Túl az élményeken: tájékozódó ismeretek és tanulságok
Az Orchesterakademie Salzburg
koncertje a Mozartwoche keretében
A Festivalstadt és
Mozartstadt életében egyaránt kitüntetett szerepe van a Mozart születésnapja
köré szervezett, 1956 óta évenként megrendezett Mozartwochénak, amelynek
időtartama meghaladja a tíz napot – ám ezért aligha reklamál bárki is. A
rendezvénysorozat rangját mi sem fémjelzi jobban, mint hogy idén a „Legjobb
fesztivál” különdíjjal értékelték az osztrák zenésszínházak megítélésekor. A
fesztivál arculata időről-időre változik, a mindenkori
intendatúra megannyi szempont figyelembevételével alakítja ki. Változó világunk
kedvez a kísérletező, innovatív szellemnek, így az elmúlt évtizedek során
életképes projektek sora valósult meg. Saját emlékeimből idézve, izgalmas
volt az a „Mozart plusz” szemlélet, amely Mozart mellett egy-egy kortárs (20.
századi) jelentős szerző műveire fókuszált.
Ehhez képest
újdonságként robbant a jelenlegi intendáns, a sztártenor Rolando Villazón
„ötlete”, amikor kizárólag Mozart-művekből állította össze a
programot. Az energiabomba azonban állandóan működik, az ő
tálalásában mottóként híresült el a „Mozart lebt!”, amely mindmáig zárómondata
a mobiltelefonok kikapcsolására vonatkozó kétnyelvű figyelmeztetésnek. Az
énekes, aki rádiós és televíziós személyiségként is rendkívüli
népszerűségnek örvend, rendezőként, (könyv)íróként és
karikaturistaként is produktív (hogy csak legismertebb tevékenységeit
említsem), a frappáns címadásban is jeleskedik: az idei fesztivál mottója:
„Destination Mozart”.
Amibe sok minden
belefér – és valóban, minden tekintetben változatos az 51 (#1-#51) műsor,
amelyekhez további, regisztrációt igénylő ingyenes kínálat is társul. Akik
a hagyományos koncerttermi (klasszikus) programot kedvelik, s akik másfajta
érdeklődési szféra felől érkeznek, egyaránt bőséges választékot
találnak. És ami különösen fontos: lehetőség van „kalandozásokra”, akár a
saját kulturális komfortzónától távoleső területekre is. De a hagyományos
helyszíneken is lehetett új tapasztalatokat gyűjteni!
Az ifjúsági együttesek
vezető karmestere a kolumbiai Alejandro Posada
A 2025. január
23-tól február 2-ig tartó élménybörze utolsó délutáni eseménye a zenei nevelés
területe iránt érdeklődőknek kínált csemegét: a címében Mozart
levél-idézetet tartalmazó hangverseny (fast „… nichts als Händel und Bach”
)[1]
keretében az Orchesterakademie Salzburg együttesei léptek fel a Mozarteum
Nagytermében: a Mozart Kinder Orchester és a Junges Mozart Orchester (az
előbbi tagjainak életkora 8 és 14 év közötti, az utóbbiban 15 és 21 év
közöttiek játszanak, csak a fúvósok életkorában felső határa 26 év). A
műsorfüzetben a közreműködőkről is olvashatunk, megemlítve az
együttes kooperációs partnereit, a zenekar tagjainak a felsorolását
követően pedig feltüntették a szólamok betanításáért felelős
művésztanárok nevét is.
Korántsem csupán a
magyar zeneoktatásban szorul háttérbe a zenekari muzsikusképzés, az
utánpótlás-nevelés. A hangszeres oktatás elsősorban szólista-képzés, az
együttmuzsikálás ízére a kamarazene-órák hivatottak ráébreszteni a
növendékeket. Zenekari gyakorlat szerzésére világméretekben is kevés a
lehetőség, habár számos zenekar biztosít (többnyire kurzus-szerűen)
lehetőséget tehetséges fiataloknak a tapasztalt muzsikusokkal való
együttes játékra. Kivételes helyzetben azok a zeneiskolák vannak, ahol a
jelentős növendék-létszám lehetővé teszi együttes(ek) létrehozását,
tehát a kislétszámú kamaracsoportokon túl ízelítőt kaphatnak a zenekari
játék öröméből. (Két koncertélmény a közelmúltból: decemberben például a
Galambos János Zeneiskola – tanárokból és növendékekből álló – zenekara
adott nagysikerű karácsonyi hangversenyt Soroksáron a Táncsics
Művelődési Házban, január 15-én pedig a Solti György Zeneiskola
(nagylétszámú) hangszeres együttesei léptek fel a MOM Kulturális Központban.)
