MASOPUST KATALIN

 

A fizikai kondíció és az elfáradás zenepedagógiai vonatkozásai

 

A zenepedagógia központi kérdése az elfáradás, mivel a zenetanulók terhelése az átlagosnál is nagyobb, a közismereti órákon felül kell a zeneórákat látogatni, és azokra felkészülni. A zenélést a közfelfogás tevékeny pihenésnek tekinti, amely csak részben igaz. A többnyire ülő helyzetben töltött elfoglaltság után a hangszertartások továbbra is a derekat, hátat veszik igénybe, valamint erőteljesen terhelik a központi idegrendszert. Nehezíti a helyzetet a zenélés ellentmondásos természete is. Miközben a muzsikálás bonyolult cselekvése fokozott oxigén és tápanyag utánpótlást igényelne, ez a hangszeres zenélés körülményei (ülő-, álló helyzet, keringést, légzést akadályozó tartások, figyelmi légzésgátlás stb.) miatt nem biztosított.

 

A fáradtságról a szakirodalomban többféle vélemény olvasható, amely sokszor egymásnak ellentmondó.

 

„Fáradtságon általában olyan élettani folyamatot értenek, amely valamilyen cselekvés – legyen az akár fizikai, akár szellemi ténykedés – következtében lép fel, az energetikai anyagok nagymértékű felhasználásával jár, és amelynek eredményeképpen az ember munkavégző képessége, ennek megfelelően teljesítménye csökken. Ezen objektívnak látszó teljesítménycsökkenés mellett azonban a cselekvéstől többé-kevésbé független tényezők (pl. betegség, hangulat, milieuben rejlő okok stb.) is kiválthatják az emberben a teljesítőképesség csökkenését, s okozhatják a fáradtsági tünetek szubjektív megnyilvánulását.” (Geréb, 1962. 11.)

A fáradékonyság egyénileg különböző lehet, a megterhelés elviselésének foka az egyénre jellemző pszichológiai indexnek tekinthető. (Geréb, 1962. 17 )

 

A fáradás lényeges jellemzője, hogy nem statikus jelenség, hanem szüntelenül változik. (Geréb, 1962. 19.) Az emberi teljesítmény periodikus, napszakonkénti ingadozása figyelhető meg. A teljesítőképesség fiziológiai ingadozását a következő ábra szemlélteti, mely szerint a teljesítőképesség maximuma délelőtt tapasztalható, dél körül hullámvölgy jelentkezik, ezután a teljesítmény emelkedése kisebb és rövidebb ideig tart. (Kelemen, 1981. 486.)

 

 

 

                                                                     

          

 

 

  Kelemen, 1981. 486.

 

A fáradtság alakulásának változását betűáthúzásos teszt eredményén az alábbi ábra szemlélteti. Eszerint a bemelegedés után tapasztalható az első csúcs, melyet visszaesés követ, végül a befejezés előtt ismét fellendülés tapasztalható. Ha három percnél nem nagyobb pihenőt iktatunk be, akkor újabb fellendülés tapasztalható. Túl hosszú szünet a teljesítmény csökkenéséhez vezet, mert kijövünk a gyakorlatból. (Kelemen, 1981. 488.)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

                            Kelemen, 1981. 488.

 

A fáradtság normális jelenség, a szervezet fiziológiai és pszichológiai működésének természetes velejárója. Önvédelmi funkciót lát el: a szervezet jelzi, hogy pihenést kíván annak érdekében, hogy fenntarthassa erőnlététét. Hosszabb ingerlésre az idegsejtek gátlás alá kerülnek, amikor további ingert nem tudnak fogadni. A védőgátlás funkciója az, hogy megóvja a szervezetet a fáradtság elhatalmasodásától és ennek veszélyes következményeitől. Akkor válik kórossá az elfáradás, ha a szervezet olyan igénybevételnek van kitéve, amellyel megbirkózni csak nagy energiaveszteséggel, károsodás árán tud. (Geréb, 1962. 13., 15., 17.)

