Tari Lujza[1]
Kisfaludy Károly verseinek megzenésítései címmel
elhangzott a Magyar Rádióban[2]
Pesky József olajfestménye (1830)
Kisfaludy
Károly
(Tét, 1788. február 5. – Pest, 1830. november
21.)
költő, drámaíró, festő, a Magyar
Tudományos Akadémia rendes tagja.
Kisfaludy
Sándor és Károly költészete aligha nevezhető közismertnek. A két jeles személy
még a XVIII. században született és a XIX. század első felében élt. Kettejük
hatása nem csekély a magyar műzenére, és hatottak a népzenére is.
Kisfaludy Károly 1788-ban született a Győrhöz közeli Téten, és 1830. november 21-én halt meg Pesten. 2005. november 22-én, Győrben halálának 175. évfordulójára emlékeztek egy egész napos gazdag program keretében. Ennek részét képezte előadásom a korszak zenéjéről és Kisfaludy Károly megzenésített verseiről („Kisfaludy Károly korának zenéje verseinek kortárs megzenésítései alapján.” In Arrabona Múzeumi Közlemények. Kiadja a Győr-Moson-Sopron Megyei Múzeumok Igazgatósága Győr, 2005. 43/2., 85-111.)
A költő jelentőségét és hatását műzenénkre már Bartalus István felismerte a 19. században. „Az egy tőről nőtt testvér ágakat kezdetben ugyanazon kéz művelte. Költőinket… egyik kezükben írótollal, másikban lanttal kell képzelnünk.” – írta, és a költők közt a két Kisfaludyt is megnevezte.
A két Kisfaludy a művelt nemesi rétegnek abba a körébe tartozott, amely az irodalmon kívül a zenét is pártolta. Károly fuvolázott, Sándor pedig zenét szerzett és kiválóan hegedült: szenvedélyesen húzta Lavotta János műveit, melyeket az úgynevezett verbunkos zenei stílusba sorolunk. A verbunkos zene első kiteljesedése Kisfaludy Károly korára esik. A Kisfaludy Károly színműveinek előadásaihoz alkalmazott dalbetétek, bevezető zenék részben szintén verbunkos stílusúak. Ilyen stílusú Arnold Györgynek a Kisfaludy Károly Kemény Simon című drámájából (1820) írt operája, melyet 1826-ban a szabadkai színház megnyitásán mutattak be. Ez a stílus még a katonazenekari repertoárt is áthatotta. Az idősebb testvér, a költő Sándor legismertebb zeneműve A magyar nemesi felkelősereg indulója című darabja. Alapja egy Pálóczi Horváth Ádám által is följegyzett dallam, amely a néphagyományban változatos formában őrződött meg, például lakodalmi szokásdalként, továbbá a szabadságharc zenei hagyományaihoz kapcsolódó énekként. Kisfaludy Sándor az indulóban egy ismert dallamot használt föl, de azt saját zenei tehetségével formálta indulóvá.[3]
A katonaságot ott hagyó, azt az apai akarat ellenére nem vállaló Károly a költészeten, zenén kívül a festészetet is magas művészi fokon művelte: a pozsonyi katonai nevelőintézet után Bécsben tanult képzőművészetet. Itáliát bejárva arcképfestésből tartotta fenn magát. Hazatérése után Pestre ment, s itthon már csak az irodalomnak élt. Hamarosan az irodalmi élet szervezője, elismert alakja lett. 1822-ben elindította az Aurora irodalmi folyóiratot, melybe a kor kiválóságai írtak.
Az ekkor már színpadi művek írójaként is ismert Kisfaludy Károly költeményeit is megjelentette lapjában, s verseiben a népdal formakészletének alkalmazására is hangsúlyt helyezett.
Egyes versei hamar népdallá váltak. Már saját korában népszerű volt a Rákosi szántó a török alatt című, 1828-ban írt verse. A Miről apám nagy búsan szólt kezdetű dal két-két változatát megtaláljuk két későbbi jeles költőtárs kottás dalgyűjteményében: Tompa Mihály 1844-ben Dalfüzér című kéziratos kottás gyűjteményébe jegyezte fel, és lekottázta Arany János is.
A 20. században Kodály Zoltán Kisfaludy Károly Mohács című – Hősvértől pirosúlt gyásztér sóhajtva köszöntlek…– kezdetű elégiáját dolgozta föl vegyeskarra. De ennek is van már 19. századi feldolgozása. A korszak jeles magyar zenetörténésze, Bartalus István az irodalmár Toldy Ferenc kottás gyűjteményéből adta ki az 1869-ben megjelent Magyar Orpheusában. Keletkezése korát 1827-re tette, mivel, mint írta, akkor küldték be az Aurora szerkesztőségébe, „de kiadásra nem jöhetvén sor, mostanig kéziratban maradt. Ki volt Faller János? S vajjon irt-e még többet? Nem tudom. Mohácsában amaz idők legsikerültebb magyar stilű műdalát mutatom be. Látszanak ugyan rajta a műkedvelő kezek, zongora-kisérete kissé szögletes, öszhangosítása jobb lehetne, de csak nehány tollvonásba kerülne jobb dalaink egyikévé tenni.” – írta Bartalus (1869. 15.) A Mohácsi dal egy másik megzenésítésének emlékét őrzi a kiskunfülöpszállási Tóth István kántor Áriák és Dallok (1832) kottás gyűjteményének Suhogva mint az esti szél kezdetű dala (196/137.), mely egyszerűen szerkesztett, a népdalhang felé közelítő dallam. Népdallá vált a Szülőföldem szép határa, a Hej violám, szép violám és az Aki a rózsáját igazán szereti vers. Az utóbbi első versszaka így szól:
Aki szeretőjét
Igazán szereti,
Legyen bármi sötét,
Még is felkeresi.
Magyar parasztdalok III. sorozat: Aki a
babáját igazán szereti (0:42)
Weiner Leó: Magyar parasztdalok III. sorozat No.
15 (Aki a babáját igazán szereti)
Kassai
István (zongora)
℗ 1998 HUNGAROTON RECORDS LTD.
A vers szintén megvan az említett Tompa- és Arany gyűjteményben. Arany a kotta alá feljegyezte a költő nevét is. Első fonográfra felvett népi változata Vikár Béla 1902-es gyűjtéséből való Udvarhely megyéből. A népdalt Weiner Leó ebből a Vikár gyűjtéséből ismerte meg, és dolgozta föl Magyar Parasztdalok című, zongorára írt III. sorozatában. Ez a mű is jelzi, hogy Kisfaludy Károly jelentős hatást gyakorolt a magyar zenére. Egyrészt előkészítette az utat a magasrendű magyar műzene megteremtéséhez, másrészt népies versein keresztül azokhoz a folklorizációkhoz, melyek rövid idő múlva majd Vörösmarty Mihály és Petőfi Sándor költészetéből hatottak a parasztságra.
FÜGGELÉK:
Mohács (1965) (7:22)
Kodály Zoltán-Kisfaludy Károly: Mohács
Magyar Rádió Énekkara, vezényel: Vásárhelyi Zoltán
℗ 1970
HUNGAROTON RECORDS LTD
Mohács - Károly Kisfaludy (7:14)
Kodály Zoltán-Kisfaludy Károly: Mohács
Debreceni Kodály Kórus, vezényel: Párkai István
℗ 2007 HUNGAROTON RECORDS LTD.