Szentendre adott helyet az immár negyedik alkalommal megrendezett Országos Zeneiskolai Továbbképzős Versenynek. Tehát olyan zeneiskolai tanulók versenyeztek itt egymással, akik már legalább 7. osztályosok a zeneiskolában. Igen örvendetes, hogy milyen sok zeneiskolából és milyen sokan jelentkeztek erre az országos megmérettetésre: 52 iskolából 115 műsorszám nevezését fogadta el a rendezést mintaszerűen bonyolító Szentendrei Vujicsics Tihamér Zeneiskola. A szereplők száma egyébként meghaladta a 150-et is, mivel igen sok nagyobb létszámú együttes is jelentkezett. Ez annál is inkább örvendetes, mert évek óta egyik fő gond a zeneiskolákban, hogy igen kevesen maradnak meg a magasabb osztályokra. Mint itt a versenyen is kiderült, az egyik fő megtartó erő az együttesekben való muzsikálás, a kamarazenei és a zenekari játék lehetosége. A másik a tanárok és a tantestületek körében annak a nézetnek, véleménynek a kialakítása és megerősítése, hogy azoknak a tehetséges növendékeknek a magas színvonalú képzése is igen fontos, akik ugyan nem a hivatásos zenei pályára való felkészülést választották, de szeretik a zenét és akarják, kívánják továbbra is folytatni zenei tanulmányaikat. Nekik a normál középiskolai tanulmányok mellett a gyakorlásra nyilván jóval kevesebb idejük marad, mint a hivatásos pályára készülő zeneművészeti szakközépiskolásoknak. A zeneiskolai tanári munka egyik igen fontos elemévé válik e ponton a megfelelő darabválasztás, a technikai továbbképzés kevés művel is megoldható hatékony kialakítása, és a növendékek hangversenyeken való sikerélményhez juttatása.
 Az ilyen tanári munka eredményének, a legjobb zeneiskolai továbbképzős ifjú amatőr muzsikusok felkészültségének a nyilvánosság előtti benmutatása a fő célja az Országos Zeneiskolai Továbbképzős Versenynek. Jelentőségét mutatja, hogy fővédnöke dr. Áder János, az Országggyűlés elnöke volt, védnökei pedig T. Mészáros András, Pest Megye Közgyűlésének elnöke, Miakich Gábor, Szentendre Város polgármestere, Nemes László, a Magyar Zeneiskolák és Művészeti Iskolák Szövetségének elnöke, valamint Tánczos Mihály ezredes, a Magyar Honvédség Központi Tiszthelyettes Szakképző Iskolájának igazgatója. 
 Az eddigi hasonló versenyeket Mohács város és zeneiskolája rendezte, így a mostani verseny megnyitóján Kovács Győző, a mohácsi zeneiskola volt igazgatója, a Zenetanárok Társasága (ZETA) főtitkára, a Magyar Zeneiskolák és Művészeti Iskolák Elnökségének tagja köszöntötte a résztvevőket. Mint mondta, „nagyon örülök, hogy ilyen művészettel átitatott városban folytatódik a Zeneiskolai Továbbképzős Versenyek sorozata. És örülök, hogy ez a szép város tele van lelkes ifjú muzsikusokkal, veletek, a verseny résztvevőivel. Ti vagytok a modern, a korszerű fiatalok, a jövő emberei, nem a szakbarbárok. Gyorsan változó világunkban a teljes ember fog boldogulni, akinek teljes képe van a világról, fogalma van önmagáról, helyéről, hivatásáról. Aki tudja, hogy a boldogságot nem lehet sem forintban, sem dollárban, sem euróban mérni, csak emberi kapcsolatokban, szépségben, jóságban, szeretetben. Ezt plántálják belétek tanáraitok, ezt az üzenetet hirdessétek szép muzsikálásotokkal itt és a világban, jogos önérzettel és belső derűvel, valamennyiünk örömére és gazdagodására.”
