MURÁNYI MÁRTA ANNA[1]
A tanulói
lemorzsolódás mértékének csökkentése szociokulturális animáció segítségével egy
budapesti alapfokú művészeti iskolában
Bevezetés
A hazai
oktatási rendszerben az alapfokú művészeti iskolák különleges jelentőséggel
bírnak, hiszen a művészeti készségek fejlesztése mellett fontos feladatuk a
tanulók személyiségének formálása, az önkifejezés segítése, illetve, hogy
közösségi élményeket is teremtsenek a növendékek számára. Az egyéni oktatás
lehetőséget ad arra, hogy minden gyermek a saját tempójában fejlődhessen, a
csoportos órák pedig lehetőséget adnak a közösségi élmények megélésére, a közös
alkotásra, a közös zenélésre, a gyermekek szociális készségeinek fejlesztésére.
Öt éve
dolgozom egy budapesti alapfokú művészeti iskolában, ahol az
intézménynek minden évben szembe kell néznie a folyamatos személyi változások
(növendékek és pedagógusok) problémájával. Évről évre jelentős mennyiségű
tanuló fejezi be tanulmányait idő előtt (tehát az utolsó tizedik év előtt). Ez
plusz adminisztrációs terhet is jelent az intézménynek. Tapasztalataim alapján
úgy látom, hogy a probléma lehet a növendékek motivációjának hiánya, illetve az
iskolai közösséghez való tartozni akarás hiánya, és a túlzott
teljesítménycentrikusság.
A tanulói
lemorzsolódás mértékének csökkentésére a szociokulturális animáció olyan eszközöket
kínálhat az intézmény számára, amik lehetőséget adnak az egyéni, illetve a közösségi
fejlődésre egyaránt.
A szociokulturális animáció
és eszközei egy zeneiskolai közösségben
Az animáció
szó latin eredetű, és annyit jelent, életet önt valamibe, lelkesít, bátorít. Az
animáció tehát kiscsoportok aktivizálását jelenti. Életet adni egy csoportnak,
hogy fejleszthesse, kiteljesíthesse önmagát. Segítség lehet mindenkinek, hogy
egy közösségen belül megtalálhassa hovatartozását, megkönnyítse a
beilleszkedést, és segíti az egyének önkifejezését és a kreativitást.
A
szociokulturális animáció a kulturális nevelés egyik kulcsfogalmává vált (Franciaországból
ered), ami az egyének szükségleteihez igazodik, kulcsfontosságú benne az önkéntesség,
a kreativitás, csoportokban valósul meg, aktív részvételre épül, illetve az
animátor segítségével zajlik. Fontos, hogy az egyéni célok és a közös célok
egyaránt megvalósuljanak. Az animátor feladata az aktivitás, a kreativitás
felébresztése és továbbfejlesztése az egyénekben. Az animátor motiválja, segíti
az egyéneket a szabad önkifejezésben, egy lelkesítő, gondolatébresztő, ösztönző
emberként van jelen a csoport életében (Bokor-Koltai, 1995).
Iskolánk
növendékeinek kimaradása hátterében nem a zene iránti érdeklődés elvesztése
áll,
hanem a belső motivációjuk
elvesztése.
A
szociokulturális animáció eszköz, segítség lehet abban, hogy művészeti iskolai
keretek között teret engedjen a kreativitásnak, az egyéni önkifejezésnek, az
önkéntességnek, ezzel élményszerűvé, közösségi élménnyé téve növendékeink
számára az oktatást. Ez megtartó erő, a lemorzsolódás ellenszere lehet.
A lemorzsolódás problémája
az alapfokú művészeti iskolában
Munkám során
gyakran találkozom azzal a problémával, hogy tömegesen maradnak ki növendékeink,
ami újabb adminisztrációs teherrel jár, illetve a tanuló főtárgytanárának
dolgát sem könnyíti meg, hiszen sokszor nagyon váratlanul kell pótolni a
kimaradó növendéket egy teljesen új növendékkel. Hogy megtudhassam, évente
pontosan hány növendék hagyja ott iskolánkat, egy vizsgálatot végeztem az
utolsó három év kimaradó növendékeiből. A számok számomra is megdöbbentőek
voltak.
Iskolánk
2021/2022-es tanévének végén összesen 220 növendék maradt ki az 1050 tanulóból,
és ebből mindösszesen körülbelül csak 20 növendék volt végzős. A következő tanévben
(2022/2023.) a tanulói összlétszám megemelkedett 1100 főre, és ebben az évben csaknem
200 növendék fejezte be tanulmányait, amiből szintén körülbelül 20 tanuló volt
csak végzős. Az általam vizsgált harmadik tanévben (2023/2024.) az 1100
növendékből ismét körülbelül 215 növendék hagyta ott iskolánkat, amiből
mindösszesen csak 15 volt végzős tanuló. Látszódik tehát, hogy minden évben a
növendékeink ötöde fejezi be tanulmányait intézményünkben.
