Az élőzene és gépzene befogadásának hatásvizsgálata

    A gépzenével történt vizsgálat eredményeinek leírása, elemzése

    A tanulók zenei preferenciáinak áttekintése előtt megvizsgáltuk zenei előéletüket, azaz, tanultak-e zenét, s ha igen, kb. hány évet. A tanulók zenetanulásban való részvételének arányát százalékban adtuk meg, évfolyamonként és nemek szerinti bontásban. A zenei tanulmányokban eltöltött időt csak a táblázat fejlécében megadott időosztályokban vizsgáltuk. Finomabb osztások esetén túlzottan elaprózottak lettek volna az adatok. Bonyolultabb elemzés nélkül is szembetűnő, hogy a lányok részvétele a zenetanulásban messze kedveltebb, mint a fiúk körében.
    Általános iskola felsős osztályaiban és főként gimnáziumban felvetődhet a kérdés, hogy akik alacsony évszámot (1, vagy 2-4) írtak a zenetanuláshoz, azok vajon idejében elkezdve zeneiskolai tanulmányaikat azt abbahagyták-e, vagy csak az utóbbi időben kaptak-e kedvet ezekhez? Ezt sajnos jelen esetben nem tudjuk megválaszolni.
    Térjünk rá az egyes zenékre leadott szavazatok elemzésére!
    Az analízist a lejátszóról elhangzó sorrendben végzem.
    Elsőként a fúvóstrió volt hallható. A legmagasabb preferenciát a 3. osztályban érte el, ahol az osztályátlag 6,26 volt, de a negyedikesek se sokkal maradnak el tőlük; a legkevésbé a 7. ill. a 6. osztálynak tetszett a felhangzó idézet. Minden osztályban nagy a szórás: elég széles skálán osztályozták. Harang alakú görbét lehetne e zene összesített osztályzataiból készíteni. Legsűrűbben az ötös ítélet fordult elő: 30-szor. Érdekes a 6. évfolyamosok antiharang-görbéje: ők nagyon szélsőségesen osztályozták, vagy tetszést, vagy abszolút elutasítást olvashatunk ki a sorok mögül. Általában a semleges viszonyulás jellemző e zenéhez, amit az átlagok összege is jelez. Szinte senki nem ismerte ezt a zenét.

    A következő részlet a szüleink generációjának a zenéje, a Bad Boys együttes előadásában. A gyerekek reakciói is egészen különlegesek voltak. Alsó tagozaton kollektív eufória tört ki az osztályokban: a szám ritmusára mozogni kezdtek, csaknem táncra perdültek. Ezt a jelenséget a gyermekkor ritmus-vágyával magyaráznám. Gondoljunk csak a gyermekmondókákra, amelyek sokszor nagyon ritmikus, ugyanakkor teljesen halandzsa szövegek. A felső tagozaton és a gimnáziumi osztályokban vagy közömbös, vagy elutasító volt a hozzáállás a nagyfokú ismertség ellenére is.
    Ez a fajta viselkedés az osztályzatokban is megmutatkozik: a 28 harmadikos tanulóból 22 értékelte 10-re ezt a számot, ami 9,07-os átlagot eredményezett! Ahogy haladunk életkorban felfelé, úgy csökken e zene elfogadottsága. A gimnáziumi osztályok egyesített átlaga már csak 3,91, míg a 6. évf. és 7. évf.-ban a köztes 6,45-öt adták.
    Harmadik zeneként a Messiás egy rövid tétele következett. Ez a zene is az alsó két osztályban volt a legnépszerűbb, valószínűleg a basszus vehemens indítása, azt követő zenekar-kórus tutti és a viharos befejezés miatt. Ez sok gyereket magával ragadott. Beszédes a 14 maximális pontszám e két osztályból. Egyesített átlaguk 6,54, ami pozitív hozzáállást takar; a felső 4 osztályban ez a mérleg inkább a negáció felé billen. Ezt a zenét se ismerte szinte senki.
    A következő elhangzó részlet egy Bródy szám volt. E zene befogadásában is az életkor függvényében folyamatos elfordulás tapasztalható. A harmadikosok 13 maximális pontszámához képest erős kontraszt, hogy 9-ben és 10-ben így senki nem szavazott. A 4. és a 6. osztályokban egyenletesen eloszlik az értékítélet, tízes skálán közepes átlagot produkálva.
      Ezután csendült fel a Heidenröslein c. Schubert-dal, németül. A leginkább megdöbbentő számadat a 7. osztály 2,85-ös átlaga. Nincs mit szépíteni, az abszolút elutasítást fedi. Különösen annak tükrében érdekes, ha megnézzük, hogy ötös volt a legmagasabb pontszám. Minden valószínűség szerint összefügg az ismertségével is, a 14 gyerekből 11 vélte felismerni (talán régebben nagy felelések lehettek belőle énekórán, ki tudja?). Ez a dal egyébként a hetedikesek osztályzata alapján az egész tesztnek az utolsó előtti „rangos” helyét mondhatja magáénak. Ehhez képest a többi osztály ítéletei elég kiegyenlítettek, nincsenek olyan magas, kiugró pontok.
    Ezután egy hangszerelési érdekesség következett, a közismert Badinerie tétel Bach h-moll szvitjéből, marimbán előadva. Alsó tagozaton a hangszer hangzásának különleges volta és a játszott zene frappáns tömörsége kelthette fel a tanulók érdeklődését és 29 darab 10-es szavazatot gyűjtött be. Ebben az életkorban elutasító magatartás e tétellel kapcsolatban elenyésző, inkább a lelkesedés dominál. Majd az évek előrehaladtával egyenes arányban csökken e zene népszerűsége is, ez alól a 10. osztály kivétel csak, ahol ismét pozitívba fordul a mérleg mutatója.
    A következő zenei részlet, a house-zene többféle formában is igencsak megosztotta a társaságot. Alsóban szórványosan kapott csak más osztályzatot, mint 10-est. Összesen a két osztályban 36 esetben értékelték maximális pontszámmal e zenét (52 gyerekből). Ezt ugyanazzal a jelenséggel magyaráznám, mint amivel a Bad Boys esetében tettem, nevezetesen a ritmus befolyásával. Ebben a zenében a dobgép a mély basszustartományt kiemelve annyira domináns, hogy dallamot szinte fel sem fedezhetünk eme stílusban, csak mélyen döngő ritmust mindenféle egyéb hangzás-effektussal kombinálva. Itt még egységes az ehhez való pozitív hozzáállás. Korántsem ez a helyzet a felsőbb évfolyamoknál. Különösen a 6. és 10. évf.-ban feltűnőek a végletek szavazati számai, ami az osztály zenei klikkesedését mutatja. Van egy társaság, mely azonosul ezzel a fajta zenével, és van egy másik, mely ezt eleve elutasítja. A másik két osztály egységesebb képet mutat, a 7. szereti, a 9. sokkal kevésbé preferálja.
    A következő egy zongoramű volt: Liszt La campanella-ja. A szavazatok itt is szépen eloszlanak, az alsóban a 10-es osztályzat felé kulminál, 6., 7. és 9. évf.-ban középen összpontosulnak, kicsit a negatív oldal felé billenve. A 10. osztály ismét kivétel: legalacsonyabb osztályzat a négyes, ennek megfelelően az átlag is majdnem 7 lett. Érdekes még továbbá, hogy a felső tagozatosok nem olyan szélsőségesen ítélnek, mint az alsósok. 10-ben az osztály több mint felének ismerős volt. Gyaníthatóan a televízióból hallották egy ásványvízreklám kísérőzenéjeként…