 Az ünnepélyes megnyitó után megkezdődött a verseny, melynek során másfél nap alatt nyolc bemutató hangversenyen több mint 150 ifjú muzsikus, zeneiskolai továbbképzős szerepelt az ország minden tájáról. A verseny hivatalos rendezője volt az Oktatási Minisztérium, a „Kiss Árpád” Országos Közoktatási Szolgáltató Intézet, a Vujicsics Tihamér Zeneiskola, és a Magyar Honvédség Központi Tiszthelyettes Szakképző Iskola, melynek korszerű modern színháztermében zajlottak a bemutató hangversenyek. A versenyt ténylegesen rendező Szentendrei Vujicsics Tihamér Zeneiskola kiváló szervezéssel biztosította a nagyszabású rendezvény zökkenőmentes lebonyolítását.
 A műsorfüzet a fellépés sorrendjében közölte a szereplők és felkészító, valamint kísérő tanáraik nevét, műsoruk feltüntetésével. A füzet elején szerepelt a védnökök és a hivatalos rendezők felsorolása, az eligazodáshoz szükséges helyi címek térképpel együtt, továbbá a támogatók névsora (lásd a beszámoló végén), és nem utolsó sorban a város polgármesterének köszöntője a résztvevőkhöz, majd Bokor György köszöntője és tájékoztatója a legfontosabb tudnivalókról. Ezek közt szerepelt pl. az is, hogy kottakiállítás és vásár , továbbá hangszerkiállítás is kapcsolódik a versenyhez. (A Rózsavölgyi Kft. Kodály Zoltán Zeneműboltja a Könemann Music Budapest teljes anyagával, illetve a Corpus Hangszerkereskedés és Javítóműhely.) A résztvevők mindannyian a verseny emblémáját ábrázoló kitűző jelvényt is kaptak.
 A bíráló bizottság. tagjai voltak:
Eckhardt Gábor Liszt-díjas zongoraművész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti 
Egyetem és a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola tanára, a zsűri elnöke,
Papp Károlyné, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola gyakorlatvezető szolfézs-
tanára, a „Kiss Árpád” OKSZI szakértője, a zsűri titkára,
Borbély Mihály klarinét- és szaxofonművész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti 
Főiskola jazz tanszékének docense, a Vujicsics Együttes alapító tagja,
Déri György Artisjus-díjas gordonkaművész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti 
Főiskola adjunktusa, a Budapesti Csellóegyüttes művészeti vezetője,
Kovács Imre Doppler-díjas fuvolaművész,  a Liszt Ferenc Zeneművészeti 
Főiskola ny. tanára.

 Eckhardt Gábor, a zsűri elnöke a versenyt követően – közvetlenül a 
112 (!) műsorszám meghallgatása után azzal kezdte a szakmai beszélgetést és értékelést, hogy amit hallottak, az egyértelműen a felkészítő tanárok munkáját dicséri: kiváló produkciók egész sora hangzott el, úgy, hogy a zsűri az utolsó percig nem csak kötelességszerűen hallgatta, de élvezte is a versenyzők előadását. Meghatottan hallgatták az ifjú amatőr muzsikusokat, akik nem a zenei pályát választották, de olyan örömmel, a zene iránti szeretettel és alázatos elkötelezettséggel szólaltatták meg a műveket, hogy az a hivatásos muzsikusok számára is példamutató lehet. Ezek a fiatalok már bizonyosan életük végéig magukkal viszik a zene örömteli élményét. Előadásukból sugárzott az őszinte lelkesedés. Jónéhány olyan magas szintű produkció hangzott el, amit örömmel fogadnának el a hivatásos muzsikusokat képző zeneművészeti szakközépiskolákban is.
