ELHUNYT KOSTYÁL KÁLMÁN
(1943-2025)
Budapesten
született 1943. január 2-án. Tanulmányait 1961 és 1967 között a budapesti Liszt
Ferenc Zeneművészeti Főiskola hegedűművésztanári szakán,
Simor András, Kovács Dénes és Ney
Tibor növendékeként végezte. 1962-ben részt vett a Liszt Ferenc Kamarazenekar
megalapításában, a zenekarnak szólamvezetőként 2004-ig volt tagja (1976-tól
főállásban). 1964 és 1971 között a Postás Szimfonikus Zenekar koncertmestere,
1971-től 1974-ig az Állami Hangversenyzenekar tagja. 1999-től a Miskolci
Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti Intézetében tanított, 2001-től a Győri
Egyetemen is tanított.
A Liszt Ferenc
Kamarazenekarral 56 államban koncertezett, 300 hanglemez- és filmfelvételt
készített (részben szólistaként is) a Hungaroton, a CBS, a Sony, az Erato, a Teldec, a Denon és más cégek
részére. A Liszt Ferenc Kamarazenekar tagjaként Bartók–Pásztory-díjat kapott.
Zempléner Musik Festival 2002 Kammerkonzert mit
Kálmán Kostyál und Gabriella Brezóczki (1:07:57)
Műsor:
Ludwig van Beethoven
(1770 – 1827) A-dúr szonáta, op. 47 „Kreutzer”
César Franck (1822 – 1890): A-dúr szonáta hegedűre és
zongorára
℗ 1986 HUNGAROTON RECORDS LTD.
I.Concerto in D minor for Two Violins and Strings BWV 1043: I. Vivace (3:49
II.Concerto in G minor for Violin and Strings BWV 1056: II. Largo (3:18)
III.Concerto in A minor for Violin and Strings BWV 1041: I. (Allegro) (4:00)
III. Concerto in A minor for Violin and Strings BWV 1041: II. Andante (6:42)
Búcsúzunk...
Elhunyt Kostyál Kálmán hegedűművész, zenekarunk szólamvezetője, a
megalapítástól több mint 40 éven át. Szerteágazó művészi és pedagógusi
tevékenysége örök nyomott hagy több zenészgeneráció emlékezetében. Annak
ellenére, hogy súlyos betegsége évek óta elszakította a pályától, szakmai
tudása és zene iránti végtelen szeretete és alázata sokak számára jelent mind a
mai napig példát. Együttesünkkel bejárta a világot, 56 országban koncertezett,
játékát 300 hanglemez és film őrzi. Nyugodjék békében!
Liszt Ferenc Kamarazenekar
Életének 83. évében
elhunyt Kostyál Kálmán Bartók-Pásztory-díjas
hegedűművész, a Liszt Ferenc Kamarazenekar alapítótagja.
A művész Budapesten
született 1943. január 2-án. Tanulmányait 1961 és 1967 között a budapesti Liszt
Ferenc Zeneművészeti Főiskola hegedűművész-tanári szakán,
Simor András, Kovács Dénes és Ney
Tibor növendékeként végezte. 1964-től 1971-ig a Postás Szimfonikus Zenekar
koncertmestere, majd 1974-ig az Állami Hangversenyzenekar tagja. 1999-től a
Miskolci Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti Intézetének tanára, 2001-től a Győri
Egyetem oktatója volt.
A Liszt Ferenc
Kamarazenekarral, melynek 2004-ig szólamvezetője volt, 56 államban
koncertezett, 300 hanglemez- és filmfelvételt készített (részben szólistaként
is) a Hungaroton, a CBS, a Sony, az Erato, a Teldec,
a Denon és más cégek részére. Emlékét őrizzük.
Óbudai Társaskör
KOSTYÁL KÁLMÁN
Hosszú idő eltelte után végre megrendezésre került a
XIV. ORSZÁGOS KAMARAZENEKARI
FESZTIVÁL
Kőszegen 2006. május 26-28.
között[1]
Amit egy
egész szakma ilyen nagyon vár, az nem is sikerülhet rosszul, ha mindenki
kiteszi szívét, lelkét, annak csak öröm lehet az eredménye. Öröm a
résztvevőnek, öröm a rendezőnek és természetesen öröm a zsűrinek. Ezen utóbbi
elnökeként osztom meg gondolataimat az olvasóval.