    A Liszt után felcsendülő idézet a Száztagú cigányzenekar előadásában volt hallható. Ismét a kicsik bírálták el leginkább pozitívan ezt a zenét. Talán a zsongó zenekar cimbalom- és klarinétszólóval volt rájuk ekkora hatással. A 6. és 7. osztály között már nem az első esetben figyelhető meg ilyen éles törés. Jelen alkalommal közöttük 2,19 a különbség! Az is már több esetben előfordult, hogy a 10. osztály a felső tagozathoz képest magasabb pontszámot adott a klasszikus hangszerekkel játszott muzsikákra. Ez most is így történt. A zene ismertsége nem számottevő.
    Érdekelt, milyen a viszonya a mai ifjúságnak a magyar népdalhoz az erre alapozott énektanulás mellett. Nyűgként kezelik-e a magyar népzenét, mely értékében vetekszik a legnagyobb zeneszerzők műveivel? Ezért a tesztbe is beiktattam egy népdalt, melyet előzetesen - a többi klasszikus zenei darabhoz hasonlóan – stúdióban rögzítettünk. Lehetőség hiányában nem népdalénekes hanggal vettük fel a dalt, hanem klasszikus zenére kiművelt énekesnővel.
    Elképzelhető, hogy a fent említett ok miatt van, hogy ez a dal a 3. évf. kivételével minden osztályban a legrosszabb mutatókat produkálta.
    Bartók Béla: Rutén kolomejka c. darabja következett a 44 hegedűduóból. Ismét annak a jelenségnek lehetünk tanúi, hogy az összátlag közepesre jön ki, de ez a teljesen ellentétes osztályszintű preferenciából adódik. A legnagyobb eltérés a 3. és a 7. között van: 5,61. Ez óriási különbség. A 9. osztálytól megáll ez a zuhanás, és közelíti az ötös osztályzatot, de ez jelen esetben még mindig közönyös magatartásformát takar. E darab nyilván a zeneiskolában hegedűt tanultaknak volt ismerős (11 esetben).
    A Vangelis együttes egy számával zárult a gépzenei blokk. Ez az idézet közömbös hatást váltott ki a tanulókból. Mindegyik osztály vérmérsékletének megfelelően bírálta el, azaz az alsósok kicsivel az átlag fölött, a felsősök pedig alatta. Az osztályzatok szórása meglehetősen tág, szinte mindegyik társaságnál mindenfajta szám megtalálható.
    Az egyes zeneszámok kedveltségén túl vizsgáltuk még  az énekóra preferenciáját az egyes évfolyamokban. Nagyjából minden osztály hozta a maga profilját énekóra ítéletében: vannak a klasszikus zenéhez közelebb, és attól távolabb álló osztályok. Alsóban a tanulók pozitívan élik meg a heti rendszerességű énekórát. Az a tény, hogy e két társaságban a legmagasabb osztályzatot a Bad Boys (3/a: 9,07) és a house-zene (4/a: 8,88) kapta, nem effajta orientációt tükröz, mint arra ezen zenék tárgyalásánál kitértem, hanem életkori sajátosságokból fakadó ritmus- és mozgásigény kielégítésének vágyát kelti fel bennük.
    A hatodikosok többsége közömbös az énekóra iránt – náluk egyébként a marimbás felvétel aratta a legnagyobb sikert – míg a 7. osztály hozta a szokásos formáját, és leértékelte az ének-zene tárgyat hármasra. Az ő esetükben a house első helye (8,21) már tudatos magatartásformát feltételez. Ők azonosulnak az ilyen és ehhez hasonló zenékkel. Az egész másfajta muzsikákat kínáló énekóra elutasítása egyértelmű.
    A kilencedikes társaság első helyére a Vangelis futott be 5,12-vel (!). Az ének-zene tárgyat magasabban pontozták, mint bármelyik elhangzó zenét, ami az énektanárra nézve hízelgő eredmény. A 10. osztályosok is közepes lelkesedéssel állnak az énekórához. Az ő bírálataik alapján a zongoradarab került a csúcsra, 6,96-tal, pontosan 2-vel megelőzve a náluk legnépszerűbb könnyűzenei számot, a house-zenét (4,96)! Náluk tehát az énektanítás elérte eredeti célját: meg tudják különböztetni az értékest a bóvlitól.
    
