Szakszervezeti tisztségviselők továbbképzése

        AMagyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezete Zenepedagógus Tagozata idén 2003 november14-16-án rendezett a művészeti iskolák szakszervezeti tisztségviselői számára továbbképzést. Erre a rendezvényre Zamárdi-felsőn, a szép környezetű, felújított Művész Üdülőben került sor, melyen mintegy 60 tisztségviselő vett részt egyes iskolák, megyei szervezetek és a fővárosi kerületek szakszervezeti tagságának képviseletében.
    A régebben évente megrendezett továbbképzésre hosszabb szünet után a múlt évben került sor ismét, majd ezt követe az idei találkozó. A háromnapos értekezlet iránt ismét nagy volt az érdeklődés. Ez igazolja a továbbképzés rendezésének szükségességét. Jó, ha évente egyszer pár napra összegyűlünk közös problémáink megvitatására.
    E továbbképzések kettős célt szolgálnak:
    • egyrészt szakszervezetünk vezetőitől első kézből kapunk tájékoztatást az időszakos kérdésekről, illetve tájékoztatókat hallhatunk vendég előadóktól a tanárokat érintő, munkaviszonnyal és munkavégzéssel kapcsolatos szakmai kérdésekről,
    • valamint bő teret adnak a tapasztalatcserének a szakszervezeti munka terén. Az ország különböző pontjairól összejövő titkárok megismerhetik a más régiókban működő iskolák azonos és különböző gondjait. Ötleteket kaphatnak ezek megoldására. Lényeges, hogy nyugodt körülmények között van mód az előadókkal való konzultációra, az egyéni- és a közösséget érdeklő kérdések megvitatására, tanácsadásra.
    A péntek déli megérkezés és ebéd után Dr. Gyimesi László, szakszervezetünk főtitkára (és a Művészeti Szakszervezetek Szövetségének elnöke) nyitó előadásában tájékoztatást adott szervezetünk elmúlt évi tevékenységéről, elért eredményeiről és a közeljövő feladatairól. A leglényegesebb eredmények, melyek az adó- illetve pénzügyi törvényben megjelentek,
    –    a minimálbér emelkedése
    –    az étkezési hozzájárulás adómentes határának 3.500,- Ft-ra emelkedése - sajnos ez csak lehetőség, érvényesítése a munkahelyi kollektívák feladata (!),
    –    a munkahelyi lakásépítési támogatás összegének emelkedése (vajon volt-e zeneiskola, ahol ilyet adtak?), valamint a nehéz harcok árán elért eredmény:
    –    a művészeti iskolák normatív támogatása összegének eddigi szinten maradása! (Ez – sajnos – eredmény, mert a pénzügyi tervekben a támogatás összegének csökkentése szerepelt! További harcot folytatnak az infláció mértéke szerinti emelésre. Mire e sorok megjelennek, ismert lesz az eredmény.)

    Mint Muity Mária, szakszervezetünk Zenepedagógus Tagozatának elnöke (a továbbképzés fő szervezője) ismertette, a közeljövő leglényegesebb feladata a 2004. évi béremelés összegének kiharcolása. Az 5-6, esetleg 7 % látszik elérhetőnek. Állandóan napirenden tartják a zeneiskolai kották, iskolák tankönyvvé nyilvánításának ügyét is.
    Eredményes volt a szakszervezet és az MZMSZ tevékenysége az oktatási törvény módosításával kapcsolatban. A művészeti iskolákkal kapcsolatos lényeges javaslataink mind bekerültek a törvénybe. Talán a leglényegesebb, hogy szövegében egyértelművé tette, a hangszertanításban nincs csoportos oktatás – egy hangszeres órán egy tanuló van jelen az első osztálytól kezdve. (Azonban, ahol eddig csoportosan oktattak, problémát jelenthet, hogy e törvényi szabályozástól az óraszám nő, de ha nincs túlóra lehetőség, hogy fogják ellátni ezeket a többletórákat?)
    A szakszervezeti tisztségviselőnek, mint a tagság képviselőjének és az iskolavezetés partnerének fontos, hogy kellőképpen tájékozódva legyen az intézményrendszer felsőszintű irányítását végzők feladatairól, eredményeiről és gondjairól. Ezért nagy várakozás előzte meg Dr. Szűcsné Hobaj Tünde tanácsos, az OM képviselőjének előadását, aki a művészetoktatás országos szalmai ellenőrzésének tapasztalatairól adott tájékoztatót.  (Ezért nagyon hasznos volt az előadás programra tűzése!)
    Az Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközpont (OKÉV) által irányított vizsgálat összefoglaló jelentését minden iskola megkapta – azok is, melyek nem kerültek a vizsgált intézmények közé – így ennek konkrét eredményeit az intézményvezetők ismerik.
    A reprezentatív vizsgálatba 69 iskola, az intézmények 10 %-a került be. A kiválasztás szempontja volt, hogy mindenfajta iskolából (kis és nagy iskolák, különböző fenntartású iskolák, önálló művészeti- illetve többcélú iskolák, mindenfajta művészeti ág, kevés-, illetve sok telephellyel rendelkező iskolák, régiók szerinti megoszlás) kerüljön a mintába. A vizsgálat tárgya az iskolák tanügy-igazgatási tevékenysége, és a működés szakmai feltételrendszere volt. A vizsgálatot az Országos szakértői névjegyzékben szereplő szakértők végezték.
    A felmérés számos hiányosságra, szabálytalan működésre hívja fel a figyelmet, melyből sok tanulság is levonható. Mint az előadó főtanácsos asszony kifejtette, az iskolatípus megmaradásához alapvető feltétel, hogy
    •    Az intézmények iskolaszerűen működjenek!
    •    Az összes, az iskolára vonatkozó előírást meg kell ismerni és betartani. (Lényeges, hogy az iskolák tantestületei is ismerjék, illetve megismerjék ezeket – ebben a szakszervezetnek is lehet szerepe! [P.Z.])
    •    Az iskolai adminisztráció – éppen az iskolaszerű működés érdekében, és miatt, – bonyolultabb lett, ezt nem tanultuk, nincs rég kialakult gyakorlata, mint a közismereti iskolákban. Ezt meg kell tanulnunk!
    •     Néhol további törvényi szabályozás szükséges a visszásságok megszüntetéséhez.
Sajnos van, ahol az iskolatípust gazdasági oldalról szemlélik, és a haszonelvűség alapján igyekeznek szervezni és irányítani.

    A működés javítására szabályzatmintákat szándékozik a minisztérium kiadni, melyek a művészeti iskolák tevékenységét segíteni fogják (pedagógiai és nevelési program, helyi tanterv, SzMSz, MIP, szabályzatok, stb. Jelezte, 2004-ben várható az eszközfejlesztési normatíva az iskolák kötelező eszközjegyzékben megjelölt tárgyi feltételeinek javítására.
    A következő előadó Dr. Gál Andrea jogásznő volt, aki a Munka Törvénykönyve és a Kjt. változásairól, illetve az EU csatlakozás jogharmonizációs feladatairól tartott tájékoztatót. E mellett élénk érdeklődést váltottak ki az előzetesen beküldött és a helyszínen feltett munkajogi kérdésekre adott válaszok.
    Ismét előadó volt a továbbképzésen Ember Csaba igazgató, a Magyar Zeneiskolák és Művészeti Iskolák Szövetségének elnöke. Előadásában az MZMSZ kapcsolatrendszerét ismertette. Kiemelte, mennyire fontosnak tartja a szakszervezet tevékenységét. Az élet bizonyítja – sokszor keresik meg a Szövetséget iskolák és magánszemélyek egyaránt, érdekvédelmi ügyekben.

    Felvázolta: a művészetoktatás „társintézményeinek” egymást kiegészítő, fontos szerepét: míg az MZMSZ az intézményi érdekvédelmet, az MZTSZ az egyéni, a ZETA pedig a szakmai érdekvédelem feladatát látja el.
    Ismertette a 2003. februárjában az európai zeneiskolák Madridban megtartott konferenciájának állásfoglalását, melyet plakátok segítségével (is) kívánnak közreadni: a művészetoktatás nem lehet a civil szféra ügye. Európa szerte nagy a törekvés, hogy az állami feladat legyen.
    Előadása élénk eszmecserével zárult a szövetség és a művészetoktatás előtt álló napi feladatokról, a fejlődés lehetőségeiről (pl. kistérségi művészetoktatási iskolai társulási formákról, a művészetoktatási intézmények számának még mindig tapasztalható növekedésének hátrányairól, stb.)

    Laczó Zoltán a LFZE docense, a ZETA elnöke nagyvonalú, sziporkázó előadásában a tehetség, a tehetséggondozás kérdéseit feszegette. VIDEO bejátszásokkal tarkított előadásában több, továbbgondolkodásra serkentő gondolatot is felvetett:
    Zenepedagógiánk esetleg túlszabályozott?  
    Tantervi szabályozottságnak sok korlátja is van.
    Az „A” tagozaton is az eredményközpontúság uralkodik. Tudjuk- e az „A” tagozat célját teljesíteni? - itt inkább zeneklub jellegű foglalkozásokat kellene tartani.

    A zárónapon a szakszervezetek előtt álló országos és ágazati feladatokról hallhattak a résztvevők előadást.

    A hangulatos, eszmecserékben bővelkedő három nap, úgy vélem, kellő múniciót adott a résztvevőknek a további, mindennapi munkához. Köszönet érte a szervezőknek, a szakszervezet munkatársainak, az üdülő dolgozóinak, akik munkájukkal hozzájárultak a továbbképzés sikeréhez, és mindenek előtt köszönet az előadóknak, akik gondolataikat megosztották a hallgatósággal.
    A mindennapokban is, de különösen egy ilyen továbbképzés kapcsán felvetődik az emberben a gondolat: manapság is szükség van a szakszervezetre, az érdekvédelemre. Hallva például az érdekvédelmi törekvéseket, sokszor harcokat, mind az országos fórumokon, mind a munkahelyi „frontokon”, felvetődik a kérdés: mi történik azokban az iskolákban, ahol nem működik szakszervezet, nincs kollektív szerződés vagy egyéb érdekvédelmi forma? Úgy vélem, érdemes ezen elgondolkodni, még akkor is, ha nem mindig sikerül az érdekérvényesítés ott sem, ahol működik szakszervezet.