  Nagyon örvendetes, hogy az ország minden tájáról érkeztek versenyzők, így nyugodtan mondhatjuk, hogy ma már az ország minden szegletében van lehetőség a zene magas színvonalú tanulására és művelésére. Erre lehet igazán büszke ez az ország. És büszke lehet ezekre a tanárokra minden zeneiskola és önkormányzat: nem csak az a jó tanár, akinek növendékei a hivatásos muzsikusokat képző közép- és felsőfokú iskolákban tanulnak tovább, hanem feltétlenül az is, aki ilyen magas színvonalú muzsikálásra tudja felkészíteni a nem hivatásos pályára készülő, tehát amatőr muzsikus tanítványait. Erre igen nagy szüksége van az országnak, mert megfelelő háttér, hátország nélkül a hivatásos művészek sem érhetnek el igazán kiemelkedő nemzetközi sikereket.
 Déri György, a zsűri tagja azzal egészítette ki Eckhardt Gábor szavait, hogy ezek a fiatalok és felkészítő tanáraik tartják meg azt a reményt, hogy érdemes ezt a fajta zenélést művelni mind itthon, ebben az országban, mind szerte a világban. Az a fontos, hogy örömmel gondoljanak a zenére, a zene művelésére. Magáról tudja, hogy pl. azt, aki gordonkával a kezében megy végig az utcán, sokszor furcsa pillantások kísérik, esetleg meg is mosolyogják, de ezzel a gordonkásnak nem szabad törődnie. Sokkal inkább azzal, hogy naponta gyakoroljon, mert a vonós hangszerek talán a legkegyetlenebbek a tekintetben, hogy aki nem gyakorol naponta, azt szinte „ledobják” magukról. Mindazok, akik itt részt vettek ezen az országos versenyen, a zenei kultúra őrzői és követei, s ők a biztosítékai az ország zenei kultúrájának. 
 Kovács Imre, a zsűri tagja azzal kezdte értékelését: boldog volt, mikor meghívást kapott e verseny zsűrijébe, mert ez olyan fórum, ahol a zene emberre való hatását jól lehet érzékelni. Az amatőrök azok, akik hisznek abban, hogy a zenével való foglalkozás boldoggá teszi az embert. Jónéhány olyan fiatal szerepelt itt, aki talán még nem is tudta igazán eldönteni, hogy hivatásos vagy amatőr muzsikus akar-e lenni. Nagyon sokan játszottak jól, s az ember szinte nem akarja elhinni, hogy az ilyen magas színvonalon játszó fiatalokat nem foglalkoztatja-e a hivatásos pályára kerülés lehetősége. Ugyanakkor a termésetesen előforduló néhány kudarccal kapcsolatban arra hívja fel a tanárok figyelmét, hogy a kudarcélmény feldolgozása is igen fontos tanári feldata. A tanár is magába kell nézzen, nem volt-e az ő munkájában is olyan momentum, ami a kudarchoz vezetett – nem volt-e túl nehéz a darab, nem becsülte-e túl a tanítvány képességeit avgy nem mérte-e föl rosszul a felkészülésre rendelkezésre álló időt, stb. – és a növendék munkáját is reálisan kell értékelni. Kicsit költőien fogalmazva: 
a nem napsugaras napokat is tudni kell együtt elviselni, az okokat, problémákat közösen megbeszélni, kibogozni.
 Borbély Mihály zsűritag szerint ezt a nagyszerű amatőr muzsikus sereget a tömegsporthoz lehet hasonlítani. Ha ez elveszne, a zenekultúra is úgy járna, mint a profi futball – e nélkül a háttér nélkül, e nélkül a tömegmozgalom nélkül a hivatásos élgárda is ellehetelenülne és lehanyatlana. – Örvendetesnek tartja, hogy személyében olyan valakit hívtak meg a zsűribe, aki másik területről: 
a jazz- és a népzene területéről érkezett. Végre kezd oldódni az a szemlélet, amikor a „komoly” zenét művelők lenézték a „könnyű” zene művelőit, akik viszont „szomorú”-zenésznek titulálták a másik oldalon működőket. A fiatalok közt értelemszerűen igen sok a könnyű zenét kedvelő, de igen fontos, hogy megfelelő pedagógiai irányítást kapjanak és tudják megkülönböztetni e téren is az értékes és jó zenét az értéktelentől, a rossztól. Az itt elhangzott néhány könnyűzenei szám bíztató kezdetnek tekinthető e téren is. 