A szöveges válaszok ismertetése

    A lejátszott idézetek pontozása után az egyén zenei hátterét firtató kérdések következtek. Az ezekre adott válaszok közül osztályonként haladva a legérdekesebbeket, valamint egy-két összesített eredményt szeretnék bemutatni.
    Kezdjük a 3. osztállyal! A 2. kitöltendő feladat a tanuló kedvenc zenei stílusaira kérdez rá külön a könnyű- és külön a klasszikus zene területén (a „stílus” szót a válaszok alapján nem kell komolyan venni, a legtöbben előadót írtak konkrét zenei stílus megjelölése helyett). Világos, hogy ez merész vállalkozás volt, ui. alsó tagozaton a gyerekek még nem látják úgy át a zenei és egyéb rendszereket, mint pár év múlva, amikor már ez a fajta látásmód kikristályosodik bennük. Ennek megfelelően sokszor összekeverték a stílusokat, de az esetek túlnyomó többségében jól oldották meg a feladatot. Igaz, sokan meg sem kísérelték e kérdést megválaszolni: a könnyűzenéhez 10, a klasszikus zenéhez 8 gyerek nem írt semmit.
    A könnyűzenénél az abszolút befutó Eminem lett, ő 7 szavazatot gyűjtött be. Dobogós még Britney Spears és a TNT, egyaránt 3 voksot kapván. Az egyik népszerű kukkolós műsor szereplői által előadott szám, a villa-rap is két szavazatot ért el, ezeken kívül még sok egyszavazatos előadó található a magyar és külföldi popzenei életből a listán. Egyértelműen látszik, hogy a média által az unásig szajkózott sztárok nyerték el a gyerekek tetszését, ami talán nem is tetszést, hanem ismertséget feltételez. Ebben az életkorban a világ megismerésének vágya még szűrő nélkül működik, ők mindent magukba szívnak, amit hallanak és látnak. A kontroll hiánya még rajtuk kívül található szüleik, tanáraik alakjában.
    A klasszikus zenei listán Beethoven (a leírtak szerint: Bétoven, Bethowen, sőt, Batóvan) viszi a prímet 10 szavazattal. Őt követi Mozart (Móczart) 3, Kodály 2 vokssal. Érdekes, hogy a bécsi klasszikus zeneszerzők ismertsége messze túlszárnyalja a magyarokét: Kodály nevét két, Bartókot és Erkelt egy-egy gyerek írta le. Eminem és Britney itt is képviselteti magát; érdekes még az „örömóda”, de főleg a „himnusz” válaszok.
    A 3. kérdésre adott válaszok közül a könnyűzenei műfaj képviselői 45 szavazatot kaptak 23 különböző gyerektől (osztálylétszám: 28 fő), a klasszikus zene 5-öt gyűjtött 5 tanulótól, míg népdal, népzene ill. játékdal együttes részesedése 6 voks volt 5 gyerektől, míg ketten nem írtak semmit.
    A 4. kérdésre, mely szüleik zenehallgatási szokásai után érdeklődik, 18-an a könnyű műfajt, vagy annak előadóit nevezték meg  (pl. Queen, Zámbó Jimmy, Metallica), 11-en a kereskedelmi rádiókat jelölték meg, 4 gyerek szülei semmiféle zenét nem hallgatnak, a „komolyzene” ill. a jazz 1-1 szavazatot kapott, valamint a magyar himnusz is egyet. (Elképzelem a szüleit, amint a munkából fáradtan hazaérve felteszik a magyar himnuszt a lemezjátszóra…) Úgy tűnik a 3. osztály ítélete szerint, hogy a szülői magatartásforma még nem épült a gyermekbe, ugyanis egy esetben találtam átfedést szülő és gyermeke zenehallgatási preferenciája között a 3. és 4. kérdés alapján: a szülők „komolyzene” – szeretete alapján az ifjabb generáció tagja Mozartot vinné magával a lakatlan szigetre.
    Az 5. kérdésre adott válaszok közül – mely a barátokkal hallgatott zene iránt érdeklődik – némileg meglepő a jazz 3 szavazata, amit talán stílusismeret hiányában írtak be (egész egyszerűen nem ismerik a jazz-zene jellemzőit, csak már a nevét hallották valahol). A 6. kérdéshez nagyjából felsorolták az énekórán tanult dalokat, melyek nem minden esetben voltak magyar népdalok. Csak 3 gyerek nem írt semmit, ami talán egyszerűen azért történt, mert kifutott az időből, nem tudta befejezni a kérdőv kitöltését. A 8. kérdés alapján éneklésre (11 szavazat) és zenehallgatásra (23) épített óra a legszimpatikusabb számukra, játékkal (5) egybekötve. A 9. kérdést senki nem töltötte ki, de talán nem is olyan fontos, mert az énekóra preferenciáját már lemértük a 7. kérdésnél.

