„Aki tudja …” – folytassuk!

A Galambos János Zeneiskola és a Soroksári Művészeti Fesztivál

A címben megkezdett idézetet legtöbben minden bizonnyal G. B. Shaw elhíresült – és alkalmanként poénkodva „továbbfejlesztett” - mondásává egészítenék ki (Fiatalabbak kedvéért: aki tudja, csinálja, aki nem tudja, tanítja. Woody Allen elhíresült folyatása: aki tanítani sem tudja, abból lesz a tornatanár. A népi humor terméke, hogy aki azt sem tudja, abból lesz az igazgató bácsi). De mindig vannak a „szabályt” nem erősítő kivételek – a közelmúlt élményein fellelkesedve, ezek egyikére szeretném irányítani nemcsak az érdeklődés intenzív reflektorfényét, hanem arra bíztatva a magukat megszólítva érző Olvasókat, hogy – folytassák. Aki tudja, csinálja …

Értő elemzők rámutattak, hogy Hamvas Béla különleges esszéjében, A bor filozófiájában „fikció és valóság csodálatos harmóniában van”. (Ettől még fájhat a borászok feje, ugyan hol helyezzék el könyvespolcukon az említett karcsú kötetet.) Ez bátorít fel arra, hogy megkockáztassam azt az állítást, hogy Nagy-Budapest legifjabb kerülete (XXIII.-ként Soroksár) feltérképezetlen földrajzi adottságai révén Zeneországunk kiváló trombitás-termő vidéke. A kiváló televényen azonban könnyen meghonosíthatóak egyéb hangszeresek is! Ebből a termesztőmunkából alaposan kiveszi részét a Galambos János Zeneiskola. Hogy a kertészetnél maradjunk: az általunk óvodának nevezett intézményt határainkon túl Kindergarten-nek hívják – gyermekkertészet, ahol a fiatal hajtásokkal foglalkoznak. A zeneiskolát ilyen meggondolásból akár Musikgarten-nek is tekinthetjük, amely nem korlátozódik apróságokra, s ha a növendékek életkorának felső határát időről-időre szokás hivatalból módosítani (többek között abból a meggondolásból, hogy az esetleg zenei pályára alkalmas fiatalok képzéséhez mindenképp maradjon elég lehetőség), örömmel foglalkozik olyan (fiatal) felnőttekkel, akiket „pusztán” zeneszeretetük késztet – sohasem túlzottan megkésett – hangszertanulásra.

Hogy a mondásoknál maradjunk, ha „a puding próbája az evés” – nos, a trombitás-termő vidék valódi ínyencnek bizonyul. Van kit hallgatni – és van kinek játszani. Régi helyzet ez Soroksáron, ahol a rendezvények látogatottságára soha nem lehet panasz. Igaz, hagyományosan gondoskodnak gazdag-sokszínű kínálatról a programszervezők.

Az évente ősszel megrendezett Soroksári Művészeti Fesztiválnak aktív résztvevője a Galambos János Zeneiskola. Idén bővült a koncertek helyszíne: idejekorán megjelentek a plakátok, amelyek a Galambos Zeneiskola 125 éves dísztermébe invitálták az érdeklődőket. Zsúfolásig megtelt a nézőtér, úgyhogy sokan értesülhettek a jó hírről: az évfordulós megemlékezésnek gyakorlati haszna is lesz, amennyiben felújításra kerül a szebb napokat látott, patinás épület homlokzata. Odafigyel a tankerület vezetősége, s a város (Soroksár: város a fővárosban) vezetése magáénak érzi az oktatási intézményt, amely rendre jeleskedik a helyi ünnepi alkalmakon való szereplésekben, s ez (polgármester hölgyek és urak, figyelem!) a vezetőségnek a rendezvényeken való rendszeres megjelenésén (!) túl is kifejezésre jut.

Hallgatóság és közreműködők

Az ünnepi hangverseny műsora oly módon volt sokszínű, hogy mindenki találjon kedvére való hallgatnivalót. Ehhez persze szakmai felkészültség, érdeklődésbeli nyitottság és „környezetismeret” egyaránt szükséges. Együtt muzsikáltak tanárok és diákok, az utóbbiak szólista-szereplésre is kaptak lehetőséget (a félreértések elkerülése végett: attól „lehetőség”, hogy a bőség zavarán túl számolni kell az idő-tényezőkkel, tehát, tartózkodni a maratoni műsoroktól, tekintettel arra, hogy nemcsak az előadók, hanem a hallgatók sorában is a legkülönbözőbb korosztályok képviseltetik magukat). Stilárisan, és a műsorszámok hangulatát tekintve is változatos volt a program, amely stílszerűen fanfárral kezdődött (Clarke: Trumpet Voluntary), növendék-produkciókkal folytatódott (Hegedűs Domonkos gordonkán Hugo Schlemüller Mazurkáját játszotta, majd Griegtől a Törpék indulóját zongorázta a többszörös versenygyőztes Filep Zina. Aki hallotta Hochstein Lili virtuóz blockflöte-játékát (ő is rutinos versenygyőztes), szívesen megjegyezte a napjainkban szinte ismeretlen szerző, Ernst Krähmer nevét. Aztán tanári kamara-produkciók következtek (Schubert, Albinoni, majd különleges színfoltot jelentett egy apa-fia ütős-produkció (Weisz Nándor, Weisz Noel), igazi virtuóz ritkasággal (Nikolas Martynclow: Jigui la guiguine set up duo). És mivel jazz-tanszak is működik a zeneiskolában, (esetenként klasszikussal párosított) jazzes csemegéket is hallhattunk. Életkortól független kedvencként a Kis kece lányom is felcsendült (gyermekhangon és jazzesen is). Astor Piazzola Libertangója nem először – s nem utoljára – töltött be finálé-funkciót a zeneiskolai összeállításban.

Erre az ünnepi koncertre 2024. október 16-án került sor – két nappal később, 18-án egészen más programmal jelentkezett a zeneiskola a Táncsics Mihály Művelődési Házban rendezett Gálakoncerten. Nagyobb terem – lehetőség nagyobb létszámú, immár nem kamara-, hanem zenekari produkciókhoz.

Fanfárt követően tanár-diák szólistával hallhattunk (zongorakísérettel) egy tételt Krommer két klarinétra szánt Kettősversenyéből, majd komolyzenei örökzöldként Liszt La Campanellája (a nemzetközi versenyeken is sikeres) Bocskai Ákos előadásában, egy Corelli-szonátát követően négykezes-átiratban Bizet Carmen-szvitje következett. Aztán mind könnyedebb hangvétel uralkodott el, Morricone, Mancini, Gershwin muzsikájával, J. Cosma slágerével (a Hulló falevéllel) – végül egész blokk filmzenékből, harmonikazenekarral, valamint a zeneiskola tanár-diák „nagyzenekarával”. A színpad-átrendezéseket rutinos konferansziéként élvezetes kiselőadásokkal kitöltő zeneiskolaigazgató, Geiger György korábban is feltűnt a kamaraprodukciókban, a zenekar élén ő irányította karmesterként az általa vezetett intézmény jeleseiből összeállt, mindig a műsorszámok igényei szerint alakuló együttest.

A színvonalról mindennél többet elárul, hogy a gyermek-közönség is lelkesen (egyszersmind fegyelmezetten) hallgatta az eseményszámba menő koncertet. Amelyre – csakúgy, mint a két nappal korábbira - tanárok és növendékek az évi „rendes” iskolai foglalkozások mellett készültek fel!

A zeneszeretet légköre hatotta át mindkét estet, amelyek a hallgatókat is inspirálták, hogy lehetőségeik szerint keressék az együtt-muzsikálási lehetőségeket. Geiger György minden alkalmat megragad, hogy szavakkal vagy aktív muzsikálással a kamarazenének toborozzon újabb rajongókat. És újabb szemléltető példákat kaptunk arra, hogy az általa vezetett zeneiskolában – miként egy vele készült interjú a címében is hirdeti: - a gyerek nem a négy falnak gyakorol.

Fittler Katalin

GRATULÁCIÓ A FÜGGELÉKBEN

A Soroksári Napok keretében komoly elismerésben részesült Somorjai István trombitaművész-tanár és Geiger György, a Galambos János Zeneiskola igazgatója. Több évtizedes munkájukat Soroksári Zenei Érdeméremmel jutalmazta az XXIII. kerületi Önkormányzat.