Elhunyt Baráth Béla

a zalai zenei élet meghatározó alakja

zenetanár, népdalgyűjtő és tárogatóművész

(Celldömölk, 1938. június 1.–Nagykanizsa, 2025. április 20.)

(Forrás: Facebook/Baráth Adrien)

Baráth Béla Celldömölkön született, és már gyermekkorában megmutatkozott zenei tehetsége. A templom melletti házban felnőve hamar kapcsolatba került a muzsikával, furulyán játszva kezdte pályafutását. A fuvolát autodidakta módon tanulta meg, majd tanára ajánlásával a győri Zeneművészeti Szakközépiskolában folytatta tanulmányait. Anyagi nehézségek miatt párhuzamosan villanyszerelő szakmát is tanult, így biztosítva magának a megélhetést és a zenei tanulmányok finanszírozását.

Zenei diplomáját fagott szakon szerezte meg, majd tanára közbenjárására került Nagykanizsára, ahol a helyi zeneiskola első főállású fúvós tanáraként kezdte meg munkáját. Fáradhatatlanul dolgozott azon, hogy a fúvós tanszakot megerősítse és a fiatalokkal megszerettesse a zenét.

A hetvenes évektől kezdve a környező falvakban – Zalaszentbalázson, Surdon, Nemespátrón és más településeken – kórusokat vezetett, ahol lelkes közösségeket épített. E kórusmunkája során figyelt fel a helyi népdalokra, amelyeket 94 dallal gazdagítva gyűjtött össze. Ezt a gyűjteményt 2000-ben Nagykanizsa Megyei Jogú Város adta ki, több dala pedig bekerült a

Baráth Béla neve összefonódott a tárogatóval is, amelynek hangja számos megemlékezésen, ünnepségen csendült fel Zala megyében és azon túl is. Kiemelkedő fellépése volt a 2001-es Nagy-Magyarország Emlékműnél tartott rendezvény, ahol több ezer ember előtt játszott.

Pályafutása során diákok százait tanította, nagy hangsúlyt fektetve a kamarazenélésre és a zenélés örömének átadására. Számos tanítványa választotta a zenei pályát, vagy maradt a zene közelében, ami Baráth Béla munkásságának egyik legnagyobb elismerése.

Lánya, Baráth Adrien is követte apja példáját, fagottművészként végzett a Zeneakadémián, majd hazatért Nagykanizsára, ahol a helyi zeneiskolában tanít, illetve az intézmény vezetője.

Baráth Béla élete példamutató volt: szerénysége, elhivatottsága és a zene iránti szenvedélye maradandó nyomot hagyott tanítványaiban, kollégáiban és a zalai közösségekben.

Végső búcsúztatása 2025. április 29-én volt a Sánci temetőben, a gyászmise ugyanazon a napon a Piarista Plébániatemplomban.

(zalakocka.hu)