Elhunyt Németh Tamás
ZONGORAMŰVÉSZ-TANÁR
(Baja, 1944.
január 30.–Budapest, 2025. július 13.)
I.
Brahms négy intermezzóját játszotta gyönyörűen az édesapám, Ungár Imre zongoraművész születésének 100. évfordulója
alkalmából rendezett megemlékező hangversenyen a Régi Zeneakadémia
dísztermében. Meleghangú beszédet mondott a lakóházunk kapuján elhelyezett
emléktábla koszorúzásakor a centenáriumon. Tiszteletére sorstársaival
megalakította az Ungária Zongoranégyest, amellyel sokat koncerteztek,
rádiófelvétel is készült az egyedülálló együttessel. Édesapámmal nemcsak
zeneakadémiai zongoratanár-tanítvány kapcsolatban álltak, Tamás atyai jó
barátjának is tartotta őt. Az volt. Az egykori sorstárs-növendék zeneakadémiai
tanára iránti rajongó szeretete mindvégig megmaradt, minden születésnapján
felhívott. Édesapámhoz köthető más megemlékezéseknek is aktív részvevője volt.
Nem hagyott kétséget afelől, hogy példaképének tekintette. Ő búcsúzott tőle a
sírjánál és később ott volt édesanyám temetésén is.
Németh Tamás
alapvetően derűs, jókedvű ember volt. Felejthetetlen: ahogy lefelé szaladt a
Zeneakadémia lépcsőin, mint főiskolai hallgató, azt kiabálva „Vigyázat jövök!”
majd robogott tovább. Balatonbogláron két alkalommal nyaraltunk együtt családostul – jó és üdítő volt vele lenni. Nyugdíjba vonulása
után is szívesen koncertezett. Látáshiánya nem akadályozta meg abban, hogy a
legmodernebb eszközöket használja. Mélyérzésű, nagyrabecsült
barátot vesztettünk el benne. Hálás vagyok, hogy ismerhettem. Váratlanul és
szinte véletlenszerűen ért a sokkoló hír, hogy itt hagyott minket. Sokan
gyászoljuk. Miként édesapám sírjánál köszönt el („Drága Imre bácsi!”) – Drága
Tamás, Isten áldjon!
Ungár István
II.
Németh Tamás
zongoraművész, több száz látássérült és látó diák zongoratanára, az Ungária
Zongoranégyes alapítója, az MVGYOSZ önkéntes zenei referense 2025. július
13-án, életének 82. évében elhunyt.
Németh Tamás nyolcéves
korában kezdett zongorázni Zichó József látássérült
zenetanárnál, aki felismerve tehetségét a zenei pálya felé orientálta. 16
évesen sikeresen felvételizett a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti
Szakközépiskolába, majd 1965-ben felvételt nyert a Zeneakadémiára Ungár Imre vak professzor osztályába. 1970-ben kitüntetéses
diplomát szerzett, majd nem sokkal később már a Magyar Rádió Országos Beethoven
Zongoraversenyén a döntőben végzett és részt vehetett Varsóban a Nemzetközi
Chopin Versenyen. 1972-ben 4. díjat nyert a Bécsi Zenebarátok Nemzetközi
Zongoraversenyén. Éveken át rendszeresen koncertezett.
Tanári munkáját alma
materében, a Vakok Iskolájában kezdte 1969-ben, ahol 12 évig tanított. Ezt
követően a Zuglói Zeneiskolában tevékenykedett 8 éven át, majd a Bartók Béla
Zeneművészeti Szakközépiskola tanára lett, ahol 24 éven át, nyugdíjba
vonulásáig dolgozott.
Németh Tamást 1982-ben a
szövetség zenei szakosztálya elnökévé választották, melynek már 1971-től, a
diploma megszerzésétől volt vezetőségi tagja. A testületben mintegy 20 éven át
dolgozott, egészen annak megszűnéséig, 1992-ig. Ezen idő alatt zenei vetélkedőket
indított, koncerteket, szólóesteket szervezett, seregszemlén mutatta be a
leendő tehetségeket a közönségnek.
Az Ungária
Zongoranégyest 1991-ben alapította három látássérült zenetanárral, Varró
Attilával, Magyar Csabával és Lakatos Tamással, majd Varró Attila kiválását
követően Farkas Mátyás szegedi zongoratanár lett a negyedik tag a
zongoranégyesben. Az együttes azért választotta az Ungár
Imrére utaló nevet, mert gyakorlatilag a tanár úr előmenetelének, hírnevének és
művészetének volt köszönhető, hogy Magyarországon a vak emberek zeneoktatása
annyit fejlődött. Mint volt Ungár-tanítvány, sőt az
első és egyetlen vak tanítványa, azt gondolta, hogy úgy fejezhetik ki legjobban
a tiszteletüket, ha róla nevezik el az együttest, amely a jótékonysági
koncertekkel 17 éven át dolgozott a vak emberek társadalmi elfogadásáért
hazánkban és külföldön. A világviszonylatban egyedülálló együttes repertoárját
több, ma is élő komponista gyarapította átiratokkal és saját művekkel.
Az Összhang Zongoraduót
második feleségével, Berta Edinával alapította meg 2007-ben. A formáció tizenöt
éves fennállása alatt nemes célok mellé állva országszerte koncerteztek, vitték
az embereknek a négykezes zongorairodalom gyöngyszemeit és a fuvola hangját.
A Magyar Vakok és
Gyengénlátók Országos Szövetségének elnöksége 2021-ben a vak zeneművészek
hírnevének és elismertségének öregbítése, látássérült és ép látású
zongoraművészek tanítása, valamint az MVGYOSZ berkein belül a zenei élet
szervezésében és a Braille-kották készítésében való közreműködéséért, a
pontírás és a Braille-kultúra megőrzésének terén végzett elismerésre méltó
munkájáért Louis Braille-emlékérmet adományozott Németh Tamásnak.
Néhány hónappal később
így nyilatkozott egy interjúban: „Vállvetve harcolunk a szép muzsikáért, a
művészetért, az emberségért. Örülök, hogy ebbe a kollektívába így belenőttem, beleöregedtem. Azt kívánom, hogy a fiatalok is
érezzék meg a közösségnek azt az összetartó erejét, amit egykor mi, jóllehet,
most az online világ sok dolgot átalakított. Nagyobb lehetőséget adnak egymás
megismerésére az online találkozások, de együtt lenni a közösségben, az
pótolhatatlan…”
Németh
Tamás átveszi a Braille-emlékérmet dr. Nagy Sándortól (2021)
Néhány hónappal ezelőtt,
Farkas Mátyás halálát követően beszéltünk utoljára Németh Tamással, azt kérte,
a Vakok Világában ő búcsúzhasson el szeretett zenésztársától. A lap néhány
héttel ezelőtt jelent meg, benne NémethTamás szeretetteljes visszaemlékezésével.
Mint mindig, most is tartotta az ígéretét.
A Magyar Vakok és
Gyengénlátók Országos Szövetsége elnöksége, vezetősége és munkatársai
kegyelettel adóznak Németh Tamás több évtizedes kiemelkedő pedagógiai életútja,
művészi pályafutása és közösségépítő tevékenysége előtt.
Emlékét örökké
megőrizzük!
Magyar Vakok és
Gyengénlátók Szövetsége
FÜGGELÉK:
Németh Tamásra emlékezünk!🎹 (36:24)