Dr. Bajnai Klára [1]
Néhány gondolat a DACAPO-RECORD
térhódításáról
(1907-1913)
1907. július 20-án a berlini dr. Schneider
Victor közjegyző előtt Wohlheim Henrik és Newmann M. Sándor (Neumann Mozes Sámuel)
berlini lakosk megkötötték, illetve aláírták a Dacapo-Record társaság korlátolt felelősséggel cég
társasági szerződését. Az 1907 szeptember 15-én induló, határozatlan
időtartamra tervezett társaság a vállalkozásuk tevékenységi körét az
alábbiak szerint határozta meg: „mindennemű
hanglemezek előállítása és eladása, valamint minden a phonographiparral
összefüggő áru előállítása és eladása.” Első és önálló,
kizárólagos hatáskörrel rendelkező üzletvezetője Newmann
úr volt. A társasági szerződés 18. §-a rendelkezett arról, hogy
fióktelepeket mind belföldön, mind külföldön létesíthetnek.
1908. április 17-én tartott
felügyelőbizottsági ülésen döntés született egy budapesti fióktelep
létesítéséről, melynek vezetésére Newmann
igazgatót nevezték ki. A későbbiekben Londonban (1910) és Oroszországban
(?) hoztak létre nagyobb jelentőségű kirendeltséget, fióktelepet.
Mindez abban a korszakban történt, amikor
szerte Európában a négy nagy (The Grammophon Company, Columbia, Pathé Fréres és Odeon) mellett már
számtalan gyár működött és igyekezett elárasztani az újdonságra éhes
piacot.
Valószínűsíthető, hogy nem a
véletlen műve, hogy az 1908. augusztusában elsőként Magyarországon
hozták létre az első fióküzletet. Ennek vezetője a német alapítás
egyik fő motorja, majd a későbbiekben is meghatározó szerepet
betöltő vezéregyénisége, a budapesti születésű Neumann Mozes Sámuel volt. A cégiratok tanúsága szerint akkori
lakhelye: Budapest VIII., József krt. 5. Nyilvánvalónak látszik az is, hogy
Neumann úr a céget csak be kívánta vezetni és indítani, mert a szeptember 25-i
megszüntetést követő második napon már az ő hozzájárulásával és
támogatásával hozták létre Szénási Dávid Dezső,
Kardos (Kohn) Miklós és Takács Sándor változatlan
székhellyel (VIII., József krt 5.) üzletüket, melynek
cégneve: Dacapo Record társaság
vezérképviselete, Takács és Társai lett. Szintén a berlini dr. Schneider
Victor közjegyző hitelesítésével 1908. október 16-án készült okirat,
melyben a Takács és tsai cég a Dacapo-Record
hanglemezekre egyedárusítói jogot kaptak. Ezzel beindult a nem csupán a
magyarországi felvételek gyártása és forgalmazása, hanem mindez
begyűrűzött az egész monarchia területére is.
A repertoáron is erősen megmutatkozik
a célba vett vásárló közönség vélt érdeklődése. Érdemes, mert kifejezetten
érdekfeszítő végig böngészni a felvételre került műveket, s azok
előadóit, ismerve a párhuzamosan működő cégek kínálatait is.
Látható, hogy szinte nincs olyan korabeli „sztár”, akinek hangja, előadása
ne került volna a Dacapo látókörébe.
A Takács és tsa
cég megszűnéséig jó néhány átalakuláson ment keresztül, s időközben
több neves kereskedő is felvette választékába ezeket a felvételeket.
Mindezeket a bőségesen megjelent hirdetéseik bizonyítják. Az anyacég csak
1913-ig működött önállóan, mert ekkor, mint sok hozzá hasonló cég a Lindström konszern tagjává vált.
Azt csak találgatni lehet, hogy mennyi
magyar vonatkozású felvétel készült, hiszen teljes katalógus hiányában csak az
egykori újsághírekből következtethetők az adatok, melyek 2000 kiadott
gramofonlemez körüli nagyságról is szólnak.
Mivel a magyar hanglemeztörténetben
jelentős szerepet játszottak ezek a zöld alapon aranynyomásos címkével
ellátott felvételek, történetük felkutatásának, valamint a fellehető
példányok alapján a diszkográfiájuk elkészítését
elhatároztam, remélem a jövő évre elkészülök vele.
A fenti nagyon szűkre szabott
ismertetést az érdeklődés felkeltésének szándékával írtam. Remélem, hogy a
magyar alapító valahol még élő rokonai, vagy/és a gramofonlemez
gyűjtők szerte a világban, sok információval, konkrét dokumentumokkal
is szolgálhatnak, amelyek elősegíthetik a jövő év negyedik
negyedévére tervezett önálló kötet minél teljesebbé, hitelesebbé tételét.