ÁGH ISTVÁN[1]

ZENE

Mintha egy lengyel kastély félhomályos,

gótívű cintermében hallanám a

mennyei hangot, átható világos

gyönyörrel tölt el valami szonáta,

s oly szenvedéllyel a szép zongorista

hölgy iránt, mintha ő volna a tiszta,

a kinti fényt kioltó testi-áram,

ami a benti sötétet kigyujtja,

csupán a repkény hidegtüzü árnya

izzott az esőcseppes ablakokban,

talán előző életemben történt,

s lentről egyszerre sose látott ösvény

ragadt magával, elsodort a termek,

az avarszagú urak, asszonyságok

köréből, hogy a halálba szeressek,

amíg hallom, s oly éteri világot

tárt föl, amit már nem értek, csak érzem

a lét isteni részét az egészben.

---

[1] Ágh István (Iszkáz, 1938. március 24. – Budapest, 2025. október 19.) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és József Attila-díjas költő, író, műfordító, a Magyar Művészeti Akadémia Irodalmi Tagozatának (1992), és a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja.