Az esztétikai pedagógia angol elmélete

Herbert Read nemcsak kiváló író, kritikus és esztétikai teoretikus, hanem egyben a művészet útján való nevelés modern koncepciójának elméleti megalkotója, gyakorlati iránymutatója. Érdeklődési köre nem korlátozódik magára a művészetre, mint olyanra, hanem kiterjed a művészetnek az ember kialakításában betöltött szerepére.

Read véleménye szerint a művészet általában mindenkor az emberi öntudat fejlődésének lényeges tényezője volt, s jelenleg is az. A régi és modern művészettel foglalkozó számos, elmélyült tanulmányában hangsúlyozza meggyőződését, miszerint a művészet mindenkor eszköz volt arra, hogy az ember behatoljon a dolgok és körülmények lényegébe.¹

Read szerint a művészet célja nem az, hogy érzelmeket keltsen, hanem, hogy megtalálja az érzelmek kifejezésének formáit és megteremtse az érzelmek korrelátumainak objektív lehetőségét. Igyekszik meggyőzni arról, hogy a művészeti alkotás mindenekelőtt az ember emocionális lényére hat, tehát nem a gondolkodásra, nem a tudatos értelemre, hanem érzelmeire, intuíciójára, képzelő erejére van hatással.

A Read által javasolt művészet útján történő nevelési elmélet mindenekelőtt sajátos, eredeti esztétika elméletéből fakadt. Esztétikája az expresszió különböző fajtái közül egynek tartja a művészetet. Read szerint a művészet reális funkciója az „érzelmek kifejezésére és a nemzetközi megértés előmozdítására” támaszkodik.² A művészet hatása azonban a közönségre, teljes mértékben eltér attól a hatástól, amelyet a művész alkotó tevékenységével kelteni akart. Ezért - Read véleménye szerint - „a művész iránti elismerésünk elismerés az ember iránt, aki különös tehetsége segítségével megoldotta számunkra emocionális problémáinkat”.³ Azonban Read nem csupán ezen esztétikai koncepciója következtében jutott el a művészet útján való nevelés posztulátumának megfogalmazásához.

Esztétikai pedagógiájának másik forrása már közvetlenebbül kapcsolódik a mai idők tematikájához. Read elemzi a modern kort, különösen a modern ember helyzetét. Meggyőződése szerint az életkörülmények megkövetelik, hogy az emberek megőrizzék lelki egyensúlyukat. Érzelmi életüknek megnyomorodása, elszegényedése a mai idők alapvető hiányosságát jelenti és igen sok komoly lelki bajnak forrását.

Read eltűnődik azon, miképpen lehetne egészségesebbé, jobbá tenni a helyzetet. S a művészetben találja meg az optimális eszközt arra, hogy az ember visszaszerezze elvesztett lelki egyensúlyát, megtalálja a baj gyógyító orvosságát.

Read esztétikai pedagógiájának harmadik forrása is van, amelyet a nevelés lényegére vonatkozó filozófiai reflexióiból ismerhetünk meg. Read szerint mindenfajta nevelés alapja, hogy az ember meghatározott, értékesnek és jónak minősített életformát sajátítson el, olyant, amely alkotó tevékenységre támaszkodik. A nevelés célja - Read szerint - a mi számunkra ugyanaz, mint Platón számára volt: mindenkor az emberi magatartás erkölcsi és intellektuális tökéletességét jelenti. A művészet útján való nevelés alapja: az esztétikai élvezet érzetének összekapcsolása azzal, ami erkölcsileg jó, az esztétikai rossz érzésnek összekapcsolása azzal, ami morálisan rossz. A ritmus, a harmónia és az arányok által létrehozott kellemes érzést össze kell kapcsolni azzal, ami jó, a harmónia-hiány és a rút által keltett rossz érzést pedig azzal, ami rossz.