 A fenti általános értékelést követően a zsűri tagjai tanszakok szerint is értékelték és elemezték az elhangzott produkciókat, szinte az éjszakába nyúló beszélgetés során.
 A verseny ünnepélyes zárására, a díjak átadására és a zsűri döntése alapján legjobbnak talált versenyzők gálahangversenyére a két versenynapot követően március 10-én, vasárnap délelőtt került sor. Ezen részt vett és díjakat adott át Muity Mária, a Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezetének titkára, Lovász Márta Pest megyei vezető főtanácsos, Miakich Gábor, Szentendre Város polgármestere, Szalay Zoltán alezredes, a Magyar Honvédség Központi Tiszthelyettes Szakképző Iskolájának helyettes parancsnoka, továbbá Eckhardt Gábor, a zsűri elnöke.
 Bokor György, a Szentendrei Vujicsics Tihamér Zeneiskola nevében üdvözölte a megjelenteket, a versenyen résztvevő tanárokat és tanulókat, majd felkérte Papp Károlynét, a zsűri titkárát. vezesse a díjak átadását.
 Papp Károlyné elmondta, hogy a zsűri nagyon nehéz helyzetben volt egyrészt a sok igen színvonalas produkció, másrészt az örvendetesen sok kiadható díj miatt. Azonban itt is igaz az, hogy maga a részvétel fontosabb a díjnál: mindenki elismerést érdemel, aki itt szerepelt.
 Ezt követte a dicséretek, nívódíjak és kiemelt nívódíjak átadása, melyeket a Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezete, a Pest Megyei Közgyűlés elnöke és helyettese, Szentendre Város polgármestere, a Magyar Honvédség Központi Tiszthelyettes Szakképző Iskolájának igazgatója és más támogatók biztosítottak. (Valamennyi díjazott felsorolására sajnos nincs mód.)
 A verseny nagydíját a zsűri a budapesti XIII. kerületi zeneiskolának ítélte, a kiváló rendezésért és szervezésért pedig a Szentendrei Vujicsics Tihamér 
Zeneiskola kapott elismerést. Az előbbit Szegedi Enikő igazgató, az utóbbit Bokor György igazgató vette át. A sok díjazott versenyző mellett a felkészítő tanárok közül Fekete Ildikó (Bp.XIII.ker.), Kanyó András (Balassagyarmat), Kovács Kálmán (Bp.XI.ker.), László Éva (Bp.XIII.ker.), Róth Ede (Bp.II.ker.), továbbá B. Egri Márta, Richter Annamária és Domoszlai Orsolya (Szentendre) kapott külön elismerést, a zongorakísérő tanárok közül pedig Szkordiliszné Czitrovszky Ilona (Gödöllő) és Szmolka Klára (Bp.I.ker.) 
 A díjak átadását a zsűri elnökének zárszava követte (lásd alább), majd a gálahangverseny zárta a versenyt. Ezen a zsűri döntése alapján az alábbi, kiemelt nívódíjban részesült versenyzők szerepeltek: Salgó Ella, zongora 9.o.Bp.XIII.ker., tanára Fekete Ildikó (Bartók: Román népi táncok), Botos 
József, gitár 8.o.,Bp.II.ker. Járdányi Pál Zeneiskola, tanára Róth Ede (A. José: Szonáta I.), Jánosi Gábor, trombita 8.o. Weiner Leó Zeneiskola,Bp.XI.ker., 
tanára: Kovács Kálmán, (Hidas Frigyes:Trombitafantázia), Barabás Frigyes, zongora 10. o., Bp. XIII.ker., tanára László Éva (Schubert:Moments musicaux C-dúr,f-moll), Ebecz Viktória, fuvola 8.o.,Rózsavölgyi Márk Művészeti Iskola, Balassagyarmat, tanára Kanyó András (W.Popp:Fantázia egy német népdalra).
