez, lemezfelvételekhez,
ismeretterjesztő előadások.1996 és 2002 között szerzőként és szerkesztőként a
kölni székhelyű Könemann Kiadónak dolgozott, az általa alkotott, szerkesztett
és részben megírt, csaknem ezer oldalas Operakalauz 15 nyelven jelent meg,
2007-ben magyarul is. 2014-ben kapcsolódott be a Virtuózok klasszikus zenei TV-show zsűrijének munkájába; a
Kis Virtuózok Alapítvány elnökeként (2015) tevékeny mentori szerepet vállalt.
2018-ban Miklósa Erikával és Novák Péterrel létrehozta a Partitúra című
kulturális televíziós sorozatot, évente 15 műsorral.
Társadalmi szerepvállalása
1993–: Magyar Zenetudományi és Zenekritikai Társaság
2000–2013: Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem
Bartók-Pásztory Díj Kuratóriuma
2000–2013: Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Weiner
Leó Közérdekű Kötelezettségvállalás Kuratóriuma – elnök
2004: Zempléni Művészeti Napok fesztivál művészeti
kuratóriuma
2004–2013: Kodály Zoltán és a Fischer Annie ösztöndíj
Kuratóriuma
2009–2012: az Európai Zeneakadémiák Egyesületének
(AEC) elnökségi tagja
2010. június 1. – 2012. június 1.: a MERSZ (Művészeti
Egyetemek Rektori Széke) soros elnöke
Magyar Zene Háza
2015-ben csatlakozott a Liget Budapest Projekthez, a Magyar Zene Házának tartalmi
(művészeti, pedagógiai) koncepcióját fejlesztette szakmai munkacsoport
vezetőként. A Magyar Zene Háza Nonprofit Kft. megalakulásakor (2020) az új
intézmény ügyvezető igazgatója lett.
(Forrás: Wikipédia)
Munkáiból:
Gondolat Kiadó, 1984
Corvina Kiadó Kft. 1992.
Vincze Kiadó, 2006
Helikon Kiadó, 2014
[1] Az emlékbeszéd
közzétételével A ParlandoBatta András (Budapest, 1953. szeptember 30. ) Erkel
Ferenc-díjas, Széchenyi-díjas magyar
zenetörténészt, PhD, hab. egyetemi tanárt, a Magyar Zene Háza Nonprofit Kft.
ügyvezető igazgatóját köszönti 70. születésnapján.Életútját a beszédének
közreadása után mutatjuk be. (A Szerk. megj.)
