Keserédes – avagy Pusztába kiáltott szavak
(Lendvai Ernő 100)
00:00
Nyitány - (Bartók három csíkmegyei népdal - Lendvai Dalma zongora, Galavits
Gábor klarinét)
05:50
Lantos István zongoraművész nyitó beszéde
17:55
Lendvai, a kutató (Komlós Katalin zenetörténésszel és Ordasi Péter karnaggyal
beszélget Becze Szilvia műsorvezető)
57:41 A
sün és a Kobold - Voit Ervin kottagrafikáinak nyomában (Bősze Ádám
zenetörténész előadása)
01:29:46 A
zenei hangok archaikus rendje (Keresztury-Albert Zsolt zeneszerző előadása a
tengelyrendszer filozófiájáról)
02:22:15
Szabály és szabadság az improvizációban I. rész Esze Jenő zongoraművész
interaktív előadása a tengelyrendszer gyakorlati alkalmazásáról)
02:58:03
Szabály és szabadság az improvizációban II. rész (Esze Zsolt zenetanár
interaktív előadása a tengelyrendszer gyakorlati alkalmazásáról)
(Helyszín:
MOM Kulturális Központ, Kupola, 2025. II. 8.)
Korántsem lehetett
előre kiszámítani, kikhez jut el a különböző fórumokon terjesztett információ,
miszerint két nappal Lendvai Ernő születésének centenáriuma után, 2025. február
8-án rendezvényre kerül sor a MOM Kulturális Központ kupolatermében,
„Aranymetszés a zenében” címmel. Örömmel regisztrálhattuk, hogy az értesítés
érdeklődőkre talált, úgyhogy okafogyott lenne a távollevőket számonkérő
„névsorolvasás”, helyette érdemes inkább felemlíteni az örökérvényű frappáns
megjegyzést, amelyet Pernye András hangoztatott, amikor foghíjasan látogatták
az óráit: „aki nincs itt, az nem hiányzik”.
S valóban, nem
hiányzott – szinte – senki a két részben délután három, illetve öt órai
kezdettel rendezett tematikus műsorokról.
Keresztury-Albert Zsolt
A beszámoló előtt
azonban illesse elismerés és köszönet azokat, akiknek a maradandó emlékű
programot köszönhettük. Az „ötletgazda” zeneszerző Keresztury-Albert Zsolt
magára vállalta a szervezőmunka oroszlánrészét is. És csak a legnagyobb
elismerés hangján szólhatunk Lendvai Ernő gyermekeinek arról a nagylelkű
gesztusáról, hogy „terülj asztalkám”-kínálattal fogadták az érdeklődőket,
Lendvai Ernő és Tusa Erzsébet magyar és idegen nyelvű publikációiból – gratis!
A rendezvény
háziasszonyi szerepét beugrással Becze Szilvia vállalta. A bevezető Bartók-zene
után (Lendvai Dalma és Galavics Gábor előadásában) elsőként Lantos István zongora-
és orgonaművész vázolt emlékmozaikokból portrét a tudós muzsikusról. Tette ezt
az egykori család legközvetlenebb barátjaként, aki ezt a kapcsolatot a későbbi
generációkkal tovább mélyítette, keresztapai minőségben rokonsággá változtatva.
A közvetlen-visszaemlékező tónus szinte „megidézte” Lendvai Ernő alakját –
elsősorban azoknak, akik személyesen ismerhették. S remélhetőleg a figyelmes
hallgató az anekdotákból külön kihallotta az értékes-informatív adalékokat is.
Kulcsszavak hangzottak el, a kérlelhetetlen minőség-igényről, Toscaniniről stb.