    A negyedik osztályosok sem tudták még magabiztosan stílusokba sorolni kedvenceiket. Például Beethoven átcsúszott a könnyűzenébe, míg A gyűrűk ura c. film zenéje és Eminem a klasszikusok között foglalt helyet. Fentebb említett Eminem összesen a két kategóriában 5 szavazatot kapott. Ez az osztály az alatta járók 26 különböző, könnyűzene címszó alatt felsorolt együtteséhez képest 40-et tudtak írni kisebb osztálylétszám mellett, ami a látóhatár tágulását jelzi. Talán a legérdekesebb adat a népzene + népdal könnyű- és klasszikus zenéből összesített pontszám (mivel értelemszerűen nem tudták egyik kategóriába se besorolni), ami 10 lett. Könnyűzenében a filmzene 11, a rock 7, Shakira 6 szavazatot kapott. „Komoly”–zenében Mozart 15-tel tarolt, őt követi Beethoven 10-zel, Erkel 7-tel (biztosan az iskola nevéről jutott eszükbe). A 3. kérdésnél 6 gyerek említ klasszikus zenét. Közülük egyvalaki Leopold Mozartot név szerint. Szüleik közül csak 3 esetben hallgatnak rádiót, 8-an klasszikus zenét, egyvalaki szülője népzenét, a többi Eminemtől a Hungáriáig mindenfélét. 3 esetben találtam szülői hatást, amennyiben a gyerek klasszikus zenét kedvel. Barátaival 3 gyerek hallgat komolyzenét – ezek között található a Leopold Mozartos kislány -, egyvalaki népzenét, másvalaki jazz-t. A népdalok felsorolásához egy gyerek nem írt semmit, a többiek majdnem mindannyian jókat írtak; három oda nem való került be: Részeg tengerész, Óra kánon, Mozart: Szánkózás. Valószínűleg nem gondolta át a népdal kritériumait, és hogy Mozart nem lehet magyar.
    Az énekóra orientációját illetően sem oly egységes a kép, mint a harmadikosoknál: a zenehallgatás 21, éneklés 14, néptánc (ezt maguktól írták be!) 9, zeneszerzők megismerése és improvizáció 8-8 szavazatot kapott.
    A 6. osztály már inkább megfelelt a kérdésben megfogalmazott kérésnek, hogy kedvenc stílust írjanak, de körülbelül fele-fele arányban. A pop kapta a legtöbb szavazatot, 9-et, a rock 8-at érdemelt ki. Jennifer Lopez-re 6 gyerek adott le voksot, így, mivel ő is a pophoz sorolandó, a zene ezen ága a legnépszerűbb közöttük. A klasszikus zenében náluk is Beethoven vezet 20 szavazattal, Mozart 13, Haydn és Bach 6-6 voksra volt elég ítéleteik alapján. Érdekesség, hogy Schubert és Schumann is felkerült a listára 2-2 szavazattal.
    A lakatlan szigetre való költözéshez 1 gyerek szerint elengedhetetlenek a zongoradarabjai, ő mást nem is vinne Schumannon, Bachon és Bartókon kívül. Még egyvalaki tenné be a bőröndjébe Beethoven valamelyik művét, a többiek kizárólag – főleg külföldi – könnyűzenei számokat pakolnának be.
    4 gyerek szülei hallgatnak otthon klasszikus zenét, egy esetben fordult elő a népdal, musical és jazz említése; a klasszikus zenét magukkal vivő gyerekek és szüleik zenehallgatási szokásaik között ismét nem találtam kapcsolatot. Egyvalaki a barátaival Mozartot hallgat, bár ezt nehéz komolyan venni, miután a 3. kérdéshez Beethovent jelölte meg.
    A népdalok felsorolásához mindenki írt legalább egyet, de az osztály többsége 5-ig jutott. A Beethoven-dalból ismert mormotás fiút 5 esetben írták le, a leginkább megmosolyogtató a Süsü, a sárkány volt. Szerintük egy énekórán – az alsósokhoz hasonlóan – rengeteg éneklésnek (10 szavazat) és zenehallgatásnak (11) kell lennie, valamint beszélgetésnek az új zenei irányzatokról (5) és csekélyke kottaolvasásnak ill. improvizációnak (4-4).