 

A fáradtság szubjektív érzése sokszor nem esik egybe az objektív fáradtsággal. Sokszor kisebb teljesítmény esetén is erős elfáradást érzünk, máskor nagy teljesítményt is elérhetünk a fáradtság különösebb jelentkezése nélkül. „Az ember nagyon frissnek érezheti magát, és amellett súlyosan elfárad – és fordítva.” (Geréb, 1962. 12.) Az objektív fáradtságnak mérhető viselkedéses jelei vannak (pl. teljesítmény romlása), a szubjektív fáradtság jellegzetes érzelmi állapot, mely esetén csökken az aktiváció és a motiváció és negatív érzelmek (kimerültség, ürességérzés) tapasztalható. (Dúll et al., 2004. 156.)

 

A zene sajátos doppinghatást jelent az avval foglalkozók részére. A zenére fogékony ember lelkesedését és aktivitását váltja ki még erősen fáradt állapotban is. A zene az agykérgi mezők széles rétegének változatos foglalkoztatásával üdítő hatást vált ki, ugyanakkor a zenetanulás tevékenysége igen megerőltető munkaterhelésnek számít. (Dr. Kovács G.- N. Pásztor, 1980. 18.)

Megkülönböztethetünk perifériás és centrális eredetű fáradást. Perifériás fáradás esetén a fáradtság oka a motoros egységben van, centrális fáradás esetén magasabb idegi struktúrákban rejlik a fáradás oka. Perifériás és centrális fáradtság jelentkezhet külön-külön, de egyidejűleg is. (Ángyán, 2005. 181.)

 

Nem könnyű feladat a fizikai és a szellemi fáradtság elhatárolása. Egyes vélemény szerint tisztán fizikai fáradtság nem létezik, mivel minden fizikai tevékenység igénybe veszi az idegrendszert is. (Kelemen, 1981 489,; Dúll et al. 2004. 157.). Más álláspont szerint a figyelmet erősen igénybe vevő munkánál (műszerkezelés, gépkocsivezetés, tanulás) is „elsősorban az izmok és az érzékszervek fiziológiás igénybevétele miatt jelentkezik a fáradtság.” (Kelemen, 1981. 489.)

 

Van olyan meghatározás is, mely szerint a szellemi és fizikai fáradtság élesen elkülöníthető: „A szellemi jellegű terhelések az idegrendszerben súlyzottan az ún. szellemi fáradtságot indukálják, amelyek az érzékelésben kifejeződő hatékony romlást, az érzelmi életben bekövetkező hangulatváltozást, összességében pedig a gondolkodásban, a tudatos feladatmegoldásban tapasztalható teljesítménycsökkenést indít el. Van, amikor a fáradtság izom eredetű, azaz az izmok rövid ideig tartó, illetve tartós működésére vezethető vissza.” (Rigler, 2001. 62.)

 

Szellemi fáradtság esetén az agykérgi működés megváltozik, ezt az EEG megváltozása jelzi: „alfa hullámainak maximális amplitúdója lecsökken, és e hullámok vonulata egyre rövidebb és rövidebb lesz.” (Geréb, 1962. 13.)                                                                                                                                                                        

 

Kísérletek bizonyították, hogy ugyanannak az embernek a hallásélessége 53%-os eltérést mutathat fáradás miatt, a tisztánlátás 33%-kal romolhat, a reflexidő pedig 0.3 sec.-ról 0.6 sec.-ra növekedett. (Szende, 1965. 196.)

 

A legmeglepőbb állítás szerint „eltérően a testi fáradtságtól, a szellemi fáradtság gyorsan megszüntethető a kiváltó tényező kiküszöbölésével.” (Ángyán, 2005, 184.)

