SZERETETHANG–VISSZHANG

 

Jó féléves felkészülés, és előkészítés után meg­valósult egy szép terv, kismamáknak muzsikáltunk! Tucatnyi könyvet elolvastam, orvosi, zenei, peda­gógia, és lélektani oldalról is válogattam. Miközben egyre több információm lett, és kezdtem elveszni az adatok között, egyre biztosabban éreztem, hogy a lényeg nagyon egyszerű: csendben lenni, és befelé, a növekedő életre figyelni. Csendben lenni, miközben klasszikus zene szól. Paradoxonnak tűnhet, pedig a csend a zene része. A zene ellentéte a zaj, a csend pedig puha fészke a hangnak, melyből felcsendülhet.

      A hangversenyrendezés a barátságos külső körülmények megteremtésével kezdődött. Minden érkezőt megkértünk, kis cédulára írja fel keresztnevét, ragassza a ruhájára, hogy könnyebben meg tudjuk egymást szólítani. A hangversenytermet úgy rendeztük be, hogy a zenészeket félkörben ülték körül az érdeklődők, akik nem dobogón, hanem velük egy szinten ültek.

      Ma már bizonyított tény, hogy a magzatnak egyáltalán nem mindegy, hogyan várja édesanyja, és környezete. Felnőttkori szorongások, és egyéb pszichés megbetegedések (táplálkozási zavarok, bőrbetegségek) okai nagyon gyakran a magzati korban keresendők. Úgy, ahogy az anyukának oda kell figyelnie egészséges életmódjára, táplál­kozására, legalább akkora gondot kellene fordí­tania a mentál­higié­nés környezetre is. Szüleinktől nem csak genetikai örökséget, hanem un. epigene­ti­kusat is kapunk, azaz társadalmi, kulturális feltételeket. Így válik érthetővé Kodály Zoltán nyilatkozata, hogy a zenei nevelést az édesanya születése előtt 9 hónappal kell elkezdeni. „Ha zenével kerülünk kapcsolatba, az egyben azt is jelenti, hogy újra és újra találkozunk a nővel, az anyával, mint első zenei nevelővel, és szembesülünk azzal a hatással, amelyet ránk gyakorolt, legyen az jó és segítő, vagy épp megterhelő, megbetegítő. Minden későbbi zenei élmény visszavisz minket abba a világba, hangokkal teli ősbarlangba, az anyaméhbe, ahol a világról még csak hangok útján, bizonyos távolságból szereztünk tudomást.”

      Az előadás rövid bemutatkozással kezdődött. Fontosnak találtam elmondani, hogy a kismama-koncert ötlete zenekarunk (MÁV Szimfonikus Zenekar) igaz­gató­jától, Lendvai Györgytől származik, a koncertnek egyedi hangulatot adó változtatások pedig dr. Kokas Klára zenepedagógus tapasztalatai, és ötletei nyomán váltak valóra. A legfontosabb különbség egy hagyományos koncert és e között, hogy megkértük a közönséget, ne tapsoljanak a zenék után, mert a meghitt hangulatot a tenyerek össze­csapásával megtörnénk, valószínűleg a zenehallgató babákat is váratlanul érné ez a durva zaj. Helyette a tetszésnyilvánítás kendőlengetésben bontakozott ki, akinél nem volt kendő, azok ölébe hosszú kelmét terítettünk, melyet egyszerre legalább hatan lengethettek.