A művészet mutatkozik a legjobb eszköznek fenti cél megvalósítására. Read igyekszik meggyőzni arról, hogy mindenfajta nevelés alapja a művészet kell, hogy legyen. Mint megjegyzi, amikor a művészetről, mint a nevelés eszközéről beszélnek, gyakran félreértés merül fel. Ez akkor következik be, amikor öntudatlanul is, a művészeti folyamatoktól idegen, „autoritatív” koncepciókat hangoztatnak. A művészetet a nevelési folyamattal együtt identikus felfogásban kell tekintenünk, azzal természetes összefüggésben. A művészet - Read szerint kétfajta hatással van az ember kialakulására. Részint hatással van individualizmusára, az emberi magatartásnak egyéni jelleget kölcsönöz, másrészt kihatással van az ember társadalmi magatartására, előmozdítja az egyén integrációját a társadalmi életben. Read individualista filozófiája következtében nagyobb súlyt helyez a művészet útján történő nevelés fent említett első hatására. Azaz arra, hogy a művészet következtében az ember magatartása egyénibb, személyesebb lesz. Read meg van győződve arról, hogy a művészi expresszió egyéni megnyilvánulása, valamint az ember esztétikai érzéke értékes és érdekes anyagot szolgáltat az individuál-pszichológia témakörében, s az adott anyag felhasználható a nevelés elősegítésében.

Read felfogása szerint a művészet útján való nevelés, a nevelés olyan fajtája, amely alkalmas a modern ember lelki egyensúlyának megteremtésére. A művészet útján való nevelés megteremti a lehetőséget arra, hogy az ember spontán és alkotó módon éljen, megteremtse ösztönéletének, érzelmi életének és intellektualitásának harmóniáját. Miközben többször rámutat arra, hogy modern korunkban ez a harmónia megbomlott, kiemeli annak szükségességét, hogy a mai ember érzelmi életét és képzelőtehetségét alá kell támasztani. Az elmúlt korokban megvalósított nevelési elvek - Read szerint - főként az intellektus fejlesztésére fordítottak figyelmet. A legtöbb országban az ilyenfajta hagyományok gazdagok, a legtöbb országban ez a nevelési elv volt az uralkodó. A pedagógusok többsége meg volt győződve arról, hogy az ember intellektualitása következtében képessé válik arra, hogy uralkodjon magán, sőt környezetén is. Read szerint az egyoldalú diszkurzív és racionális gondolkodásfejlesztés előmozdította az ember belső egyensúlya megbomlását. Az embert madárhoz hasonlítja, mely csak egy szárnnyal repül. Ahhoz, hogy a repülés harmonikus legyen, vissza kell adni a madárnak elvesztett szárnyát, ahhoz, hogy az ember harmonikusan éljen, vissza kell adni számára az emberi természet figyelembe nem vett elemeit. Az intuíciónak és az intellektusnak, a képzelő tehetségnek és az értelemnek harmóniáját a művészet alkotásai szimbolizálják legmegfelelőbben. Read az ember általános harmóniájára vonatkozó elgondolásának megrajzolása után, részletesebben is meghatározza az esztétikai nevelés céljait: Ezek a következők:

1. Az emberi gondolkodás formáinak gazdagítása, - a képzelő-erő fejlesztésével, a vizuális nyelv használatának tanításával.

2. Az emberek közötti kapcsolatok eszközeinek kibővítése, - az „érzelem nyelvének” fejlesztése révén.

3. Erkölcsi nevelés, - amely alkotó módszerekre támaszkodik.

A fent említett célok közül az első, Herbert Read esztétikai elméletében mélyen megalapozott. A filozófiai és esztétikai érvekre épített alapvető tézise abból a meggyőződésből fakad, hogy „az emberi öntudat fejlődésében a képek megelőzik az eszméket”.⁴ A képet a szimbólum fogalmával analóg módon értelmezi. Felfogása ennél a kérdésnél közel esik Cassier - a későbbiek során Susanne K. Langer által továbbfejlesztett - elméletéhez.⁵ Ezen elmélet szerint a művészet gyakorlati tevékenység, melynek célja az emberi érzést kifejező szemléleti forma kialakítása.⁶

Read az öntudat általános jellegével foglalkozva, annak a nézetnek ad kifejezést, hogy a szimbólumok alkotása, valamint azok megértésének képessége az emberben rejtőző játékos ösztönök következménye. Ezek az ösztönök - s ennél a pontnál Read tudatosan bekapcsolódik Schiller teóriájához - az ember szimbolikus és metaforikus jellegű tevékenységeinek forrása, egyben pedig képzelőtehetségének tevékenységéhez is kapcsolódik. Read véleménye szerint az esztétikai nevelés folytán az emberek megtanulják a képek „olvasását” és megértését, ugyanolyan módon, miként képesek a szavak és gondolatok olvasására, megértésére.