 

A szellemi és fizikai erőnlét kapcsolatát hangsúlyozza Szende Ottó: „Az izmok precíz összjátéka, amely az eredményes hangszerjáték előfeltétele, szoros összefüggésben van a központi idegrendszer állapotával. Az idegrendszer legmagasabb szintjein játszódik le az a pontosan meghatározott ingereloszlás, az izgalmi és gátlási folyamatok szabályozott és pillanatonként változó viszonya, amely a szükséges mozgásnak a legjobban megfelel. Az idegrendszernek ezen részei különösen érzékenyek az erőnléti állapotok ingadozásaival szemben. A jó erőnlét lehetővé teszi a kedvező mozgáseffektusok kialakítását, míg a fáradtság előnytelen hatást fejt ki.” (Szende, 1965. 193.)

 

A fáradtság komplex reakció. Fizikai fáradásnál a döntő szerepet az izomzatban bekövetkező élettani változások váltják ki: tejsav felszaporodása, relatív oxigén-hiány, a túlmelegedés és a szénhidrát készlet kimerülése. (Bálint, 1972. 653.)

 

Az izomkontrakcióhoz a közvetlen energiaszolgáltatást az ATP (adenozin-trifoszfát, nagy energiatartalmú vegyület) szolgáltatja. A folyamatos izommunkához a szervezet a glikogén lebontásából nyeri az energiát. Oxigén jelenlétében egy glükózmolekulából 36 ATP molekula nyerhető (oxidatív glikolízis). Oxigén hiányában a folyamat során egy glükózmolekulából 3 ATP molekula, és melléktermékként tejsav keletkezik (anaerob glikolízis). Ez gyors energiaszolgáltató folyamat, de nem gazdaságos. (Ogonovszky, 2009. 405.)

 

 A fáradás egyik objektív mércéje a tejsav felszaporodása, amely oxigén-hiányos állapotban jelentősebb. A tejsav felhalmozódásának hatására csökken az izom ingerelhetősége, erősebb központi ráhatásra van szükség, Ennek következtében a központi idegrendszer is gyorsabban fárad ki. (Rigler, 2001. 59.) Oxigén hiányos (anaerob) körülmények között az izom hamarabb fárad ki, melynek magyarázata, hogy ilyen körülmények között az izom ingerlését végző átvivő anyag mennyisége csökken. (Rigler, 2001. 63.)

 

A statikus izomtevékenység fárasztóbb, mint a dinamikus. Ennek oka, hogy a nagy feszüléssel állandóan működő izomnak rosszabb az oxigén ellátása, valamint az összehúzódásra serkentő parancsok állandóan érkeznek az izomhoz. A dinamikus munkát végző izomnak ezzel szemben jobb a keringése, és a szakaszokban érkező parancsok közt van idő pihenésre. (Rigler, 2001. 63.)

 

Egy kísérlet során különböző hőmérsékletű vízbe mártott kézzel végeztettek izommunkát. Ennek eredményeképp bebizonyosodott, hogy az izomműködésnek legkedvezőbb a 18 és 26 Celsius fok közötti hőmérséklet. Ennél hidegebb, illetve melegebb hőmérsékleten hamarabb fárad el a kéz. (Ángyán, 2001. 91.)

A fizikai és szellemi fáradtság mellett endogén fáradtságról is beszélhetünk, amelynek kiváltó oka betegség, vitaminhiány, stb. lehet. (Dúll et al. 2004. 157.)

 

A fiziológiai okok mellett a pszichés tényezőknek is jelentős szerepük lehet a fáradtság kialakulásában. Ezek közül különös jelentősége van a monotóniának, melynek lényege, hogy a hosszabb időn át fellépő hasonló ingerek telítődéshez vezetnek, gátlásos állapotot hoznak létre. (Geréb, 1962. 22.)

 

A különböző emocionális állapotoknak is hatásuk van a fáradékonyságra. A sikerélmény, dicséret a fáradtság jelentkezését késlelteti, míg a kudarc, a becsmérlés korai fáradtságot idézhet elő. Az örömmel végzett munka az „energiák pozitív rendezettségét eredményezi”, míg a negatív élmények fásultsághoz, kedvetlenséghez vezetnek. Vizsgálatok megállapították, hogy a fájdalom, félelem növeli, a vidámság csökkenti a fáradtság érzését. (Geréb, 1962. 21., 22.)

