HARSÁNYI LÁSZLÓ[1]
ZSIDÓ MŰVÉSZEK A VIHARBAN
1939-ben, az első két zsidótörvényt követően az OMIKE (Országos Magyar
Izraelita Közművelődési Egyesület) – a Pesti Izraelita Hitközséggel szoros
együttműködésben – a fellépési lehetőségeiktől, kenyerüktől megfosztott zsidó
művészek számára létrehozta a Művészakciót. Ebben a nagysikerű kezdeményezésben
1944. március 19-ig 550 színész, énekes, zenész, táncos, festő, szobrász, író
jutott lehetőséghez és szó szerint éltető levegőhöz.
E hasábokon korábban időről-időre bemutattam egy-egy művészt az akkor és
ott fellépő, kiállító szereplők közül. Most újra felveszem a fonalat, mert még
sok nevet érdemes megőrizni az emlékezetnek.
Teszler (Tihanyi)
Tivadar operaénekes (1918 (?) - ?)
Az OMIKE Művészakció operaelőadásain 1940 és 1944 között folyamatosan
szerepelt Teszler Tivadar operaénekes. Kisebb
szerepeket kapott Beethoven Fideliojában, a Carmenben,
a Hegyek alján című zenedrámában, a Lammermoori
Luciában, a Denevérben, a Bajazzokban, a Hoffmann meséiben, a Bohéméletben. Halévy: A zsidónőjében az egyik vezető szerepet énekelte.
Teszler (akkor még Tihanyi) Tivadar neve 1920
júliusában a kecskeméti színtársulat tagjai között bukkant fel először. Egy év
múlva a budapesti Városi Színház színlapján volt található; Tihanyi itt egy
igazán ici-pici szerepben lépett fel. Újabb egy év
múltán ismételten Kecskemétre, majd Szegedre szerződött. Ezt követte a
temesvári színikerület társulata. Az itteni tevékenysége egy, a színigazgató,
Fekete Mihály ellen indított vesztes perrel ért véget. (A per tárgya Tihanyi 27
ezer lejes követelése volt.)
A Tiszántúli Hírlap 1927 augusztusában beszámolt egy
tehetős debreceni polgár temetéséről, amelyre Bécsből jött repülővel az ott élő
fia, Teszler Tivadar.
Minden bizonnyal továbbra is Bécsben élt és ott lépett fel, mindenesetre a
róla szóló következő hír csak jóval később, 1936. júniusában keletkezett.
Az Esti Kurír egy állatkerti hangversenyről beszámolva írt
arról, hogy „Teszler Tivadar operaénekes énekelt
szárnyaló erővel”. Más lapok kritikái már korántsem voltak ennyire kedvezőek.
Innen kezdve a hírek rádiófellépésekről számoltak be, amelyek nyilván nem
voltak előzmény nélküliek. A hírlapi magyarázatot szintén az Esti Kurír adta
meg, amikor egy hazai fellépésekor így mutatta be Teszlert:
„a brünni és a bécsi Volksoper
volt tagja”. A hivatkozott fellépés, mely egy Bach hangverseny volt, nagyon jó
sajtóvisszhangot kapott, és a dicséretekből kijutott Teszler
Tivadarnak is.
Operaházi fellépésre is sor került. 1936 októberében a Bajazzokban Canio szerepét énekelte vendégként. A kritikák enyhén
szólva fanyalgók voltak.
Következtek az OMIKE Művészakció évei, hiszen zsidó művésznek egyéb
pódiumokon fellépni ekkor kevés esélye volt. Bizonyos értelemben ezt is
helyettesítette a Goldmark-terem is, ahová 1942 májusára Teszler
Tivadar és Bán Kató közös hangversenyét hirdette meg az Újság.
Fellépési lehetőséget jelentettek a vidéki izraelita hitközségek
rendezvényei is. Ilyen volt a pécsi templomi hangverseny, ahol klasszikusok
műveit adták elő. A Pécsi Napló 1943 májusában a
hangversenyről beszámolva így írt:
"Teszler Tivadarban hatalmas zengő
orgánumot, kitűnő énekkultúrát és operaénekeseknél szokásos nagy előadói rutint
volt alkalmunk megismerni."
1944 januárjában hangverseny volt a zsidó fiúárvaház templomában. A
méltatásban (Újság, 1944. február) megemlékeztek Teszlerről is, váratlanul nem operaénekesnek, hanem
főkántornak titulálva:
"Teszler Tivadar főkántor két templomi éneke
megrázó hatású. Nagykultúrájú, a technikába is tökéletesen beavatott
énekes."
Az Újság 1944. március 16-án megjelent számában még
meghirdette a Bohémélet március 20-i előadását, benne Teszler
Tivadar szereplésével. De ez az előadás a német bevonulás miatt már nem
jöhetett létre.
Több adatot túléléséről, vagy haláláról egyelőre nem tudok az olvasóim
rendelkezésére bocsátani.