A tanulói
lemorzsolódás oka szülői visszajelzések, növendékek visszajelzései alapján a gyermekek
túlterheltsége, családi problémák, tanulási nehézségek, esetleges
kudarcélmények, de probléma lehet az is, hogy a növendék nem találja meg helyét
a zeneiskolai közösségben. Ezeknek a növendékeknek nagy része egyre ritkábban
jár órára, végül pedig már meg sem jelennek, egyszerre csak eltűnnek az iskolai
életből. Ezek a tanulók kevés sikerélményt élnek át, így a művészeti tanulás
iránti motivációjuk csökken, vagy teljesen elveszik.
A
szociokulturális animációs tervvel olyan eszközöket, lehetőségeket szeretnék nyújtani,
amivel növelhetjük növendékeink motivációját, sikerélményeit, hogy elérhessük
azt, hogy mintegy második otthonként érezhessék intézményünket, ahova „haza jöhetnek”,
ahová vidáman érkeznek, és ahonnan vidáman mehetnek haza, ahol barátok, társak várják
minden alkalommal, és megtapasztalhatják, milyen egy közösség részesének lenni,
és ahol egy élmény lehet a szakmai fejlődés.
Szociokulturális animáció
az alapfokú művészeti iskolában
Intézményünk
rövid bemutatása
Iskolánk
vezetősége fenntartónkkal, a Tankerületi Központtal együtt fontosnak tartja a
megfelelő, nyugodt munkakörülmények biztosítását az alkalmazottaknak és a
gyermekeknek egyaránt. A Tankerület gondoskodik az épületekről, különböző
eszközökről és a megfelelő munkakörnyezetről. Az épületbe belépve világos
folyosók, rendezett tantermek, díszek, növények és növendékeink által készített
alkotások teszik örömtelivé a munkát.
Iskolánk
lehetőséget ad a környéken élő gyermekek számára a különböző művészeti ágak (zeneművészet,
képző- és iparművészet, szín- és bábművészet, táncművészet) megismerésére.
Iskolánkban
számos együttes, zenekar működik, ahol a gyermekek közösségi élményeket szerezhetnek,
számos kiváló művész kollégával dolgozunk együtt, akik próbálnak mindent megtenni
annak érdekében, hogy az intézményünkben folyó munka minden gyermek számára egy
élmény lehessen. Minden évben koncertek, fellépési lehetőségek, zenei táborok teszik
emlékezetessé a tanulást.
Azonban
a kimaradó növendékek száma évről évre magas, nem csökken. Új növendékeket
viszont csak úgy tudunk felvenni, ha régi növendékeink közül egy páran
befejezik tanulmányaikat, hiszen a Tankerületi Központ korlátozza a
növendéklétszámot.
A zene mindenkinek
Az El Sistema
módszer
Az El Sistema zeneoktatási rendszer Venezuelából indult, és José
Antonio Abreu (zenész, közgazdász, egykori
kormányminiszter) nevéhez köthető. A módszer célja elsődlegesen a mélyszegénységben
élő gyermekek társadalmi integrációja. Úgy gondolják, hogy a zenekar és a
társadalom működése hasonló, hiszen közös célok elérése érdekében tesznek meg
az egyének mindent, ami tőlük telhető. Éppen ezért nagy hangsúlyt kap a
zenekarban, közösségben való zenélés, ami hatással van a gyermekek
felelősségvállalására, szociális készségeikre, illetve elkötelezetté teszi őket
a közösség iránt.
Az El Sistema módszerében kizárólag pozitív megerősítést
alkalmaznak, csak dicséretet, elismerő szavakat, bátorítást használnak a
pedagógusok. Emellett nagyon fontos része a módszernek a példamutatás. Minden
gyermeknek van példaképe, aki lehet egy pedagógus vagy egy nagyobb diák. Ezek a
példaképek nemcsak nevelőjük, oktatójuk, hanem társuk is egyben. Minden
zenekari próbának is részei a tanárok, így a gyermekek együtt zenélhetnek
minden alkalommal példaképeikkel. Így alakul ki egy mély bizalom a tanárok és diákok
között. Ezeken az alkalmakon különböző korosztályú gyermekek vesznek részt a
pedagógusokkal együtt. A nagyobb diákok segítséget nyújtanak a kisebbek
elakadásainál, így a zenekari próbákon a frontális munkaforma mellett
megjelenik a csoportos munkaforma is.