 

Az érdeklődéssel végzett szellemi munka kevésbé fárasztó, mint a kényszerjellegű, mert önmagában az akaratlagos figyelemkoncentráció is nagy erőfeszítést követel. (Kelemen, 1981. 490.)

 

Az iskolai munkaszervezésben is számos tényező befolyásolhatja a fáradtságot. A rossz heti, vagy napi beosztás, rendszertelenség a tanításban, a nem megfelelően átadott tananyag, a túlméretezett házi feladatok kedvezőtlenül befolyásolhatják a tanulók teljesítményét. (Dúll et al., 2004. 157.)

 

A fáradtság következtében a teljesítmény romlásán kívül kedvezőtlen érzelmi tünetek is jelentkezhetnek: túlfűtött emocionális állapot, unalom, depresszió, félelem, kiábrándulás, szorongás. (Geréb, 1962. 13., 15.; Dúll et al. 157.)

 

A fáradtság nem elkerülhető, természetes jelenség. „A normális fáradtságnak szerepe lehet a teljesítményről való visszajelzésben, erre utal a „jóleső fáradtság” kifejezés is. A túlzott és különösen a kóros fáradtság kialakulását azonban el kell kerülni.” (Dúll et al. 2004. 158.)

 

A túlterhelésből adódó fokozott elfáradás általánosan sújtja a tanuló ifjúságot, „tanulóink többsége 8-12 órát tanul naponta, tehát jobban elfoglalt, mint a felnőtt, és igen sok a hipertóniás és ideges gyermek.” (Kelemen, 1981. 491.) A zenét tanuló növendékek helyzete az említett okok miatt ennél is nehezebb. A túlterhelés a teljesítményromláson, az érzelmi, és fizikai leromláson túl súlyos következményekhez vezethet: „Seitz a személyiség harmóniájának megbomlását tapasztalta erős fáradtság következtében.” (Geréb, 1962. 20.)

 

A fáradékonyság nagymértékben függ az alkati tulajdonságoktól: „A labilis idegzetű, gyengén fejlett testű, betegségekre hajlamos, vérszegény, nem eléggé edzett, gyenge állóképességű gyermekek teherbírása lényegesen kisebb. Azok a teljesítmények, amelyek az alkatilag szerencsésebb társaik számára elérhetőek, számukra megvalósíthatatlanok, vagy csak igen nagy erőfeszítéssel érhetők el. Az ilyen gyermek helyzete különösen nehéz, hiszen a követelményszint elérése sokszor az egészségüket veszélyeztető, tehát alkati tulajdonságaikat tovább rontó következményekkel járhat.” (Bencsik, 1974. 385.)

 

 Amint az elfáradás jelensége rendkívül összetett, a túlterhelés megelőzése is komplex pedagógiai feladat, mely két oldalról látszik megközelíthetőnek. Egyfelől az iskolának segítenie kell a tanulókat (és a pedagógusokat) a terhelésnek megfelelő teherbírás megszerzésében, másfelől gondoskodnia kell az oktatás terhelésének helyes szabályozásáról.

 

Az emberi szervezet egységes egészet alkot, minden része az összes többivel elválaszthatatlanul együttműködik. Az életfolyamatok meghatározó alapja a kielégítő sejtműködés. A munkaképesség akkor jó, ha a szervezet sejtfunkciói normálisak és jól összehangoltak. A sejtfunkció normális volta a sejt anyagcseréjétől függ. Az anyagcsere során a sejteknek pótolniuk kell az elhasználódott építőanyagaikat, és az energiatermeléssel elfogyasztott anyagokat, valamint el kell távolítaniuk az e folyamatok során keletkezett salakanyagokat, mert ezek mérgeznék a szervezetet, zavarnák a működését.

 

A normális sejtanyagcsere biztosításához szükséges a folyamatos tápanyag és folyadék utánpótlás, valamint az élénk keringés és légzés. A sejtekhez a keringés révén jut el az emésztőrendszerből felszívódott tápanyag és a légzés által felvett oxigén. A keringés szállítja el a kiválasztó szervekbe a salakanyagokat.

