ZENEI NEVELÉS AZ ÓVODÁSKOR ELŐTT

 

„Ringató” –  kisgyermekkori zenei nevelés a kodályi elvek alapján

 

„Arra a kérdésre, hogy mikor kezdődjék a gyermek zenei nevelése, azt találtam felelni: kilenc hónappal a születése előtt. Első percben tréfára vették, de később igazat adtak. Az anya nemcsak testét adja gyermekének, lelkét is a magáéból építi fel… még tovább mennék: nem is a gyermek: az anya születése előtt kilenc hónappal kezdődik a gyermek zenei nevelése.”

 

      Bizonyára sokak számára ismerős a fent idézett néhány sor, amelyet Kodály Zoltán mondott el 1948-ban Párizsban egy művészeti nevelésről szóló gyermeknapi konferencián.

      Természetesen Kodály akkor még nem a modern kutatásokra gondolt, az anya-magzat kapcsolatanalízisre, hanem arra, minden édesanyának hinnie kell abban, hogy a gyermeke egészséges fejlődése szempontjából fontos már az újszülött számára is énekelni, mondókázni, fontos az édesanya zenei műveltsége.

      Ez persze nem azt jelenti, hogy magas szinten kell képzettnek lennie valamennyi édesanyának. Nem csak tanult muzsikus foglalkozhat jól a gyermekével. Minden szülő részt vehet a helyes zenei nevelésben, akiben megvan a jó szándék arra, hogy a gyermekét dalolni szerető, zenét kedvelő emberré nevelje, megóvja a zenei selejttől, és figyelmét az időtálló, szép zene, a művészet felé fordítsa.

      Hermann Alice így ír a művészeti nevelésről: „Aki szereti a szépet, az életet szereti… Az igazi művészet szeretete – akár zenében, akár versben, akár képekben találja meg valaki – igényességre nevel. Vajon nem ez-e az a vezérszólam, ami az egész életet helyes útra terelheti? ”

      Hazai zenei nevelésünk kitűnően átgondolt rendszere eligazít bennünket abban, hogy mit és hogyan énekeljünk a gyerekeknek, hogyan történjék akár a legkisebbek zenei nevelése is, de álljunk meg itt egy kicsit.

      Kitűnően átgondolt rendszer, nem kétséges. Értékei mégis eltűnni látszanak.

      Régóta kongatjuk a vészharangot az iskolai énektanítás fölött. Szomorú aktualitása van Kodály 1956-ban született írásának: „Tanügyi Bácsik! Engedjétek énekelni a gyermekeket!”

      Hogyan lehetne visszacsempészni az éneklés örömét a hétköznapokba? Hogyan lehetne tömegekhez eljuttatni az értékes zenét? Talán a legelső lépés lehetne, hogy tegyük igényessé a szülőket, kezdjük nagyon korán: „…az anya születése előtt…”

 

Mi is az a „Ringató”?

Így szoktam megfogalmazni röviden az érdeklődők számára: Énekes-játékos foglalkozás, a kodályi elvek alapján. Várunk Ringatóra már néhány hónapos babákat is, vagy akár várandós mamákat és minden olyan anyukát, apukát, nagyszülőt, aki szívesen énekel, játszik együtt a kicsinyekkel, oldott, szeretetteli légkörben. Aki maga is úgy érzi, fontos, hogy a művészet eszközeivel neveljünk, aki szívesen énekel, aki szeretné bővíteni a dalkincsét. Akadhatnak, akik önmagukban bátortalanok az éneklésben, és segítségre, vagy az énekléssel kapcsolatban kialakult gátlásaik feloldására vágynak egy közösségben — őket is várjuk!

 

Mikor, hogyan kezdődött?

Az első foglalkozásaimat 1991-ben tartottam – akkor még nem Ringató néven - ahol kicsi gyerekek és anyukák voltak jelen, és amelyeknek gyakori látogatója, szakmai tanácsadója volt Forrai Katalin is.  Az évek során pontosan kialakítottam ennek a tulajdonképpen nagyon ősi tartalmú, de formájában újszerű, speciális foglalkozásnak a módszertanát, amelynek alapja a Kodály koncepció. Ma Ringató néven működik ez a program, az országos hálózat kiépítésén dolgozunk.  A „Ringató” elnevezés egy televíziós sorozat címét idézi, amelyet Bartalus Ilona zenepedagógussal, a Duna Televízió egykori zenei szerkesztőjével készítettünk 1998-ban a foglalkozásokról.

 

Mi a Ringató foglalkozások célja?

A cél, hogy a kismamák megtanuljanak egy könnyen énekelhető, de a kodályi elvekhez híven: zeneileg értékes dalanyagot. Ismerkedjenek meg magyar mondókákkal, mozgásos, ölbeli játékokkal, népi- és komponált gyerekdalokkal, más népek dalaival. Felelevenítjük azokat az énekeket, amelyeket az iskolában tanultak, de szeretném, ha gyarapodna a dalkincsük általuk kevésbé ismert magyar népdalokkal is. Előfordul, hogy nehezen szakadunk el egymástól a foglalkozások végén. Mindig akad valami, ami „ma még nem volt…” Gyakran felhangzik egy-egy kánon, vagy egyszerűbb Kodály-bicínium. Szeretném, ha rájönnének annak igazára, hogy az énekszó, a közös ölbeli játék valóban a kicsinyek "lelki tápláléka" kell, hogy legyen. Szívesen, önfeledten énekelnek, miközben gyermekeiket az ölükben fogják, vagy éppen csúszni-mászni hagyják a szőnyegen.

