Búcsú Delley Józseftől*

Tisztelt gyászoló család, tisztelt kollegák, tanítványok, 
Szeged zeneszerető közössége!

 Delley Józseftől, a kiváló zongoraművésztől, főiskolai tanártól veszünk most fájó búcsút, akinek távozásával ismét szegényebb lett Szeged zenei élete.
 Évekig küzdött hősiesen a gyilkos kór ellen nagy önfegyelemmel, megbékélve sorsával. Tudtuk ezt, aggódtunk érte, de az utolsó napokig hittünk abban, hogy ez alkalommal nem következik be a diagnózis racionális végítélete... Es ist vollbracht – bevégeztetett – énekli szívbemarkolóan Bach János Passiójában az Evangélista – ami nekünk most különösen is megrendítő.
 A „nagy generáció “ tagjaként – Berdál Valéria, Sinkó György, Vántus István, Várnagy Lajos és Bódás Péter mellett – meghatározó egyénisége volt több mint négy évtizeden keresztül a szegedi zenekultúrának. Nagyon sokat kaptunk Tőle mi is, egykori és jelenlegi kollegák és tanítványok.
 Eredményes, önmagát állandóan művelő tanár volt, aki számos tanítványát indította el a zongoraművészi és tanári pályán. Széleskörű szakmai tájékozottsága, igényessége, példaértékű tulajdonságokkal társult. Őszinte, szerény, becsületes ember volt, akinek hivatástudata tiszteletet váltott ki muzsikustársaiból. A diplomahangversenyek és a vizsgák után megfogalmazott alapos, átgondolt, de mindenkor a szeretet erejével elmondott kritikája mindig tanulságos volt, és már csak ezért is hiányozni fog mindannyiunknak. Veszteségünk pótolhatatlan, mert nemcsak egy nagytapasztalatú muzsikustól, hanem egy igaz embertől is el kell búcsúznunk.
 2005. november 30-án Matuz Istvánnal tartott kamaraestünk után találkoztam Tanár úrral utoljára intézményünk falai között, a művész- szobában. Áradó szeretettel beszélt hozzánk. de valójában búcsúzni jött. A záró műsorszám Schubert: Du bist die Ruh, du bist der Frieden /Te vagy a csend, Te vagy a béke/ értelme szimbolikussá, de mára valósággá vált.
 Megdöbbenésünket titkoltuk, mégis szembetaláltuk magunkat azzal a megcáfolhatatlan igazsággal, hogy ilyen módon csak egyszer köszön el az ember kollegáktól, barátoktól...
 A Zeneművészeti Főiskolai Karon és annak jogelődjeiben tanítottál és játszottál számos szóló és kamaraesten. Állandó kamarapartnereddel, Bódás Péterrel kétzongorás és négykezes hangversenyeiteken a legnemesebb élménnyel gazdagítottál bennünket. E megszámlálhatatlanul sok hangverseny közül is a legemlékezetesebb maradt Bartók: Kétzongorás szonátájának előadása, Bach versenyművei, Mozart kétzongorás szonátája, négykezesei. A Beethoven interpretációdból a szenvedélyt, Debussy játékodból a színek végtelen gazdagságát, a felszabadult, örömteli mediterrán világot sugároztad. Fantáziád szabad szárnyalásával, ízes, igazi jó rubatokat hallottunk tőled Kodály Zoltán zenéjének megszólaltatásakor.
 Több évtizedes kiváló tanszékvezetői tevékenységed mellett a zongora módszertan óráid is legendássá váltak. Állandó zongorakísérője voltál a szegedi kórusoknak, és a Vaszy kórus fellépéseit nélküled el sem képzelhettük. Szegeden sokszor hallhattuk és felejthetetlen marad Főiskolánk Vegyeskarának szereplése, amikor a Négy szlovák népdalt, Bartók remekét zongorakíséreteddel, és feleséged, Delleyné Halama Piroska vezényletével, együtt adtátok elő. Gyakran meséltél nekünk mestereidről – Kertész Lajos, Solymos Péter, Hernádi Lajos professzorokról – a tőlük kapott inspirációkról. 
 A Zeneakadémia elvégzése után Szeged és az ország különböző hangversenytermein kívül sikerrel szerepeltél Csehszlovákia, Lengyelország, Bulgária, Ausztria és Japán különböző városaiban. 
 A Magyar Rádió és az Országos Filharmónia által szervezett koncerteken játszottál a társhangszereken is, így csembalón és orgonán. 
 Oktatói és művészi munkád több alkalommal került elismerésre. Így az Oktatásügy Kiváló Dolgozója, a Vaszy Viktor Emlékérem, a Kardos Pál Emlékérem után 2005-ben – a Magyar Kultúra Napján – a Kölcsey Emlékplakettet is átvehetted. Szeged város elismeréseként, amely város zenekultúrájáért oly sokat fáradoztál, elévülhetetlen eredménnyel.

Kedves Tanár úr! Drága Jóska!

Mindazt a sok értéket, igazi kincset, önzetlenséget, szeretetet, amit Tőled kaptunk, hálás szívvel köszönjük, és úgy érezzük, hogy kötelességünk és felelősségünk továbbadni azt az utánunk jövőknek.
 Szeretnénk hinni abban, hogy örök álmod olyan békés és derűs lesz, mint amilyet lényed mindenkor sugárzott felénk. „Ruht wohl, ruht wohl...” J. S. Bach: János Passiója zárókórusának hangjaival búcsúzom Tőled a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karának oktatói, hallgatói, dolgozói, jelenlegi és egykori tanítványaid és a barátaid nevében.
 Isten Veled, nyugodj békében!

Kerek Ferenc
zongoraművész