      A zenére hangolódást közös énekléssel kezdtük, melyben legnagyobb örömömre lelkesen részt vettek a jelenlévők. Tavaszi szél vizet áraszt… dalolták együtt a leendő anyukák és apukák, és megtettük ez első lépést a közösséggé válás felé, ezzel az első közös zenei élménnyel. A harmadik versszaknál már elbizonytalanodtunk a szövegben, de Klári néni könnyen megoldotta ezt a gondot, zümmögő kórussá alakított bennünket. Ebből a szépen előkészített hangulatból csendültek fel Dvořák: „Amerikai” vonósnégyesének, (II. tétel) hangjai, Jobbágy Szemőke, Györei Ildikó, Tóth Balázs és Kószás Ágnes előadásában. A műsor összeállításban inkább több rövid tétel, néhány perces zeneművek szerepelnek, különböző hangszeres együttesek előadásában. Nem célunk teljes művek bemutatásával akár fél órán át mozdulat­lanságba kényszeríteni a közönséget, hiszen a 8.-9. hónapban levő kismamáknak már kényelmetlen lehet ennyit ülni. Mozart: A-dúr Klarinétötöséből következett két tétel (II., IV.) Sólyomi Pál, és a már említett muzsikusok előadásában. Fontos megemlítenem, hogy a muzsikusok nagy örömmel, és lelkesedéssel végezték ezt a plusz feladatot, pedig a havi zenekari programunk nagyon zsúfolt, sok koncert, és nehéz zeneművek megtanulása mellet vállalták a felkészülést a kismama koncertre.

A szünetben teával kínáltuk a résztvevőket, és nagy örömömre már ekkor sokan jöttek hozzám beszélgetni, örömüket megosztani, hogy ebben a kellemes, közvetlen hangulatú hangversenyen részt vehetnek. A második részben hárfa volt a kísérő hangszer, először egy Debussy műben Tóth Balázst (brácsa) kísérte Bábel Klára, majd két Bach tétel következett, C-dúr szonáta I. tétel és Esz-dúr szonáta III. tétel, melyben én fuvoláztam.

      A zene befogadásának több szintje van. Első hallásra a hangulata ragad meg. Lassú, vagy élénk, táncos, esetleg álmodozó stb. Ismételt meghallgatások során már megismerjük a mű szerkezetét, ha visszatérés van benne, már felkészülten várhatjuk az ismerős dallamokat, esetleg hangnemi változásokat is jobban felismerünk.

      Kokas Klára mozgásos zeneérzékenység fejlesztő foglalkozásain megtanultam, milyen mélyebb megismerést, átélést tesz lehetővé, ha a hallgatott zenékhez spontán mozdulatokat adunk. Nem nevezném ezt táncnak, hisz ott az esztétikum is alapvető igény. Spontán mozdulatok, melyeket a zene indukál. A kottába leírt hangok síkban vannak, tánccal, mozdulattal együtt a térbe kerül, mélysége lesz, sőt, ha az időbeliséget is hozzá vesszük, négydimenziós alkotássá válik.

      Utolsó zenénket háromszor játszottam el, meg­teremtve a lehetőséget a zene mélyebb meg­isme­résére. (A hangverseny végén egy kismama ragyogó szemmel mesélte, hogy a baba figyelt az 1. - 2. eljátszás alatt, harmadszori eljátszásra, pedig táncolni kezdett a pocakjában!) Közös énekléssel zártuk a hangversenyt, egészen pontosan, a közönség dalolt az előadóknak – még kánonban is.

      Felmerült az igény arra, hogy a várandós anyukák elhozhassák nagyobb gyermeküket is a következő Szeretethang koncertre. Erre örömmel megteremtjük a lehetőséget. Koncertlátogatáshoz szokott gyerekek együtt hallgathatják a muzsikát szüleikkel, de zenekari helységeink lehetővé teszik, azt is, hogy a gyerekek közel a szülőkhöz egy másik teremben valamilyen alkotással (rajzolás, festés) elfoglalják magukat. Az elkészült képeket a koncert végén mindannyian megcsodáljuk. Tervezzük Vendégkönyv megnyitását, melybe a résztvevők beleírhatják élményeiket, tapasztalataikat, sőt reméljük, értesítenek bennünket babájuk világrajöveteléről is! Innen már csak egy lépés a következő rendezvény,0-3 éves korig szóló sorozat beindítása Babáknak – Mamáknak…már a nevét is tudom J

Ácsné Székely Edit