A módszer
fontos része, hogy a növendékek sikereket szerezzenek, így különböző koncerteket,
fellépési lehetőségeket szerveznek.
A zenekar
hierarchikus rendszerébe való beilleszkedés segítség lehet életük későbbi részében,
a társadalomba, egy-egy munkahely hierarchikus rendszerébe való
beilleszkedésnél, illetve arra tanítja őket, hogy a legegyszerűbb feladat
pontos elvégzés is épp olyan fontos, mint a legmagasabb beosztásban lévőké
(Kecskés-Vértesy, 2016).
A hazai alapfokú művészeti
iskolák helyzete, lehetőségei és a Symphonia
Alapítvány
A hazai
alapfokú művészeti iskolák célja, azoknak a képességeknek az elsajátítása,
amivel egy hangszert, vagy az énekhangot megfelelő módon lehet megszólaltatni,
illetve egyéb zenei ismeretek átadása, az esztétikai nyitottság fejlesztése, az
önálló tanulásra nevelés, illetve a hazai és európai és egyetemes kultúra
elemeinek átadása. A tantervi programban szerepel a közösségben tapasztalt
együttműködési készségek, az érzelmi és társas intelligencia fejlesztése is.
A hazai
művészeti iskolák központjában az egyéni hangszeres órák állnak, ahol fejlődik
a gyermek esztétikai nyitottsága, megvalósul az önálló tanulásra nevelés, a
kultúra elemeinek átadása, azonban az együttműködési készség, a társas
intelligencia csak nagyon enyhe fokon fejlődik. Zenekarokba sajnos csak több év
hangszertanulás után kerülhetnek a gyerekek, így a közösségi élmény nem tud
megvalósulni. Sokan már azelőtt abbahagyják a zenetanulást, mielőtt
bekerülnének a zenekarba.
A hazai
alapfokú művészeti iskolákban a hátrányos helyzetű tanulók száma elenyésző, pedig
tandíjmentesen tanulhatnának ezekben az iskolákban. Ennek hátterében az
oktatási intézmények iránti bizalom elvesztése állhat, illetve a legtöbb ilyen
oktatási intézmény kezében sincs meg az az eszköz, amivel megszólíthatná,
illetve megtarthatná ezeket a gyerekeket.
Hazai szinten
a Symphonia Alapfokú Művészeti Iskola[2]
(Miskolc) a Kodály-módszer mellett az El Sistema
módszerére épít. Az iskola és az alapítvány célja a hátrányos helyzetű
gyermekek társadalmi integrációja, illetve az iskolai lemorzsolódás, a korai
iskolaelhagyók számának csökkentése. Az intézmény igyekszik a gyermekek számára
a folytonos sikerélményt biztosítani, illetve fejleszti a növendékek szociális
készségeit, a gyermekek tudásvágyát, ami hozzájárul a gyermekek önbecsülésének
fejlődéséhez, a közösségi élmények átéléséhez, a társadalmi integrációhoz. A Symphonia Alapfokú Művészeti Iskolában fontos szerepet kap
a kezdeti szakaszban az utánzás, illetve a zenekarban történő zenélés,
koncerteken való szereplés. A zenekari próbákon, koncerteken a nagyobb
gyermekek segítik a kisebbek munkáját, fejlődését. A pedagógusok munkáját
szociális munkások segítik, akik a gyermekek családi hátteréből fakadó
problémák felkutatásában segítenek. Gyakran a pedagógusok kísérik haza a gyermekeket,
akik így megismerkedhetnek családi környezetükkel, illetve ez lehetőséget ad a szülőkkel
való kapcsolattartásra is. A zeneiskolai közösség építésének egyik fontos eleme
a szülők önkéntesként való bevonása (programok szervezésében, lebonyolításában,
illetve a zenekarba is beülhetnek, ha rendelkeznek zenei előképzettséggel)
(Kecskés-Vértesy, 2016).
A szociokulturális animáció
eszközei a zeneiskolában
Habár a
tankerületi fenntartású alapfokú művészeti iskolák elsődleges célja az egyéni órákon
megvalósuló képességek fejlesztése (egyéni képességekhez igazodó oktatás), a hangszer,
az eszközök megfelelő használata, a művészetekhez szükséges készségek
elsajátítása, a kulturális értékek átadása, önálló tanulásra nevelés, a
szociális, társas készségek fejlesztése a kezdeti években háttérben maradnak.
