LEHET ÍGY IS – EGY ZENEI VETÉLKEDŐ TAPASZTALATAI

  A Gödöllői Frederic Chopin Zeneiskola sokéves hagyományt folytatva 2002. decemberében ismét zenei vetélkedőt rendezett, ezúttal Kodály Zoltán életét, munkásságát állítva középpontba.
  Egy nagyon jól sikerült, érdekes, játékos, információban gazdag, jó hangulatú zenei „ismeretterjesztő” vetélkedő néhány tapasztalatát vetem papírra.

1. A vetélkedő menete, feladattípusai

 A 2, 2 és fél órára tervezett vetélkedő 11 feladatból állt. Egy fogalmazást előre kellett leadni: témája lehetett a Kodály Emlékmúzeumban tett látogatás, vagy egyéb, Kodály-művekkel való élmény, vagy akár a zeneoktatással kapcsolatos tapasztalatok, ötletek leírása is.
 A feladatokat 3 fő csoportba lehetett osztani:
 a.) Gyakorlati, aktív zenei feladatok: népdalcsokor-éneklés, lapról éneklés, zenefelismerés hallás után, zenefelismerés kottapélda alapján, közös éneklés.
 b.) Játékos feladatok: 13+1 totó, villámkérdések, puzzle, betűrejtvények.
 c.) /Tan/tárgyi koordinációt magába foglaló feladatok: Kodály-kórusművek + költő + vers, zenei hírességek a nagyvilágból Kodály Zoltánnal, zenemű + képtársítás + műelemzés.
 E feladatok megfelelő variálásával a vetélkedő végig érdekes maradt, kevésbé fárasztó és rengeteg információ átadására nyújtott lehetőséget:
 a.) A fogalmazás, a műelemzés feladataiban a szép magyar beszéd, nyelvhasználat fontos szempont volt, és a gyerekek BESZÉLHETTEK – a sok iskolai írásbeli /teszt, stb./ feladataik után. A népdalcsokor összeállítás-éneklés feladatában az önálló alkotásnak volt tág tere – dalok sorrendje, hangmagasság-választás, szólóének-csoportének válaszolgatás, hangszerjáték bevonása a népdalcsokorba – és remekül éltek is ezekkel a lehetőségekkel a versenyzők.
 b.) A játékos feladatokban plusz-pontokat lehetett szerezni, egymástól el lehetett venni pontokat, igazi versenyszellem uralta ekkor a vetélkedőt. Mire elfáradtak /volna/, szünet következett, amikor is az első behívott csapat a lapróléneklést végezte el, majd egymás után jöttek a csoportok, s énekelték ugyanazt az olvasógyakorlatot, így mindenki valóban elsőre olvasta a feladatot, s a már szerepelt csapat helyenként lélegzetvisszafojtva figyelte a másik csapatot: elköveti-e ugyanazt a hibát, amit ők.
 c.) A tárgyi koncentrációt magában rejtő feladatok a zenei horizontot kitágították, és a gyerekek egyéb, irodalmi, képzőművészeti, történelmi ismereteit is bevonták, elősegítve egy szélesebb, átfogó magyar kulturális kép kialakulását, illetve a magyar kultúra jó értelemben vett betagozódását a világ szellemi életébe. (Kodály és zenei kapcsolatai: Toscanini, Britten, Richter, stb.)

2. Ami kiderült a gyerekekről

8 csapat vett részt a vetélkedőn. Zeneiskola lévén, a csapatok tanszakonként álltak össze, nyilván így ismerik egymást jobban, így könnyebb a felkészülés során összeállniuk, összefogniuk, s talán nem elhanyagolható szempont, hogy így a tanszakok is versengtek egymással.
 Szemmel láthatóan élvezték a versenyt, jelen volt a vetélkedés, a több pont szerzés természetes vágya, de közben szinte észrevétlenül rengeteg ismeretet gyűjtöttek össze, akár még a saját /pontvesztő/ kárukon keresztül a másik csapattól is.
 A mai korban is van igény és vevőkészség az értékes zenére. Némelyik fogalmazásban konkrétan is nevesítve volt, hogy sokkal több időt is eltöltenének az iskolában zenehallgatással, énekléssel.
 Ma is lehet a fiatalokat kellő érdeklődés felkeltése után gyűjtő-kutató munkára rábírni. Hihetetlenül erős a példa ereje: a versenyt záró közös éneklésben – bicíniumok, Esti dal – a versenyzők, tanárok, zsűri, érdeklődő iskolatársak, szülők álltak össze kórussá, és csodálkoztak talán mindannyian a másikra: jéé, hisz ők is énekelnek!

3. Mi szükséges ahhoz, hogy egy vetélkedő és a hozzá tartozó plusz munka népszerű legyen, megismertesse, megszerettesse egy zeneszerző műveit, munkásságát?

Egy szóval kifejezve: az élmény. A mai gyerekek minden látszat ellenére rendkívül kiéhezettek a sikerre. Bár a hangszeres vonalon talán erre bővebben van lehetőség, de egy verseny mindenképpen új lehetőségeket hordoz magában a sikerre, a kudarc esélye lényegesen kisebb.
 Ennek első állomása a legnehezebb: a szaktanár vezette felkészülés. Ezt még nehezíti, hogy a gyerekeket nagyon nehéz időpontilag összeszervezni, hiszen a zeneiskolába nem egy időben járnak. Színesítheti ezt a szakaszt a hangversenyélmény, emlékház látogatás, kirándulás, stb. A vetélkedő során tapintható volt – túl a versenyszellemen –, hogy a gyerekeknek jól esik foglalkozni ezekkel a témákkal, és hogy öröm nekik, hogy rengeteg információval, konkrét zenei emlékkel, élménnyel lettek gazdagabbak. Jó esély van rá, hogy egy ilyen vetélkedő után ugyanezek a muzsikusok vállalkoznak újabb versenyre, és mások is kedvet kapnak hozzá.
 Végezetül álljon itt a verseny összeállításában, lebonyolításában legtöbbet vállaló tanárok neve: Barta Katalin és Lázárné Nagy Andrea. Minden elismerést megérdemelnek (és minden elismerés kevés ahhoz), hogy ennyi gyereket juttattak a magyar kultúra és zenekultúra mélységeibe. A versennyel kapcsolatos kérdésekre, tapasztalatok átadására állnak rendelkezésre a gödöllői zeneiskolában.

Pechan Kornél
énektanár, énekes, kóruskarnagy,a zsűri tagja