ELHUNYT GYIMES FERENC
ZENEI
KÖNYVTÁROS ÉS EGYHÁZZENEI KARNAGY[1]
Gyimes Ferenc
1933. szeptember 21 – 2023. április 26
Több mint 50 éves, igazán jó szakmai kapcsolat
köt Gyimes Ferenchez, ebből 22 évet együtt is dolgoztunk az Állami Gorkij
Könyvtár Zeneműtárában. 1969. október 1-én kezdtük Vida Eszterrel a
feldolgozó munkát a Fasorban. Emlékezetes marad az első napunk, mert
családi hangulatú fogadó ünnepségben volt részünk: verssel, dallal és
finomságokkal! Az évek alatt szép kis gyűjteményünk lett az alkalmi
versekből, amiket Feri pillanatok alatt papírra vetett és mindig találóak,
humorosak, szeretetteljesek voltak.
Már készültünk a 90. születésnapja
megünneplésére! Az ünneplés nemcsak emlékezés, hanem tanulási folyamat is. Akit
ünnepelünk, azt példaképnek tartjuk és példaképül
állítjuk mások elé.
Gyimes Ferenc szép, tartalmas és sok szempontból
is példamutató életet élt. Először is csodálatos volt a hátországa:
mintaszerű család, kiegyensúlyozott házasság, vidám, szerető feleség
és négy tehetséges gyermek!
Hallatlan munkabírás, kitartás és fáradhatatlan jobbítani akarás jellemezte.
Középiskolai tanulmányait a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnáziumban végezte, az
itt ért hatások meghatározóak voltak az életében. Ekkor került szoros
kapcsolatba a zenével, és amikor államosították a gimnáziumot, több társával
együtt harmadrendi szerzetes lett. Középiskolai énektanár és karvezető
diplomát szerzett a Zeneakadémián. 10 évig általános iskolában tanított, majd
1969-ben pályát módosított és mint az ÁGK Zeneműtárának vezetője ment
nyugdíjba. (Természetesen elvégezte az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen a
könyvtár szakot is.) Nyugdíjasként még egy évitizedet a Budapest Music
Centerben dolgozott a Zenei Információs Központban.
Sokat tett a magyar zenekultúráért és azon belül
is a zenei könyvtárak ügyéért.
Az ÁGK Zeneműtárában egy komplex (kották, könyvek, hangfelvételek) zenei
gyűjteményt alakított ki, amely tartalmában és mélységében a tradíciókat
és a kortárs zenei világot egyaránt reprezentálta. A gyűjtemény
kialakításával párhuzamosan két értékes ajánlójegyzéket állított össze: Magyar
nyelvű zenei könyvek a közművelődési könyvtárakban (1976),
Idegen nyelvű zenei könyvek a közművelődési könyvtárakban (1984)
címmel.
Hihetetlen odaadással dolgozott, kutatott,
tájékoztatott és tanított. Befogadó, támogató légkört teremtett maga körül,
időt és fáradságot nem kímélve segített, ötletet adott, utánanézett.
Számára az olvasószolgálat valóban szolgálat volt. A fasori Zeneműtár az
akkori zenei élet fontos szigete volt, ahova bármikor mehettek a zenészek, nem
csak nyitvatartási időben!
Jó érzékkel ismerte fel a technikai fejlesztés
előnyeit és a jó irányt, az elsők között próbáltuk ki a számítógépek
használatát (Commodore 64). Figyelemmel kísérte a hangtechnikai újdonságokat, a
Fasori Zeneműtár felújítását már ennek szellemében irányította.
Alapítója és 16 éven keresztül titkára, azaz a
motorja volt a Magyar Könyvtárosok Egyesülete Zenei Szekciójának. 1971-ben
jelen volt az AIBM (Association Internationale
des Bibliothčques, Archives et Centres
de Documentation Musicaux)
St. Gallen-i kongresszusán és az 1973-ban megalakult
hazai AIBM Bizottság azonnal bevonta a vezetőség munkájába.
Könyvtárosi, kiadványszerkesztői és
szervező tevékenysége mellett, nem hagyott fel a zeneirodalommal
kapcsolatos kutatással és az aktív zenéléssel. Elkészítette a Magyar Kórus
kiadói társaság kiadványainak jegyzéké-t! Több mint ötven éven át egyházi
kórust vezetett Kispesten. 1959 – 1983-ig a Jézus Szíve templom karnagya es
kántora volt, majd 2011-ig a Nagyboldogasszony templom kórusát vezette. Sok
elfelejtett egyházi kórusművet kutatott fel (2200 kánont) az évek folyamán,
amit Finnországban élő fia az oktatásban és elektromos hangszeriskolák
összeállításánál tud kamatoztatni.
Különleges egyéniségének emléke, szelleme,
kedves humora és hatalmas életműve sokáig velünk marad.
Gócza Julianna
Munka közben
Az OIK
olvasótermében
A 80 éves Gyimes Ferencet köszöntő
összejövetel két pillanatképe
Gyimes Ferenc a Zenei Szekció megalakulásának
30. évfordulóján