EMLÉKEIM - FÖLDES ANDOR ZONGORÁZIK 

A Nagy Magyar Előadóművészek sorozatban jelent meg a Földes Andor (1913-1992) zongoraművész játékát felidéző CD, a Hungaroton Classic gondozásában rövid időn belül immáron a második! Beethoven C-dúr és Esz-dúr zongoraversenye után ezen az ajánlott korongon Bartók, Kodály, Dohnányi és saját alkotásait játssza a világhírű művész. 
Nagyon gondosan szerkesztett válogatásról van szó a Schweitzer Radio, az AVRO Studio Hilversum, a RIAS Berlin /Deutschland Radio és a Saarlandisher Rundfunk stúdióiban 1955 és 1982 között készült felvételekből, melyeken Földes Andor elementáris érzelmi erővel, tisztán és csodálatraméltó alázattal közvetíti felénk kortársai és saját zongoramuzsikáját. Mivel a hiteles megszólaltatás titkairól lebilincselő élvezetességgel és tanulságosan szól Földes Andor Emlékeim c. könyvében (Osiris Kiadó, 1995 Budapest, fordította Földes Lili és Ódor László), a következőkben a CD tartalomjegyzékét hűen követve, az említett memoárból vett rövid idézetekkel igyekszünk párhuzamot vonni és egyúttal kedvet is csinálni Földes Andor könyvéhez és CD-jéhez egyaránt.

Bartók Béla: Szonatina
ťBartók Budapest régi negyedében lakott, a budai dombok oldalán, egy csöndes kis utcában, melyet Csalán utcának hívnak. Szerény családi házban élt. Bevezettek az egyetlen nagyobb helyiségbe, itt állt a zongora. A falakat a magyar paraszti művészet színpompás képei díszítették – gazdag szövésű faliszőnyegek, tarka színekben pompázó kendők és hasonló tárgyak. A zongora mellett a magyar parasztházak egyik jellegzetes bútordarabja – egy kelengyetartó – állott, melyet az ősi tulipánmotívumokkal gazdagon díszítettek. Bartók nem fecsérelte az időt formaságokra. Alighogy belépett a szobába, megkérdezte: Mit akar játszani nekem?” “Az Ön Szonatínáját, tanár úr!” – feleltem, és gyorsan leültem a zongorához, hogy ne fecséreljem az idejét. Amikor befejeztem, így szólt Bartók: “Érdekes, nagyon érdekes. Tetszik nekem. Nem találok semmi kifogásolnivalót abban, ahogy játszotta. Nem pontosan úgy adta elő, ahogy én szoktam, - nekem ez inkább egy naiv darab. Maga több virtuozitással játssza – de nekem tényleg nincs ellene semmi kifogásom. Azt hiszem, így sokkal nagyobb sikert fog aratni a közönségnél – játssza hát kérem ugyanúgy, ahogy most nekem…” Ť

Bartók Béla: 15 magyar parasztdal
ťKurtára fogott bánásmódját lassan-lassan kezdte feloldani, de csak a második látogatásomkor tisztelt meg azzal, hogy valódi beszélgetésbe bocsátkozzék velem. Még órákig nála maradtam azután, hogy előadtam a magammal hozott művet. Ez a 15 magyar parasztdal volt.
  Ez az első kotta azok hosszú sorozatában, amelyek Bartók vörös ceruzás megjegyzéseit viselik, és ezért ma már különleges történelmi dokumentum. Sohasem fogom elfelejteni, hogyan jegyezte be először Bartók a kottámba jelzéseit. Az ötödik darabban volt ez, mely fölött a scherzo jelzés állott. Miután eljátszottam, Bartók rámutatott azokra a taktusokra, ahol – egy ritenutóval – nyolcadok voltak nyomtatva és kijelentette, hogy ez nyomdahiba. „Itt helyesen negyedeknek kellene lenniök ritenuto nélkül.” – mondta. – „Miért nem módosítja akkor a nyomtatott kottát?” – kérdeztem tőle. „Minek is” – felelte Bartók. Úgysem lesz belőle második kiadás.” Először kaptam élő leckét Bartók pontosságigényéből és szerénységéből.Ť

Bartók Béla: Szonáta zongorára
ť  Az egyik délután egy fiatal zongorista kollégával találkoztam Bartóknál, ő os elő akart játszani neki valamit. Óriási erővel kezdte el “megdolgozni” az 1926-ól származó Szonáta zongorára c. darabot. Bartók a háta mögött állt, aztán gyengéde4n megérintette a vállát. “Kérem, ne olyan bartókosan” – mondta. Az a kevés zongorista, aki Bartók-művek eljátszására vetemedett, ilyen barikádot rohamozó, vagyis mintegy tüntető szellemben tette. Ezt vélték Bartók-stílusnak. Bartók azonban úgy gondolta, hogy nem kell minden zongoradarabját az Allegro barbaro stílusában játszani, hanem inkább franciás hajlékonysággal, mintha éppenséggel Raveltól lettek volna. Ezen én nagyon megdöbbentem, igazi meglepetés volt számomra.Ť

Kodály Zoltán-Földes Andor: Háry.János-szvit
ťNagy örömömre szolgált, hogy Kodály jelenlétében ismertethettem meg New Yorkot a Háry János-szvit általam zongorára írt feldolgozásával. 1947-et írtak, amikor Kodály és felesége az első, háború utáni utazásuk során az Egyesült Államokba is ellátogattak. A League of Composers (Zeneszerzők Szövetsége) Kodály tiszteletére hangversenyt rendezett, és ebből az alkalomból eljátszottam saját Háry János-zongoraátiratomat, valamint a Marosszéki táncokat, a Gyermektáncokat s a fekete billentyűkre írt kis kánonját. Az új darabok kéziratos kottáját maga Kodály hozta át nekem.
  Feleségével, Emma asszonnyal az első sorban ült, közvetlenül előttem. Hogy tetszett-e neki Háry-feldolgozásom, amelyet korábban se nem látott, se nem hallott? Efelől bizonytalanságban maradtam, noha – miközben játszottam – a szemem sarkából folyton rá-rápillantgattam. Az évek alatt, hogy nem láttuk egymást, ápolt szakálla kifehéredett, de gondolatai és érzelmei éppúgy, mint azelőtt rejtve maradtak legendássá vált szfinxszerű vonásai mögött. Annál mélyebben meghatott, hogy a hangverseny után jóváhagyását és jóságosan hangzó dicséretét fogadhattam.Ť

Dohnányi Ernő: Pastorale – magyar karácsonyi ének
ťTermészetesen gyakran muzsikáltam együtt tanárommal, Dohnányi Ernővel is. Az első koncertre pontosan emlékszem. Tizenöt éves voltam és a Fodor-féle magán-zeneiskola 25 éves fennállásának az ünnepén működtem közre, egy olyan koncerten, melyen ennek a nagyra becsült iskolának négy legjobb tanulója ízelítőt adhatott tudásából. Ekkor játszottam először Liszt Esz-dúrversenyét; és minden jel szerint jócskán megálltam a helyemet a vizsgán, mert néhány hónapra rá felettébb sajátságos felkérésben volt részem. Dohnányi magántitkára előzetes bejelentkezés után felkeresett minket és kijelentette, hogy a mester nagyon csodálkozik, hogy nem jelentkeztem a mesterképzőjébe. Nem is felkérés volt ez, hanem egyenesen parancs! Így lettem egy szempillantás alatt mesterosztályában tanuló-növendék és egy zongoraművészi diploma várományosa a budapesti Zeneakadémián, egy kivételes jelentőségű intézményben, amelyet maga Liszt Ferenc alapított. Amennyire vissza tudok emlékezni, hamarosan ezután eljátszottam még Beethoven Esz-dúr zongoraversenyét és Schumann Zongoraversenyét Dohnányi Ernővel; mindkét darabot egyébként először az életemben.Ť

Földes Andor: Két miniatűr / Két kis zongoradarab
ťKét Földes Andor jár lelkemben egész életemen át – egy fiatalabb, néha egészen fiatal lény és az, aki ma vagyok, akivé sok év alatt lettem.
  Vajon más emberek. Aki nem zenészek, nem zongoráznak. És nem hangversenyeznek ötven év óta mint én – vajon azoknak is megvan ez a szép lehetőségük?  Nem tudhatom. De egyet tudok. Nekem meg kell próbálnom problémáimmal elkészülni. A számomra életbevágóan fontos problémákkal, az interpretáció módjaival. Nagyon szép foglalkozás ez, az interpretáció módjaival. Nagyon szép foglalkozás ez, az interpretáció módjaival. Nagyon szép foglalkozás ez, és lehetőséget ad nekem arra, hogy életemet egyidejűleg több szinten élhessem.
  Ennek az „életpartitúrának a hangszerelése” csodás – és ha majd végül igazából megszólal az egész zenekar, akkor nagyon szép lesz a zene. Alig várom már.Ť

VALLOMÁS
Koncerten sohasem hallottam zongorázni – sajnos vezényelni sem – Földes Andort.  Tulajdonképpen egy kis szerencsével hallhattam volna, ugyanis 1968-tól gyakran szerepelt a magyar fővárosban és én akkor már igen sokat jártam koncertekre. Felvételeit hallgatva és koncertfilmjeit nézve így utólag az az érzésem, hogy Földes Andor számára a zongorázás az élet legszebb örömei közé tartozott és alkalmat adott párbeszédre Mozarttal, Beethovennel, Schuberttel, Bartókkal, Kodállyal és Dohnányival. Ez érződik a Földes Andor életművét bemutató magyar koncertfilmekből (Csenterics Ágnes munkái) éppen úgy, mint a Magyar Rádió Földes Andor felvételeit bemutató műsorokból (szerkesztők: Bánkuti Gábor és Veisz Gábor), az Óbudai Helytörténeti Múzeum “egyre élőbb” Földes Andor emlékszobájából (rendező: dr. Ujj Irisz). 
A most ajánlott Hungaroton CD egy újabb örömteli állomás a Földes Andor életművét méltóképpen bemutató és reprezentáló ünnepi megemlékezések, illetve kiadványok sorában.