Héjjas Zsuzsa

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Kedves Kollégák!

 Előadásom nyitányaként tekintsenek meg egy rövid filmet, mely kísérleti tanításom első évében az 1995–96-os tanévben készült Kecskeméten, a Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézetben.

 Több évtizedes pedagógiai tapasztalat birtokában elkezdtem keresni a kezdők zongoratanítása területén egy olyan utat, ahol a technikai készségfejlesztés együtt jár a hallásfejlesztéssel, a zenei értelem neveléssel, és ahol a hangszertanulás a kisgyermeknek kezdettől fogva örömforrást jelent.
Úgy gondolom ezek a célok Kodály Zoltán irányelveinek a pedagógiai gyakorlatba történő átültetésével és Kurtág: Játékok című zongorasorozatának a felhasználásával megvalósíthatók.
Kodály Zoltán három fontos alapelvre hívta fel a figyelmet a hangszertanulás kezdetén.
 – az ének vezető szerepe
 – megfelelő zenei anyag kiválasztása
 – a kottaolvasási készség kialakítása

Nézzük meg ezeket egy kicsit közelebbről:
 – Az ének vezető szerepe: a zene auditív művészet, így megtapasztalásában a hallásnak van fontos szerepe. Fő feladatunk tehát a hallás fejlesztése, a halláskultúra megteremtése. Ennek legeredményesebb eszköze az ének, hisz az ember legtermészetesebb zenei tevékenysége, és mindenki számára elérhető. Általa fejlődnek legjobban zenei képességeink, értjük meg a zene szerkezetét, azt, hogy mi a zenei szó, mondat, hogyan kell értelmesen tagolni. Nem utolsó sorban e tevékenységgel zongorázásunk is énekszerűbbé válik.
 – Megfelelő zenei anyag: Kodály a zenetanulást a nyelvtanuláshoz hasonlította. Szerinte valaki akkor tud jól megtanulni egy idegen nyelvet, ha már tisztában van saját anyanyelvének szerkezetével, logikájával. Ugyanez vonatkozik a zenetanulásra is. A kisgyermeknek először a zenei anyanyelvet kell megtanulni, megismerni annak szerkezetét, nyelvtanát, és miután ebben meggyökeresedett, ismerhet meg más zenei világot. Természetesen az anyanyelv anyagát a magyar népdal képezi. Népdalaink legősibb rétege a kisgyermek által is könnyen követhető ritmus, dallam és formavilága csodálatos egyszerűséggel tárja elénk a pentatónia világát. Pentaton dallamaink természetes hangköz-fordulataival (mellőzve a kisszekund lépést) a hallásfejlesztés optimális alapjául szolgálnak. Mindemellett „nemzeti, kulturális hagyományaink őrzői, – a legtöbbet fejez ki a nemzet lelkéből a legtökéletesebb formában” — írta Kodály 1929-ben  a magyar népdalról. Hol találjuk meg ezeket legkönnyebben a zongorán? A fekete billentyűkön, hisz még színben is megkülönböztetve tárják elénk a pentatóniát, annak ugrásait és lépéseit.
 A kottaolvasási készség kialakítása: Kodály szerint a jó kottaolvasási készség feltétele, hogy a gyermek által is könnyen követhető módozatokban tanítsuk. A ritmus és dallam nehézségeit külön-külön kell legyőzni. ELőször a ritmus írását, olvasását tanítjuk, s miután ez folyékonyan megy, térhetünk rá a dallam írására, olvasására, annak is különböző fokozataira. E kezdő fázisban a legalkalmasabb eszköz a relatív szolmizáció.

Figyelembe véve ezeket az irányelveket, kidolgoztam egy programot, melynek éves lebontása a következő: az első évi programom vokális és hangszeres anyagot is tartalmaz. Az énekes rész fő gerincét az énekes játékok képezik, a hangszeres rész Kurtág: Játékok című sorozatán alapszik. Mindkét zenei anyagban közös, hogy a gyermek legősibb ösztönére, a játékra épül, ugyanakkor alapját képezik annak a fejlesztő munkának, melynek során megvilágosodik az a folyamat, hogy a játékból kiindulva hogyan válik növendékeink zongorajátéka intellektuális tevékenységgé.