Egy ilyen fesztivál a zeneszeretet ünnepe.
Nem elsősorban a felajánlott díjak a serkentőek, sokkal fontosabb az együttlét,
a megmutatás, az élvezet, a „nézzétek mi ezt is tudjuk” hozzáállás. A sok
áldozatvállalással született eredmény, aminek legfőbb értelme sok-sok kicsi
korlát szisztematikus legyőzése után az együttmuzsikálás
élményének katarzisa, amiért megküzdött mindenki egyénileg és közösen is.
Madáchi értelemben, a „küzdés maga”.
Akik tehát eljöttek, azért vállaltak (egyes esetekben anyagi) áldozatot, hogy örömben legyen
részük. Ilyen értelemben könnyű dolga volt a zsűrinek, mert minden hiányosság,
hiba-megjelölés után oda lehetett tenni egy plusz félmondatot: (az említett
problémák ellenére), a mutatott teljesítmény minden esetben örömet okozott
nekünk.
Ennek figyelembevételével ajánlom
olvasóimnak a részletes értékeléseket.
A Kamarazenekari Fesztivál
nyitóegyütteseként játszó KŐSZEGI VONÓSOK (művészeti vezető: Ágotha Zoltán, hangversenymester Scheer
Bernadett) talán nem a leghálásabb feladatot vállalták. Az opus írásakor már a
100. életévéhez közeledő Takács Jenő által a Zenekar számára írt Kőszegi percek
című darab talán túlságosan is könnyed hangvétele nyilván befolyásolta az
előadókat is, mert nem tudták felvenni azt a komoly, fegyelmezett játékmódot,
ami a Händel op.6. no.9. concerto grosso előadására jellemző volt. Külön öröm
volt hallani a legkülönbözőbb korosztályok játékának összecsiszoltságát,
ezen belül a legfiatalabbak részére biztosított (és jól megoldott) szólista
feladatokat. Ha sikerül megoldani a Zenekar további jóvezetését, még sok örömet
fognak okozni az Händel általuk is kinevelt közönségüknek.
A SZEKSZÁRDI KAMARAZENEKAR Földesi Lajos vezetésével mindhárom bemutatott darabjában
egyenletes, magas színvonalat produkált, így megjegyzéseink a dicséret
feltétlen fenntartásával értendők. Telemann A-dúr koncertszvitjében feltűnően
sok spiccato-játékmód került alkalmazásra, ilyet az
adott korban még nem használtak. Maros Rudolf Quartettino-ja
újra megerősítette azt a tapasztalatot, hogy a 6/8 előadása az egyik
legnehezebb ritmusképlet az előadók számára. Vivaldi A-dúr concertója
pedig a kiváló összjátékon belül elbírt volna talán egy kicsivel több
lélegzetvételt. Mindezek mellett a koncertmester vezetésével mindentag részéről igényes, odafigyelő, egymást is segítő,
élvezetes muzsikálást hallottunk.
Az ARCO KAMARAZENEKAR (művészeti vezető:
Victor András és Szabó Tamás) műsorválasztása sajnos nem illett a Fesztivál
programjába, túlságosan elcsúsztak az arányok a szólista-produkció felé. Haydn
C-dúr gordonkaversenye a Zenekar tagja, Bereczky Sámuel előadásában
hangversenyélményt jelentett, bár (szemben a darab alig 40 éves előadási
gyakorlatával) kicsit sok, tradicionálisnak tetsző effektust alkalmazott,
amelyből kevesebb sokkal többet érne. Sajnos ezt több alkalommal is
rákényszerítette a Zenekarra, melynek tagjai (lévén szinte csak amatőrök) nagy
odaadással, figyelemmel
(néha
önfeláldozással is) igyekeztek követni őt. Felhívnánk tehát Bereczky Sámuel
figyelmét, hogy kétségkívül meglevő hangszeres zenei és technikai kvalitásai
mellett forduljon alázattal a klasszikus zene előadási követelményei felé is.
Victor Máté 3 tánc című darabja valószínűleg még nem teljesen megoldott (de
egyáltalán nem reménytelen) feladatot jelentett a Zenekarnak, akiket csak
dicsérni lehet ügyszeretetükért, karmester nélküli produkciójuk vállalásáért.