 

Edzetlen szervezetben a keringés és légzés gyenge, ezért a létszükségletű tápanyagok sejtekhez történő szállítása, és a salakanyagok sejtekből való elszállítása nem kielégítő.

 

Az edzés sokoldalúan teremti meg a szervezet számára a kedvezőbb életműködések feltételeit. Felnőtt emberben a szív verőtérfogata (egy szívösszehúzódás által kilökött vérmennyiség) átlagosan 80 ml. Jól edzett emberben ez a mennyiség elérheti a 140-160 ml-t is. Ezt a szívizom megerősödése és a kamratérfogat növekedése teszi lehetővé. (Ángyán, 2005. 164.). Az edzett szív tehát nagyobb teljesítményre képes, ugyanakkor viszont tökéletesebb a pihenése. Az edzés következményeként a szív gazdaságosabban, nyugodtabban működik, nagyobb pihenők kerülnek az összehúzódások közé. (Obál, 1986. 1090.)

 

Edzett emberben a tüdő működése is kedvezőbb. A légzőfelület megnagyobbodása és a légzőizmok megerősödése által nő az oxigénfelvevő képesség. A légzési kapacitás percenkénti 7-8 liter levegőről 70-80 literre nőhet. A szívműködéshez hasonlóan az edzett tüdő is gazdaságosabban működik, az összehúzódások száma a percenkénti 14-16-ról 10-12-re csökkenhet. (Obál, 1986. 1091.)

 

A rendszeres testedzés hatására nagyobb aktivitással működnek az energiát szolgáltató folyamatok. A máj és az izom glikogénraktára jelenti a szervezet számára a gyorsan mozgósítható energiakészletet. Míg edzetlen emberben ez 200-400 gramm, edzett emberben 500-700 gramm is lehet. Az izomvérkeringés javulása is segíti a kedvezőbb élettani folyamatokat, edzett izomban dúsabb a hajszálér hálózat. (Obál, 1986. 1091.)

A szervezet állandóan alkalmazkodik a külső és belső környezet változásaihoz. Életszükséglet, hogy eközben a szervezet vegyi folyamatainak állandósága megmaradjon (vércukorszint, vér ásványi anyag összetétele, stb.). A terhelhetőségben szerepet játszik, hogy az idegi és hormonális szabályozás mennyire képes ezt fenntartani. Az edzés fontos szerepet játszik abban, hogy ezeknek a folyamatoknak alkalmazkodási képessége kialakuljon. (Obál, 1986. 1092.)

 

Fontos feladat az oktatás szervezésében a változatosság megvalósítása annak érdekében, hogy a monotónia kedvezőtlen hatását elkerüljük. Lényeges a pozitív motívumok kialakítása, mivel a tudatosan és örömmel végzett munka fokozza az energia intenzitását. Törekedni kell arra, hogy a tanulók fejlettségi szintjéhez igazodjanak a feladatok és így a sikerélmény biztosítva legyen. Az órarend megtervezésénél ajánlatos a fáradtság napokon, illetve heteken belül megmutatkozó periodicitásának figyelembe vétele. (Bencsik, 1974. 389.; Dúll et al. 2004. 158.) Nagy jelentősége van a munka, illetve tanulás folyamatába illesztett pihenőidőknek. Kis szünetek (2-10 perc) beiktatásának optimális időpontja nem a teljesítménycsökkenés kezdete, hanem az azt közvetlenül megelőző szakasz. Nagyobb szünetek (20-60 perc) a komolyabb regenerálódást szolgálják, ajánlatos ezeket a bioritmushoz (pl. kora délutáni „holt” idő) igazítani. A hétvégi, 1-2 napos, 1-2 hetes, illetve a nyári hosszabb szünidő a tanévi terhelés kipihenését segítik. (Kelemen, 1981. 493.)