A salzburgi
vállalkozás is arra a felelősségre emlékeztet, hogy a pályára való
felkészítésnek szerves része a zenekari gyakorlat (éspedig rendszeresen,
szervezett formában). Az pedig a Mozart-hét vezetőségének nyitott
szemléletét dicséri, hogy a fiataloknak is biztosít fellépési lehetőséget
a rangos rendezvénysorozat keretében.
Az ifjú muzsikusokat
köszönti a közönség
Az ifjúsági
együttesek vezető karmestere a kolumbiai Alejandro Posada (*1960),
Latin-Amerika első olyan karmestere, aki vezető pozíciót tölt be
hivatásos európai zenekaroknál. Karl Österreicher egykori növendéke
elkötelezett pedagógus, aki Latin-Amerikában sokat tett a fiatal muzsikusok
képzését és pályára segítését illetően. A mintegy órányi
hangversenyműsort követő ráadás-számokban az általa alapított
ifjúsági együttesek tagjai is közreműködtek, a korábban történeti zenét játszó
fiatalokkal együtt muzsikálva, a „Mozart lebt!” mottóhoz társítva, hogy „Viva
Latin-Amerika”.
A műsor
nyitányaként a fúvósok szerepeltek, a B-dúr Fúvósszerenád (KV 361) átdolgozott
verziójából három tétellel, befejezésül Mozart Salzburgban utolsóként komponált
C-dúr szimfóniája (KV 338) csendült fel. Közben Händel G-dúr Concerto grossója
csendült fel (az op. 6. sorozat nyitódarabja), majd Bachnak a c-moll
kétcsembalós versenyművén alapuló kettősversenye (oboára,
hegedűre, vonósokra és basso continuóra, BWV 1060). A már nemzetközi
versenyeredményekkel rendelkező, fiatal szólisták közül ketten már az Orchesterakademie
Salzburg tavalyi bemutatkozó koncertjén is szerepeltek (Juliana Gappmayr –
hegedű, Veronika Löberbauer – gordonka), a többieknek ez volt az első
találkozása a Mozart-hét közönségével (Anna Borovkova – hegedű, Johannes
Rempp – oboa, Elisabeth Pihusch – hegedű). A moderátor is fiatal muzsikus
volt, a 18 éves Pol Corti Martínez, aki a Mozart-szimfónia megszólaltatásában
trombitásként vett részt.
Öröm volt látni és
hallani a tehetséges fiatalokat, gyönyörködni a legkisebbekben, akik megható
komolysággal, felelősségteljesen játszottak. Kihívás lehetett számukra ez
a komplex feladat, de az erőpróba sikerét biztosította az az őszinte lelkesedés.
A dirigens nemigen tett engedményeket a közreműködők
korára-felkészültségére való tekintettel, és a játékosok felnőttek a
kívánalmakhoz. Talán csak a Händel-mű zárótételében érződött, hogy
problémát jelent a gyors tempóban az intenzív játék. Értelemszerűen a legnagyobb
figyelem a saját-szólamra irányult – de a dialogizáló részleteknél
nyilvánvalóan kiderült: a legkisebbek is érzik szólamuk helyét a
tételek/művek egészében.
A kompozíciók – s
főként a műsor – végén oldódott a figyelem, a felszabadult öröm
légkörében érezhették munkájuk eredményességét. És remélhetőleg a
szülők társaságában megjelenő legifjabb zenehallgatókat is
megérintette a zene – és a zenélés, az együttmuzsikálás – varázsa.
Fittler Katalin
(A képek forrása: Mozartwoche-25_Orchesterakademie-Salzburg_c_Wolfgang-Lienbacher)