„Ezek az emberek sokkal előbb kitalálták
a zenét, mint bárki más a földön.” (YouTube bejegyzés)
SZILI ISTVÁN[1]
Pigmeusok zenei megnyilvánulásai
Engem
mindig is érdekelt más népek zenéje. Mint amiképpen az is, hogy az
ősemberek zenéltek-e, és ha igen, hogyan. Minden hozzáférhető forrást
elolvastam, múzeumokat látogattam, hangversenyeket hallgattam, egyszóval
igyekeztem a „forró nyomok” közelében maradni. Mindenekelőtt, még a 70-es
évek elején átrágtam magam Claude Lévi-Strauss elhíresült könyvén, a „Szomorú trópusok”-on. Aztán megismerkedtem Boglár Lajos könyveivel,
gyűjteményeivel, továbbá más néprajzosokkal is, de legfőbbképpen egy
újnak mondható, a néprajzhoz közel eső tudományággal, az etno-muzikológiával , vagyis a népzene-tudománnyal.
A
Közép-afrikai Kamerunban élő Baka-nép, egy pigmeus törzs zenéjével azonban
mégis csak különös módon találkoztam. Egy karácsonyi ajándékként kapott,
gombákról szóló ismeretterjesztő könyv (Merlin Sheldrake:
Az élet szövedéke) hívta fel a figyelmemet Louis Sarno
kalandornak is tekinthető zenetudós egyik felvételére, ami a „Dal
gombagyűjtéshez” (Song for Gathering
Mushrooms) címet viselte. Perceken belül megtaláltam
a YouTube felvételei között Sarno-t is, meg a
felvételét is. A dal valójában az erdőben szétszéledő asszonyok
jódlizás-szerű, szöveg nélküli hangképzésére alapult, és a könyv írója
szerint a hangok térbeli eloszlása pontosan kirajzolta a gombák földalatti
micélium hálózatát. Az ének többszólamú, mindenki egyféle (viszonylag)
egyszerű dallamot ismételget, melyek egybeolvadása csodálatos polifóniát
ad ki. Mivel ezen kívül még több más felvételt is találtam, meghallgattam
őket. Többek között énekeltek még egy kellemes hangzású altatódalt,
mézgyűjtő dalban utánozták a méhek zümmögését, elénekelték a
kunyhóépítés dalát, bemutatták a földimalacról és tobzoskáról szóló táncos
előadás repertoárját, dobok hangjával utánozták a vízesés dübörgését, és
még több más éneket, amit saját készítésű hangszerekkel kísértek. Nem
vitás, egykettőre a pigmeus zene híve lett belőlem.
Egyetlen „zenész” sincs a közösségben –
mondta egy megkérdezett pigmeus, - mert mindenki az.
Világossá
vált, hogy ez a zene nagyon ősi, távoli időkből szól hozzánk.
Igen, mert a pigmeusok az esőerdőben megbújva, a világtól elzárva
évezredekig élték zavartalan életüket. Valójában a Föld egyik legősibb
népessége, akik legkevesebb ötezer éve élnek elzártan a külvilágtól. A
közelmúltig csak a természeti erőkkel kellett megküzdeniük, mert sem
háborúság, sem az éghajlat nem volt ellenségük. Manapság azonban tragikusan
változik a helyzet. Élőhelyükön, vagy annak közelében fellángoló (törzsi)
háborúkon kívül az erdőirtások, és az urbanizációs veszélyek fenyegetik
leginkább őket. Legtöbbjüknek bizonytalan a jogi státusza is, nem
számítanak az adott afrikai ország állampolgárának! Bár a pigmeusokat, vagyis
az alacsony növésű afrikaiakat (átlagos testhossz 140 cm!) már az ókorban
ismerték, háborítatlanságukat manapság nem képesek megőrizni. Úgy látszik, vége van az aranykornak.
Egyre több
ember jut el közéjük, és nem csak kutatók, de mindenki más is. Ennek fellazító
hatása csak az érem egyik oldala. Igaz, jelentős hatásról van szó: a
civilizáció áldásai közé sorolt változások, így a betegségek leküzdése, a
gyermekhalandóság csökkentése, a víz és élelmiszerek biztosítása már őket
is érinti. A rájuk kényszerített, és soha többé ki nem mosott ruhák viselése, a
dohányzás, az alkohol fogyasztása, a barakklakásokba költöztetés, a migrációs
kényszer mind odahat, hogy lassanként elfelejtik, hogyan kell a „mongulu”-t,
vagyis a levélkunyhót építeni. Anakronisztikus hatású az is, hogy a
levelekből, rostokból készített álarcok, jelmezek és testdíszek meztelen
testek helyett ma már átizzadt ruhákon „illetlenkednek”. A közösség még tudja,
hogyan, miképp kell hajlongani, grimaszokat vágni, bonyolult tánclépéseket
tenni, sőt, még az aprócska gyerekek is ezt gyakorolják. Eközben azonban
már megjelent a gitár, és a hónaljak alá szorított ősi hangszer, a leta helyett
ezek adják a dallamot a szellemtáncokhoz. A ritmust ugyan még fából faragott
dobok és más ütőhangszerek adják, de már a műanyag
folyadéktartályokat is ilyen célra használják. Még az őserdőben
folyik a tánc, de már nézők előtti előadássá szelídítik (?) a
kép- és hangfelvevő készülékek. Már csak egy lépés választ el attól, hogy
a közösség tagjai együttessé verbuválódjanak, városokba és idegen országokba
látogassanak. Nos, kiderült, ez a lépés már meg is történt. A Baka pigmeusok
bejárták az egykori gyarmattartók és gyarmatok országait, és más pigmeusok
zenéje is világszerte ismertté vált! Ez tehát az érem másik oldala. A
fellazulás egykettőre világzenét varázsolt a nem régi szellemtáncból.