Az aktív pihenés jelentőségére is több tanulmány hívja fel a figyelmet. Kísérlet bizonyítja, hogy a kifárasztott izomcsoport hamarabb nyeri vissza munkavégző képességét, ha a pihenés ideje alatt másik izomcsoport (pl. másik kar) működik, mint abban az esetben, ha a pihenés alatt semmiféle tevékenységet nem végez az egyén. (Ángyán, 2001. 87.)

Szellemi munkát végzőknél a fizikai aktivitás különös jelentőségű. „Nagyon előnyös, ha a gyakorlás közben tartott szünetekben egyszerű légzési, valamint gimnasztikai gyakorlatokat végzünk. Az egyszerű reakcióidő mérésével végzett méréseink kimutatták, hogy ilyen gyakorlatok élénkítőleg hatnak a magasabb idegműködésre, serkentik az ingerfelfogó képességet, és így a következő gyakorlási periódusra kedvezően hatnak.” (Szende, 1965. 200.)

 

                Mindezek a megállapítások a zeneoktatásra is érvényesek. A zenélés során jelentkező elfáradás elleni küzdelemhez a Kovács – módszer komplex megoldást nyújt a muzsikálók részére kidolgozott edzésmódszer, valamint az oktatásban alkalmazható munkamódszer révén.

                A rendszeres edzések megerősítik a szervezetet, a szív és a tüdő működése erőteljesebb lesz, az izmok vérellátása javul, valamint az idegi és hormonális szabályozás alkalmazkodóképessége növekszik. Ezek a változások biztosítják a szervezet terhelhetőségét.

            A munkavégzés szokásos ütemezésének megváltoztatása a zenélés és a mozgásos tevékenység váltogatásával biztosítja a keringés és a légzés élénkségét, és ezáltal a sejtek folyamatos tápanyagforgalmának biztosítását. A munka és pihenés váltogatása (a „szendvics-szerkezet”) segít abban, hogy a szervezetet ne erőltessük túl az egyoldalú terheléssel.     

                Az edzésmódszer és munkamódszer elsajátítása mellett a Kovács-módszer pedagógiája útmutatást nyújt az életvezetési szokásokhoz is. Felhívja a figyelmet a nyugalmi pihenés, a helyes táplálkozás jelentőségére és a természeti környezet egészséges élethatásainak felhasználására.

 

 

Irodalomjegyzék:

 

Dr. Ángyán Lajos (2005): Az emberi test mozgástana. Motio Kiadó, PécsBálint Péter (1972): Orvosi Élettan. Budapest. Medicina.     

 

Bencsik Endre (1974): A fáradás és túlterhelés pszichológiai problémái. In: Dr. Geréb György: pszichológia. Tanárképző Főiskolai Tankönyvek. Tankönyvkiadó, Budapest.

 

Dúll Andrea, Urbán Róbert, Demetrovics Zsolt (2004): Fáradás és oktatásszervezés, fáradás az iskolában. In: N. Kollár Katalin -Szabó Éva (szerk.): Pszichológia pedagógusoknak. Osiris kiadó, Budapest.

 

Geréb György (1962): Kísérletek a fáradtság lélektanának köréből. Budapest. Akadémia Kiadó

Kelemen László (1981): Pedagógiai pszichológia. Tankönyvkiadó, Budapest

 

Dr. Kovács Géza – Négyesiné Pásztor Zsuzsa (1980): Munka és munkásvédelem a zenei szakmában. Budapest. Tanfolyami jegyzet.

 

Obál Ferenc Dr. (szerk.) (1986): Az emberi test. Gondolat Kiadó, Budapest.

 

Ogonovszky Helga (2009): Anyagcsere folyamatok izomműködés közben. In: Szatmári Zoltán (szerk.): Sport, életmód, egészség. Akadémiai Kiadó, Budapest.

 

Rigler Endre (2001): Az általános edzéselmélet és módszertan alapjai. Budapest.    

Szende Ottó – Nemessúri Mihály (1965): A hegedűjáték élettani alapjai. Zeneműkiadó. Budapest.