Felfedezőúton - értékek nyomában
A Magyar Örökséd Díjban
részesülők az oklevélen kívül egy bronz emlékplakettet is kapnak, amelyen a magyar Szent Korona
stilizált ábrázolása szerepel. Ez a korona motívum a magyar
kulturális és történelmi örökség folytonosságát jelképezi.
Személyes
élményemet szeretném megosztani – figyelemfelkeltő célzattal is. Díjak,
kitüntetések: aktuálisan híradásokból értesülünk, később is
visszakereshetőek a világhálón. Információk, adatok – személyes színezetet
legfeljebb attól kapnak, ha ki-ki ismerősét fedezi fel az elismertek
között. A díjátadások gyakorta protokolláris jellegűek – többnyire a
helyszín, az atmoszféra jelent élményt a meghívott vendégeknek.

Örömmel
regisztráltam, meghívott vendégként a Magyar Örökség 114. díjátadó ünnepségére
(2026. március 21.), Kovács Eszter operaénekes díjazására. Álmomban sem
gondoltam arra, hogy milyen élményekkel és tanulságokkal jár számomra a Magyar
Tudományos Akadémia dísztermében töltött szűk két óra! Hét díjazott – hét laudáció, és közben peregnek a vetített képek, amelyek
korokat, társadalmi környezetet, tájakat, értékes művészi pillanatokat,
személyes emberi kapcsolatokat idéznek fel. Tér-idő utazások, kommentálással.
A díjátadások
sorrendjében elsőként Szakolczay Lajos került
reflektorfénybe. A vetített képek egyikén örömmel fedezhettük fel Kovács
Esztert, a sorrendben másodikként díjazottat – az
ő laudálása közben vetített képek sorában Szakolczaynak az énekesnő 80. születésnapjára írott
köszöntőjét is felfedezhettük. Felfedezhettük, mert végigolvasására
aligha volt lehetőség – peregtek a képek, némelyek tájékoztató felirattal,
s közben akkor is érdemes volt figyelni a laudációra,
ha ízléses kiadású brosúraként magunkkal vihettük. Kovács Eszter
művészetéről Zoboki Gábor szólt, személyes
élményektől áthatott lelkesedéssel – s miközben hallhattuk is a
művésznő énekét, óhatatlanul is odatolakodott az ünneprontó gondolat:
vajon hányan vannak a teremben, akik most hallanak először róla,
először élvezik néhány percben kétségkívül világszínvonalú
művészetét. És ennek folyományaként: az élménytadó
értékfelismerés birtokában vajon hányan veszik a fáradságot, hogy felkutassák a
művészi életmű hozzáférhető dokumentumait? A sötét gondolatok
szerencsére csak pillanatokig kaptak helyet – máris Romhányi
György orvosprofesszor életművének ismertetése kötötte le a figyelmet.

A Pro
Bartók Társaság logója
Bartók Béla, a Pro Bartók társaság
filmje - Hungarian (28:48)
Pironkodhatott
aztán a muzsikus, amikor szembesült azzal, hogy a Pro Bartók Tásaságnak nemcsak
a kulturális tevékenységéről, de még csak a létéről sincs tudomása
(vagy ha van is, mindössze adat-szinten, információként). Pedig a Pro Bartók
Társaság 2001 tavasza óta működik. Bartók születésének 120. évfordulója
alkalmából alapította Tamás Sándor nagyszentmiklósi főgyógyszerész, s az
alapítás évében az első ünnepi koncert Kocsis Zoltán támogatásával jött
létre. Bartók szülővárosában és annak vonzáskörzetében kívánja
népszerűsíteni Bartók életművét, s ebben hathatós segítséget
Szegedtől kapta: a Társaság művészeti vezetését Kerek Ferenc, a
Szegedi Tudományegyetem Zenei Fakultásának dékánja vállalta. Laudációjában dr. Sipka Sándor (professor emeritus)
rámutatott, hogy olyan városban történik mindez, „ahol a magyar lakosság aránya
csak 5 százalék, és ahol 45 évvel ezelőtt, a 100. évfordulóra érkező
szegedi koszorúzókat még a buszból sem engedték kiszállni”. A Társaság idén
márciusban, Bartók születésének 145. évfordulójára kiemelt
jelentőségű ünnepséggel és koncerttel készül. Tudomást szerezhettünk
az „itt élned … kell” értelmében példaértékű helytállást tanúsító Legendi
Gézáról, gyönyörködhettünk a zalatnai festő
megannyi alkotásában, majd szóhoz jutott a kortárs magyar zene is: Kincses
Károly és Kolta Magdolna magyar fotográfiáért végzett munkásságának
elismerésekor a fiatalon elhunyt Kolta Magdolna emlékének adózó zongoradarab
csendült fel, Kurtág György műve (és nem hiányozhatott a rövid
megemlékezés a szerző 100. születésnapjáról, jókívánságokkal).
Végül a Felvidéken
1686 körül letelepedett francia nemesi származású, hugenotta Fornet család generációkon átívelő nemzetszolgálatába
kaptunk betekintést, amely négy generációból álló orvosi dinasztiát is adott
hazánknak.
A gazdag
tudásanyaggal élményszerűen gazdagodott hallgató
alig akarta elhinni: mindössze két óra alatt történt mindez. Értékválságokkal
terhes korunkban különleges ajándék, amely megerősíti az értékorientációba
vetett hitet, és arra inspirálja az imígyen megajándékozottat,
hogy a maga életében, munkásságában továbbra is megőrizze
elkötelezettségét az értékek, az értékteremtés iránt.
Fittler Katalin