Hiányoltuk viszont a 3 tánc karakter címét, ami a közérthetőséget jelentős
mértékben emelte volna
A BUDAPEST-HEGYVIDÉKI KAMARAZENEKAR
(művészeti vezető, karmester: Gémesi Géza) szereplése
élesen megmutatta, hogy mekkora a különbség karmesterrel, illetve nélküle játszani. A feladatok különbözősége, illetve annak
értelmezése mutatja a kérdés lényegét, mennyire lehetek önálló akkor, ha van
egy központi akarat is. Ebben az esetben végletes volt a különbség, amit
érdemes volna egymás felé közelíteni. Händel ор.
б.по. 4 а-moll concerto grosso-ja ha nem is tökéletesen, de azért szépen kidolgozva,
a szólisták részéről egységesen, egymásra is figyelve – hangzott el. Sári
József Mandelájában vezényelt Gémesi Géza már egy
kicsit katonásabbnak tetszett a játékmód az előzőekhez
képest.
A Gémesi Géza
által vonósokra átírt Liszt-arcképcsarnok darabjai már igazi nagyzenekari
hangzásigényt követelnek, ahol viszont szükség lenne az előadásmódok nagyfokú
technikai egységesítésére, az erők ügyes beosztására is. A konzultációkon
mutatott, erre megnyilvánuló igény mindenképpen megnyugtató jövőképet ígér
ennek az egyébként jellemzően amatőr tagságú együttesnek.
A JÓKAI MŰVELŐDÉSI KÖZPONT KAMARAZENEKARA,
PÁPA (vezető: Bódi László, koncertmester: Nagy Tibor) iskolapéldája a nem
professzionális kamarazenekarok tagságának klasszikus felállására: nem
zenekari, de főállású zenészek (rendszerint tanárok), ezek növendékei, valamint
a már régebben végzett, amatőr szinten tovább muzsikáló más foglalkozású
zeneszeretők. Ez a heterogén egyéni felkészültség homogén közösségi munkát
igényel, annak minden (különösen idő) faktorával
együtt, mely feltételek teljesülése próbaköve minden ilyen típusú együttesnek
külön vigyázni kell a közösségi odafigyelés azonos mértékére, a zene által
nyújtott élmény visszatükröződésére -ez nem azonos az éppen adott technikai
feladat megoldásának színvonalával. Bár ki kell emelnünk a II. hegedű
szólamvezetőjének minden szempontból példamutató teljesítményét, az előbb
említett szempontok érvényesülése még további munkát igényel. Esetenként a
helyes műsorválasztás is sokat segíthet. Haydn No. 27-es un. „Bruckhenthal” szimfóniája valószínűleg túl nehéz feladat
volt még az együttesnek, pl. a III. tétel indulása minden ismétléskor problémát
jelentett, de nem volt teljes a szinkron a fúvós-vonós részek között sem.
Baráz Ádám
ősbemutatóként elhangzott „Alkony a falu felett” c. vonószenekari kompozíciója
a zenei kezdések továbbra is fellelhető problémája ellenére (talán az alkalom
adta felelősségérzet miatt is) meggyőzően sikerült, ezenkívül lehetőséget adott
Nagy Tibornak illúziókeltő hegedűszólója megmutatására.
A SZARVASI KAMARAZENEKAR (művészeti
vezető: Vas István, karmester: Pechan Zoltán) műsorából Gluck G-dúr szimfóniája
hallatán az irányában és karakterében különböző vonások felvetették azt a
kérdést, volt-e elegendő próbaidő erre a darabra? Annál is inkább, mert a
következő Telemann D-dúr concerto nagyságrendekkel összefogottabb,
egységesebb volt, nem kis részben köszönhetően az egész kiváló teljesítményt
nyújtó szólista Regős Imre játékának. Itt még arra is
szép példákat találtunk amikor a szólista alkalmazkodott a Zenekarhoz. Bihari
kesergője (Bloch József átiratában) sajnos nem volt eléggé karakteres kesergő,
egyébként is magyarázatra szorulna a „Primitális”
jelző értelmezése. Zempléni László Románc és dobbantás c. műve érezhetően
felvillanyozó hatást tett a Zenekar tagjaira. Reméljük a szokatlan hangszerelés
nem szab gátat az opus további előadásainak.
A LAVOTTA JÁNOS KAMARAZENEKAR (művészeti
vezető: Dombóvári János, karmester: Gergely Péter Pál) szereplése felvetette a
kamara szó értelmezésének különbözőségeit. A műsorválasztás végig
karmester-orientált játékmódot követelt (egy kicsit hosszú is volt), így
hiányolták a tagság részéről induló zenei impulzusokat, amit a kvalifikált
zenészek magas létszáma egyébként indokolt volna. Bartók 10 magyar népdalából
(Weiner Leó átiratában) 4 hangzott el, Farkas Ferenc pedig ennek a Zenekarnak
komponálta Lavotta szvitjét. A nagy létszámú zenekar egyenletes színvonalon,
egy-egy Lavotta tételt kifejezetten élvezetesen adott elő. Számunkra igazi
mérce a nagy sajnálatunkra elmaradt Piccola musica di concerto előadása lett volna. Helyette Mozart
Titusának nyitánya már abszolút nagyzenekart igényelt, ami jelentős
közönségsikert eredményezett, de felvetette az egész Fesztivál felfelé
bővülésének kétséges kérdését is.
A PÉCSI VONÓSOK (karmester: Győri Kornél,
koncertmester: Horvát Ferenc) többségében amatőr muzsikusokból álló együttese a
bécsi klasszikusoktól a XIX., majd a XX. századi romantikán át a mai magyar
zenéből válogatta – bár kicsit hosszú, de igényes – műsorát. Rögtön meg
kell jegyezni, hogy ezeknek az igényeknek nem minden esetben sikerült
megfelelni, de helyenként remény látszott arra, hogy a most még megoldatlan
részek is javulhatnak.
A műsort indító két Mozart szonáta közül
az első (F-dúr 145) előadása nagyon sok szépet ígért, amíg a második (B-dúr
212) túl nehéznek bizonyult mind egyéni, mind csapat technikailag. Respighi
Antik táncok és Áriák-jából viszont az Italiana „nem érkezett a csizma irányából” és az Ária
hatott lényegesen meggyőzőbbnek. Grieg Lírikus darabjaiból a Népdal, a Keringő
és a Matrózdal hangzott el: az eredetileg igen karakteres különbségek mintha
teljesen elmosódtak volna, éppen csak az irányok jelzésére jutott energia.
Kocsár Miklós Szvitje már többször megmozgatta az Együttes tagjainak
fantáziáját, ami nem egyszer átsegítette őket a technikai problémákon és a
kétségkívül itt már jelentkező fáradtságon is. A Zenekar ügyszeretetének ez a
világos bizonyítéka mondatja velünk: fogunk még máskor is találkozni, és ezt
kívánjuk is.
Végezetül meg kell köszönnünk a Rendezvény
támogatói, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Közművelődési Főosztálya,
a Nemzeti Kulturális Alap Közművelődési és Zenei Szakmai Kollégiuma, Magyar
Művelődési Intézet, Vas Megye Önkormányzata, a KÓTA mellett a rendező KŐSZEG
VÁROS szinte minden apró részletre kiterjedő, önzetlen, szeretetteli munkáját,
amely a nyitóhangversenyre meghívott szombathelyi Camerata
Pro Musica Zenekartól az esténkénti
fesztiválklubokon át a Gálahangverseny díjkiosztásáig tökéletesen működött.
Minden jövőbeli résztvevőnek, minden
jövőbeli zsűrinek azt kívánjuk, hogy Kőszeg városa a jövőben is ugyanilyen
sikeres Országos Kamarazenekari Fesztiválokat rendezzen.
Devich Sándor, Devich János és
a maga nevében a zsűrielnök: Kostyál Kálmán
ÉLETKÉPEK
Kostyál Kálmán
A Miskolci Egyetem Ünnepi Szenátusi Ülésén 2021. szeptember 3-án a Bartók
Béla Zeneművészeti Kar oktatójaként Signum Aureum Universitatis elismerésben
részesült a kép jobb oldalán álló Kostyál Kálmán
Rolla János és Kostyál Kálmán, a Liszt Ferenc Kamarazenekar
legendás koncertmestere és szólamvezetője. (2023. X.1., Óbudai Társaskör)