DR. PUSKÁS
LEVENTE[1]
A klasszikus és jazz-szaxofonozás különbségei és hasonlóságai[2]
DOI:
10.5434/9789634902171/15
Absztrakt
A szaxofon korunk egyik legnépszerűbb
hangszere; ha bekapcsoljuk a televíziót, rádiót, vagy akármelyik internetes
oldalon járunk, biztosan találkozunk vele és hallhatjuk behízelgő,
elbűvölő vagy olykor érces, nyers hangját, hiszen a jazzben, a
könnyűzenében, tánczenében, popzenében vagy akár a népzenében is
elképzelhetetlen olyan zenei együttes, amelyben ne bukkanna fel. Azonban azt
már kevesen tudják, hogy a szaxofon története és történelme jó 170(!) éves
múltra tekint vissza, sőt feltalálójának és névadójának – Adolphe Sax-nak –, aki egyben a
hangszer első tanára is volt a Párizsi Konzervatóriumban, 2014-ben
ünnepeltük 200. születésnapját. A 19. század közepén megszülető hangszeren
jó 70-80 éven keresztül csak klasszikus és romantikus zenéket játszottak,
hiszen a jazz műfaja csak a 20. század tízes-húszas éveiben születik meg.
Ez az időszak tulajdonképpen a választóvonal, amikor is a klasszikus és a
jazz- (könnyűzenei) szaxofonozás kettéválik, és a két stílusbeli
különbség a mai napig megfigyelhető mind a zenei felfogásban, mind a
hangképzés terén. Tanulmányomban e két, egymástól merőben eltérő
megközelítési mód hasonlóságait és különbségeit szeretném bemutatni.
Kulcsszavak: szaxofon, Adolphe
Sax, klasszikus zene, jazz
Bevezetés
A szaxofon korunk egyik legnépszerűbb
hangszere. Ha bekapcsoljuk a televíziót, rádiót, vagy akármelyik internetes
oldalon járunk, biztosan találkozunk vele és hallhatjuk behízelgő,
elbűvölő vagy olykor érces, nyers hangját, hiszen a jazzben, a
könnyűzenében, tánczenében, popzenében vagy akár a népzenében is
elképzelhetetlen olyan zenei együttes, amelyben ne bukkanna fel. Azonban azt
már kevesen tudják, hogy a szaxofon története és történelme jó 170(!) éves
múltra tekint vissza, sőt 4 éve már, hogy megünnepeltük feltalálója és
névadója, Adolphe Sax – aki
egyben a hangszer első tanára is volt a Párizsi Konzervatóriumban –
születésének 200. évfordulóját. Ebből ugye sokak számára ki is derült,
hogy Sax az 1800-as évek közepén alkotta meg a
hangszert, és abban az időben még nem léteztek azok a zenei stílusok,
amelyeknek a szaxofon manapság „főszereplője”. Tehát fel is merül a
kérdés, hogy vajon milyen stílusú zenéket játszottak rajta 70-80 évig, amíg a
jazz meg nem jelent a 20. század elején az amerikai kontinensen?
Alapjában véve klasszikus és romantikus
zeneművekben alkalmazták; többek között Hector
Berlioz volt, aki teljes mellszélességgel kiállt Sax
találmánya mellett, de megemlíthetjük George Bizet, Maurice Ravel és Claude
Debussy nevét is, akik zeneműveket írtak szaxofonra. A 20. században
megjelenő jazz műfaja a választóvonal, amikor is a klasszikus és a
jazz- (könnyűzenei) szaxofonozás kettéválik, és a két stílusbeli
különbség a mai napig megfigyelhető mind a zenei felfogásban, mind a
hangképzés terén. Tanulmányomban e két, egymástól merőben eltérő
megközelítési mód hasonlóságait és különbségeit szeretném bemutatni.
A tanulmány itt megismerhető:
Puskás Levente: A klasszikus és jazz-szaxofonozás
különbségei és hasonlóságai
