BODNÁR LÁSZLÓ

(1936-2005)

    2005. július 4-én 69 éves korában váratlanul elhunyt Bodnár László zongoraművész.

    1956–1961 között a Budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán zongora tanszakán Kadosa Pál és Nemes Katalin voltak a tanárai; 1961-ben zongoraművész tanári oklevelet szerzett. 
    1961–1974 között az egykori Fővárosi Zeneiskola Szervezet 9. számú, majd a XIV. kerületi Állami Zeneiskola zongora tanára, 1974–1996 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola főiskolai docense volt. 1974–1985 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola debreceni tagozatán zongora főtárgyat tanított, a Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskolából kikerült, karvezetés szakot végző hallgatók számára pedig kötelező zongora-melléktárgyat, de ellátott korrepetitori feladatokat is. 1980-tól tanított a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Budapesti tagozatán is. Kidolgozta a lapról-játék - korrepetíció tárgy metodikáját és tanmenetét, melyet később az összes tanárképzőn bevezettek.
    Főállása mellett mint zongoratanár és korrepetítor dolgozott a Komáromi városi Zeneiskolában (1986–1999), a Pomázi Zeneiskolában (1998–2000), a Solymári Hunyadi Mátyás Német Nemzetiségi Általános és Művészeti iskolában (1998–2004) is.
    1961-től rendszeresen szerepelt a Magyar Rádióban mint szólista és kamaraművész, de művészetét külföldön is ismerték és elismerték. 1985-től 5 évig a Népszínház ( Déryné színház) Operatársulatának volt a korrepetítor-karmestere (Kodály Z.: Háry János, Flotow: Márta, Offenbach: Párizsi élet, Hoffmann meséi, Rossini: Alkalom szüli a tolvajt stb.)
    1960-70-80-as években a fiatalok körében a komolyzene megkedveltetéséért, a zenei műveltség terjesztésében, az ízlésfejlesztésében jelentős szerepet vállalt, mint a Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezete Ifjúsági Bizottságának titkára. Az Országos Filharmónia közreműködésével szervezett ún. „Gördülő hangversenyek”szervezőjeként és művészeként is aktív volt: sokat játszott ismeretterjesztő koncerteken iskolákban, kultúrházakban, sőt munkásszállásokon. Aktívan részt vett a Tiszántúl zenei életében,zenekari esteken való közreműködésekkel és szólóestekkel.
    Kitüntetései: Miniszteri Dicséret (1973), Szakszervezeti munkáért – arany fokozat (SZOT 1974).