Mit is
mond erről Hegyi István „A
népzene szerepe az értékőrzésben” címen a Parlandóban
megjelent esszéjében?
„„A zenei globalizáció néhány évtizede
végbement folyamat, amelynek során a népzene átmegy a területi elven
szerveződő zenei hagyományokból a helyhez nem kötődő
zenébe.” Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a tipikusan lokális jellemzők
alapján differenciálódott népzene folyamatosan feloldódik egy „helyhez nem
kötődő”, azaz uniformizált zenében, amit az is felerősít, hogy a
népzene hátteréül szolgáló falu, mint hagyományos települési formáció
Európa-szerte fokozatosan megszűnt /megszűnik, elvárosiasodik, vagy
lakói a városba költöznek. Ugyanakkor a „(nép)zenei anyanyelv” helyett az
áruházaktól az afrikai természetrajzi filmek kísérőzenéjéig mindenhol az
új „zenei eszperantó”, a könnyűzene szól. Tehát a folyamatnak mind az
objektív, mind a szubjektív háttere egyre jobban felerősödik. A
kozmopolitizmus a népzene fennmaradása ellen dolgozik!”
Fájdalmas dolog tudomásul vennünk ezt a
megállapítást, noha igaz. Fül- és szemtanúi lehetünk tehát egy olyan
változásnak, ami másutt sokkal hosszabb idő alatt ment végbe, bár a
szerző itt csak a zenei globalizációról, mint „néhány évtizede végbement folyamat”-ról beszél. Manapság már
a „zenei eszperantó” uralkodik a világon, amely zenének többnyire afro-amerikai-európai gyökerei vannak.
„Az afrikai zenei stílusokat és
hagyományokat ma már nem nevezhetjük statikusnak és történelmietlennek. A
különböző időpontokban készült hangfelvételek összehasonlításával
nyomon követhető a stílusbeli fejlődés. A hagyományos és a
könnyűzene felosztása problematikus. A "hagyományos" kifejezés
olyan zenét jelöl, amely egy adott régióban kulturális és általában rituális
kontextusba illeszkedik, és egy etnikai csoport azonosítására és megkülönböztetésére
szolgál. Ugyanakkor ez a zene "népszerű" is, mivel nagyobb
közönséget vonz. Ma már általában populárisnak nevezik azokat a zenei
stílusokat, amelyek előadási gyakorlatukban és felfogásukban a
szórakoztatást szolgálják, széles körben elterjedtek, és így a nyugati popzenéhez
hasonlóak. Ugyanakkor az egykor csak helyben gyakorolt hagyományos zene a
migrációs mozgások, különösen a munkamigráció révén nagyobb területen is
elterjedt.”
(https://hu.wikipedia.org/wiki/N%C3%A9pzenekutat%C3%A1s)
A „tiszta
forrás” meglelése tehát egyre nehezebb, hovatovább lehetetlenné válik. Azt
megjósolni azonban, hogy milyen zenék lesznek a jövőben, teljességgel
lehetetlennek tűnik.
Altatódal:
https://www.youtube.com/watch?v=ZcrbgiXobXo&ab_channel=BakaPygmies-Topic (4:53)
Játék
(Attract game):
https://www.youtube.com/watch?v=eNWiHmyMrK4&ab_channel=BakaPygmies-Topic (2:32)
Gombakereső
dal:
https://www.youtube.com/watch?v=ECxEUb7u_40&list=RDMM&index=2&ab_channel=BakaPygmies-Topic (2:43)
Buma tánc:
Földimalac
és tobzoska:
https://www.youtube.com/watch?v=7NAg1i3VXHw&ab_channel=BakaPygmies-Topic (4:55)
Kunyhóépítés
dal:
Kunyhó
(mogulu) építése:
https://www.youtube.com/watch?v=VIGxcahREjM&ab_channel=NomadArchitecture (15:35)
Méhzümmögés:
Nganga tánc:
https://www.youtube.com/watch?v=u0eTtn8txDw&ab_channel=BakaPygmies-Topic (4:49)
Életmód:
https://www.youtube.com/watch?v=Byd5lutB1Uo&ab_channel=bakabeyond (12:50)
Életmód:
https://www.youtube.com/watch?v=l3Aqt7yv8Zo&ab_channel=bakabeyond
https://forestvoices.com
(Első rész: https://youtu.be/9UgELAAympo) (4:55)
Itt
már gitár szól:
https://www.youtube.com/watch?v=Swt3I4-VNw8&ab_channel=bakabeyond (4:56)
Louis
Sarno:
https://www.youtube.com/watch?v=vxwlMp3-YA0&t=17s&ab_channel=AndrewRevkin (2:47)
SARNO
felvétele: Song from the
Forest
https://www.youtube.com/watch?v=0TrXTwA0yv8&t=1872s&ab_channel=mdsled
(1:11:56)
The Extraordinary Music Of The Babenzele Pygmys And Sounds Of Their Forest Home