Csak azt sajnálhattuk, hogy legalább rövid időre nem ült a zongorához, akár
csak egy rövid improvizáció erejéig…
A szűkebb szakma
képviseletében Komlós Katalin zenetörténésszel és Ordasi Péter karnaggyal
beszélgetett a műsorvezető, pontosabban, irányított kérdéseinek köszönhetően
Lendvai munkássága került terítékre, a Bartók-kutatás mellett a történeti
vizsgálódások is. Külön elgondolkodnivalót adtak a felelevenített személyes
mozzanatok. Ordasi Péter esetében például, hogy életében személyesen
mindösszesen egy külföldi rendezvénysorozat keretében találkoztak személyesen,
mégis, Lendvai munkássága életreszóló hatást gyakorolt rá, miként ez
publikációiból kiderül.
A folytatásban
Bősze Ádám már-már kikapcsolódást jelentett az ismeretszerzés (tematikusan csak
vékony szállal kapcsolódó) más területével: kották címlap-illusztrációit
sorjáztatta, köztük Bartók unokatestvérének, Voigt Ervinnek a munkáit. A
záróképpel pedig Lendvai Ernő: Bartók dramaturgiája című könyvének első
kiadását idézte.
A szünet jó
alkalmat kínált a közönség soraiban fellelhető ismerősök köszöntésére – közben
a rég-nem-látottak esetében regisztrálhattuk az idő múlásának kérlelhetetlen
jeleit. És főképp: tudva, hogy 32 év telt el Lendvai halála óta,
feltérképezhettük, a jelenlévők jelentős százaléka számára Lendvai munkássága
immár kizárólag (nyomtatásban hozzáférhető) életműve alapján ismerhető meg.
Ahhoz pedig, hogy egyáltalán tudomást szerezzenek erről az értékes zenei területről,
szükség van a hasonló „köztes”, figyelemfelkeltő alkalmakra…
A szünet után
részben változott a közönség összetétele: a meghirdetett program ismeretében
fiatal jazz-muzsikusok érkeztek szép számban, akiket elsősorban a Keresztury-Albert
Zsolt előadása után következő interaktív rész érdekelt leginkább: Esze Jenő
zongoraművész, és fia, Esze Zsolt zenetanár szakmai felkészültséget igénylő,
ugyanakkor zenével élvezetessé színesített előadása. Keresztury Albert Zsolt
szinte a lehetetlenre vállalkozott – előadásával leginkább arra hívta fel a
figyelmet, hogy a zenei vonatkozásban is érvényesülő összefüggések archaikus
rend részei, tehát a szemléletmód tágításával helyezte más perspektívába a
taglalt összefüggéseket. Az est hátrelévő részében pedig betekintést kaphattunk
a jazzmuzsikusok gondolkozásmódjába, s megtapasztalhattuk a jazzban jelenlévő
rend és szabadság kettősség megszületését akár improvizációkban, akár dallamok
újra/másként harmonizálásában. S nem utolsó sorban: kiderült, hogy a struktúrák
iránt – az anyag természetéből adódóan – szinte kötelességszerűen érdeklődő
jazzmuzsikusok veszik a fáradságot a Lendvai által feltárt összefüggések
végiggondolására, olyannyira, hogy terminológiájának bizonyos része polgárjogot
nyert a jazzesek elméleti tanulmányai során.
S ha a távollevők
(intézményeket képviselők) személy szerinti hiányát – ígéretemhez híven – nem is
hánytorgatom fel, nem tudom megállni, hogy feltegyem a kérdést: vajon eljön-e
az az idő, amikor az intézményes közép- és felsőfokú zenei oktatásban, a
vonatkozó stílus ismertetésénél-elemzésénél tananyag-szerűen szerepel majd
Lendvai alapkutatásának terminológiája? Mert a többi, a mindig a zenéből
kiinduló, általánosító-rendszerező megállapításait abból eredeztető,
rendszeralkotásig eljutó gondolatmeneteinek követése továbbra is egyéni
feladat. Érdeklődésből fakadó, intellektuális kihívás – amihez érdemes lenne
intézményes formában gondoskodni az első lépésekről…
Fittler
Katalin
***
(Parlando 2024/1.)