    A 7. osztályban már eleget tettek a kérésnek és tényleges stílusokat írtak az előadók nevei helyett, ami az ismereteik bővülésével hozható kapcsolatba. Náluk négy egyeduralkodó könnyűzenei stílus regisztrálható: rap (11 szavazat), rock, pop (10-10) és techno (5).
    Klasszikus zenéhez 9 gyerek nem írt (vagy nem is tudott írni) semmit, ami a 14 fős osztálylétszámhoz képest meghökkentő adat. Akik írtak, azoknál Bach, Mozart, Verdi, Vivaldi és Kodály kapott egynél több voksot (közülük Bach 3-at, a többi zeneszerző 2-t).
    A 3. kérdéshez adott válaszokból kitűnik a legnépszerűbb előadók neve is: Eminem (10 voks), T.A.T.U. (5), Avril Lavigne (5). Ketten a lakatlan szigetre még a klasszikus stílusból Vivaldit és Mozart: Für Elise-t (sic!) szánják.
    Szüleik zenehallgatási magatartása árulkodó: 11 esetben rádiót hallgatnak, ebből 9 esetben kizárólag ezt! Világos, hogy úgy nem lehet termékeny talaja a klasszikus zenének, ha otthon minden pillanatban szól a rádió (mely még a könnyűzene igazi értékeit sem sűrűn játssza) egyéb tevékenységekhez aláfestő zenét produkálva; az érték számára nincs előkészítve a talaj, így az rossz földbe hull és elnyomják a gyomnövények. A népdalok felsorolásánál megjelent a Parasztkantáta Bachtól és az Intermezzo szó, amit nem tudtam hová tenni. Az énekórán a legtöbben az új zenei irányzatokról való beszélgetést szeretnék, szám szerint 8-an. Az éneklés és zenehallgatás nem tartozik oly szervesen a vágyálmaik közé, 6 ill. 5 szavazatot kapott.

    A 9. osztály a könnyűzene területéről nem előadókat, hanem az instrukciónak megfelelően kizárólag stílust írt; a legtöbbet emlegetett a rock (10 esetben), pop (5) és az R’N’B’ (5) 16 féle stílust soroltak fel.
    Ezzel szemben a klasszikus zenében 25-ig jutottak, a legnépszerűbb az opera (6 említés). Nagyon széles palettát ölel fel náluk e zenei ág: a régi görög zenétől gregoriánon és Mozarton át Richterig (aki szerintük nagyszerű zongorajátékával egymaga külön stílust képvisel) a klasszikus zene majd minden formája képviselteti magát.
    A lakatlan szigetre való út előtt nem felejtené itthon 5 gyerek négyféle klasszikus zenei kedvencét: a Varázsfuvolát ketten, a másik 3 a régi kultúrák zenéjét, Chopin Desz-dúr keringőjét és Ravel Boleróját vinné magával.
    Szüleiknél ismét a rádió a leginkább bevált zenehallgatási mód: 11-en teszik ezt, a klasszikus zene követi 8 szavazattal. A szülő gyermekére gyakorolt komolyzenei hatásáról csak 2 esetben tudok beszámolni, így lehet, hogy az otthon hallgatott zene az ifjabbik generációra semmiféle hatással nincs. Talán a gyerek és a serdülő számára fontosabb a hasonló korú társaival kialakított és képviselt egyéni stílusuk, közös nyelvrendszerük, mint az otthon látható példa.
    A nagyszámú, szebbnél-szebb felsorolt magyar népdal mellé bekerült egy Ohio c. dal is, bár ez a folyó nem éppen hazánk földjén található. Ők ismét a zene megszólaltatását is (éneklés: 9 szavazat), nemcsak az erről való beszédet (új zenei irányzatokról való beszélgetés: 6), de mindezeket sok-sok zene meghallgatása (14 voks) mellett tennék szívesen.
    A 10-. évfolyamban a legnépszerűbb könnyűzenei stílusok a rap (12), rock (10), pop (9), hip-hop (7) és jazz ill. funky (6-6).
    Klasszikus zenében a sorrend: Mozart (10), Bach (7), Beethoven ill. Vivaldi (6-6). A 3. kérdéshez a klasszikusok 12 szavazatot kaptak 8 különböző gyerektől, ami egészen tiszteletreméltó teljesítmény.
    A könnyűzene 62 voksán túl a nóta 4-et, a musical 2-t, a népzene és a jazz egyet-egyet kapott. A magyar népdalok felsorolásába nóták is belekeveredtek (Benned látom életemnek minden boldogságát…), a Hegedűs a háztetőn c. film egyik dala (Ha én gazdag lennék), valamint magyar népdalként van a Viva, viva la musica is feltüntetve.
    Az énekórát inkább ismeretszerző órának képzelik el, az éneklés csak 6 szavazatot kapott, míg a zeneszerzők történeteken keresztül való megismerése 15-öt, az új zenei irányzatokról való beszélgetés 17-et és a zenehallgatás 15-öt.

