Születésnapi CD-hallgatás

Augusztus 7-e: e napon született 1943-ban egy osztrák muzsikus, Luz Leskowitz. A salzburgi muzsikuscsalád gyermeke hatévesen kezdett hegedülni, tanult szülővárosában, Bécsben, Luzernben és Londonban is, ez utóbbi helyen nem kisebb mesternél, mint Yehudi Menuhin (aki később tanárnak is meghívta a zeneiskolájába). Gyorsan magasba ívelő pályakezdet: nagysikerű debütálás, koncertek több kontinensen. A hegedűn kívül brácsán is játszó fiatal művész – nem kis részben egykori tanárai közül Ernst Wallfisch és Menuhin hatására - a kamarazene elkötelezettje lett. A(z 1957-ben) Gstaadban életre hívott Menuhin-fesztivál pedig arra inspirálta, hogy maga is alapítson fesztivált. Így jött létre 1970-ben a „Harzburger Musiktage”, a 27 éves muzsikus első ilyen vállalkozásaként, amelyet több hasonló követett. A szervezőmunka azonban sohasem térítette el a zenélés gyakorlatától. Nevéhez fűződik a Salzburger Solisten kamaraegyüttes megalakítása, amely a Harzburger Musiktage 10. évének nyitókoncertjén mutatkozott be.

Luz Leskowitz munkásságának korszakos jelentőségű fejezete, hogy negyed századon keresztül (1991–2016) vezetője volt a Salzburger Schlosskonzerte hangversenysorozatainak. A Mirabell-kastély márványtermében, ahol egykor Mozart is koncertezett apjával és nővérével, 1954 óta rendszeresen intenzív kamarazenei élet folyik: az évenként 230-at meghaladó (néha akár 270) rendezvény feltűnően magas szám. A város, a helyszín „kötelez”, és részben a műsorkínálatot is befolyásolja. A fesztiválok közötti időszakban a helyiek és a környékbeliek rendszeres élőzene-hallgatását biztosítja, és emlékezetes marad egy-egy koncert a turisták számára is. A muzsikusok számára is figyelemre méltó lehetőséget jelentett: fiataloknak afféle bemutatkozó koncertet a Mozart-Stadtban, másoknak – sorozatban vállalt fellépésekkel – akár megélhetést is biztosított rövidebb-hosszabb időre. Anyagi okokra visszavezethetően többrendbeli változás történt: 2017-ben új kézbe került, új névvel, immár Schlosskonzerte Mirabellként a rendezvénysorozat.

Luz Leskowitz, aki a 25 év során maga is rendszeresen részt vett a kamarazenei produkciókban, 74 évesen sem érzi befejezettnek szakmai életét: ennek bizonysága a Salzburger Schlosskoncerte – In Japan programot beharangozó CD, amely a Harmony of the DUO címet viseli. Luz Leskowitz kamarapartnere Misa Hasegawa, műsorukon két különleges Mozart-szonáta, valamint a hegedű-zongora irodalmának egyik örökzöldje, César Franck: A-dúr szonátája szerepel.

Az e-moll szonáta már hangnemválasztása okán is különlegességnek számít a mozarti életműben (fontos a hangnem olyan zeneszerző esetében, akinek abszolút hallása volt, s ebből adódóan rendkívüli érzéke a karakterek, intonációs típusok iránt). Más vonatkozásban egyedi a B-dúr szonáta (K. 454), amelynek több érdekessége is van. A Bécsben fellépő olasz művésznőnek, Regina Strinasacchinak komponálta (aki a maga korában ritkaságnak számított, nő létére koncertező művészként, aki ráadásul remekül játszott gitáron is, ráadásul komponált és vezényelt is). Időszűke miatt azonban csak a hegedűszólamot írta le, a bemutatón üres kottalapot helyezett a kottatartóra, tehát mintegy rögtönözte szólamát a szerző. A mű a korábbi, nemritkán házimuzsikálásra szánt zongora-hegedű szonátákhoz képest jelentős eltérést mutat, amennyiben egyértelműen pódiumra szánt, reprezentatív alkotás, amelyben a két hangszer egyenrangú partner.

Az osztrák és a japán művész harmonikus duót alkot (Hasegawa mesterei között Jörg Demus is szerepel), kiegyensúlyozott hangzás, plasztikus formálás jellemzi játékukat. Nem kisebb élményt jelent tolmácsolásukban a Franck-szonáta sem. Luz Leskowitz hangszere az 1707-es „Ex-Prihoda Stradivarius”, amellyel a hosszú évtizedek alatt eggyéforrottak.

Leskowitz 2017 óta fiatal japán muzsikusokkal Japánban folytatja azt a kamarazene-centrikus koncertszervező munkát, amely az elmúlt negyed század folyamán a vérévé vált. S közben hangszeréhez sem lett hűtlen. Jó volt újrahallgatni ezt a felvételt a 81. születésnapján.

Fittler Katalin