A művészet útján való nevelés második célkitűzése végeredményben az elsőből fakad, az érzelmek kifejezésének és mások számára való átadásának kérdésével függ össze. A képzelőtehetség és annak megnyilatkozási formái bizonyos fokig az emberi természet sajátja. Azonban megnyilvánulhat a diszkurzív gondolkodásban és az érzelmi élet területén is. Read, aki rendkívül érdeklődik az érzelmi élet szerkezete iránt, megállapításaiban indokolja, hogy milyen módon alakul ki az embernél az „érzelmi nyelv”, a nem diszkurzív nyelvezet. Kialakulásának módszere a festményeken és a zenei hangokon keresztül vezet. Az érzelmi nyelv főfunkciója az emberek közötti megértés megteremtése. Read ezen megállapításnál Susanne K. Langer nézeteire hivatkozik. Langer meggyőződése szerint ugyanis nehezen lehet az ember belső tapasztalatait diszkurzív nyelv segítségével kifejezni, ezt a jelenséget ezért irracionálisnak nevezi. Arról van ugyanis szó, hogy a folyóbeszéd nem teszi lehetővé az egyes átélések precíz meghatározását, minőségi közlését. Nem lehet példának okáért diszkurzív módon közölni, hogy az adott öröm, vagy az adott szomorúság mennyiben különbözik más hasonló érzésektől. Langer azt állítja, hogy az érzelmi élet nem irracionális, csak éppen sajátos megnyilatkozási formája rendkívül eltér a logikus gondolkodástól, viszont hasonló a művészet dinamizmusához, minthogy a művészet annak természetes, optimális szimbóluma. Read Langer fejtegetésére hivatkozva kijelenti, hogy minden művészeti alkotás az „érzelmi nyelv” megnyilatkozása. Szimbolizálja az „egyéni tapasztalatok dinamikájának négy elemét: az alkotó lendületét (a bergsoni élan vital-t), a fogékonyságot, az érzelmet és az emóciót”.⁷ Az emberek az esztétikai nevelés segítségével megszerzik a képességet ezen sajátos „nyelv” használatára és ennek révén képesek lesznek saját érzelmeik és átélésük egyéni, művészi alkotó kifejezésére, valamint az általuk látott művek emocionális tartalmának megértésére. Ilyen módon az „érzelmi nyelv” elmélyíti az emberek közötti kölcsönös megértést, különösen a legszemélyesebb átélések területén. Az ember belső átéléseit kifejező szimbolikus „érzelmi nyelv” fejlesztésénél, miként a képzelőerőt és a tevékenységet kifejező vizuális nyelv kialakulásánál, a művészetnek elsőrendű szerepe van.

Szeretném felhívni az olvasó figyelmét a readi „érzelmi nyelv” és a művészetben lévő emocionális tartalom „ragályának” tolsztoji elmélete közötti hasonlóságára, úgyszintén arra a körülményre, miszerint Read tudatosan közeledik egyes pszichoanalitikusok nézeteihez. Azoknak a pszichoanalitikusoknak felfogásához, akik előszeretettel hangsúlyozzák a tartalom és esztétikai értékek interszubjektív jellegét. Újdonságot jelent azonban Readnél az ezen elemeknek pedagógiai tételekként való alkalmazása.