 Eckhardt Gábor, a zsűri elnöke a gálahangverseny előtt az alábbi szavakkal zárta a nagyszabású országos versenyt:

 Kedves ifjú muzsikusok, kedves kollégák!
 Az elmúlt két nap során több hónapos felkészülés: tanítás-tanulás és gyakorlás után hangzott el száznál több szebbnél szebb zenemű. A zsűri együtt szurkolt minden lámpalázas vagy anélkül fellépő ifjú muzsikussal, és úgy tűnik, eredményesen és sikerrel, mert mindannyiunk számára hihetetlen örömöt és boldogságot jelentett a zenélésetekben megjelenített azonosulás az előadott művekkel, azok zeneszerzőivel. Mindannyian úgy találtuk, hogy a zeneszerzők is örültek volna, ha hallják e többségében igen magas színvonalú előadását műveiknek, a műveikben kifejezésre jutó érzésekkel és gondolatokkal való azonosulni tudást. Örömmel tapasztaltuk, hogy ugyanakkor a darabokkal saját magatokat, a saját érzéseiteket is ki tudtátok fejezni. A profik, a hivatásos muzsikusok sokszor belevesznek a részletek kimunkálásába — a Ti előadásotokból viszont a zenélés öröme sugárzott, hiszen nektek nem megélhetési forrás, hanem saját magatok, saját érzéseitek kifejezésre juttatása egy-egy kedvenc zenedarab megszólaltatása. Visszaadtátok és megerősítettétek bennünk azt a hitet, hogy mennyi tehetséget rejt még ez az ország, amelyiknek zenekultúrája éppen attól lesz egyre gazdagabb. hogy ilyen sok lelkes amatőr műveli ilyen magas fokon a zenét. Ahogyan az ókori Egyiptom piramisai közvetítik a mai ember számára a régi egyiptomiak szellemi koncentrációját és erejét, valamint kapcsolatát a transzcendenssel, úgy Ti is, akik itt felléptetek, közvetítitek a társadalom számára azt a szellemi koncentrációt és a transzcendenssel való kapcsolatot, ami a zenében kifejezésre jut. Köszönet érte mindannyiotoknak és köszönet minden tanárnak, aki hosszú hónapok áldozatos és odaadó munkájával segített benneteket abban, hogy erre a magas színvonalra eljussatok.
 És egyben köszönjük Szentendrének, ennek a csodálatos hangulatú városnak és zeneiskolájának, valamint a hangversenyeknek helyet adó Honvéd Központi Tiszthelyettes Szakképző Iskolának és művelődési házának, személy szerint Rédey Istvánné művelődési menedzsernek, valamint a zeneiskola igazgatójának: Bokor Györgynek és két helyettesének: Richter Annamáriának és B. Egri Mártának és velük a zeneiskola egész tantestületének azt az odaadó gondoskodást, amellyel a versenyt létrehozták, segítették és lebonyolították. Az, hogy ez a nagyszabású rendezvény ilyen olajozottan, mintaszerűen szervezve bonyolódott le, elsosorban az ő érdemük, ami minden elismerést megérdemel.
 Abban a reményben búcsúzunk, hogy három év múlva ismét itt találkozunk Szentendrén a következő Zeneiskolai Továbbképzős Versenyen.

A verseny fő támogatói voltak: Corpus Hangszerkereskedés, Javítóműhely és Aukciós Ház; Pest Megyei Közoktatás-fejlesztési Közalapítvány; ISM-GYIA-Mobilitás; Roland Intermusica Kft.