      Bízom benne, hogy a foglalkozások hatására az édesanyák és édesapák otthon  énekelni fognak a maguk és a gyermekeik örömére. Ezzel a fölkeltik a kicsik érdeklődését, kedvet ébresztenek az önkéntes utánzásra. Érzékennyé, fogékonnyá teszik őket a jó zene, a művészet iránt már ebben a korai életszakaszban. A foglalkozásokon mindig élő énekszó, vagy a foglalkozásvezető, esetleg meghívott vendég pár perces hangszerjátéka csendül fel, zenei felvételeket soha nem hallgatunk. Kerüljük a divatos, múlandó kevésbé igényes gyerekslágereket is.

      A heti rendszerességgel történő találkozásaink alkalmával – úgy érzem – sikerül mintát adni a szülőknek arra, hogy mit is jelent az érték a zenei nevelésben, átélik az együttes éneklés, és játék élményét.

 

A Ringató módszertani tanfolyam

A tanfolyam gondolata akkor fogalmazódott meg bennem, amikor egyre többen kerestek fel személyesen, telefonon, vagy levélben az ország minden részéről. Az érdeklődők kismamák voltak, akik a gyermekükkel szerettek volna foglalkozásokon részt venni, vagy pedig olyan pedagógusok, akik a Ringató-módszertant szerették volna megtanulni. Megszerveztük a tanfolyamot, ahol a leendő kolleganők megismerkedtek a kodályi elvekre épülő kisgyermekkori zenei nevelés elméleti és gyakorlati tudnivalóival, a Ringató foglalkozások vezetésének sajátos módszertanával. Olyan vállalkozó szellemű pedagógusokat kerestünk, akik képesek megmutatni  az édesanyáknak és a gyerekeknek, hogy énekelni, játszani jó,   hogy  az énekes  hagyományaink  milyen  felbecsülhetetlen kincseket  rejtenek  magukban. 

      A módszertani tanfolyam nemcsak azt jelentette számomra, hogy széles körben terjeszthetem a kodályi zenei nevelés gondolatát, mindazt, amit szakmailag helyesnek gondolok, hanem kiváló kolleganőkre is találtam. Sok tehetséges, fiatal pedagógusra, akikkel úgy érzem, fél szavakból is megértjük egymást.  Emberileg, szakmailag alkalmasak arra, hogy jó tanítói legyenek a szülőknek, élményszerű foglalkozásokat tartsanak. Többségük magas zenei végzettségű, hangszeren játszó, zenei múlttal rendelkező, kórusban jelenleg is éneklő óvónő,  énektanár, karvezető,  zeneiskolai szolfézs-, hangszeres-, magán-énektanár zeneművészeti főiskolai, néhányan zeneakadémiai végzettséggel. Jelenleg huszonhárom foglalkozásvezető több, mint ötven helyszínen tart Ringatót. (A hálózatunk egyre bővül, talán nem is olyan távoli terv, hogy létrehozunk egy intézetet, segítőket keresek.) 

      Egy számomra fontos eseményt mondanék el a közelmúltból: a Művészetek Palotájában, ahol minden héten foglalkozásokat tartok, 2007. december 12-én Ringató karácsonyi éneklést rendeztünk. Néhány mondatban Kodály Zoltánról, Forrai Katalinról is megemlékeztünk. Vendégünk volt Sebestyén Márta édesanyja: Sebestyénné Farkas Ilona és Kobzos Kiss Tamás. Nagyszerű délelőtt volt, megközelítőleg ötszázan jöttek el énekelni fiatal szülők, kezükben kicsi gyerekekkel. Felemelő, csodálatos érzés volt, semmihez nem hasonlítható:  Serkenj fel, kegyes nép..., A csitári hegyek alatt..., Röpülj, páva, röpülj... Betlehem kis falucskában…, és zengett még sok más szebbnél szebb magyar népdal. Valamennyien érezhettük: „…nem sokat ér, ha magunknak dalolunk,  szebb, ha ketten összedalolnak, majd mind többen, százan, ezren…”

 

Végül: nem gondolom azt, hogy ez az egyetlen járható út a zenei nevelésünk életre keltésében, de meggyőződésem, hogy az egyik. Nem igaz, hogy ma már nem szeretnek énekelni! Valami elkezdődött, csak folytatni kell, építeni tovább.

      Az eddig összegyűlt tapasztalataimmal, megszerzett tudásommal, szakmai hitemmel jó lenne, ha segíteni tudnám a tanítványaimat, szülőket, gyerekeket, kollegákat, és a leendő kollegákat.  Emellett úgy érzem, hogy a sok nagyszerű tanárnak, akiktől tanulhattam, azzal tartozom, úgy tudok igazán hálás lenni nekik, ha minél szélesebb körben tovább adom azt, amit tőlük kaptam. Forrai Katalin mondta egyszer egy beszélgetésünk alkalmával: "...az a fontos, hogy az életben úgy boldoguljunk, hogy közben boldoggá tegyünk másokat."  Én ezt szeretném…

 

Gállné Gróh Ilona

énektanár www.ringato.hu