Read szerint az esztétikai nevelés harmadik célja, az erkölcsi nevelés. Nézete szerint a nevelés az emberben lévő jó szokásoknak kialakításán alapszik. A probléma lényege, hogy feleletet adjunk a következő kérdésre: Milyen módon lehet jó irányba terelni az erkölcsileg közömbös, vagy lényegében egyenesen önző emberi hajlamot és megakadályozni azt, miszerint rossz irányba fejlődjön. Egészen a mai időkig az erkölcsi nevelésre vonatkozó teóriák többségében a parancsok és tilalmak módszere dominál. Ezt a módszert Read élesen bírálja és rámutatat arra, miszerint nem járt semmiféle pozitív eredménnyel. Meg van győződve arról, hogy a művészet nevelő funkciója elemzése révén lehetővé válik egy újfajta nevelési módszer kialakítása, amely a művészetben lévő helyes viselkedési példák felhasználásával, a példákra való biztatással, megfelelő nevelési körülmények igénybevételével a példák követésére kényszerít. Az értékes művészi alkotás által mutatott példák (ezek kritériumának megállapításánál Read hajlandó Platon elképzeléseit követni), hatással vannak a közönség értelmére és képzelőtehetségére és - az erkölcsi szabályoknál nagyobb mértékben - mozdítják elő a helyes erkölcsi magatartás megtanulását. Read ennél a kérdésnél is igyekszik az ókori filozófia és pedagógia bizonyos elemeit összeegyeztetni a modern pszichológia posztulátumaival. Kétségtelen, hogy az erkölcsi nevelés ilyenfajta módszere természetes és logikus következménye annak, hogy Read nagy jelentőséget tulajdonít a képek és a képzelő erő szerepének, a modern ember magatartásának kialakításával kapcsolatban. A művészet mintát mutat, amely - az esetben, ha azt a közönség magáévá teszi - követésre méltó mintaképpé válik. Természetesen sem a minta meglátása, sem az azzal létesített szubjektív kontaktus, sem az adott mintakép elfogadása és annak „igazinak” való elismerése automatikusan nem következik be. Bizonyos meghatározott értékeket, minden ember egyéni módon, individuális átélései és tapasztalatai tükrében felfedezhet. Read ilyen módon érkezik el tapasztalati koncepciójának megalapozásához. A tapasztalatot a nevelési folyamat alapjának tekinti. A tapasztalatban realizálódik ugyanis az ember szubjektív individualista ösztönös kapcsolata a valósággal. Ezen kapcsolat tükrében lehetséges csupán az erkölcsi nevelés megvalósítása, amely Read koncepciójában a pszichikai harmóniához és egyensúlyhoz kapcsolódik. Read felszólítja olvasóit: „Neveljétek gyermekeiteket az esztétikai harmónia törvényeinek tiszteletére és akkor természetes módon, elkerülhetetlen létrehozzátok bennük az értelem és az érzelem harmóniáját”.⁸

Herbert Read elmélete rámutat a művészet különleges értékére, az emberi képzelőerő gazdagodása, az érzelmi élet kifejlődése és elmélyülése, valamint az erkölcsi nevelés szempontjából. Különböző munkáiban, másfajta filozófiai, illetve esztétikai jellegű fejtegetései során is megnyilatkozik pedagógiai véleménye. Az „Education through Art” című terjedelmes, pedagógiai és esztétikai kérdéseknek szentelt műben részletesen ismerteti nevelésügyi és esztétikai felfogását, konkrét gyakorlati posztulátumokkal kapcsolatban is.9 Könyvében számos elméleti meghatározást találunk, mely mutatja érdeklődését a pszichológia, különösen a pszichoanalízis iránt; úgyszintén értékes nevelési útmutatást találunk művében.

Nézete szerint a művészet útján való nevelést három szakaszban kell megvalósítani. A három szakasz megfelel az emberi fejlődés három korszakának.

- Az első szakasz, amely körülbelül a gyermek hetedik életévéig tart, a gyermeknek a világgal és az őt körülvevő valósággal szembeni természetes kíváncsiságát használja ki. Nézete szerint ezt a kíváncsiságot a művészet útján való neveléssel lehet kielégíteni.

- A második szakasz a gyermek nyolcadik életévében következik el és tizennegyedik életévéig tart. Ilyenkor a megismerés iránti vágyát kell fejleszteni és kielégíteni.

