ELHUNYT ALBERT JÓZSEF
KLARINÉT ÉS SZOLFÉZSTANÁR
A KISKÖRŐSI SZÓ-LÁ-MI ALAPFOKÚ MŰVÉSZETI ISKOLA alapító igazgatója
(1950-2025)
A kiváló zenepedagógusra az alábbi, 2019-ben interjúval emlékezünk.[1]
Albert József életének
közel 48 éve kötődik a SZÓ-LA-MI zeneiskolához, aki utolsó éves
főiskolásként került vissza szülővárosába. Nem csak pedagógusként, de
igazgatóként is hosszú éveken keresztül tevékenykedett azért, hogy sikerre
vigye városunkban a művészetoktatást. Kiskőrösön jelenleg tíz diákot tanít a
fafúvós hangszerek valamelyikén. Sokoldalúságát mindezeken felül mi sem
bizonyítja jobban, mint az, hogy oktató tevékenysége mellett a SzürkeVerebek
jazzbandájában is klarinétozik. Gyermekkoráról,
tanárairól, pedagógiai, valamint zenei pályájáról beszélgettem a tanár úrral.
Hány éves korában
kezdett el zenélni, kinek köszönheti a fafúvós hangszerek szeretetét?
10 éves koromban
a Filus Lajos bácsi
féle MÁV Gyermek Fúvószenekarban kezdtem a klarinétozást,
előtte Kis Sanyi bácsinál hegedültem 2-3 évet. Időközben
megalakult a zeneoktatói munkaközösség, ami már egy kicsit szervezettebb
formában tanította azokat a gyerekeket, akik egy kicsit jobban érdeklődtek a
zene iránt. Akkor már volt szolfézs óra, nem csak hangszeres képzés, hanem
elméleti képzés is. Ennek Fekete Sándor, egykori kántortanító volt
a tanára Kiskőrösön. Majd jelentkeztem a Szegedi Zeneművészeti
Szakközépiskolába és szintén Szegeden végeztem el a főiskolát is. A
klarinét mindig is érdekelt engem, illetve vonzott a fúvós zenekar is, talán
amiatt, mert édesapám is klarinétozott. Filus Lajos
bácsi és azok a gyerekek, akik érdeklődőek voltak még rám nagy hatással. Az
1950/60-as években még nem voltak olyan széleskörű lehetőségeink, mint a mai
ifjúságnak. Szegeden a főiskolán többen is tanítottak, de volt ott egy ember,
aki nagyon kiemelkedett az egész tanári struktúrából, Deák József klarinét
tanár, aki egy igen szigorú következetes pedagógus volt. Azok a növendékek,
akik bekerültek hozzá, szinte mindenki klarinét művész vagy klarinét tanár
lett. Egy nagyhatású ember volt. Éppen mostanában szervezzük a születésének
100. évfordulójára tervezett klarinétos találkozót.
Hogyan került a
kiskőrösi zeneiskolába?
Általános iskolai
ének, szolfézs és klarinét tanári diplomát szereztem a főiskolán. Akkor Pethő
István és felesége már itt dolgoztak a zeneiskolában. Mi korábban
együtt laktunk Szegeden, aki felhívták a figyelmemet az itteni
álláslehetőségre. Az önkormányzat és a megyei vezetés megteremtették a
lehetőséget arra, hogy utolsó éves főiskolásként, tanárjelöltként elkezdhessek
itt tanítani, aztán 1972-ben kerültem végleg pedagógusi állományba. 48. éve tanítok az
iskolában, bár két év kimaradt, hiszen el kellett mennem katonának, de szerencsém
volt, mert az ország egyik legjobb zenekarába kerültem állományba, a Magyar
Honvédség Központi Zenekarába. Számomra ez egy igazán meghatározó
élmény volt, hiszen akkoriban rengeteget utaztunk a zenekarral és itt egy
igazán profi zenekarban játszhattam. Itt a fuvolatudásomat hasznosítottam,
fuvolista voltam. Nagyon hasznos két év volt ez, mely megalapozta azt a
fuvolázást, ami szükséges a fuvolatanítás ismeretéhez. Most klarinétot,
fuvolát, furulyát és szaxofont tanítok. Volt szerencsém a szolfézs osztályokat
is végigtanítani, így megismerni azt, hogy milyen
elméleti alapok szükségesek ennek a korosztálynak. Több mint két évtizeden
keresztül készítettem fel felvételire szolfézsból növendékeket, ami szintén egy
nagyon jó iskola volt, hiszen az ember megismerte, hogy az egyes iskolákban
milyen követelményeket állítanak a gyerekek elé, hogyan kell eljutni elméletből
egy sikeres felvételihez. 1998-ban nyílt lehetőség arra, hogy pályázzak az
intézményvezetői állásra. A városi önkormányzat
képviselő-testülete személyemet alkalmasnak találta arra, hogy vezessem az
iskolát, melyet 13 éven keresztül, egészen nyugdíjba vonulásomig irányítottam. Aztán 2011-ben, amikor
nyugdíjba mentem, lehetőségem adódott törvényi keretek között visszajönni az
iskolába, illetve Soltvadkerten is tanítani.
Mi volt a
legnagyobb feladat, amivel meg kellett birkóznia intézményvezetőként?