Vera (Kánitz) Viola (? – 1985)
Vera Viola 1940–1943 között
szerepelt az OMIKE Művészakciójában. Játszott operákban: Traviata, valamint
Gluck Orfeusa, operett revükben, fellépett
hangversenyek énekeseként.
Kánitz Viola
valószínűleg Egerben született egy jelentős helyi kereskedőcsaládba. Édesanyja,
Schönaug Júlia (Kánitz
Gézáné) énekiskolát vezetett Budapesten, és ez szinte eldöntötte Viola későbbi
pályáját.
A Kánitz Vera név először 1915-ben a Fodor
zeneiskola növendékei között bukkant fel. 1923-tól nagyjából tíz évig a Kánitz Gézáné énekiskola rendezvényeiről szóló
beszámolókban szerepelt a neve. Az újságok ezeken a hangversenyeken fedezték
fel a tehetségét, és a róla (valamint testvéréről, Magdáról) szóló beszámolók
szinte mindig nagyon pozitívek voltak. Néhány példa:
Pesti Hírlap , 1923. április: „…Kánitz Viola és Kánitz Magda tűntek ki szép énekükkel és jól képzett
hangjukkal.”
Újság , 1927. január: „…Kánitz Violának főleg kedvességét és muzikalitását… dícsérhetjük.”
A Reggel , 1930. február: „Különösen kitűnt Kánitz Viola
operaénekesnő, aki Schubert ’Ave Máriáját’ … adta
elő.”
Újság , 1933. január: „…
nagy sikert aratott Kánitz Viola, akinek teljesen
kiforrott operahangja már kinőtt a
növendékhangversenyek kereteiből.”
Esti Kurír 1933. június: „Az
előadáson operaszámokban Kánitz Viola mutatkozott be,
mint kész énekesnő.”
Mindeközben sűrűsödtek azok a szereplései is, amelyek nem kapcsolódtak az
énekiskolához. 1929-től fellépett a Szociáldemokrata párt néhány rendezvényén,
jelentkezett 1930-ban egy filmművész toborzón, izraelita kultúresteken énekelt
1933-tól. 1937-ig még számos zenei esten vett részt, amelyeken főként
operarészleteket adott elő.
1934 októberében a Városi Színház Rigoletto előadásán debütált színpadi
szerepben. Ezt követte 1935 márciusában fellépése a Trubadúrban. Erről így írt
az Újság:
„Egy nagyon tehetséges fiatal művésznő fog bemutatkozni Inez szerepében… Az
ősszel elhunyt Kánitz Géza leányáról, Violáról van
szó, aki már idáig is zajos sikerrel szerepelt a hangversenydobogókon…”
1937 januárjában jelent meg először olyan híradás, amelyben már művésznevét
– Vera Viola – használta. (Könnyen összetéveszthető azokkal a híradásokkal,
amelyek a kor híres német filmszínészének Conrad Veidtnek
a lányáról, Vera Vilola Máriáról számolnak be.)
1938-ban A víg özvegy kisebb szerepét énekelte ugyancsak a Városi Színház színpadán, majd a Tosca következett. 1938 áprilisában egy
megyei lapban volt utalás arra, hogy korábban Olaszországban vendégszerepelt.
(Ez valószínűsítheti, hogy a közölt fotó őt ábrázolja.)
Hangverseny-fellépései állandóak voltak egészen 1939 közepéig. Az ezt
követő években az OMIKE Művészakción kívüli művészi jelenléte csak egy két
énekestre korlátozódott.
Túlélve a háború és a Holokauszt borzalmait, 1945 májusában egy a
Szociáldemokrata Párt rendezte gyermekelőadáson lépett színpadra. Ezt követően
hangját sűrűn lehetett hallani a rádióban. Még egy-két fellépése volt
1947–1948-ban, Pécsett.
(1950–1951-ben híradások jelentek meg arról, hogy az „Állami Operaház
Hacsaturján Brigádja” előadásokat ad, fiatal művészek közreműködésével
művelődési házakban. A fellépők között feltűnik egy Vera Viola név is, de – az
életkori különbségek miatt – nem vagyok meggyőződve róla, hogy ugyanarról a
személyről van szó.)
Fel-feltűnik még a neve 1960-ig az Új Élet híradásaiban,
zsidó ünnepek énekes szereplőjeként.
Haláláról (Weltner Pálné néven) 1985 áprilisában
tudósított a Magyar Nemzet.
Képek:
1.) Teszler (Tihanyi)
Tivadar. Színházi Élet, 1922. 24.
2.) Teszler Tivadar. Délibáb, 1936.
2.
3.) Bajazzok színpadképe 1930. Operaház Emlékgyűjtemény
4.) Halévy: A zsidónő. Az OMIKE
Művészakció színlapja.
5.) Vera Viola. Színház, 1947. 2.
6.) Kánitz Vera. Szinházi Élet,
1934. 13.
7.) Vera Viola. Wiener Magazin, 1937. Photo Ricoll.
8.) Vera Viola. Magyar Rádió, 1946.