- A harmadik szakasz a huszadik életévig tart, amikor is a fiatal ember felfedezi a világban tapasztalható értékeket és kialakítja gondolkodását. Read szerint különösen az élet ezen harmadik szakaszában kell fejleszteni a fiatal nemzedék képzelő tehetségét. Read genetikai pszichológiájának tézisei szerint indokolja a művészet útján való nevelés jelentőségét. Nézete szerint azonban nemcsak a fejlődési körülmények döntőek a művészet útján való nevelés értékelése, valamint az abból adódó variánsok alkalmazása szempontjából. Tudatában kell lennünk a lelki típusok egyéni különbözőségének is. Read az Education through Art című könyvében nagy figyelmet szentel a modern pszichológia tipológiai sokrétűségének. Felfogása közel áll Jung tipológiájához. Jung, mint ismeretes, két alapvető típust különböztet meg. Read szerint a vizuális típusnak Jung teóriájában az extravertált típus felel meg, az „átélő” típusnak pedig a Jung-féle introvertált.

Read nagy jelentőséget tulajdonít a gyermekek és az ifjak aktív tevékenységre való nevelésének. Meggyőződése szerint azonban a művészet útján való nevelés gyakorlatban nem elégedhet meg a tevékenység megszervezésével. A nevelés feladata, elősegíteni:

a) az észlelés és megérzés különböző módjainak koordinációját mind az esztétikai értékelésnél, mind más körülmények között,

b) az érzelmek kifejezését kommunikatív formában,

c) mindenfajta intellektuális tapasztalat kifejezését kommunikatív formában, mely tapasztalatok különben a tudatalatti rétegekben maradnának,

d) a saját gondolatok adekvát kifejezésének képességét.

A művészet útján való nevelés teljes mértékű megvalósítását Read az alábbi három módszerben látja:

1. A művészi kifejezés szabadsága, mely lehetővé teszi a gondolatok és érzések másokkal való közlése szükségletének kielégítését.

2. Megfigyelés, mely lehetővé teszi a tudás gazdagítását és a benyomások regisztrálását.

3. Értékelés, mely a külső, másoktól szerzett megnyilatkozásoknak megfelelően alakul, amely a belső világunk értékelésének felel meg.

Herbert Read, esztétikai pedagógiájával különleges, vezető helyet foglal el a művészet útján való nevelés modern elméleti koncepcióinak megteremtői között. Pedagógiájának fő célkitűzése a modern ember pszichikai fejlődésének tökéletes kialakítása és harmóniája. Read mesteréhez és tanítójához, Martin Buber filozófushoz hasonlóan gyakran emlékeztet arra, hogy a helyes nevelés feltétlenül szükséges feltétele - a szabadság. Szemben áll a dresszúrával, a túlméretezett didaktizmussal.

Az Országos Pedagógiai Könyvtár fordítása

1. Herbert Read: Art Now, London, 1948, Faber a. Faber; - A Concise History of Modem Painting, New York, 1959, Frederick A. Praeger; - The Grass Roots of Art, Lectures on Social Aspects of Art in an Industrial Age, London, 1955, Faber a. Faber; - Icon and Idea, London, 1955, Faber a. Faber; - The Philosophy of Modern Art, London, 1952, Faber a. Faber.

2. Herbert Read: The Meaning of Art, - 260. oldal.

3. Ibid - 261. oldal.

4. Herbert Read: Icon and Idea, 5. oldal.

5. V. ö.: Susanne K. Langer: Philosophy in the New Key, A Study in the Symbolism of Reason, Rite and Art. A Mentor Book, New York, 1942; - Feeling and Form. A Theory of Art Developed from Philosophy in The New Key, London, 1953, Routledge and Kegan Paul; - The Culture Importance of the Arts. W: Aesthetic Form and Education. Edited by Mihael F. Andrews, Syracuse University Press, 1958.

6. Susanne K. Langer esztétikai nézetéről B. Chwednczuk cikket közölt az "Estetyka" 1961. R. II. számában.

7. Art end Education, - 26. oldal.

8. Art and Education - '27. oldal.

9. Herbert Read: Education Through Art, London, 1943, Faber a. Faber.