Most pedig rátérek az első év zenei feladatainak rövid ismertetésére:
Ritmus területén:
 – egyenletes lüktetés megéreztetése
 – a dalok ritmusának kiemelése, összekapcsolása az egyenletes lüktetéssel
 – tá, ti–ti, tá–szünet, félhang, fél–szünet, egész–hang, egész–szünet értékek tudatosítása
 – gyors–lassú érzékeltetése
 – 2/4 és 4/4-es ütemben való tájékozódás
 – a motívum, mint a legkisebb zenei egység érzékeltetése, reprodukálása (a magyar népzenében ez általában 4 lüktetés, ritkán 6 lüktetés terjedelmű)
 – ritmus improvizálás
 – többszólamú hallást, kétszólamú ritmusgyakorlatok és ritmus kánonok formájában fejlesztettem.
Dallam területén:
 – a pentatónián keresztül eljutni a pentachord hangkészletig
 – magas–mély, halk–hangos érzékelése és reprodukálása énekhangon és hangszeren
 – dallammotívumok nyitó–záró jellegének megéreztetése, reprodukálása
 – dallami összefüggések, kérdés–felelet periódus megéreztetése
 – dallam improvizálás
 – a többszólamú hallást elsősorban a gyermekdalok kánonban éneklésében és zongorázásában fejlesztettem
A zenei írás–olvasás területén:
 Kiindulva az egyszerű ritmus írás–olvasásból a szolmizációs hangok betűkottás jelölésén keresztül a végső cél az abszolút rendszer tudatosítása volt. Ebben az évben a nagy G-től a kétvonalas Á-ig tanultuk meg az ABC-s hangokat  m – r – d hangkészletű gyermekdalok transzponálásával.
Játéktechnika területén:
 – egyujjas legato játék váltott karral, majd az öt ujj legato játékának kialakítása
 – portato, staccato alapbillentések megvalósítása
 – tükörkép, unisono, kétkezes játék
A játéktechnika megalapozásában nagy segítséget jelentettek Kurtág: Alapelemek gyakorlatai, melyek a szigorú kötött szabályok betartása mellett a szabad fantáziára és a természetes játéktechnika alapvető mozgásformáira épülnek.

Az első évben, – amit a kezdő filmben láttak – csoportos óra keretén belül, heti 2 x 45 percben végeztem fejlesztő munkámat. Úgy gondolom, hogy ebben a formában lehetőség van arra, hogy a gyermekjátékok megelevenítése, a játékos tanulás, a társas zenélés pedagógiai, pszichológiai és zenei előnyei mind megvalósuljanak. 

A következő 2. évtől növendékeimet egyénileg, heti 2 x 30 percben tanítottam. Ettől az évtől kezdve az elméleti képzésre a zeneiskolai szolfézsórák keretében került sor. Ennek az évnek zenei anyaga főleg pentachord hangkészletű zongoramuzsika. Az ehhez kapcsolódó zenei feladatom az előző évben – a ritmus, dallam, forma, kotta írás–olvasás területén – tanultak elmélyítése volt a hangszeres zenében. Ezt az anyagot kiegészítettem:
 – ritmus területén: ti szünet, pontozott félkotta tudatosításával, a 3/4-es ütemben való tájékozódással
 – dallam területén: a diatóniával, dúr és moll hangsorral
 – zenei írás–olvasás területén: A nagy C, D, É, F, a kétvonalas H, a Fisz, Cisz, B módosított hangok tudatosításával
 – játéktechnika területén: A hüvelykujj alátevéses gyakorlataival, a két kéz ritmikai és játékmódbeli függetlenítésével

Felhasznált kottairodalom:
Bartók: Mikrokozmosz I.
Kurtág: Játékok I.
Kodály: 12 kis zongoradarab
Papp L.: 27 kis zongoradarab
Papp L.: Első játékok a zongorán
Magyar szerzők zongoradarabjai
Zongoraiskola kezdőknek I.
Teőke M.: Válogatott etűdök I.
Türk: Gyermekévek
Kabalevszkij: 12 könnyű zongoradarab
Négy és hatkezesek
Aszalós T.: A zongorázó gyermek III.
Teőke M.: Egy – mással
Sugár R.: Magyar gyermekdalok

Az ezt követő 3. évben  programom beleolvadt a zeneiskolai tanterv által meghatározott követelményrendszerbe, tantervi programba, kiegészítve Kodály: 24 Kis kánon fekete billentyűkön című kottával, mely elsősorban a polifon hallás fejlesztését szolgálta.

Hallgassanak meg ebből egy kánont kétféle feldolgozásban.

A következő rövid filmben szeretném összegezni az eddig elmondottakat, vagyis, hogy ezzel a szemlélettel hogyan tanítok meg egy zongoradarabot. Összevágtam egy rövid szekvenciát Bartók: Mulatság című darabjának tanítási menetéből. A film, az első (bemutató) óra rövid részletével kezdődik, majd a második (feldolgozás) óra kis részletével folytatódik és végül az ötödik órán elhangzottakkal zárul, amikor egészében hallják a darabot. 
Befejezésül hallgassák meg Kurtág: Hommage ŕ Kodály című darabját, melynek technikai nehézségeit Kurtág: gyakorlatával készítek elő.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket!