Felfedezőúton - értékek nyomában

 

 

A Magyar Örökséd Díjban részesülők az oklevélen kívül egy bronz emlékplakettet is kapnak, amelyen a magyar Szent Korona stilizált ábrázolása szerepel. Ez a korona motívum a magyar kulturális és történelmi örökség folytonosságát jelképezi.

 

Személyes élményemet szeretném megosztani – figyelemfelkeltő célzattal is. Díjak, kitüntetések: aktuálisan híradásokból értesülünk, később is visszakereshetőek a világhálón. Információk, adatok – személyes színezetet legfeljebb attól kapnak, ha ki-ki ismerősét fedezi fel az elismertek között. A díjátadások gyakorta protokolláris jellegűek – többnyire a helyszín, az atmoszféra jelent élményt a meghívott vendégeknek.

 


 

Örömmel regisztráltam, meghívott vendégként a Magyar Örökség 114. díjátadó ünnepségére (2026. március 21.), Kovács Eszter operaénekes díjazására. Álmomban sem gondoltam arra, hogy milyen élményekkel és tanulságokkal jár számomra a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében töltött szűk két óra! Hét díjazott – hét laudáció, és közben peregnek a vetített képek, amelyek korokat, társadalmi környezetet, tájakat, értékes művészi pillanatokat, személyes emberi kapcsolatokat idéznek fel. Tér-idő utazások, kommentálással.

 

A díjátadások sorrendjében elsőként Szakolczay Lajos került reflektorfénybe. A vetített képek egyikén örömmel fedezhettük fel Kovács Esztert, a sorrendben másodikként díjazottat – az ő laudálása közben vetített képek sorában Szakolczaynak az énekesnő 80. születésnapjára írott köszöntőjét is felfedezhettük. Felfedezhettük, mert végigolvasására aligha volt lehetőség – peregtek a képek, némelyek tájékoztató felirattal, s közben akkor is érdemes volt figyelni a laudációra, ha ízléses kiadású brosúraként magunkkal vihettük. Kovács Eszter művészetéről Zoboki Gábor szólt, személyes élményektől áthatott lelkesedéssel – s miközben hallhattuk is a művésznő énekét, óhatatlanul is odatolakodott az ünneprontó gondolat: vajon hányan vannak a teremben, akik most hallanak először róla, először élvezik néhány percben kétségkívül világszínvonalú művészetét. És ennek folyományaként: az élménytadó értékfelismerés birtokában vajon hányan veszik a fáradságot, hogy felkutassák a művészi életmű hozzáférhető dokumentumait? A sötét gondolatok szerencsére csak pillanatokig kaptak helyet – máris Romhányi György orvosprofesszor életművének ismertetése kötötte le a figyelmet.

 

 

A Pro Bartók Társaság logója

Bartók Béla, a Pro Bartók társaság filmje - Hungarian (28:48)

 

Pironkodhatott aztán a muzsikus, amikor szembesült azzal, hogy a Pro Bartók Tásaságnak nemcsak a kulturális tevékenységéről, de még csak a létéről sincs tudomása (vagy ha van is, mindössze adat-szinten, információként). Pedig a Pro Bartók Társaság 2001 tavasza óta működik. Bartók születésének 120. évfordulója alkalmából alapította Tamás Sándor nagyszentmiklósi főgyógyszerész, s az alapítás évében az első ünnepi koncert Kocsis Zoltán támogatásával jött létre. Bartók szülővárosában és annak vonzáskörzetében kívánja népszerűsíteni Bartók életművét, s ebben hathatós segítséget Szegedtől kapta: a Társaság művészeti vezetését Kerek Ferenc, a Szegedi Tudományegyetem Zenei Fakultásának dékánja vállalta. Laudációjában dr. Sipka Sándor (professor emeritus) rámutatott, hogy olyan városban történik mindez, „ahol a magyar lakosság aránya csak 5 százalék, és ahol 45 évvel ezelőtt, a 100. évfordulóra érkező szegedi koszorúzókat még a buszból sem engedték kiszállni”. A Társaság idén márciusban, Bartók születésének 145. évfordulójára kiemelt jelentőségű ünnepséggel és koncerttel készül. Tudomást szerezhettünk az „itt élned … kell” értelmében példaértékű helytállást tanúsító Legendi Gézáról, gyönyörködhettünk a zalatnai festő megannyi alkotásában, majd szóhoz jutott a kortárs magyar zene is: Kincses Károly és Kolta Magdolna magyar fotográfiáért végzett munkásságának elismerésekor a fiatalon elhunyt Kolta Magdolna emlékének adózó zongoradarab csendült fel, Kurtág György műve (és nem hiányozhatott a rövid megemlékezés a szerző 100. születésnapjáról, jókívánságokkal).

 

Végül a Felvidéken 1686 körül letelepedett francia nemesi származású, hugenotta Fornet család generációkon átívelő nemzetszolgálatába kaptunk betekintést, amely négy generációból álló orvosi dinasztiát is adott hazánknak.

 

A gazdag tudásanyaggal élményszerűen gazdagodott hallgató alig akarta elhinni: mindössze két óra alatt történt mindez. Értékválságokkal terhes korunkban különleges ajándék, amely megerősíti az értékorientációba vetett hitet, és arra inspirálja az imígyen megajándékozottat, hogy a maga életében, munkásságában továbbra is megőrizze elkötelezettségét az értékek, az értékteremtés iránt.

 

Fittler Katalin