Az egyéni oktatás lehetőséget ad az egyéni fejlődésre (ami a továbbtanulásra
való felkészítésnél fontos), mégis a közösségi élmények megélésére kevés lehetőséget
ad, ami oda vezet, hogy a kiskamasz növendékek motiváltsága hamar elveszik, és a
közösségi élmények megtapasztalása előtt abbamarad zenei tevékenységük.
A növendékek
motiváltságának fenntartásához már a kezdeti években egy lehetőség lehet a
kamarazenélés, zenekarban való zenélés. Külön élmény és vonzóerő lehetne a
gyerekeknek, ha ezeken az alkalmakon együtt zenélhetnének tanáraikkal, illetve
a tőlük idősebb és tapasztaltabb növendékekkel, akik segítségükre lehetnének
egy-egy probléma elakadásánál. A közös tanár-diák koncertek szintén különleges
élményt adhatnak a gyermekeknek és családjaiknak egyaránt, különösen, ha ezeket
megnyitnánk a szülők előtt is, és a zenét tanult szülők is játszhatnának ezeken
az alkalmakon. Esetleg meg lehetne keresni különféle zenei szervezeteket, profi
zenekarokat, illetve más művészeti ágak képviselőit egy-egy közös projekt létrehozásához.
Egy-egy
mindenki számára nyitott művészeti kreatív műhellyel, workshopokkal még jobban
élményszerűvé lehetne tenni növendékeink számára a tanulást.
Fontos
tényező lehet még az önkéntesség, a szülők, nagyobb növendékek bevonása a programok
szervezésébe, lebonyolításába. Így érezhetnék ők is, hogy számít véleményük, meglátásaik,
és hogy számít rájuk az iskola közössége. Így ők is a közösség részeseinek érezhetik
magukat. Ki lehetne kérni szakmai fórumokon, megbeszéléseken a véleményüket, ötleteiket,
meglátásaikat. A növendékek ötleteinek begyűjtésére egy ötletdobozt is el
lehetne helyezni az iskola folyosóin.
Egy mindenki
számára elérhető és használható közösségi tér, terem (ahová a növendékek
leülhetnek, beszélgethetnek, illetve együtt gyakorolhatnak) létrehozása is motiváló,
közösségfejlesztő erőként hathat az oktatási intézményekben.
A
szociokulturális animációs folyamat egyik fontos tényezője a megfelelő animátor
kiválasztása. Az animátor egy katalizátorként, segítőként, szakértőként,
kísérőként, szervezőként van jelen a szociokulturális animáció folyamatában. A
jó animátor képes háttérbe vonulni, ugyanakkor támogat, segít, bátorít,
alternatívákat ad. Stabil önismerettel rendelkezik, illetve vannak különféle
kapcsolatai (például önkormányzattal, helyi szervezetekkel). Mindenki
véleményét fontosnak tartja, mindenkire partnerként tekint, és
elgondolkodtatásra tudja bírni a csoportot. Segít a csoportot céljainak
megfogalmazásában (Bokor-Koltai, 1995).
Összegzés
Munkám
során azt vizsgáltam,
hogyan lehetne egy olyan hellyé tenni az alapfokú művészeti iskolát, ahol a
gyermekeknek mindig élmény a tanulás, ahová minden alkalommal lelkesen, nagy
örömmel jönnek be, és ahol a pedagógus, növendék, szülő hármasa egy olyan
szakmai közösséggé fejlődik, amiből egyik fél sem szeretne kimaradni. Ezek
létrejöttéhez a szociokulturális animáció eszközei segítségül szolgálhatnak.
Habár sok
esetben az idő vagy a pénz hiánya nehézség lehet egy-egy tevékenység megvalósításához,
és sokszor ezért is nehéz ilyen tevékenységekbe belekezdeni, mégis úgy gondolom,
a hosszútávú, felejthetetlen, örömteli munka reménye érdekében megéri elkezdeni.
Ehhez azonban a pedagógusok részéről állandó kommunikációra, reflektív gondolkodásra
és plusz energiára van szükség.
Felhasznált szakirodalom
Bokor Béla – Koltai Dénes (szerk.) (1995, Pécs).
Szociokulturális animáció. Letöltés dátuma:
2025.05.15., forrás: https://pea.lib.pte.hu/handle/pea/24863
Kecskés D.-Vértesy Júlia.
Milyen szerepet kaphat az El Sistema programjának
alkalmazása
Magyarországon? Letöltés dátuma: 2025.05.25., forrás: https://www.parlando.hu/2016/2016-4/Kecskes-Vertesy.PDF
Symphonia Alapfokú Művészeti Iskola
honlapja. Letöltés dátuma: 2025.05.25., forrás: