Dr. Mary Scanlan

A mai amerikai zene a maga  nemzetiségi és kulturális sokszínűségével a különböző zenei hatások kaleidoszkópja. Az amerikai “népzene” vizsgálatakor kiderül, hogy az amerikai indiánokat kivéve mindenki valahonnan érkezett a közelebbi ill. távolabbi múlt során. A sokszínű amerikai kulturális közeg változatos dalkincset alakított ki, és ezt tekintik amerikainak. Ez a zene minden kontinens zenéjéből merít, és mégis olyan jellegzetességei vannak, amelyeket manapság amerikaiként tartanak számon. Carl Sandburg amerikai költő szerint “ha az amerikai dal története valaha elkészül, abban a hagyományos történetírásban addig nem tapasztalt módon fogják leírni a különböző régiók és embercsoportok hangulatát, szerkezetét és nyelvezetét, a népszokásokat és mondásokat.
Előadásomban négy XX. századi zeneszerző művében található népzenei átírattal illusztrálom az amerikai zenében lejátszódott kulturális asszimilációs folyamatot. A művek tanításra és előadásra egyaránt alkalmasak, nehézségük a haladó szint körül van.
I. Robert Muczynski (1929) Chicagóban született, a De Paul Egyetemen Walter Knupfernél zongorát, Alexander Tcherepninnél pedig zeneszerzést tanult. 1959 és 1962 között a tehetséges zongorista és zeneszerző a Fromm Alapítványtól és a Louisville-i zenekartól kapott megrendeléseket, ezenkívül két alkalommal a Ford Foundation’s Young Composer Project (Ford Alapítvány fiatal zeneszerzőket támogató projetkje) ösztöndíjasa. 1988-as nyugdíjbavonulásáig a zeneszerzés tanszékvezetője Tucson város egyetemén. Muczynski szóló ill. kétzongorás darabjai remekül vannak megírva, zongoraszerűek, érződik rajtuk, hogy érti a hangszert; a művekre természetesen saját zongorista tapasztalata is hatást gyakorolt. Műveire az erősen ritmikus motívumok jellemzőek, de helyenként kimondottan lírikus is tud lenni.
Amerikai Dalok, 2. kötet (kiadja az Associated Music Publishers, Inc. New York, 1960)

1. When Johnny Comes Marching Home (Mikor Johnny hazamasírozik): a jelenlegi változat a polgárháború idejéből való, Louis Lambert (Patrick S. Gilmore írói álneve) szerezte, aki a háborúban New Orleansben szolgált, mint karnagy. A vers strófái mindkét harcban álló fél szemszögét érvényesítik. Az írországi Gallway grófságból származó Gilmore dalaiban több korai ír népdalt is felhasznált.
2. Skip to My lou (Ugorj a kedvesemhez): az egyik legismertebb énekkel kísért játék, a gyarmati időszakból származik, amikor a nyilvános táncot nem nézték jó szemmel, de a játékdalok a nyilvános szórakozások elfogadott alternatívái lettek. Körben játszották, egy fiú állt középen. Míg a párok körülötte táncoltak, kiválasztott egy lányt, akinek a partnere állt aztán be a kör közepébe. A “Lou” szó jelentése  “kedves”, valószínűleg a skót “loo”-ból ered, ami “szerelmet” jelent.
3. L’il Liza Jane (A kis Liza Jane): az Appalache hegységéből származó számos Liza dal egyike. A változatok szövegei és dallamai különbözhetnek, de mindben az idealizált lány, Liza nosztalgikus leírása található meg.
4. Sometimes I Feel Like a Motherless Child (Olyan egyedül vagyok, hiányzik a mama): a néger spirituáléban a szüleitől és testvéreitől elszakított gyermek szenvedését halljuk. A családok gyakran elvesztették a kapcsolatot egymással miután eladták őket, mivel a rabszolgatartók a legritkább esetben vették figyelembe a családi köteléket.
5. Cindy: a fekete álarcos  zenészek által írt dalok a rabszolgák körjátékait és állataik kolompjainak hangját utánozzák. Ezeket a polgárháború után oly népszerű dalokat később gyakran parodizálták. A darab kísérete hegedűre vagy bendzsora utal; mindkét hangszer jelentős szerepet játszott a vándorzenészek előadásában.
6. Sea Chanty: mint “Drunken Sailor” (Részeg tengerész) a mindenütt ismert ír táncdalból vették át és általában a szokásos közegben, azaz a hajó fedélzetén énekelték. Míg egy matróz fenn igazította a vitorlákat, a fedélzeten lévő legénység bevonta őt a “kérdezz - felelek” típusú dalba. A refrénnél pedig lábdobbantással nyomatékosították a dalt.

