GŐZERŐVEL AZ AGÓRÁBAN

A Gőzerő zenekar koncertje a Szent-Györgyi Albert Agóra nagytermében

„A gőz mindent átszakító ereje kifeszíti a dugattyúkat: ez fejezi ki a mi népzenei hagyományokon alapuló rockzenénket is.” Ezt Szurdi Zsolt (1953–2017), a Gőzerő alapítója és haláláig vezetője, zeneszerzője, énekese mondta 2015-ben. Ennél pontosabban nem lehetne meghatározni a nagyszerű együttes stílusát, zenéjét, s valóban ezt érzékelte az Agóra nagytermének jelentős számú közönsége 2023. június 29-én.

A zenekar dalai, számai, zenéje egytől-egyig értékeket közvetítettek felénk, az elhangzó dalokban a legmagasabb szinten olvadnak össze a népzene, a jazz és rock stílusjegyei, anélkül, hogy bármelyik háttérbe szorulna. A népzenéhez — a parasztzenéhez — ugyanazon elvek alapján közelítenek, melyeket Bartók határozott meg 1931-es budapesti előadásában (A népzenéről), zenéjükben a második és harmadik típusú népzenei jelenlét fedezhető fel („A parasztdallam csupán a mottó szerepét játssza, és fődolog az, ami köréje és alája helyeződik. (…) A zeneszerző nem használ fel valódi parasztdallamot, hanem ehelyett maga eszel ki valamilyen parasztdallam-imitációt.)”

A műsor két népdalfeldolgozással kezdődött, mindkettő Szurdi Zsolt műve volt. Jó bevezető volt a Három esztendeje, majd igazi színpadi élmény a Trákiai szvit, hiszen ez utóbbiban a zenekar éneke és játéka mellett a DanceLab formáció szólistáit, Bakos Gyöngyvér Ilonát és Csíkos Rebeka Dorinát Tanács István koreográfiájával – így vált komplex produkcióvá a szvit. Ezután Garai Gábor Magányos fa c. csodálatos versének megzenésítése következett, örvendetes, hogy Szurdi rátalált erre a költeményre, s hogy méltó módon öltöztette dalba:

„(…) Ha ki fának rendeltetett /Magányos fa, dermedt, /ágas karó, irgalmatlan / égaljába vertek. / Magányos fa, terhe, kínja / puszta földnek, égnek, / nem te hagytad el az erdőt, /az hagyott el téged.” (S tegyük hozzá: ez a vers Csontváry Magányos cédrusáról íródott – a Gőzerő produkciójában ez a festmény is szinte látható volt.) Két további Szurdi-mű után (Vágyódás, Nem úgy van most) Bajnóczi Sándor dala következett. A szerző a Gőzerő lelke, atyamestere, nem egyszerűen Szurdi utóda, hiszen kezdettől fogva együtt, egyenrangúan dolgoztak, hanem a zenekar továbbfejlesztője, zeneszerzőként, virtuóz többhangszeres előadóként, énekesként: az 5 millió nemzetsors–szövegét is ő írta, fájdalmas érzésekkel élhettük át… Remek táncjelenet következett: a lírai, de ugyanakkor izgalmas ritmikájú Gyere ki, te gyöngyvirág c. népdalfeldolgozás (Szurdi zenéje). A Felirat ismét Bajnóczy szövege-zenéje volt, hosszabb instrumentális bevezetővel. Pálfy Kopasz Zsolt Esővel megyek el dala után négy Szurdi-alkotás csendült fel; különösen szép volt a Zöld erdőben c. koreográfiával dúsított jelenet és a Transsylvánia-blues (mindkettő gyönyörű népdalfeldolgozás). A gyermekdal-gyökerekből kinövő Lánc–lánc után Bajnóczy Társas magány c. dala zárta a Gőzerő remek koncertjét, s bár úgy tűnt, hogy a zenekar aznap már nem játszik többet, az ütemes taps hallatán visszatértek, s megajándékoztak minket egy ráadással.

Csizmadia László és Bajnóczy Sándor

Balról jobbra: Sallay Gergely, Papes Béla, Kiss Bea, Csizmadia László, Bajnóczy Sándor

Balról jobbra: Sallay Gergely, Csizmadia László, Papes Béla

A Gőzerő mind a hét tagja tudása legjavát adta ezen az estén. Csizmadia László köztudomásúlag magasan képzett ütős, tökéletes dobos; tisztán-erőteljesen, jó szövegmondással szólaltatták meg a dalokat az énekesek: Kiss Bea és Papes Béla, különleges színt jelenített meg, szép tónussal, virtuózan játszott Somogyi Kinga (hegedű), s maradéktalanul biztos alapokat adott a teljes koncerthez Sallay Gergely (gitár), aki nemrégiben csatlakozott az együtteshez és Patkós Péter (basszusgitár). Már említésre kerültek a táncosok – Bakos Gyöngyvér Ilona és Csíkos Rebeka Dorina, Tanács István koreográfus útmutatásával. S még egyszer Bajnóczy Sándor zeneszerző-szövegíróról, aki fuvolán, szaxofonon és tilinkón játszott, énekelt, a Gőzerő vezetőjéről: alkotói és előadói kreativitása fantasztikus, kívánjuk, hogy még nagyon sokáig írjon és tartsa együtt egyedülálló jelentőségű zenekarát.

Kiss Ernő