A feladat többrétű
volt, hiszen amikor engem kineveztek, már folyt az iskola mai épületének
átalakítása, melynek az irányítását kellett felvállalni. Feladatom volt az
épület célszerű kialakítása, hiszen akkoriban még ez egy más jellegű
épületegyüttes volt. Igyekeztünk a lehetőségekhez képest kialakítani egy
olyan épületstruktúrát, ami megfelel a zeneoktatás részére. Mindemellett
pénzügyileg is menedzselnünk kellett az intézményt, mind a személyi állományt,
mind a dologi részét. Úgy gondolom sikeresen megküzdöttünk ezzel a
munkatársaimmal együtt. Ekkoriban indult növekedésnek az intézmény is, hiszen
rengeteg táncos csatlakozott 1998-tól intézményünkhöz, mely különösen nagy öröm
volt, hiszen olyan sikeres táncesteket, bemutatókat tudtunk szervezni, amire az
ember mind a mai napig szívesen gondol vissza. Időközben képzőművészeti
tagozatunk is bővült. Addig is volt grafika tanszakunk, de csatlakoztak hozzánk
kézművesek, textilesek és kerámikusok is. A képzés is
már nem csak a kiskőrösi helyszínen folyt, hanem a környező településeken is. A 2000-es évek elején
bőven 1000 fő felett volt a tanulói létszám. Akkoriban már majdnem 60 ember
tanított itt. 2006-ban egy új törvényi szemlélet jelent meg a művészetoktatásban, aminek
eleget kellett tennünk, melynek következtében egy kicsit redukálódott a
létszámunk. Aztán 2007-ben újra megkezdődött a növekedés, hiszen néhány
környező település: Kiskőrös, Soltvadkert, Császártöltés, Kecel úgy döntött,
hogy művészetoktatását közös irányítás alá helyezi, melynek mi lettünk a
kijelölt vezetői. Később, nyugdíjazásom után ez újra átalakult.
Hogy tervezi, meddig
fog még oktatni?
Amíg az iskolák
lehetőséget adnak és az intézményvezetők úgy látják, hogy szükséges a munkám,
valamint egészségi állapotom is lehetővé teszi. Jelenleg Soltvadkerten és
Kiskőrösön is 10-10 diákot oktatok.
Az Ön igazgatása alatt
milyen sikereket ért el az iskola?
Ez az iskola ’78-tól
kezdve rengeteg országos és nemzetközi versenyen vett részt, melyeket többször
meg is nyertünk.
Én azt gondolom, hogy egy rendkívül sikeres kisiskola volt ez a méretéhez
és a település nagyságához képest is. Sok nagyvárost leköröztünk a sikerek
tekintetében. Nagyon sok növendék választotta a zenei pályát, akik most az ország vezető
együtteseiben játszanak. Volt növendékeim közül is többen különböző zenekarok
tagjai, de vannak többen közöttük, akik ma már a kollégáim. Szakmailag azt
gondolom, hogy megelégedetten tekinthetek vissza az elmúlt évtizedekre. Mai
napig rengeteg zenei versenyen szerepelnek növendékeim szép eredményekkel.
Milyen
visszajelzéseket szokott kapni a diákoktól?
Ezt talán a
gyerekektől, a volt növendékektől kellene megkérdezni. Én csak arról tudok
beszámolni, hogy viszonylag stabil a tanszakom, ami azt jelenti, hogy kevés
növendék hagyja el a tanszakomat. Sok középiskolás tanuló is visszajön
hozzám.
Melyek a legszebb
emlékei?
Legszebb emlékeim a
pedagógiai munkáról, egy-egy versenyről jutnak eszembe, amikor is diákjaink
kiváló helyezést értek el. De szép és emlékezetes az is, amikor egy nagyon
megfeszített hosszú felkészítő munka után, egy-egy gyereket felvesznek a zenei
középiskolába és életpályájukat követve azt látom, hogy sikeresen végigviszik tanulmányaikat előkelő helyet töltenek be a
magyar és más országok zenei életben. Igazgatóként nem tudnék kiemelni egy
időszakot sem, mert minden évnek megvolt a maga sajátossága, az összes
problémájával, az összes sikerével együtt, de talán a 2007-es évet érdemes
megemlítenem, hiszen akkor volt egy nagy minősítése a művészetoktatási
intézményeknek, amikor is kiválóra minősítették intézményünket.
Sosem vágyott arra,
hogy zenész legyen?
Rengeteg lehetőséget
adott az élet, amit igyekeztem kihasználni. Oktatói tevékenységeim mellett
jelenleg a SzürkeVerebek együttesben klarinétozom,
már közel húsz éve. Korábban egy Budapesten működő zenekarba kerültem be
fafúvósként, akikkel folk zenét játszottunk. Az
együttessel szerencsém volt beutazni a világot. Nem volt egyszerű az iskolával
összehangolni, illetve kihívást jelentett az is, hogy a népzene teljes
vertikumát kellett eljátszanom. Ezeket a tapasztalatokat aztán pedagógiai
munkámba is be tudtam építeni.
Mit jelent Önnek a
zene?
Nekem mindent,
tulajdonképpen az életemet tettem erre a műfajra és annak örülök legfőképpen,
hogy a zenét nem csak egyfajta síkon keresztül láthatom, hanem a komolyzenén
túl kitekintést nyerhettem a népzenére és a jazzmuzsikára is. Mindemellett amit
a fesztiválok vagy az utazások adta, k, illetve az, hogy világhírű zenészekkel
együtt játszhattam, ezt mind a zene biztosította. Egyéni sikereimet is szintén
a tanításon keresztül érhettem el. Feleségemmel sokat járunk koncertekre,
színházakba és mindig nagy öröm, amikor egy-egy kiskőrösi növendéket látok
valamilyen nagyobb zenekarban zenélni. Ilyenkor mindig örömmel tölt el az, hogy
a kiskőrösi növendékek képzése olyan magas színvonalon zajlott/zajlik, hogy meg
tudják állni helyüket a zenei életben. Köszönöm mindazok támogatását és
segítségét, akikkel közösen felépítettük azt,