II. Vincent Persichetti: (1915-) Philadelphiában született; hosszú éveken át a Julliard-on tanított. Nemcsak zeneszerző, hanem elismert zongorista és karmester is. Zenéjében modális, tonális és politonális elemeket is használ. Nagyszabású kompozíciók  mellett számos zongoradarabot is írt, melyek közül többet kimondottan fiatal előadóknak szánt.
Appalache-i Karácsonyi Énekek (John Jacob Niles nyomán) 
A Persichetti dallamainak forrásául szolgáló John Jacob Niles gyűjteményben szereplő dalok jelentős része angol ill. skót daloskönyvekből származik. Niles, az előadó és tanár kiterjedt utazásai során összegyűjtötte és lejegyezte ezeket a dalokat, majd később többet ki is adott. Több, mint ötven éves gyűjtőtevékenysége alatt mintegy 3000 emberrel készített interjút és a balladagyűjteménye előszavában olvasható történetek remek betekintést nyújtanak az énekesek életébe.
Az énekek eredetileg örömöt kifejező imádságos énekek voltak. Bár ma elsősorban a  karácsonnyal asszociáljuk az énekeket, korábban más vallási ünnepekre és az év egyéb időszakaira is íródtak ilyen énekek. A több strófából és refrénből álló dallamok a XV. századra igen népszerűvé váltak Angliában. Az énekek legtöbbje nem maradt fenn írásban; a szigorú egyházi tiltás miatt ugyanis csak szájhagyomány  útján terjedhettek. Érdemes megjegyezni, hogy Persichetti a cím után azt írja, hogy “nyomán”, jelezve, hogy az énekeket nem idézi pontosan, azok inkább csak az egyes darabok hátteréül szolgálnak.
1. Down in Yon Forest (Ott lenn az erdőben) : hagyományos Derbyshire-i dal. A dallamot Vaughn Williams dolgozta fel 1919-ben és a Galiard Book of Carols-ban jelent meg 1980-ban a Stainer and Bell kiadásában.
2. The Cherry Tree Carol (A cseresznyefa): homályosan követi  a bibliai szöveget (Máté, 20); a dal változatai Európa és Amerika szerte fellelhetők. Józsefet először féltékeny férjként mutatja be, aki Máriát kérdőre vonja a gyermek apja felől. A cseresznyefa ágának csodálatos lehajlása és a gyümölcs felkínálása meggyőzi Józsefet a mennyei beavatkozásról.
3. A The Seven Joys of Mary (Mária hét öröme) c. dalban Jézus hét ismertetőjegyét vagy áldását veszik számba. Ilyen, a XV. századi énekekben gyakori számlálás  van a “Twelve Days of Christmas” c. karácsonyi dalban is.
4. A Jesus Born in Beth’ny és Jesus the Christ Was Born (Megszületett Jézus Bethlehemben) dalok eredetét nehezebb nyomon követni, valószínűleg mindkettőt ugyanaz az ének ihlette. A hagyományos Kentucky himnusz, Jesus Born Bethlehem Frank C. Brown Észak Carolina folklórgyűjteményében is megjelenik, és mindkét dalnak van vele közös vonása.
5. Lulle Lullay (Tente, tente) és Jesus, Jesus Rest Your Head  (Jézus, aludjál) altatódalok.  A British Museum több XV. századi kézíratában találhatunk strófákat altató refrénnel. Egyik legismertebb példa a Coventry Carol.

III. Aaron Copland (1900-1990) a New York állambeli Brooklynban született, orosz zsidó emigránsok gyermeke volt. 1921-ben Párizsba ment, ahol Nadia Boulanger első amerikai hallgatója lett. Háromévi franciaországi tartózkodás után visszatért az USA-ba és megkezdődött hosszú és fényes karrierje, mellyel biztosította helyét a XX.század legkiválóbb amerikai zeneszerzői között. Az Appalache Spring  (Tavaszi  Appalache) Copland egyik legismertebb zenekari zongoraátírata. A három balett zongoraátiratát Martha Graham számára írta (Rodeo és a Billy Kid alkotják a sorozat másik két részét) 1938 és 1944 között. 
Variációk egy shaker dallamra  az Appalache Spring - ből:  Bennet Lerner négykezes átirata, Boosey and Hawkes kiadásában. 
A Simple Gifts  (Egyszerű ajándék) c. shaker dallamot Copland az Edward D. Andrews által összeállított The Gift to be Simple  című  shaker daloskönyvből vette. A szöveg a shakerek általános filozófiáját tükrözi, akik mindenben az egyszerűséget keresték, és akiknél az istentisztelet fő alkotóeleme volt a rituális tánc.
‘Tis the gift to be simple, ‘tis the gift to be free
‘Tis the gift to come down where we ought to be.
And when we find ourselves in the place just right
‘Twill be in the valley of love and delight.
When true simplicity is gained
To bow and bend we shan’t be ashamed.
To turn, turn will be our delight 
Till be turning we come round right.
Nyersfordításban:
Ajándék az egyszerűség, ajándék a szabadság,
Ajándék, hogy eljuthatunk oda, ahol lennünk kell,
És ha eljutunk a jó helyre,
Az a szeretet és öröm völgye lesz.
Ha elérjük az igazi egyszerűséget 
Nem szégyellünk meghajolni. 
Örömmel fogunk táncolni
Míg végső táncunk el nem járjuk.

IV. Laura Shur  A Royal Scottish Academy of Music hallgatójaként mind zongorából, mind zongoratanításból  megszerezte diplomáját. Aktív zongoratanárként és előadóként 1975-ben kezdett komponálni. Konferenciákon, ideértve az EPTA-t is, gyakran tart előadásokat. A Negro Spiritual Fantasy c. művét 1986-ban adták elő először; saját kétzongorás együttese, a Four Hands in Harmony számára írta.
Negro Spiritual Fantasy: Belvin Mills kiadása
Az Amerikába hurcolt négerek több törzsből származtak és így többféle kulturális hagyományt képviseltek. A borzalmas körülmények ellenére sokszor a zene és a tánc segítségével alakították ki új közösségüket. Amiri Baraka (Le Roi Jones), e zene eredetének kutatója szerint az afrikai zene bizonyos alkalmakra íródott zene; elválaszthatatlan azoktól az érzelmektől, eseményektől és körülményektől, amelyekre íródott; ezenkívül  a zenét mélyen átszövi a hit és a szellemiség. Spirituálékat már 1861-től kezdve publikáltak az északi magazinokban (“Go Down, Moses” volt az első, amelyik nyomtatásban megjelent). A “Slave Songs of the United States”,(Amerikai rabszolgadalok) az első jelentősebb spirituálégyűjtemény 1867-ben jelent meg. A közönség és a zenészek csak 1871 után kezdtek jobban érdeklődni a spirituálék iránt, amikor a Fisk (University) Jubilee Singers kórus országjáró turnéra indult. Előadásaik nyomán a spirituálék beépültek az énekes és hangszeres koncertrepetoárba.
A Fantasy-ban négy spirituálé van feldolgozva: Joshua Fit the Battle of Jericho, Go Down Moses, Swing Low, Sweet Chariot, és Little David, Play on Your Harp. Joshua, Moses és Dávid bibliai hősök akiket gyakran megénekelnek a spirituálékban mint győzteseket: a gonosz ellenségek legyőzőiként a szabadságért folyó küzdelem megtestesítői. A Swing Low arról a szekérről szól, amellyel a rabszolgák egy boldogabb világba juthatnak. Az eszmei “otthon” képe összefonódik a foglyulejtett rabszolgák  elhagyott otthonainak emlékével.