    Az élőzenével történt megszólaltatás eredményeinek leírása, elemzése

    A legfontosabb kérdés volt a vizsgálatot megelőzően, hogy nagyobb élményt nyújt-e az élőben felcsendülő zene, és ha igen. milyen mértékben? Erre a felvetésre szeretném a tanulók válaszait ismertetni. Az előbbi módszert követve osztályonként haladok, de a szöveges válaszokat is ide írom, a jobb átláthatóság végett.

A 3/a eredményei

    Láthatjuk, hogy különösen a fúvóstrió és a Schubert-dal tetszése emelkedett, 2,42 ill. 3,88 ponttal, ami hatalmas emelkedés. Meggyőző lehetett az énekesnő mimikája, és annak ellenére kapott sokkal magasabb szavazatokat, hogy a szövegéből semmit nem érthettek, mivel németül ment, így a zene önmagában volt sikeresebb. A fúvósoknál a 3-féle hangszer együttes látványa hozhatott ki magasabb értéket. A zongorista virtuozitását sem hagyták figyelmen kívül, 1,62-vel kapott átlagban magasabb számokat. A két hegedűs esetében is regisztrálhattunk csekély, 0,67-es emelkedést, de ez már első alkalommal is népszerű volt.  Azonban a legnagyobb hatású a marimbás fiatalember játéka volt. Ő csak 1 esetben kapott 9-est, a többi gyerek mind 10-essel szavazott! Valószínűleg az egzotikus hangszeren való sok mozgással megszólaltatott darab tetszett nekik annyira. 17 esetben a marimba volt a legszimpatikusabb hangszer számukra, 3-3 gyerek szavazott a hegedűre ill. a zongorára, 2 fúvós hangszeren játszana legszívesebben.
    A negyedik osztályban is minden esetben magasabb érték jött ki az élőzene meghallgatása után. A legnagyobb emelkedés a két, énekes által előadott dal esetében történt: a népdal preferenciája 3,31-gyel, a Schubert-dalé 3,76-tal emelkedett! A zongora és a fúvóstrió is nagyarányú növekedést mondhat magáénak, mindkettejük eredménye 2,49-cel jobb, mint a korábbi alkalommal. A hegedűduó 1,71-gyel, a marimba 1,55-tel érdemelt ki többet. A tanulók 13-an leginkább a marimbás helyében lettek volna, 8-an választották a zongorát és egyvalaki a hegedűt.
A 4/c eredményei
    A diagram a 6. osztály esetében is önmagáért beszél: mindegyik darab tetszése megnőtt a személyes előadás következtében, a Schubert-dal esetében több mint a duplájára! Talán fölösleges is a számokat még egyszer ismertetnem, ettől most eltekintek. Ismertetnék viszont egy-két árulkodó indoklást, miért tette a rangsorban első ill. utolsó helyre az adott hangszerösszeállítást vagy előadót; beszéljenek most a gyerekek szavai helyettem!
    A marimbát 7-en választották a lista elejére, a következő magyarázatokat fűzték hozzá: „mert csapkodni kell és hasonlít a dobra”, „különleges hangzása van”. — 4-en zongoráznának szívesen: „mert nagy kézügyességet igényel és szép a hangja”, „nagyon jó pörgős volt”. — 4-en szeretnének énekelni tudni, mert szeretik a hangjukat használni, de nem tudnak vele bánni igazán. — Még a hegedű és a fúvóstrió ért el egy-egy alkalommal első helyezést. — Az utolsó helyre került 11 esetben a népdal, talán az autentikus előadásmód hiányában, valamint többen az énekelni nem tudásukat e dal 6. helyre való sorolásával fejezték ki: „nem szeretem annyira a népdalokat”, „nincsen nagyon szép hangom”. — A Heidenröslein 4 utolsó helyet kapott, pl. a következő indoklással: „a németet nem szeretem annyira”. Tehát a vokális előadás szöveges dimenzióját nem értették, ez zavarta őket. — A fúvóstrió, a hegedűduó, valamint a zongora került egy-egy esetben a 6. helyre. A Liszthez írják: „mert nem nagyon tetszett és úgy játszott, hogy a zongora majdnem szétesett!”.

    A 7. évf.-ban is az előbbiekhez hasonló a helyzet. Náluk a zongora, az ének és a marimba szavazatai emelkedtek több mint 3-mal! A fúvóstrió, népdal és a hegedűk még így is elég csekély érdeklődésre tartottak számot, jóval a közép alatt maradva. A zongora volt a legnépszerűbb: 5 első helyet gyűjtött be. Több esetben „mert szépen játszott”, másoknak azért, mert a dallam ismerős volt, megint másvalakinek „mert komolyabb hangszer és szépen lehet játszani vele”.  — A marimbát 4 gyerek emelte ki, mindegyik esetben az érdekes, különleges hangzása miatt. — A fúvós kisegyüttes 2 tanulónak tetszett a legjobban, egyiküknek azért, „mert én is fuvoláztam”.  — A népdal 7 tanulónál került az utolsó helyre, minden esetben azért, mert vagy nem tud énekelni, vagy nem szereti a népdalokat (esetleg a kettő kombinálva), valamint még az okból is, „mert énekórán sokat énekeljük és már egy kicsit  unom”.  — A Schubert-dalt 3-an tették az utolsó helyre, minden esetben a német szövege miatt, mely a dal megítélésének is kiváltója volt: „azért nem tetszett, mert … volt, és a német nyelv egy kicsit köpködős nyelv!”.  — A hegedűduó egy utolsó helyet gyűjtött be, indoklás nélkül.
    A 9-ik évfolyamon elég szigorúan osztályoztak. A nekik legjobban tetsző darabokat is csak 8-as, 9-es számmal látták el; 10-es szavazatot az egész osztályból minden műre összesen 6 esetben adtak! Ez meg is látszik az eredményen, ahol a legmagasabbra a marimba oszlopa kúszik fel, 7,85-ig.
    A leglátványosabb tetszésemelkedés a zongora és az ütőhangszer esetében következett be, 2,32 ill. 3,6 volt a növekedés. Mindegyik megszólaló instrumentumon szívesen játszanának, a legtöbben marimbán. Lássuk az érveiket emellett! — „Ilyen különös hangszert még sosem hallottam, és nagyon jó volt!” – írja egy fiú. Egyik lány egészen más indokkal áll elő: „Azért írtam az 1. helyre a marimbát, mert a többi nem ragadott meg.” — A zongorára 4-en szavaztak, legtöbben egyszerűen azért, mert ez tetszett nekik a legjobban, de egy lány a következők végett: „Kisgyermekkorom óta szerettem kalimpálni a zongorán, mert otthon van.”, mások tanulnak rajta játszani, emiatt preferálják.
    A hegedűk két első helyezést kaptak: „mert csellóztam, és közelebb állnak hozzám a vonós hangszerek”, „hangszerelése jobban tetszett és a hang is jó volt”.
    A fúvós hangszerek valamelyikén egy tanuló játszana szívesen ítélete alapján, indoklása a következő: „Pont három olyan hangszer lett összeállítva, ami illik egymáshoz. Szívesen kipróbálnám magam ilyen hármasban”.

    A gimnáziumi második osztály (10. évfolyam) tanulóinál sem más a helyzet, mint az eddig megismert más esetekben: a két dalt és a marimbát több mint 3 ponttal tartották jobbnak, mikor élőben látták, mint azelőtt; a másik három darabnál is erős javulás figyelhető meg. A legtöbbször első helyre írt zongora (12 szavazat) mögött a marimba áll (6 szavazat), őt követi a Schubert-dal (3 szav.) és a hegedű (1 szav.).
    A következőkkel indokolták a zongora választását: „mert ennek a hangszernek van a legszebb hangzásvilága és szerintem ezzel lehet a legjobban előadni darabot és kifejezni érzéseket”, „mert szerintem nagy tudást, képzettséget igényel, és tetszett az előadásmód”, „komoly, jó hangzású, megnyugtató”. A marimbához ezeket írták: „Egyszerűség.”, „a hangszer és az előadás találékonysága miatt”, “mert szeretek ütni, szeretem az ütős hangszereket” – ezt egy lány írta.
    A Heidenröslein egy esetben szép indokot kapott: „mert élvezem az érzelmekkel dús énekeket”. Ennél jobban aligha lehet kifejezni az élő előadás másneműségét, ahol még a néma gesztusok is hangulatot fejeznek ki.
    Utolsó helyre került 10 esetben a hegedű, 6-ban a népdal, 3-3 alkalommal tették a 6. helyre a Schubert-dalt ill. a fúvóstriót. A hegedűhöz a következő kommentárt fűzi egyvalaki: „Mert szerintem nem a legjobb hangszer a zenélésre. Zenekarban más hangzása van, de így szólóban talán túl éles a hangja.” „Bár tetszett, de túl rövid volt, amelyeket tovább lehetett hallgatni, jobban megfogtak.” Több érdekesebb választ nem találtam; általában azzal érvelnek, hogy nem tetszett nekik maga a hangszer.

    Összefoglalás

    Végezetül bemutatva a három életkor egyes zenékre (gépről való meghallgatás után) leadott egyesített átlagát, hogy a statisztika alapján a zenei befogadásban is megmutatkozó életkori különbségeket tömbökben is megfigyelhessük. Igaz ugyan, hogy a 7. osztály egy különleges társaság és ízlésében, összetételében eltér az átlagtól (ami abban nyilvánult meg, hogy a többiekhez képest mindenfajta zenét alacsony számmal látott el), de az életkori sajátosságok így is megmutatkoznak.
    Úgy tűnik, az alsó tagozaton tanuló gyerekek nincsenek tekintettel a zenei megszokásokra és a divatirányzatokra. Náluk a ritmus indukálja a mozgásosságot, így minden olyan zene, amely a ritmikusság erejével bír, sikeres. Ebben a korban nem stílusokban, hanem konkrétumokban gondolkodnak. Csak az adott zenét osztályozták. Nem a rendszer egészeként látják az elhangzó muzsikát, hanem önmagában. Esztétikai ítélőképességük nem kristályosodott ki; azok a zenék vannak rájuk hatással, melyek őket mozgásra csábítják. A house és a Bad Boys ritmikussága miatt sikeres, amelyek spontán motorikus reakciókat eredményeztek. Lehet, hogy idősebb korban is ugyanilyen mozgási igényük van, csak azt nem erre a fajta zenére, hanem a divatot követve pl. a rap-re élik ki.
    A 6-7. osztály átmenetet képez a két szélső korosztály között. A tanulók közé már beszűrődnek az éppen aktuális divatirányzatok, amelyek körében kezdenek jól tájékozódni. Egyeseknél megjelennek a kedvenc együttesük képével díszített pólók elkötelezettségük jeleként; a zenékre leadott osztályzataik is egyre inkább elrugaszkodnak az egyes számoktól, magát a műfajt osztályozva.
    Ez a tendencia 9-10-ig, azaz a gimnáziumi osztályokig folytatódik, amikor az egyes zenéket már egy rendszer részeként hallva bírálják el. Náluk a Bad Boys által előadott szám nem csak önmagát jelenti, hanem ennél sokkal többet: az együttes egész életművét, sőt, magának a kornak a zenéjét is; a műfaji osztályozás lép előtérbe a könnyű- és a klasszikus zene területén egyaránt.
    A fenti táblázatban az élőzenei előadás alkalmával adott osztályzatokat az egyes életkorokra összevonva láthatjuk: mindennél beszédesebb a marimba és a zongora fölénye, valamint meglepő még a gépzenei sikertelensége után a Schubert-dal preferenciája, amelyről nem tudhatjuk pontosan, hogy Schubertet vagy az énekes előadást szerették igazán.  
    Az élőzenénél a látvány is érvényesül: a marimbás játékát minden korosztály szívesen fogadta. A legtöbbjük által még soha nem látott hangszer impozáns megjelenése és a zenei kifejezés színpadon történő megjelenésének akrobatikus mozdulatai döntő befolyást gyakoroltak a tanulók tetszésére. Ugyanígy felsorolhatnám itt a többi instrumentumot és előadót, akik megjelenésükkel, virtuóz játékukkal, mimikájukkal és gesztusaikkal nagyobb hatást tettek a hallgatóságra, mint a gépzenei felvételek.
    Mindezek alapján talán nem túlzás kijelenteni, hogy tanuló ifjúságunk érzelmi befolyásolása és zenében való elmélyítése élőzenével a legeredményesebb, mely talán több szervezést igényel, mint a play gomb megnyomása, de megéri a fáradtságot: zenei nevelésünk legnagyobb élménypillanatait jelenthetik kicsiknek és nagyoknak egyaránt.

Köszönetnyilvánítás

    Ezúton szeretném köszönetemet kifejezni mindazoknak, akik dolgozatom létrejöttéhez bármilyen eszközzel hozzájárultak. Így a budapesti VI. ker. Szív utcai Általános iskola és Gimnázium igazgatónőjének: Fehér Adriennek, igazgatóhelyettesének: Kuritár Zoltánnénak, valamint az iskola résztvevő énektanárainak: dr. Lőrincz Ágnesnek és Nits Mártának, amiért órarendi bonyodalmakat is vállalva rendelkezésemre bocsátották a vizsgálatban résztvevő osztályokat. Továbbá a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hallgatóinak, akik mind hangfelvételek előállításában, mind pedig az élő zenék megszólaltatásával segítettek: Deák Anna, Deák Márta, Csővári Csilla, Kiss Veronika, Németh Karina, Vargha Anikó, Joó Réka, Sepsi Etelka, Szabó Mátyás, Juhász Tamás, Ninkó Attila, Balla Tamás, Bolla Milán.
    Végezetül szeretném köszönetemet kifejezni Laczó Zoltán tanár úrnak, aki idejét és energiáját nem kímélve segített a dolgozat megírásával kapcsolatos szervezési és elméleti feltételek megteremtésében.

Felhasznált irodalom:

•Bartók Béla: A gépzene, előadás a Zeneakadémián, 1937, in: Bartók Béla válogatott írásai,
    242. oldal; szerk.: Szőllősy András, 1956, Művelt nép, Budapest
•Cole, Michael – Cole R., Sheila: Fejlődéslélektan, 1997, Osiris, Budapest
•Haui Lóránt: Zenei ízlésvizsgálatok gimnáziumban, in: Parlando, 2002. 2. sz.
•Kodály Zoltán: Megjegyzések az új tantervhez, 1961, in: Visszatekintés – I., 328. oldal;
    szerk.: Bónis Ferenc, 1974, Zeneműkiadó, Budapest
•Kodály Zoltán: Vidéki város zeneélete – előadás Nyíregyházán, 1937, in: Visszatekintés -
    I., 71. oldal; szerk.: Bónis Ferenc, 1974, Zeneműkiadó, Budapest
•Losonczy Ágnes: A zene életének szociológiája, 1969, Zeneműkiadó, Budapest
•Mönks, Franz J.  – Knoers, Alphons M. P.: Fejlődéslélektan, 1998, FITT IMAGE - Ego
    school, Szentendre
•Piaget, Jean: Az értelem pszichológiája, 1997, Kairosz, Győr
•Piaget, Jean: Szimbólumképzés gyermekkorban, 1978, Gondolat, Budapest
•Strém Kálmán: Vitairat a zenei művelődésről, 1988, Zeneműkiadó, Budapest